Sutton & Nate

A könyörgésekkel az az egy gondom akadt minden egyes alkalommal, hogy hosszadalmasak. Adtak ugyan egy bizonyos fensőbbségi érzetet minden tapasztalatlan ficsúrnak, de lássuk be, az igazi élvezet nem ebben rejlik. Pisztolyt szoríthatunk a halállistásunk fejéhez, nagynak és erősnek titulálhatjuk magunk, majd fejbe lőhetjük, de mindez kispályás volna. A műfaj krémje egészen más: látni a beidegződött paranoia elhatalmasodását, a feltörő pánikot, a halálfélelmet, és ezen három fűszer keveredését, majd meghúzni a ravaszt... felér egy orgazmussal nekünk, ínyenceknek.
Ott térdepelt az esőáztatta sikátorban, a bokája kificamodott, olyat esett az imént; nedves hajfürtjei arcába tapadtak már rég, az ajkai remegtek a visszafojtott sírástól és csak mondta... és mondta... és mondta rébusznak tűnő rimánkodását. A sóhaj lába már ott lógott a levegőben, lassan nyitottam a szám, hogy eleresszem, de akkor újult erővel tört fel belőle a szinte zokogásszerű könyörgés. Olyan hang hallatszott, mintha kinyitottam volna egy üveg pezsgőt; a hangtompítós fegyver előnyös, ha nem akarunk közönséget. Összeszedtem a töltényhüvelyt, kivettem a tárcájából a keresett névjegykártyát, valamint a telefonját megfelelő hatástalanítás után zsebembe süllyesztettem, hogy még véletlenül se tudják összefüggésbe hozni munkaadóimmal a halálesetet.
Az órámra nézve a Prius csomagterének rendezése közben majdhogynem felnyögtem a bosszankodástól: még fél óráig sem tudta lekötni a figyelmem ez a gyerek. Egyre ostobább megrendelések akadnak a horgomra, szabályosan elpusztítják az agysejteket és ami a legőrjítőbb, majdnem mindenki büszke erre. Enyhén csalódottan csuktam be a kocsiajtót és tárcsáztam fel a számot: nem kellett hosszú lére eresszem a mondandót, tudta nagyon jól, hogy csak akkor hívom, ha a közelben vagyok és nem akármilyen társaságra fáj a fogam. Többet ártott, mint használt volna, ha a nagy, harsány belvárosi szállodák közül választunk találkahelyet, ezért egyeztünk meg mindig a diszkrétebb verziókban; volt már annyi rutin, hogy cserélgessük a lehetőségeket és ne használjuk tovább egyiket sem két-három alkalomnál, de mégis mindig a játékterületünkön maradjunk.
Fél órával a telefonhívás után már a szállodában voltam a zuhany alól kilépve, a ruhák megsemmisítve (kár azért az öltönyért, manapság egy Gucci ára verdesi a csillagos eget, a kedvenceim pedig elég nehezen megismételhetőek). A farmer frissen simult rám, de a fejem bőven elveszett valahol a törölköző és az italszekrény mélyén egy üveg minőségi whisky után kutatva- nem szeretem a tüdőgyulladásokat mégis. Az óra lágy kattogással jelezte, hogy halad előre, már csak Neki kellett beesnie, hogy elinduljon a megszokott éjszakai eseménylavina.

