Ráérős tempóval koptatom a magassarkúm talpával a járda kövezetét. Balomban a táskám van benne egy doboz mentolos női cigarettával, egy öngyújtóval, némi pénzzel, a szobám kulcsával, a rúzsommal, meg az alapozómmal. Jobb kezemben a telefonom van, amivel meg-megnézem mi a helyzet fent az interneten. Hamar elunom a dolgot és végül a táska mélyén. Előkotrok egy szál cigit, meggyújtom és elkezdem szívni. Ez most igazán jólesik, megnyugtat. A hűvös esti szellő kellemesen cirógat és kap bele a hajamba. Bár az öltözetem kicsit lenge. Szeretem megvillantani a hosszú, formás combjaimat és a vékony karjaimat. Meg persze nem vagyok fázós típus. Amilyen hőség volt, amikor elindultam délután otthonról még ezt a kevés ruhát is alig bírtam magamon elviselni, nem véletlen nem húztam fehérneműt. Feltekintek egy pillanatra és gyönyörködöm a látványban. Az égen már fent ragyognak a csillagok, meg a hold. Mit ne mondjak rohadt szép látvány. Főleg a fényárban úszó épületekkel, amik tisztára olyan hatást keltenek, mintha New Yorkban lenne az ember. Szerintem ez a város azért jobb, viszont erről inkább nem vitatkoznék egy hithű Nagy Alma fannal, mert hamar fogna el mindkettőnket az ideg. Mindegy, már megint elkalandoztam. Hiába, ez van akkor, ha egyszer elkezdek gondolkodni, akkor fél perc alatt képes vagyok teljesen eltérni az eredeti témámtól. Főleg egy olyan hosszú nap után, mint amilyen a mai is volt. Jó pár órája már annak, hogy elhagytam a hotelszobám és taxiba pattanva megindultam az úti célom felé. Egy visszatérő vendégem hívott el magához egy egészen estig tartó szórakozásra, természetesen busás fizetést ígérve. Nekem se kellett kétszer mondani, egyből mentem. Bár nem volt teljesen úriember és vannak furcsa perverziói ki lehetett bírni. Este nem is olyan későn aztán búcsút vettünk és kifizetett, így mindenki jól járt. Hazafele sétálni támad kedvem, ezért nekivágok gyalog a nem túl hosszú útnak. Mivel kicsit túl rövidnek is tartom ezért a Brooklyn-híd felé kerülök. Odaérve először csak a szép kilátást veszem észre, aztán ahogy haladok tovább meglátok egy fickót szorult helyzetben. Ismerős az arca. Hallottam már az együtteséről és pár koncerten is ott voltam. Szeretem a rockot és ez az öltözködésemen is látszik.
Odasietek az illetőhöz és lehajolok hozzá. Ahogy látom milyen testhelyzetben van elkezdek aggódni miatta. Nem igazán ismerem, soha egy szót sem beszéltem vele, mégis féltem. Féltem, mivel megérdemli, hogy éljen. Már csak azért is, hiszen jó zenész és a kislányának szüksége van az apjára.
- Tudok segíteni? - informálódom és tudom, ez elég hülye kérdés. Egyszerűen kissé tanácstalannak érzem magam az ügyben hogyan segíthetnek neki. Azt kétlem, hogy fel tudnám húzni, mivel nehezebb nálam és nem vagyok túl izmos.

Ahogy elnézem szerencsétlen fickó helyzetét mákja volt, hogy akadnak ilyen segítőkész emberek, mint én. Ez nevezik annak, hogy jókor lenni a jó helyen. Van egy olyan sejtésem, hogy ha én nem kerülök erre akkor itt hagyják a népek meghalni szerencsétlent. Nem akarom fényezni magam, de lényegében én vagyok számára a hősnője. Meg kell hagyni sosem gondoltam volna, hogy egyszerű prosti létemre végül megadatik számomra a lehetőség, hogy megmentsek valakit. Hallottam már, hogy az élet csupa fordulat és ez bizony tényleg így is van. Mindegy, elég a gondolkodásból, most itt van ez a fickó, akinek segítség kell és ki tudja meddig bírja magát önerőből tartani. Oda is megyek hozzá, hátha tudok enyhíteni valahogy a szorult helyzetén.Mikor megemlíti, hogy ki kéne szabadítsam a kezét bólintok és nekilátok óvatosan kibogozni azt. Nincs vele semmi bajom, így segítek neki. Egész jó fejnek tűnik, mégis valami kicsit furcsa benne. Olyan, mintha be lenne szívva. Nem kizárt, bár az is lehet, hogy csak kicsit túl hosszú volt már ez a nap és képzelődöm. Nem számít. Ha be is van tépve akkor megérdemli, hogy ne így nyúljon ki. Végül sikerül is kihámoznom és ha kell megpróbálom felsegíteni. A burkolt bókján elmosolyodok, jól esik a kedveskedése.
