Információ tudomány szakértőként szeretem arra használni a nettet amire való. Nem böngészek órákig értelmetlen honlapokat, a filmek nézésére külön eszközök állnak a rendelkezésemre, és a facebook-t is csak kényszerből használom, de ott is szigorúan betartok minden adatvédelmi ajánlást.      Ebből következik, hogy általában nem szoktam a netten ismerkedni, most azonban ez tűnt a legjobb lehetőségnek. Ismerve a statisztikákat,  és az ilyen oldalak mögött álló primitív információ áramlási rendszereket, nem fűztem sok reményt a dologhoz, az egyik felhasználó azonban különösen felkeltette az érdeklődésemet. A képe egyszerűen kép volt csupán, nem mutatott rajta rosszul, de messze volt azoktól a tökéletesnek látszó csábító reklám plakátoktól, amelyeket a többség profilképnek használ. A megadott adatok is reálisnak tűntek, de hozzám hasonlóan sok titkot vagy apró szándékos félre írásokat hagyott benne, nyílván a személy azonossága védelmében. Nem beszélgettünk sokat, de az alatt végig korrektnek tűnt és bár messze menően nem lenne közöttünk logikus semmilyen kapcsolat, de még is adtam egy esélyt a dolognak. Így jutottunk el a személyes találkozóig, ahol remélhetőleg elhagyjuk majd a felesleges titkolózást és ezzel sikeresen lezárul a virtuális társkeresési kísérletem első szakasza.
Szinte másodpercre pontosan három órakor guruluk be a fánk sütöde előtti parkolóba. Mivel egyetlen egy olyan nőt sem látok akire ráillik a leírás, sőt az egyetlen nő akit látok egy elhízott anyuka, aki szintén elhízott gyerekét terelgeti, ezért leállítom a motort és kiszállok a kocsiból, hogy körbe nézzek kicsit. Az autóm egy szürke bmw, amely a saját idejébe, úgy hét évvel ezelőtt még a csúcs kategóriát képviselte és tekintve az elhanyagolható használatnak, a rendszeres karbantartásnak még mindig egészen jól mutatott. Ezt a hatást fokozza, hogy ma mosattam le és személyesen takarítottam ki belülről, így az egész csillog – villog. A sütöde körbe járásával ugyan tágabb képet kaptam a környék nő kinálatáról, de a keresésem tárgyát nem találtam meg. Azonban a levegőben terjengő szag, valamint a kukák környékének kinézete alapján sikerült pár lényeges egészségügyi előírás megszegését felfedeznem.
~ Itt sem fogunk enni, pedig rengeteg a programunk és biztosan jól esett volna neki egy kis uzsonna. Persze, így talán találunk olyan helyet, amely nekem is megfelelő. Azt hiszem előbb ugranék le egy hídról, mint hogy egy ilyen helyen egyek. Bár amilyen mérget itt adnak, elég lenne párszor itt ennem, hogy elérjem ugyan azt hatást. A szegény indiaiak vagy éhező afrikaiak szemével nézve ez persze lehet a földi paradicsom is, de azért ez egy összetettebb probléma. Hiszen indáiban teljesen más a kultúra, több a társadalmi réteg és hagyományos oktatás, valamint az étkezési szokások eltérése miatt, lehet sokan elutasítanák a helyet. Még Afrikában sem éhezik mindenki, és ott is országonkénti, valamint népcsoportokon belüli elkülönülést kéne vizsgálni. Ehhez, pedig nincsen elég adatom. Holnap, vagy még ma ha haza értem rákeresek a netten, valamint szét nézek a szakterületen jártas tudósok között is. Esetleg egy népegészségügyi szakembert is belehetne vonni, Dr. Goerge Winklie erre igazán alkalmas és húgom dolgozott már az UNICEF-nek is. ~
Gondolkodom el, miközben bent is megnézem, de a vágyott személyt nem lelem sehol. Mivel ezek után biztosan megtudom állapítani, hogy a partnerem késik, ezért rászánok egy kis időt, hogy megigazítsam az öltözékemet és rendbe szedjem magamat egy kicsit. Az alkalomra alaposan kiöltöztem. Elegáns fekete öltönynadrágomat, ezüst ciril betűkkel tele vésett övcsat tartja a helyén. A lábamon méregdrága olasz bőr cipő van, amelyet többnyire csak tanszéki vacsorákon szoktam felvenni, amúgy kifejezetten kerülöm a használatát. A felső testemet világos szürke ing fedi, mivel zakót nem viselek, ezért nyakkendőt most hanyagoltam, és nyakrésznél nem is gomboltam be teljesen. Mindezekhez a jobbik, vékonyabb keretű és lencséjű szemüvegemet vettem fel. A karomon egy elég drága, minden féle fura, az átlagembernek valószínűleg értelezhetetlen mutatókkal ellátott óra látható.
~ Jöhetne már. Elég szigorú a menetrendünk és még az uzsonnát is biztosítanom kell valahogy a számára. Mondjuk lehet tájékoztatnom kellett volna, a tervezett programok pontos sorrendjéről, de tapasztalataim szerint a meglepetés ereje sokkal hatékonyabb szokott lenni. Az meg, hogy nem számoltam bele a nők átlagos késési idejét, az teljes mértékben az én saram. ~
Gondolkodom el megint, amikor végre be fut az említett személy. Komoly arcomon egyetlen egy pillanatig elismerő mosoly árnyéka jelenik meg, de a következőben már ismét a merev vonások veszik át a főszerepet. A szememben, bár nem szándékosan, de némi méreg és szigorúság látszik. Éppen úgy, mint amikor a késő diákokra nézek az órán.
