Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
But just because it burns Doesn't mean you're gonna die
Kifogytam lassacskán a pénzből, a vésztartalékhoz meg, már csak büszkeségből is, nem akartam hozzányúlni. Ezért elvették az áramot. Egy ideig bírtam a sötétséget, de aztán túl sok szellem járt körülöttem ahhoz, hogy ne őrüljek meg tőle. Fogtam a sátramat és a kertben felvertem, és onnan nézem a házat. Rühellem, nagyon, nem is tudom, minek nekem ekkora, rozoga is, rám is fog omlani, de még el lehetne adni. Csak nem szabad. Mert a nagyanyám háza, és ha eladom, a pénzt, amit örököltem tőle, elveszik, márpedig az a rengteg a vésztartalékom. Persze, mellette dolgozom is, zenét írok, de nem tudok ilyen gyorsan, és nincs ennyi pénzem. A gitárommal kuporogtam két estén át, mire végre megírtam egy számot, a [You must be registered and logged in to see this link.]tet, roppant elégedett lettem vele, de ettől még nem lett áram a házamban. Fogtam a gitárom, a sátrat bepakoltam a házba és elindultam, először egy kávét ittam, és reggeliztem egy egész croassant, majd a parkban ücsörögtem. Lassacskán a nap megint lefelé ereszkedett és nagyon nem volt kedvem visszamenni a hűvös, doh szagú, kihalt házba. Jó lenne talán találkozni valakivel, mert ha nem, akkor a programom megint a drogozás felé fog fordulni és soha nem fogok tudni leszokni. Rágyújtok egy szál cigire, és egy órát még maradok. Anne-hez szeretnék menni, remélem, nem fog kihajítani a sunyiba, mert nem szóltam előre. Viszek egy pizzát, és azt hiszem, ezzel tényleg kiürültek a zsebeim. A belvárosba mentem, majd a lakóházak felé, mikor megérkeztem becsöngetek és csak ácsorgok, várom, hogy kinyissa nekem. Tudom, hogy ijesztően szarul festek az óriási, vörös karikákkal szemeim alatt, halottsápadt bőrömmel, de nem tehetek róla. Hosszú ujjú felső van rajtam, mert az utolsó rövidemet nem is olyan régen kilyukasztottam - félbeszakadt -. A fejemen meg sapi, mert tejfölszőke tincseim egy friss sebet rejtenek el. Ezért nem szeretném azonnal elijeszteni a barátomat. Mikor hallom, hogy már van valaki a másik oldalon, megszólalok. - Anne, Nico vagyok... hoztam pizzát - Szólok befelé, hátamon megigazítom a gitárt.
♫ Music: [You must be registered and logged in to see this link.] » Note: ne haragudj :$ » Words: 321
Reggel - azaz háromnegyed tizenegykor - szokás szerint hatalmas fejfájással ébredek. Azt hiszem tegnap sikerült túlzásba esnem - megint. Ez már teljesen megszokott viselkedés tőlem, meg sem lepődök magamon, és azon sem, hogy az este nagy részére nem emlékszek. Hogy jutottam haza? Valószínűleg a lábamon, de nem igazán tud érdekelni. Mégis miért érdekeljen? Hozzászoktam, hogy kiesnek éjszakák a pia miatt, de nem zavar, hiszen szükségem van az alkoholra, hogy elfeledkezzek a balesetről. A hajam szörnyű, a ruhámnak sör szaga van - gőzöm sincs, hogy miért, talán valaki leöntött, esetleg én magamat -, így első dolgom volt bezárkózni a fürdőszobába. Vettem egy forrózuhanyt, hajat mostam, majd felöltöztem. Nincs semmi tervem mára, így egy szürke melegítőt és egy pántos, fekete felsőt veszek fel. Leérve a lépcsőn, látom a szokásos üzenetet. "Elmentem dolgozni, későn jövök. Vegyél valamit enni." Letépem az ajtóról, majd beledobom a kukába. Nevetséges! Minden nap ezt csinálja, mióta meggyógyultam. Lehet hogy megint autóbalesetet kéne szenvednem ahhoz, hogy figyeljen rám? Már azt sem tudom, hogy mit gondoljak. Számítok én neki egyáltalán valamit? Egy dolog miatt jó csak, hogy ő a gyámom: arra költhetem a pénzét, amire csak akarom... Rendeltem ebédre kínait, befejeztem egy tájképemet, majd fogtam egy liter fagyit, egy