- Kösz, de nem hagylak meghalni. - mosolyodom el. Bármennyire is tűnök lelketlennek, azonban nem tudnék azzal a tudattal élni, hogy valaki úgy dobja fel a talpát, hogy segíthettem volna megmenteni az életét.
- Én Amber és ne félj, tőlem kell utoljára tartanod. - nyugtatom meg. Eszem ágában se volt felgyújtani, se ártani neki. Nem akarom, hogy a kislánya apa nélkül nőjön fel, meg nem vagyok egy gyilkos alkat.
- Nem sérültél meg? - érdeklődöm, mert lehet, hogy kórházi ellátásra szorul. Remélem karcolásokkal megúszta, mindketten sokkal jobban járunk, ha nincs súlyos sebe.

Utálom az ostoba sztereotípiákat. Nem minden orosz részeges, nincs minden feketének nagy szerszáma, nem minden szőke üres fejű és nem minden kisminkelt, rockos csaj szívtelen. Én egyszerűen szeretem ezt a stílust. Laza, mégis dögös. Attól, hogy így nézek ki még nem hagyok valakit csak úgy meghalni, ha segíteni tudok rajta. Szerencsére a helyzet nem menthetetlen, így gyorsan neki is állok a keze "kibogozásának". Aprót nevetek a a nem túl erős viccelődésén.
- Biztos a rajongóid, meg a lányod nem bánnák. - mosolyodom el. Ahogy belenéz a szemembe rájövök, hogy valóban betépett. Így már mindjárt elképzelhetőbb, hogyan került ilyen helyzetbe. Lehet megtanulja, hogy euforikus állapotban inkább kerülje a hidakat.
- Köszi. Nem, a rendes nevem használom. - válaszolom. Egyesek kitalálnak maguknak művésznevet, mert az jobban cseng az eredeti nevüknél, vagy nem akarják, hogy mások megtudják valójában hogy hívják őket, mivel az rossz fényt vet rájuk, vagy valami hasonló. Biztos van értelme a dolognak, viszont én nem élek vele. Nem szégyenlem miből élek, ha meg valami zsaru el akarna kapni az előbb-utóbb az arcom alapján is megtalálna.
Addig ügyeskedem, míg végül újra szabaddá nem válik a keze és segítek, hogy fel tudjon kelni, majd én is felállok. Balommal a hídon támaszkodom és onnan figyelem. Így normális testhelyzetben egész helyes. Ránézésre olyan 37-40 évesnek tűnik. Korához képest nem is néz ki rosszul, sőt. Jól tartja magát.
- Akkor jó. - bólintok és tényleg örülök, hogy egy kis kézfájáson kívül nincs semmi baja. Amikor megemlíti, hogy valahogy meg szeretné hálálni a jóságom a fantáziám rögtön beindul. Közelebb lépek hozzá és megsimogatom az arcát.
- Szerintem kívánni fogok. - válaszolom csábosan és gondolom sejti mit. Nem tűnik butának, ami jó. Nem szeretem, ha a pasi értetlen és visszakérdez. Azzal szépen el lehet rontani a hangulatot. Volt már ilyesmire példa és fárasztó volt elmagyarázni mire is céloztam. Úgy érzem most nem kell ettől tartanom.
- Utóbbi, de ha akarod nővérke is lehetek. - kacsintok rá. Ebbe a mondatba is jutott erotika bőven. Kedvet kaptam kicsit ápolgatni. Nincs itt senki, szóval nyugodtan szórakozhatunk, nem fogja egy firkász se megtudni. Míg a reakcióját várom nem moccanok rá, csak tartom vele a szemkontaktust.