Sutton & Nate

[You must be registered and logged in to see this image.]
Hazudnék, hogyha azt mondanám, hogy nem örültem a hívásnak. Olyan ügyfelekkel időt tölteni, akiknek szinte már ismerem minden kívánságát, öröm volt, különösen, hogyha úgy néztek ki, mint ő. Általában elutasítottam, hogyha valaki a munkakörömet túlszárnyaló dolgokra invitált, de természetesen ez alól is meg voltak a kivételek. Elvégre Vegasban voltunk, a vágyak városában; Miért ne érezhettem volna magamat én is jól?
Ezek a hívások általában az ügynökségen kívül történtek. Semmi közük nem volt hozzá - nem, még Faye-nek sem -, hogy szabadidőmben mit csinálok, még akkor sem, hogyha egy ügyféllel. És most éppen akadt egy kis szabadidőm. Meglepően semmit sem terveztek az estére, feltételezem, hogy a vegasi nagykutyáknak is kellett egy nap pihenő néha. Így abszolút semmi sem akadályozott meg benne, hogy nekiálljak készülődni.
Pontosan tudtam, hogy kivel van dolgom, azt is sejtettem, hogy nem éppen legálisan szerzi a pénzét. Hogy érdekelt-e? Abszolút nem. Két éve voltam körülbelül a szakmában, az alatt találkoztam mindenféle pénzes és pénzéhes emberrel. Nem riadtam már vissza tőle, hogyha valakinek valami mocsok volt a múltjában, inkább vállat vontam és továbbléptem. Vegas tele volt sötét dolgokkal, hogyha az ember leragadt volna mindegyiknél csodálkozni, az idegi összeomlás határára sodródott volna.
Nem siettem, ráérősen kihasználtam a rendelkezésemre álló időt még otthon. Lezuhanyoztam, kivetkőztem a nappali gönceimből és valami sokkal érdekesebbet varázsoltam magamra. Imádtam a fehérneműket, azokban éreztem magamat a legkívánatosabbnak, határozottan megérték az árukat. Egy fekete, csipkés melltartó és tanga kombót választottam, ami nem hagyott sokat a képzeletre, de éppen így volt jó. Hozzá szintén fekete harisnyát húztam, harisnyatartóval, meg minden kiegészítővel. Az egész művelet végén úgy néztem ki, mint egy Victoria's Secret modell és csak elégedetten mosolyogtam a tükörképemre; Pont ez volt a célom.
Hajam lágy, természetes hullámokban omlott vállamra, és bár biztos voltam benne, hogy az éjszaka végére nem sok marad belőle, csak az számított, hogy most tökéletesen állt. Szemeimet fekete szemceruzával húztam ki, alkalmaztam egy kis szempillaspirált és az ajkaimról elengedhetetlen vörös rúzst.
Körülbelül a hívás után háromnegyed órával érkeztem meg a választott hotelhez. Fekete magassarkút viselek, azonban az öltözködést nem vittem túlzásba, ballonkabátom alatt a fehérneműcsodán kívül semmi sem takarja testemet. A kezemben lévő borítéktáskában csak a legszükségesebb dolgok sorakoznak, mint általában. A liftben állva türelmesen igazítom meg még egyszer a hajamat és a sminkemet, majd, ahogy megérkezünk az adott emeletre, határozott léptekkel indulok el az ajtó felé.
Hármat kopogok, majd várok. Határozottan nincs ellenemre ez a kis éjszakai kiruccanás, kellett már a kikapcsolódás. Igen, még nekem is szükségem volt néha többre, mint üres bájmosolyok és haszontalan csevegés. És tudtam, hogy Nate-tel megkaphattam.

Sutton & Nate

Nem értem be egy aljanép call girllel; sosem piszkáltam meg azokat még bottal sem, de még golyót is kár pazarolni rájuk. Mocskos, beteg népség, akik lehúznak. Sutton szerencsére a minőségi fajtából származott és külön értékeltem minden egyes alkalommal, hogy az esze is bőven a helyén van, valamint képes használni azt. Próbáltam ennek fényében kiüríteni az agyam, aztán újrarendezni gondolataim a zuhany párás levegőjében. A nők szeretnek ártatlan kis beszélgetésekbe bocsátkozni, aztán olyasmit is kiszednek az emberből, amit nem kellene. Sajnálnám elvágni Sutton torkát a saját hibámból, így ezt megelőzendő letisztáztam saját magammal, miről lehet beszélgetni ma este és miről nem.
Némi kutakodás után megtaláltam a whisky-t, szedtem két poharat is és az egyiket rögtön fel is avattam. Elégedetten sóhajtottam fel a korty leküldése után – szeretem azt a néhány alkalmat kiélvezni, amikor a kötelesség fojtogató kötele nélkül fogyasztok alkoholt. Éppen ekkor koppantanak hármat az ajtón, s megmondom őszintén, a kezem már a pisztolyomra csúszott reflexből: bármikor eljöhet kinyírni egy másik bérgyilkos, talán már a nyomomban is van a Nemezisem, csak én nem tudok róla. Az ujjaim azonban hamar békén hagyták a hideg fémet, amint Sutton átlépte a küszöböt. Arcomon elégedett, mondhatni jóllakott mosoly terült szét a látványától, éreztem, ahogy az izmaim kezdenek elernyedni milliméterről milliméterre. Jótékonyan hatott bevált kedvencem közelsége az érzékeimre. Eltelt vagy egy-két másodperc, mióta belépett, de nem szólaltam meg, helyette kinyújtottam felé balomat tenyérrel felfelé, hogy némán megkérjem, jöjjön hozzám közelebb, testközelbe. Ha eddig kérdés lett volna, jobb, ha most tisztázom: a nőkkel mindig is finoman bántam, amíg ők is jók voltak hozzám… aztán, ha az ágyban végeztük, az megint egy más mese része lett. Szadista mivoltomat sem régen, sem most nem voltam képes megmásítani.
Alig vártam, hogy elém érjen, derekára csúsztathassam jobbom, balommal pedig remélhetőleg a kacsóját foghassam. A derekáról átcsusszantam az álla alá, ujjaim kissé meg is emelték, hogy fölé magasodva pár centiről mosolyoghassak az arcába.
- Hiányoztál, kedves. Ne haragudj, amiért elhanyagoltalak. – Sajnos a munkák csak úgy záporoztak újabban és komolyan többet gondoltam a lány újbóli megkeresésére, mint kellett volna.
- Kérsz egy whisky-t? Minőségi ír fajtát tartanak. – Amilyen hamar érintettem, olyan gyorsan engedtem teret neki, hogy érezze, még szabadon mozoghat egy darabig. Az éjjel további részére ugyanezt nem hiszem, hogy tudtam volna garantálni.