kanalat és beültem a nappaliba a tévé elé, hogy újra megnézzem a Szerelmünk lapjai című filmet. Már kívülről tudom, mégsem tudom megunni. A felénél járhat a film, amikor meghallom a csengőt. Mégis ki az ilyenkor? Kiakadok, ha rám akarnak sózni valami terméket, mondjuk, ha kekszet árulnak, azt tuti veszek a fagyihoz... Lassan, szinte zombi tempóban vánszorgok el az ajtóhoz. Tele van mindkét kezem, hogy nyissam ki az ajtót? Közben már halom Nico hangját a túloldalról. Jól hallottam, hogy pizzát mondott? A kanalat gyorsan a számba rakom, így a szabad kezemmel ki tudom nyitni az ajtót. - Gyere be - mondom alig érthetően, a kanállal a számban. Miután beljebb került, becsukom az ajtót, majd a kanalat is a kezembe veszem. - Tudod, hogy a bácsikám mániája a papucs... Mindjárt adok egyet, csak elfelejtettem, hányas lábad van - mondom a kis szekrény felé mutatva. Fura szokásai vannak a gyámomnak... Nem bírja elviselni, ha a vendégeken nincs vendégpapucs, mert nem preferálja az utcai cipőt. Furcsa szokás...
a hozzászólás Niconak készült, 359 szót tartalmaz, és írás közben a [You must be registered and logged in to see this link.] című számot hallgattam. ez gagyi lett...
But just because it burns Doesn't mean you're gonna die
Nagyon kínos ez nekem, hiszen fiú vagyok, nekem kéne ellátnom a lányokat, most mégis úgy jövök Anne-hez, hogy remélem, befogad egy kis időre, mert kezd kifogyni minden tartalékom, és ő a legjobb barátom, más nincs is nagyon. Pénzt semmiképp nem kérnék tőle, csak valami hely kéne, ahol meghúzom magam, míg nem írok elég dalt ahhoz, hogy jó áron el tudjam adni, és kifizetni belőle a csekkeket meg mondjuk kaját venni, hasonlók. A drogról ne is beszéljünk, bele fogok őrülni, ha nem kapom meg az adagomat, de azt még túl tudom élni. Viszont kaja nélkül cinkes lenne, azt meg nem fogok lopni, mert ha bevarrnak és megnézik a házat, akkor találnak mindenféle kábszert és mégszarabb helyzetbe kerülök. Szóval most a legalitás keretein belül kell alkotnom valamit, ami a barátomhoz fordulás. Tudom, hogy tudja, nincs tele a zsebem, illetve halálosan csóró vagyok és félig az utcán élek, szóval talán nem fogja meglepni, de végül is először kérek ilyet. Ha kidob, az sem fog fájni, szépen elfogadom majd csendben. Ettől még nem lesz vége a barátságunknak. Ilyeneken agyalok, mikor kinyitja az ajtót. Rámosolygok, és kicsit beljebb lépek. - Szia... ne haragudj, hogy csak így rádtörök - Szabadkozok csendesen, majd mikor szóba hozza a papucsot csak nézek oda, ahova mutat. - 38as, de... - Elharapom a mondatot és nyelek egyet. Lehet, hogy egy mocskoss függő vagyok, aki néhanapján még enyveskezű is, de az a helyzet, hogy egyenes vagyok legtöbbször. A barátaimmal pedig főleg. Nem mehetek be, és beszélgethetek vele össze-vissza, mert az hazugság lenne, az elején meg kell mondjam, mit akarok, és aztán ha még mindig nem akar kidobni, maradhatok. Ezt így illik, de tényleg. - Anne én... szeretnék kérni tőled valamit - Kezdek bele zavartan, óvatosan, mély levegőt veszek. - Elfogyott minden pénzem és lekapcsolták az áramot a házamban... meg a gázt. Egy sátorban lakom a kertemben - Bizony, ezt hívják szégyennek, én is tudom. Micsoda égés, egy lány, a barátom előtt. - Nem... esetleg... megengednéd, hogy valahol... csak pár napra... meghúzzam magam nálad? Csak míg megírok pár dalt, és kapok érte pénzt, aztán eltűnök, megígérem, csak már tényleg... mindenből kifogytam. - Lehajtom a fejem. - Ne haragudj, hogy hozzád jöttem, de csak te vagy... meg az apám - Aki ugye miután anyukám meghalt képes volt elsózni a nagyimhoz, mert az új felesége nem akart látni. Nem tudok visszamenni hozzá.