- Ó, szóval ismersz – meglepődöm, hogy ilyen állapotban felismer bárki is. Bár igaz, ami igaz, sokban nem térek el a színpadi képtől, már csak a hajam miatt sem, mert ilyen szuper, szinte csak nekem van a metálgyökerek között.
- Remélem nem vagy újságíró – kuncogok, mert ha az, akkor nekem lőttek és úgyse mondja meg, ha az. Szóval most már pláne nem fogom megtudni, hogy ki az én szőke angyalom, aki megment a lógó halál árnyékától.
- Még jobb. Borostyán. De akkor is szép, ahogy te is – vigyorgok rá, és mivel kiszabadít, jövök neki. Hát hiába, Mick bácsi már csak ilyen illedelmes és korrekt. Főleg, ha egy ilyen dögös, lélegzetelállító a megmentője. Valószínűleg ez plusz alapot szolgáltat. Kár, hogy nem vagyok most túl jó formában, lehet, hogy bedobnék valami ócska poént is, amiktől az őrületbe szoktam kergetni Mákvirágot. élvezetes, amikor a kiscsaj a két kezét a fülére szorítva, fájdalmas fejet vágva… kezd el szidni, vagy épp valami még jobbat. Mondjuk, elkezdi dobálni a dolgait felém. Imádom a lányom.
Közben megkérdezi Amber, hogy minden oké-e. Hát… a látásom még nem az igazi, de amúgy tényleg megúsztam egy kis húzódással, hálás lehetek. Persze így, hogy felismert… remélem nem azért mentett meg, csak mert tényleg egy jótét lélek. Így már egy kicsit bánom, hogy szívességet adtam a kezébe… na de, a fenét, akkor is megmentett, ha ismer és esetleg újságíró. Majd a menedzsment lerendezi, ha úgy esik. De nem látom ezt a lányon, őszinte érdeklődést mutat irányomban.
- Tiéd a pálya, ahogy ígértem Amber – hát, mit mondjak. Nem rejti véka alá, hogy mit szeretne, az biztos. Az a durva, hogy a végén én járok jól… lehet, hogy naponta ki kéne lógatnom magam, aztán csak jönnek az ilyen angyalok. nem Mick, nem vagy te olyan szerencsés baszod.
- Ohhó – előző mondat visszavonva, mégiscsak szerencsés vagyok. A lány pillantása szinte levetkőztet, a gondolatai kristálytiszták. Én meg nem vagyok olyan helyzetbe, hogy ellenálljak, mi több, ígéretet is tettem. Na, meg az a nagy helyzet, hogy rohadtul nem is akarok. Fortuna, csókollak!
- Hát… lehet, hogy itt-ott még van néhány sérülésem, ami nem látszik. Megnéznéd azokat is valahol? – mosolygok bele a szemeibe, és egy pillanatra beharapom az ajkam. Komolyan, mint egy kis tini, úgy állok ott, aki arra vár, hogy beengedjék a tiltott zónába. Beszarás, komolyan. Kicsit közelebb húzódom és megpróbálom megfogni a bal kezét. Ha sikerül a mellkasomra teszem.
- Például itt is van kisebb fájdalom – érezheti, hogy a szívdobogásom megélénkült, hogy finoman fejezzem ki magam. – Nem is beszélve egyéb helyekről. Talán kellene egy erre alkalmas rendelő, hogy megvizsgálhass – ajánlom fel neki, hogy menjünk már el egy helyre és akkor beválthatod az ígéreted. De amilyen dögös, lehet, hogy nem fogunk eljutni túl messzire, pláne nem egy épületbe. De ha felébredek és ez az egész csak egy álom, kurva mérges leszek!

- Igen, láttam már pár fellépésed. - helyeselek. Szoktam néha koncertekre járni és egyszer eltévedtem az övékre is. Megragadott a stílusuk és azóta az ő fellépéseikre is el-eljárok. Szerencsére az arcmemóriámmal nincs gond ő se néz ki annyival másképpen a való életben, hogy ne lehessen felismerni.
- Ne félj, semmi közöm nincs a médiához. - csóválom meg a fejem mosolyogva, bár gondolom ennyivel még nem győztem meg. Sajnos amennyire rámenősek tudnak lenni a firkászok és képesek a végtelenségig tagadnia valódi szándékukat valószínűleg reflexből gyanakszik. Úgy érzem neki ezt nem kell részleteznem, biztosan megtapasztalt már hasonlókat, mint minden híres ember.