Sutton & Nate

[You must be registered and logged in to see this image.]
Akármennyire is betegesnek hangzik, szerettem vele tölteni a szabadidőmet. Nem olyan volt, mint a normális escort melók, nem kaptam érte pénzt, így nem kellett megjátszanom magamat, nem kellett tettetnem, hogy jól szórakozok. Az a tettetés nélkül is megvolt. Valamilyen elvont módon mellette önmagam lehettem, és ezért is egyeztem bele a találkákba készségesen minden egyes alkalommal, amikor felhívott. Vele elütni az éjszakámat egyet jelentett a saját világomból való kiszakadással, és erre alkalomadtán szükségem volt. Főleg, mikor előtte majd egy hétig ötven-hatvan éves pénzeszsákok bókjait és fogdosását kellett elviselnem. De hát, én választottam ezt az életet.
Már az ajtaja elé érve érzem, hogy megszáll az a bizonyos fokú izgatottság. Készültem rá, akartam őt, sehol máshol sem szerettem volna lenni abban a pillanatban - ami belegondolva elég siralmasan írja le az életemet. Egy félmosollyal az arcomon várom, hogy a három koppintásom hatására ajtót nyisson, ami meg is történik néhány pillanattal később. Az ajtó aztán hangos csattanással repül vissza a keretébe. Most nem kell a jólnevelt hölgyet adnom, nem kell mosolyognom, és csendben bólogatnom, azt tehetem, amit csak akarok, ahogyan vele midig is tettem.
Sokkal kisebbk kezemet készségesen helyezem a tenyerébe, ahogy közelebb sétálok hozzá. A végén alig néhány centiméter választ el minket, a kabátom még mindig rajtam. Jól esik őt látni, hazudnék, hogyha bármi ellenkezőt állítanék. Régen volt az utolsó alkalom.
- Rád soha - mosolygok fel rá, ahogy a keze arcomra simul. Egyébként sem érzem úgy, hogy lenne jogom haragudni rá, elvégre ebben az életben lehetetlen kiszámítani, hogy másnap még a föld felszínén lesz-e az ember. Az ő esetére ez különösen igaz volt. Éppen ezért eszemben sem volt haragudni, örültem, hogy most végre itt volt, és a jelenlétével kiszakított a mindennapjaimból. A mellkasára simítom egyik tenyeremet, a pillantásomat pedig mindvégig nem fordítom el az övéről.
- Hm, kérek - bólintok egy apró mosollyal. Bár sosem voltam kifejezetten a whiskey-nek a rajongója, kedvfokozónak sosem volt rossz. Ahogy elenged, a kanapéhoz lépve ledobom kezemből az apró táskát, majd felé fordulva bontom szét ballonkabátomat, felfedve a csipkecsodát, amit erre az estére választottam. Természetesen a hívotató mosolyt nem felejtve el az arcomról.