♫ Music: [You must be registered and logged in to see this link.] » Note: ne haragudj :$ » Words: 386
Miután nagy nehezen sikerül kinyitnom az ajtót, egyből rázúdítom Nico-ra a szokásos üdvözlőszöveget a papuccsal. Röhejes szokásai vannak a bácsikámnak... Nem is fűzök hozzá kommentet, ráadásul már meg is szoktam, azt hiszem. Rám tör? Ugyan már, semmi érdekeset nem csináltam, szóval ez nem számít rám törésnek szerintem... Amint meghallom a számot, már fordulok is a szekrény felé. 38. Az itt lesz fölül, már tudom. De Nico ismét beszélni kezd, én pedig vissza fordulok felé. A papucs ráér, előbb meghallgatom, hogy mégis mit szeretne mondani. Úgy látom, hogy kínos témának nézünk elébe, hiszen barátom eléggé nyögve nyelősen mondja ki a szavakat, kisebb- nagyobb szüneteket tartva köztük. Eddig is tudtam, hogy Nico nem tartozik a felső tízezer közé, de azt sosem gondoltam volna, hogy ennyire rosszul áll. Ha előbb szólt volna, szívesen segítettem volna neki, de most is itt vagyok. Nincs valami sok barátom, aki van, azzal pedig általában együtt szoktam inni, bulizni vagy hasonlók. Sosem voltam elhalmozva barátokkal, pedig mindig is igyekeztem. Épp ezért van az, hogy a kevés barátaimnak pedig szeretek segíteni, amiben csak tudok. Nico eddig nem kért tőlem igazán semmit, most itt az ideje, hogy segítsek neki. A hangján hallom, hogy mennyire rémült, elhagyatott és csalódott lehet. Ismerem ezeket az érzéseket, nagyon is jól. A baleset óta gyakran kerülök velük kapcsolatba, hiába telt már el pár év azóta. Döbbent arccal hallgattam végig a srácot, és most, hogy végzett a mondanivalójával egyszerűen csak átölelem, és kimondom a mentő szavakat. - Addig maradhatsz, ameddig csak szeretnél - végül, miután elengedem őt, odaadom a már említett papucsot, beljebb rángatom Nicot a nappaliba, majd lehuppanok a kanapéra. - A bácsikámnak vannak szabályai - kezdek bele úgy, mintha olyan nagy dolgokról lenne szó, pedig ez egyáltalán nincs így - a legfontosabbat már tudod, a papucs. Aztán, ha este itthon van, akkor együtt kell vele kajálni, hidd el utálni fogod, akárcsak én. Ja és, ha ő alszik, akkor kusban kell lenni. De igazából meg azt csinálsz, amit akarsz, mert már reggel elhúz, amikor itthon van, de van, hogy egy-két hétig nem is jön haza... - és azóta ez a napirendem, hogy meggyógyultam. Szánalmas, semmit sem érzékel abból, ami körülöttem történik és azt hiszi, hogy a pénzével mindent megoldhat. Sosem kérdezte meg, hogy egyáltalán el akarok e menni a családom sírjaihoz, mivel a temetésen nem tudtam ott lenni. Sosem beszélget velem úgy igazán, teljesen elszigeteli magát tőlem. Lehet, hogy ennek is köze van ahhoz, hogy az alkoholhoz fordultam, és az egyik legjobb barátommá vált. Ráadásul a bácsikám tegnap valami olyasmit hadovált, hogy megint lelép egy időre a munkája miatt. Gőzöm sincs, hogy mégis mi a melója, hogy ennyiszer nincs itthon. Bár az is lehet, hogy szimplán csak lelép valami hotelbe vagy akárhova, hogy kicsit távol legyen tőlem. Kinézem belőle, hogy ilyent csináljon....
a hozzászólás Niconak készült, 456 szót tartalmaz, és írás közben a [You must be registered and logged in to see this link.] című számot hallgattam. ez gagyi lett...