Kicsit meglep, amikor kiderül milyen jól tudja a nevem jelentését, viszont nem zavar.
- Köszi. - mosolygok rá. Mázlista vagyok, hogy a szüleim nem valami régies, vagy fura jelentésű névvel áldottak meg. Na, akkor lehet, hogy művésznevet használnék. Szerencsére az Amber, mint olyan teljesen felvállalható és nem lehet túl hülyén becézni. Nem igazán szeretném, ha tele lennék bugyutábbnál bugyutább becenevekkel. Pont elég, hogy anya Bambinak szólít, de mások előtt is, sajnos. Hiába, a családunkat sajnos nem tudjuk megválogatni. Pedig néha mit nem adnék érte...
Idő közben sikeresen kiszabadítom Mickeyt, akinek nem esett komolyabb baja az ijedtségen kívül. Örülök neki, hogy nem kell kórházba kísérgetni, vagy mentőt hívni hozzá. Gondolom ezzel ő is így van. Lehet ennél kellemesebben is eltölteni az estét és ha már Mick hatalmat ad a kezembe én fel is vetem eme ötletemet vonzó, mégis egyértelmű köntösbe burkolva azt. Látom érti hova is akarok kilyukadni. Mondjuk elég alacsony IQ kell hozzá, hogy ilyen világos és könnyen megfejthető célzást ne értsen. A nővérke résznek úgy látom külön örül. Hát igen, ki ne szeretné, hogy egy dögös csaj ápolgassa? Sok férfi perverz vágya ez, főleg mélyen dekoltált nővérke ruhával körítve. Nálam az most sajnos nincs, azonban szerintem így se lesz rossz a hangulat. Én részemről igyekszem megalapozni azt és úgy látom nem sikertelenül.
- Persze, nagyon szívesen körbenézlek és ápolgatlak. - felelem továbbra is ügyelve hangsúlyra és a szavaimra. Jó, hogy ilyen könnyen belemegy egy kis játszadozásba és nem kell trükközni. Szeretem azt is ha a pasi kissé kéreti magát, viszont így még jobb, hogy nem áll ellen a kísértésnek. Így legalább könnyebb dolgom lesz, az pedig sose gond. Amikor a kezemet a mellkasára rakja megérzem a heves szívverését és ez határozottan igazolja, hogy nagyon nem hagyom hidegen. Menjünk rendelőbe? Nekem mindegy, ahogy ő szeretné. A szobám messze van, viszont eszem be jut hova kéne menni. Ha belegondolok valóban kényelmesebb egy motelban szexelni, mint kint az utcán.
- Hát, tudok a közelben egy jó kis helyet, ahol megvizsgálhatnak. - duruzsolom. Arra azért nem vennék mérget, hogy el is jutunk odáig. Könnyen lehet, hogy nem fogjuk kibírni addig. - Csak gyere utánam. - búgom és eltávolodom tőle, majd megindulok az épület felé.