Sutton & Nate

Köztudott tény, hogy az érzéseim offon működtek már régóta, de a konvenciókat ismertem és tudtam, kit érdemes a tenyeremen hordoznom, illetve kinek kell azonnal eltörnöm a nyakát az első rossz lépésnél. Suttont szó szerint kényeztettem majdnem a kezdetektől fogva; hamar felismertem benne a jó társaságot több szempontból is: nem akar rám telepedni, nem vár komoly, drámai érzelmeket és mindig tartogat valami újdonságot, amiért érdemes újra és újra meghódítanom a kellő alapossággal.
Beengedtem, teret hagytam neki, élveztem, hogy nem kérette magát, nem óhajtott könyörgést egy találkáért. Valószínűleg egy ilyen húzás után többé nem is kereszteznénk egymás útját. A fekete kabát alatt már ismertem a kínálatot, de sosem szalasztottam el végigfuttatni a szemem Sutton vonalain óvatosan egyensúlyozva a diszkréció és az általa észlelhetőség határán. Még én is tisztában voltam vele, hogy a nők szeretik, ha megnézik őket és pillantásokkal hódolnak kinézetüknek. Nos, egy fia szavam sem volt a szemeim elé táruló látvány ellen.
Az üdvözlést igyekeztem a lehető legnyálmentesebbre visszaszorítani azzal együtt, hogy kölcsönösen kifejeztük elégedettségünk a viszontlátás felett; párhuzamosan a whisky is kitöltésre került, hogy nemsokára Sutton csinos ujjai ölelhessék körbe a poharat. Sajátommal együtt az övét is fogtam, úgy fordultam felé, miután ő előrement a kanapéhoz... és a saját poharam lassan visszakerült az asztalra a lehető legsimább mozdulattal. Ördögi nő, mindig tudja, mitől döglik még a megátalkodott légykategória is. Most már leplezni sem próbáltam éhes tekintetem, csak minél többet akartam beinni a csipkés látványból. Három megnyújtott lépéssel szinte átsuhantam a szobán, jobbommal átfogtam a derekát, balomból a pohár átkerült a kanapé előtti asztalkára, ezt követően felszabadult kezem a lány tarkójára csusszant, hogy közelebb tessékelje a vörös ajkakat sajátjaimhoz. Tényleg borzalmasan hosszú időnek rémlik így utólag az elmúlt időszak, mióta nem kóstolhattam bele Suttonbe. Éhesen, csak-csak egyensúlyozva a jólneveltség határán, tapadtam ajkaira és kértem a kis bevezető után bebocsátást a szájába egy keringőre a nyelvével. A jobbom időközben lejjebb csúszott a csipkecsoda fenék részre eső szegélyéhez; mutatóujjam beleakasztottam a perembe, hogy fentről lefelé haladva végigcirógassam alatta a bőrt apránként becsempészve egész tenyerem az anyag alá. Hiányzott ez a bestia a mindennapjaimból.

Sutton & Nate

[You must be registered and logged in to see this image.]
Sosem voltam híve a túlontúl közeli, személyes kapcsolatoknak. Tapasztalataim szerint az emberekben mindig csalódunk, mindig, mindenki otthagy, akár jó a kapcsolatotok, akár nem. Akkor meg minek törni magunkat? Az összes bájmosoly, felszínes csevej, haszontalan időtöltés... mind-mind felesleges, hogyha még csak közel sem akarsz kerülni senkihez. Az emberekhez való érzelmi hozzáállásommal még inkább segített a munkám, az escort cégnél talán sokkal intenzívebben éreztem, hogy mennyire gyűlölöm az embereket. Igen, antiszociális voltam, de ez nem újdonság. Hogyha képes lettem volna a normális emberi kapcsolatokra, akkor nem Vegasban élném az életemet, nem lennék "majdnem prostituált", hanem mondjuk egy iskolában tanulnék a nyugati part valamelyik nagyvárosában. Mondjuk Los Angelesben. LA valahogy mindig álmaim városai közé tartozott.
Nate pedig megértette. Lehet, hogy ezért szerettem ennyire vele tölteni a szabadidőmet. Ő más volt, nem egy az idős, magányos milliárdosok közül, akik a saját szórakoztatásukra akartak használni. Persze, ő is kihasznált, ezt tudtam, de én is használtam őt a saját örömeimre. Azokra az aprókra, amik még az emberi kapcsolatok nélkül is működtek. Sosem volt közöttünk semmi több, szerintem nem is lehetett volna, hiszen a kinti életben mindketten ugyanolyan ridegek, tartózkodók voltunk, okkal. A hálószoba falai között azonban merőben más volt a helyzet.
Egyetlen húzással végzem ki a whiskeyt és máris érzem, hogy az izmaim ellazulnak. Nem mintha Nate társaságában bármikor is feszült lettem volna, az ital egyszerűen csak még jobban segített kiszakadni a "való életből". Mikor ismét rá szegezem a pillantásomat, közelebb van, mint gondolnám. Érzem az ujjait a derekamon, a másik kezét a hajamban, amiről biztos vagyok, hogy nem lesz túl tartós. Az ő társaságában sosem az. Éhesen csókolok vissza, tagadhatatlan, hogy hiányzott már a közelsége.
Ahogyan ujjai a csipkés fehérneműmbe csúsznak, belenyögök a csókba. Imádom, ahogyan a bőre a bőrömhöz simul, ahogy közben a nyelveink őrült táncot járnak. Közben gyakorlott mozdulattal csúsztatom kezeimet inge gombjaihoz, és gyakorlott mozdulattal bujtatom ki őket a gomblyukból. Egy, kettő, három, négy, öt, hat. Mikor a felsőteste szabaddá válik, egy egyszerű mozdulattal simítom le válláról az anyagot, nem törve meg a csókot, míg kezeim felfedezőútra indulnak a csodálatosan kidolgozott mellkasán.