- Szia! Nagyon csinos vagy. - Mondom nyugodt, kellemes kissé mély hangon, magamat is meglepve annak közvetlenségével. Bár levélben tegeződtünk, de  az első személyes találkozáskor mindig magázni szoktam az embereket.

Továbbra is minden érzelmet nélkülöző komolysággal nézek a lányra, éppen csak szigorú szemeimben látszik némi enyhülés. Ez a viselkedés széles ellentétben áll Loretta viselkedésével, akinek mosolya bár egyre jobban hervad a közelembe, de azért makacsul kitart és nem hagyja magát legyőzni a felőlem áradó negatív energiáktól.
~ Vajon nem erre számított? Azt hiszem elég pontos képet tettem fel magamról és a fizikai paramétereimet is jól körülírtam. Nem árultam zsákba macskát, és a józan ész határain belül, teljesen önmagamat adtam. Rá ez azt hiszen nem teljesen igaz, még pedig pozitív értelemben nem igaz. Ő az életben lényegesen jobban néz ki, mint amilyen képet kitett magáról. Ráadásul normálisan fel is öltözött, pedig nem is tudja mi lesz a pontos program. ~
Gondolkodom el, miközben figyelmesen hallgatom minden egyes szavát. A tekintettemet az övébe fúrom, olyan mélyen, hogy már-már azt hiheti a lelkét vizslatnom. Amikor a késés szóba kerül, csak ránézek az órámra, de nem szólok semmit addig ameddig kifogyott a mondani valóból.
- A késés relatív fogalom. Bár tudományosan nehezen bizonyítható tény, de a nők általában mindig késnek valamennyit, amelynek indoka főleg egy gyerekes anyukánál igen sok minden lehet. Sok esetben ez a késés ráadásul elfogadható ok vagy előre be nem tervezett események sorozata miatt jött létre, amelyek felmentik az embert a bűne alól. Ehhez hozzá jön az a tény is, hogy vannak dolgok, vagy személyek, akikre vagy amikre megéri várni.  A külsejébe fektet alapján maga határozottan ebbe a kategóriába tartozik. -
Mondom az eddig is tapasztalat hangnemben, de ezúttal mivel monologizálok a kicsit távolságtartó magázást választom. Amikor bókolok az arcvonásaim kicsit meglágyulnak, és talán a tekintettem is kevésbé tűnik gyilkosnak.
~ Egyébként egésznek pontosan tizennégy perc ötvenkét másodpercet késett. Tehát, nagyjából tizennyolc perces késésben vagyunk a tervezett programhoz képest, ha hozzá adjuk az itt töltött időt is. Hogy ez sok vagy kevés, véleményem szerint elég nehéz meghatározni. Az egész probléma ott kezdődik, hogy egyáltalán elhisszük az idő létezését, amelynek nem létezése a legújabb kvantum fizikai kutatások szerint, nagyon is lehetséges dolog. Ezt követik a vallási és kulturális nevelési szokások, sőt egyes emberek a rasszhoz is kötik. Úristen mennyi mindent lehetne erről beszélni! Azonban erre most nincs időnk, nagyjából tizenkilenc percnél járunk, és ha van idő, ha nincs, késés igen is lesz. ~
Gondolom át gyorsan a helyzetünket, ami egy félperc csendet és egy mély lélegzettet jelent nálam. A nyugalmamat azonban sikerül megőriznek és elmém sem kezdi el a relativitás elmélet bizonyítását átgondolni.
- A késésre visszatérünk később, ez nem olyan dolog amit ötperc alatt meglehet beszélni és nem minden esetben akkora bűn ez, amelyért érdemes bocsánatot kérni. Mindenesetre ha érdekel a vacsoránál szívesen kifejtem a probléma körről alkotott véleményemet. -
Válaszolom neki gyorsan, hiszen a fejemben lévő óra lassan ketyegni kezd és a teljes elkésés lehetőségét vizionálja, ami pedig egész randi tönkre meneteléhez vezethet. A kezemet egy határozott mozdulattal felé nyújtom, majd ha engedi megfogom az övét és óvatosan vezetni kezdem a kocsim felé ha engedi.
- Nos, a tervezett program, hogy gyorsan keresünk valami péksüteményes boltot, mert itt nem akarlak az itteni méreggel tömni. Gyorsan bekapunk valami uzsonnát, aztán indulunk a planetárium felé. Ott megnézünk egy nagyjából egy órás előadást, a naprendszerünk keletkezéséről és a benne lévő bolygókról, holdjairól. Fél hatra foglaltam asztalt, a Bomway nevű indiai étterembe. Utána pedig meglátjuk mi lesz a dologból. Mindenesetre úgy számoltam, hogy kilencre otthon lehetsz a gyermekeddel, ezért sem a szokásos vacsora és mozi kombinációt választottam. Akkor tizenegy-tizenkettőig is ki kéne maradnod. Így ugyan annyi időt tölthettünk együtt, de még időben haza tudlak vinni téged. Persze, a planetárium nem mindenkinek érdekes program, viszont ez egy közérthető, elsősorban gyerekek számára összeállított anyag, és legalább elmondhatod, hogy már az első randin lehoztam neked a csillagokat is. Jó, ez így nem egészen pontos, mert ha tényleg le akarnám hozni akkor, hatékonyabb lenne ha új távcsövemmel és egy laptoppal kiviszlek éjszaka egy magaslati pontra. -
Mondom  neki miközben remélhetőleg jön utánam, és semmi kifogása nincsen a programokkal szemben. A beszédem végig egyenletes, nem hadarok, nem gyorsulok be és szám sem fárad el. Látszik, hogy nagy gyakorlatom van az előadás tartásban, de ugyan akkor óvakodok attól, hogy úgy beszéljek, mint ha diákom lenne és ez egy tanóra.