Szeretek lazítani, kiengedni a gőzt és kicsit elfelejteni a gondjaimat. Ehhez gyakran keresek magamnak férfi társaságot. Persze a magánéletemben jobban megválogatom kit engedek közel magamhoz és kit nem. Talán, ha dolgozom a köcsögebb, erőszakosabb pasikat is el kell viselnem, de munkán kívül elhajtom őket. Ilyenkor én válogatok csak a normálisakat megtartva, akikről látszik, hogy törődnek is a másikkal és nem pusztán egy darab húsként, egy megkefélhető tárgyként kezelnek. Mert nézzenek le bármennyire igenis én is megérdemlem, hogy kényeztessenek, aki pedig ebbe nem képes beletörődni az tehet egy szívességet. Úgy érzem Mickey jó partner ma estére, kellemesen elszórakozhatunk együtt. Nem tartok tőle vad külső ide, vagy oda. Én is szoktam így felöltözni, mégse esek neki mindenkinek csak úgy. Láttam már olyanokat is, akik hasonlóan néznek ki, mint Mick, közben meg teljesen békések voltak. Az se feltétlen mérvadó, hogy rockot játszik. Könnyen meglehet, hogy egyszerűen ehhez van igazán tehetsége, vagy ezt szereti csinálni. Van ez így. Nem számít. Helyes, kedves, értelmes és nem tűnik barom állatnak. Inkább olyannak, aki kellően szenvedélyes, mégse túl durva, vagy akaratos. Remélem nem nyúlok nagyon mellé, főleg úgy, hogy egyre jobban sikerül meggyőznöm, hogy velem töltse az estét. Kétlem, hogy bántani akarna, főleg azok után, hogy megmentettem. Nem néz ki hálátlannak, plusz megígérte, hogy a segítségem meghálálja. Valami azt súgja nem hazudik, nem játssza meg magát. Be van szívva és felizgattam annyira, hogy nagyon kevés esélyt látok arra, hogy nem őszinte. Kevesek esze pörög annyira, hogy ilyenkor hitelesen tudjanak színészkedni. Az agya helyett jelenleg máshova vándorolt most a vére egy része és ez a gondolkodást is korlátozza bizonyos szinten. Ezt már kitapasztaltam, nem ő az első hapsi akivel dolgom van. Persze biztosan ő se most kerül így közel nőhöz, máskülönben nem lenne kislánya. Jut is eszembe remélem a gyereke nem bánja, hogy picit kisajátítom az apukáját. Mondjuk, lehet, hogy már rég alszik, későre jár. Gondolom van otthon náluk valami bébiszitter, vagy ilyesmi, aki ügyel rá, hogy ne dorbézoljon fent túl sokáig. Nem aggódom a gyerek miatt, most jobban érdekel az apja. Már nagyon várom, hogy egy ágyba kerüljünk, vagy legalább jól forrjunk össze.
- Garantálom, hogy meglesz. - mosolygok és szívesen átvizsgálnám a testét porcikáról porcikára. Már egyikünknek se kell erre sokat várnia, szerintem legrosszabb esetben 15 perc és egymásnak eshetünk. Hacsak nem támad le út közben és esik nekem. Ki tudja meddig bírja még magát türtőztetni? Nem véletlen, hogy miután megvizsgáltam a szívverését nem húzom sokáig az időt, hanem céltudatosan megindulok a motel felé. Ő is lelkesen követ jólesően közel tartva magához. Mikor lejjebb csúszik a keze csábosan nézek rá. Fogdosson csak nyugodtan, szeretem, ha egy pasi élvezi a testem, az idomaim. Váratlanul ér, amikor magához húz, viszont tetszik. Határozott, de finom. A türelmetlenségén könnyen lehet segíteni, ha kap egy kicsit abból, ami várni fog rá.
- Ezer örömmel. - búgom és ajkaimmal forrón tapadok az övéire, a nyelvemmel pedig az övét keresem. Egyik kezemmel az arcát simogatom, másikkal pedig az oldalát és a mellkasát. Hagyom, hogy szabadon térképezze fel a testem és élvezze az ízelítőt. Remélem végül sikerül annyira lecsillapítanom magunkat, hogy elérjünk a motelig. Lehet, hogy nem fog menni, mivel mindketten eléggé akarjuk már a másikat.

Ahogy azt jól tudjuk gyerekkorban mindenkiben él egy jövőkép. Egy szép család, egy otthonos ház és persze egy nagyszerű munka. Sokan akarnak orvosok, szakácsok, vagy éppen híresek, színészek. Én ha az emlékeim nem csalnak énekesnő akartam lenni. Nem kell túl nagy intelligencia ahhoz, hogy rájöjjünk végül nem lettem az. De tudjátok mit? Nem bánt a dolog. Nem sírtam miatta akkor se és most se bánom. A hírnév gyakran sok gondot képes magával hozni, ráadásul egyeseknek alig jut, csak egy kis csillogás, semmi több. Persze azt nem gondoltam volna, hogy ilyen munkám lesz. Kétlem, hogy egy kislány is arról álmodozna, hogy ha majd nagy lesz pénzért árulja a testét. Főleg azt nézve, hogy néhányakat csak a kényszer visz rá a prostitúcióra és szembe tudnák magukat köpni azért, hogy kénytelen így megkeresni a kenyerük. Hát igen, sajnos az élet néha kegyetlen. Ez a város se olyan, amilyennek elsőre látszik. Először csupa csillogás és sok lehetőséget ígér, aztán ha az ember jobban megismeri Vegas sötét oldalát. Bűnözések, gyilkosságok és megannyi illegális dolog. Egy ilyen bizonytalan világban minden pillanatot ki kell élvezni. Nem lehet tudni melyik nap lesz az utolsó. Én igyekszek úgy élni, hogy ha eljön a vég abban a tudatban mehessek el, hogy élveztem az életem amíg tudtam.
