Egy unalmas, semmit tevéssel töltött nap igazán kijárt már nekem, amikor egész nap csak egy szál alsógatyában, vagy éppen a nélkül mászkálok a lakásomban, egy üveg sörrel a kezemben, és csak még nagyobb rumlit csinálok magam körül, mint amilyen eredetileg volt. Határozottan fel kéne vennem valakit, hogy takarítson utánam, de nem megy, néha még ahhoz is lusta vagyok, hogy dél előtt kimásszak az ágyból, hát még ahhoz, hogy elkezdjek újsághirdetéseket bogarászni, pedig a francba, muszáj lesz.
A nap felére megelégelem a kupit és inkább neki állok valami rendet varázsolni, de ez mind lényegtelen, hisz senkit sem érdekel, hogy hogyan tűntettem el a pizzás dobozokat és a piás üvegeket, hogy lakható körülményeket varázsoljak magam köré.

Pia kell, egy kis pörgés, valami, ami feldob, mondjuk egy nő, esetleg kettő, vagy egy srác is megfelel majd, de inkább nőt akarok magam mellé. Csak egy a lényeg, hogy ne unatkozzak, ez a nap már így is elég szánalmasan telt, akkor már pörgessük fel valamivel. Még szerencse, hogy nem messze a lakásomtól van egy bár, ahol beszerezhetem a piát, és némi csevej partnerre is szert tehetek. Ha szerencsém lesz, de miért is ne lenne? Mázlista pasi vagyok, legalább is általában.
Fekete cipő, hasonló sötét színű nadrág, és póló, akár egy börtönből szabadult, aki nem akar feltűnést kelteni, de ez rám nem igaz, csak az a legegyszerűbb, ha mindenem ugyan olyan színű, plusz a feketén nem látszik meg a vér... meg a pia. Ki tudja milyen estém lesz, jobb mindenre felkészülni, hisz ha úgy alakul, akkor egy spangli is befigyelhet ma, de... majd kiderül.
Gyalog megyek, kell a friss levegő, meg ittasan nem akarok vezetni, nem akarom össze törni a kocsimat. Belépek a bárba, és körbe nézek, majd elmosolyodok, mikor egy nagyon is ismerős alakot látok meg. Tudtam, hogy ez az este jó lesz, de hogy ennyire? Remélni sem mertem volna. Gyors léptekkel haladok felé, tudom, hogy tudja, itt vagyok, hisz mikor bejöttem éppen az ajtó felé pislogott, de vissza is fordult rögtön, vagyis nem akar velem beszélni, rendben, nem kell beszélnünk, nem leszek én semmi rossznak sem az elrontója... Beszéd nélkül is igen csak élvezhetjük egymás társaságát. Mögé lépek, felsimítok a hátán, félre húzom a haját, és a nyakára csókolok, már ha hagyja nekem, és nem borítja a képembe az italát.
- Még mindig eszméletlenül nézel ki, és az illatod is csodás. - Súgom a fülébe, majd intek a csaposnak, és rendelek egy vodkát. - Remélem nem vársz senkit sem, nem szívesen kergetnék el most egy fajankót aki a kegyeidért teper. - súgom ismételten, majd leülök mellé, hogy ne csak hátulról, hanem immár oldalról is végig mérhessem. Ahh... gyönyörű.

Ó az én drága Faye-m. Gyönyörű, mindig is Ő volt a legszebb nő akivel valaha dolgom volt, és be kell vallanom, hogy a legjobb is, pedig nekem aztán bőven van viszonyítási alapom, a nők csak úgy adogatták egymás kezébe a kilincset az elmúlt időszakban. Ha most felhagynék ezzel az életvitellel akkor egy dilidoki biztos azt hozná ki ebből az egész szituációból, hogy a Faye hiánya által keletkezett űrt akartam betölteni valakivel vagy inkább valakikkel, pedig ez nagy marhaság, és ezt minden normális férfi tudja. Talán még azok is akik a saját neműekhez vonzódnak, bár ők talán inkább gondolkodnak azzal az agyukkal ami a fejükben van és nem azzal ami a lábuk között. Lényegtelen.
A nők ha mérgesek, dühösek, haragszanak valamiért, és a többi (lehetne még ezt a sort folytatni) akkor általában csúnyák, ijesztőek, és inkább ott hagyjuk őket, hogy majd lenyugszanak, vagy egyből ágyba rángatjuk őket hiszen a dühös szex is jó szex. De Faye még így is gyönyörű, sőt így talán még jobban tetszik, mint fél pillanattal ezelőtt.
A keze az arcomon csattan, és csak elmosolyodok. Ó igen, ennek az estének csak az lehet a vége, hogy egymás mellett hangosan zihálva fekszünk a hatalmas francia ágyamban. Túlságosan is magabiztos volnék? Elképzelhető, de ismerem ezt a szépséges hölgyet, mint a tenyeremet, valamint magamat is, és ha akarok valamit akkor azt megszerzem, és Őt nagyon akarom.
- Ha már kérdezed, azt hittem, hogy becsörtetek ide, iszom pár felest, elhajtok néhány rusnya nőt, majd egy igazi nagyvadat viszek haza, és egészen napfelkeltéig felfedezzük a lakásom különböző pontjait. - Felelem neki teljesen ártatlanul, hiszen Ő kérdezte, aztán meg elmondta a saját kis történetét. Mintha számítottam volna arra, hogy itt lesz ma este, talán azt hiszi, hogy ráállítattam valakit, hogy kövesse? Áh, annyira nem paranoiás.
- A lényeg, hogy most itt vagy velem. - Rövid válasz, mégis ha elkezdi fejtegetni magában egész sokáig eljuthat, de erre nem hagyok neki időt, csak oda hajolok, és megcsókolom, csak egy rövid csókot kap, amiből pimaszul vigyorral a képemen húzódok el.
- Nem csak az illatod finom hanem az ízed is. Vajon mindenhol finom vagy még? - Nyalom meg a számat és végig nézek rajta. Lehet, hogy ezzel most elüldöztem magamtól, de tudom, hogy nem fog itt hagyni, azért neki is nagyon sokat jelentettek az együtt töltött évek, még akkor is ha az elválásunk nagyon is viharosra sikerült.
- Mi lenne ha inkább valami csendesebb helyen beszélnénk meg azt, hogy miért is vagyok szerinted egy hatalmas szemétláda?