USA New York, 1990.június 18. 24 Vállalat tulajdonos. Civilians Ben Barnes

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: Nyugodt típus, megértő, művész lélek, adakozó, empatikus, okos.

◆ negatív tulajdonságok: naiv, piperkőc, falánk, akaratos, rendmániás, burzsuj.

◆ egyebek: Nagyszerűen hegedül, részegen gyakran énekel, ilyenkor nagyon szép hangja van, józanon szégyenlősebb. Egyetlen háziállata a vadászgörénye, Gwinn.

Történet vagy szerepes példa

/Az ég dörgése, furcsán tompának és mélynek hallatszott a épület vastag falai között. Mintha egy másik világból szólna…. egy világból ami tele van félelemmel és dühvel. Teljesen más volt, mint a falakon belül található világ. Itt minden nyugodt volt és gyönyörű. A félelemnek nyomát sem lehetett felfedezni idebent, és a düh olyan ismeretlen fogalom volt mint odakint a béke definíciója. Tristan Stark, a földszinten lévő trófea teremben üldögélt, egy szarvas agancsokból és bőrből készült fotelben. A falakon megannyi szarvas, őz, és muflon trófeája függött vaddisznók, és különböző afrikai állatok preparátumai között. Tristan maga sosem szerette a vadászatot. Sajnálta az elesett vadat, de apja, Arthur a megszállottja volt a kalandnak. Az előtte lévő kicsiny asztalkán egy díszes, ezüsttel ötvözött üveg pohárban, némi francia bor várta hogy elfogyasszák. Ennek a pohárnak a peremét nézte Tristan, miközben azon gondolkodott mit kezdjen a holnappal. Minden éjjel ezen gondolkodott. Hogy mi legyen holnap. Ha az embernek mindene megvan, akkor már komoly kihívást jelent az előtte álló idő hasznos eltöltése. A pohár bor mellett, különböző papírok hevertek, rendetlenül, egy üres mappa mellett. Az afrikai ezüstbánya munkásainak béremeléséről szóló rendelet volt az, amit pár órával ez előtt szerkesztett meg, és íratott alá az apjával is. Nem mintha bármi különösebb beleszólása lett volna, hiszen a bánya 80%-ban Tristan tulajdona. De soha semmit nem tesz apja hozzászólása nélkül, ha üzletről volt szó. Jót akart tenni, ez megtörtént de még mindig nem jó….. még mindig üres valami, itt belül. Fiatal volt még, 24 évesen tele bizonyítási vággyal, de nem nagyon volt mit bizonyítani…. ugyanis szinte mindent bebizonyítottak előtte. Apja biztosította a jövőjét, olyannyira hogy még a dédunokája is abból a pénzből fog élni, amit Arthur Stark összegyűjtött. Itt a bökkenő, hogy még nincs unoka. Sokszor elgondolkodott már azon hogy kellene egy lány…. de olyat akar aki nem a pénzért szereti, és az a 21.század elkorcsosult világában nagyon nehéz. Meg aztán nem mindegy ki lenne az…. csinos lány van az utcán épp elég, de a külső nem minden…. hiába gyönyörű, és hiába fordul meg utána minden férfi az utcán, ha belül… már rég elrohadt.
A Mai világban mindenki a túlélésre játszik… a házasságok többsége érdekből, és nem szerelemből születik. A túlélés puszta ténye fontosabbá vált a „Hogyan?” kérdésénél. Elanyagiasodott a világ… a helyzet különös iróniája hogy ezt épp egy ezüst mágnás gondolja, miközben egy olyan csodaszép ötvös munkából issza száz esztendős borát, hogy azt a régi királyok is megirigyelhetnék. „Túl sokat gondolkozol felesleges dolgokon fiam. A számodra már nem fontos a Hogyan kérdése… te megengedheted magadnak a világ legnagyobb luxusát…. a szabadságot. Te hagyhatod, hogy a dolgok csak úgy megtörténjenek, hiszen nincsenek befolyással rád. Mi, Starkok olyanok vagyunk mint Velence tartó oszlopai…soha nem rogyunk meg, jöhet bármi.” Ezt az apja mondta neki alig pár nappal ez előtt, mikor a jövendőbeli feleség kérdését vitatták meg, egy csésze tea mellett az erkélyen. Az ég, hatalmas morajlásával, szinte egy időben, egy pillanatra nappali fénnyel töltötte be a szobát a kint csattogó villámok egyike. Tristant nem zavarta a dolog, mindig is szerette a vihart, de valaki mást, a sarokban igen. Gwinn, Tristan vadászgörénye volt már évek óta. Talán az egyetlen komoly kihívás már nagyon hosszú ideje. A kis állatot egy erdei séta során fedezte fel, ahogy a levelek közt sírva hívta az anyját…. de az nem jött, és nem is fog már. Legalábbis Tristan apjának kopója, Bently gondoskodott a dologról. De a kicsit nem engedte megölni, és arra kérte az apját had tartsa meg. Arthurnak természetesen voltak aggályai a kérdéssel kapcsolatban, például nem tudta milyen betegségeket terjeszt az állat, miféle férgeknek lehet a tenyész-helye, és nem akarta a házba engedni a kis állatot, de Tristan már akkor is túl jól értett a meggyőzéshez. Egy alapos állatorvosi kivizsgálást követően elkezdődött Gwinn szelídítése. A kis állat a kezdetekben nagyon agresszív volt, folyton harapott, karmolt, és bűzös váladékát eregette a ház minden területén. De végül megtört, épp mielőtt Arthurban megérett volna az elhatározás hogy kesztyűt készít a kis bestiából. Jelenleg Tristan vállán feküdt, és a fiú füle tövét rágcsálva adta tudtára, hogy „Jó lenne felhajtani azt a pohárka bort, és menjünk aludni. Holnap is ráérsz elmélkedni hasonlóan fontos dolgokon.” Tristan pedig felhajtotta a pohár italt, lepecsételte a bányászok fizetésemelését engedélyező papírt, elfújta a gyertyát, és elindult egy ennél is szebb világ felé./