Arról mennyire kiélvezem az élet adta lehetőségeket a mai nap is jól tanúskodhat. Letudhattam volna egy kávéval Mickeyt és a háláját, viszont sokkal jobb ötleteim voltak az este folytatásával kapcsolatban. Szerencsére ezekben megfelelő társra leltem benne, így nincs más hátra, mint minél hamarabb kikötni a legközelebbi ágyon. Hát ez már kisebb kihívás, mert működik közöttünk a kémia rendesen. Azért valahogy lassan, de biztosan eljutunk a motelig, ahol bent kérek magunknak egy szobát. A kapott kulccsal megindulok fel a lépcsőn a szobánkba. Már itt se nagyon bírja türtőztetni magát, folyton fogdos. Persze én ezt jól reagálom le, hiszen ez ígéretes jel. Az én kezeim sem maradnak tétlenek és igyekszek feltérképezni a testét. Biztató amit érzek, úgy tűnik nem hagyta el magát alkatilag se még az idők során. Végül csak eljutunk a szobánkig. Amint mindketten bent vagyunk már zárom is be. Nem kéne, hogy valaki betévedjen és elrontsa az esténket. Nem kell sokat várnom, mert Mick egyből a tettek mezéjére lép. Ezt már szeretem. Hagyom neki, hogy levegye a pólóm, cserébe én is igyekszek lemezteleníteni a felsőtestét. Amikor a nyakamat csókolgatja sóhajok törnek elő belőlem. Beletúrok a hajába, úgy élvezem a játékát.
- Ahogy akarja, kedves páciens. - duruzsolom és csábos pillantással nézek rá. Érkezik is hamar a csókja, amire hevesen visszacsókolok és közben simogatom a testét, amit hamarosan teljesen megkaphatok.

Ha röviden kéne értelmeznem az életet, azt mondanám, hogy az élet váratlan események sorozata. Mindig történik valami, ami valamilyen irányba tereli az életünket, még ha nem feltételen jó is. Minden okkal történik, még ha nem is kellemes. Gondolom mennyire bölcsen hangozhat ez egy magam fajta egyszerű kurva szájából, azonban kit érdekel? Az átlag emberek is rájöhetnek dolgokra. Tuti, hogy a hajszínem miatt egyből az "üresfejű liba" kategóriába sorol, pedig ez nincs így. Jó, nem vagyok egy géniusz, de meg van a magamhoz való eszem és ez a lényeg. Legalább bevallom, hogy nem vagyok én se tökéletes. Nekem is vannak hibáim, én is követek el ballépéseket. Hiszen ugyanúgy ember vagyok én is, még ha néha csak tárgyként is bánnak velem. Mindegy, vissza inkább az eredeti témához, mert ha ezt tovább csinálom napestig se érek vissza ahhoz a ponthoz ahonnan kiindultam. Szóval az élet tele van nem várt fordulatokkal. Ma este is a fene se hitte volna, hogy majd megmentek egy rockert, akivel ráadásul jó kis este elé nézünk. És hogy ez miért történt? Egyértelműen azért, mert mindkettőnkre ráfér most egy kis lazítás és a sors összehozta nekünk. Innentől már csak rajtunk állt élünk-e a lehetőséggel és én kapva kaptam az alkalmon. Persze Mickeyt sem kellett sokat győzködni, hamar beadta a derekát - volt is neki rá jó oka -. A folytatáshoz kétség sem fért, inkább az volt a kérdés milyen gyorsan tudunk elérni a legközelebbi ágyhoz. Milyen szerencse, hogy Vegas tele van motelokkal!
Elég volt beérni a szobába és máris belevágott a dolgokba. Ezt már szeretem! Igazán jó, amikor egy férfit nem kell utasítgatni. Az se rossz, mikor a férfi kerül kicsit alárendelt helyzetbe, bár az már más tészta. Most pedig egyenlőre ő sokkal jobban érdekel, mint más férfiak. Meg az, hogy minél előbb kerüljön le rólunk a ruha és merülhessünk el egymásban. Nem is kell sokat várni, mire egyikünket se fedjen felül semmi. Mit ne mondjak nem is rossz a látvány. Úgy látom ő is meg van elégedve azzal, ami elé tárul. Sóhajokkal jutalmazom a becézgetést, ami tovább fokozza a tüzemet. Egyértelműen észrevehető, hogy ez nála is így van. Bár sejtettem, hogy már jóval az ideérkezés előtt is volt odalent némi mocorgás, nyilván nem is kevés, ha alig bírta ki idáig. Ez legyen a legkisebb baj, ezen könnyen segíthetünk. Természetesen mindent csak szépen ésszel, idővel. Már csak azt nem tudom pontosan én meddig bírom ki anélkül, hogy rávetném magam. Nem hagy sokáig töprengeni, mert váratlanul az ágyon kötünk ki.
- Nagyon, viszont lassítsunk le egy kicsit, úgy érzem van önön némi ápolgatni való. - helyezem a hangsúlyt a mondat végére és egyértelműsítésként végigsimítok egyik kezemmel a nadrágon lévő dudort. - De ne féljen, mindenről alaposan gondoskodni fogok. - nyomom meg ezúttal az "alaposan"-t. Felhúzom egy gyors csókra, aztán megindulok lefelé. Az ágyékához érve lehúzom a sliccét és kiveszem a férfiasságát. Először csak elkezdek fokozatosan nyalogatni, mialatt fogom, majd szépen be is nyelem - természetesen vigyázva a fogaimmal. Fejmozgással is szívogatással is igyekszek fokozni a hatást remélve, hogy nem fogja némán kibírni a kis akciómat. Szeretem ha egy férfi is hallatja a hangját és ezért teszek is. A mozgásomon idővel, fokonként gyorsítok. Rajta múlik meddig szeretné, hogy folytassam, részemről akár el is vezethetem az orgazmusig, bár eredetileg úgy terveztem, hogy csak még valamennyit merevítek rajta, aztán másba is megmerítheti ezt a tagját. A döntést meghagyom neki, hiszen mégiscsak az ő teste.

Ez mai nap tele van váratlan fordulatokkal, amik dobnak rajta. Először a kuncsaft hívása - ami ugyebár busás fizetést is hozott magával -, aztán meg Mick. Ki gondolta volna, hogy egyszer egy ügyfelemnek köszönhetem az esti "fogásom"? Hiszen ha ő nem tart magánál ott addig, akkor nem kerül pont a jó időben a híd felé és akkor sose futok bele Mickeybe és lehet, hogy ez az este se lenne olyan jó. Azért gondolom ő is meglepődött, hogy még hasznára fordul, hogy a saját bénasága miatt majdnem lezuhan. Ilyen az élet, tele van váratlan fordulatokkal. Már csak az a baj, hogy ezek nem mindig jók, sőt... Viszont ezzel mos ne törődjünk, inkább a jó hangulatra kell koncentrálni, amit én meg is alapozok egy kis furulyázással. Egyrészt be akarom melegíteni a terepet előre, másrészt tudom, hogy ezt még visszakapom. Nincs is jobb egy feltüzelt, hálás férfinál, ezt már nem egyszer megtapasztaltam. Pár perc múlva már meg is történik a törlesztés azzal, hogy változtat a helyzeten és ezúttal ő térdel le és én élvezkedek nyögdécselve. Mit ne mondjak igazán ügyes nyelve van és én ennek csak örülni tudok. Hamar be is nedvesedek, és úgy tűnik ezt ő is észrevette, mert néhány pillanat múlva már a lábaim a nyakában vannak és nyomja befelé a szerszámát. Nyögve fogadom és egyre hangosabban élvezem a dolgot. Két kézzel karmolom a hátát vörös csíkokat hagyva magam után, mely száma és színe fokozatosan nő. Hiába, nem árt neki a bizonyíték, ha el akar dicsekedni milyen nővel töltötte az estéjét. Meg persze imádok karmolászni.