Energy FM – 82.5 MHz

Tárgy: Re: Energy FM – 82.5 MHz Kedd Szept. 23, 2014 7:39 pm

[You must be registered and logged in to see this image.]

♪♫ Interview with Mickey Vallejo ♫ ♪

Nem sokára este tíz óra. Még mielőtt kezdődne a Nights of Passion műsora, ami az enyém, még van időm főzni egy jó forró, mézes, gyümölcsös teát. Ugyan zéró alkoholtartalma van, szerintem ez is le fog csúszni a vendégem torkán, mégis csak úgy illő, hogy megkínálom valamivel, mégha nem is sör, vagy egyéb varázsszer. A kollégák szerint isteni teát készítek.
Ha az interjúalanyom időközben befut a stúdióba, odalépek hozzá.
- Szia Mickey, Gwen vagyok. Már nagyon vártalak, hogy személyesen is találkozhassam veled. Nagy rajongótok vagyok. – üdvözlöm szélesen mosolyogva a rocker fickót, és kezet nyújtok felé. Így élőben sokkal helyesebb, mint a klipeken. Elképesztő, hogy Mickey Vallejo van itt húsvér valójában, az én műsoromban! Le sem tagadhatnám mennyire feldob a találkozás. Épp csak nem visongok meg ugrálok, mint egy megzavarodott bakfis.
- Biztosan mondták már párszor, hogy nagyon hasonlítasz Johnny Depp-re. – duruzsolom élénken. - Köszönöm, hogy eljöttél. Kérlek, foglalj helyet. – intek az asztal felé, amin ott a mikrofon a fejhallgatóval, és aminél ott várja a kényelmes, fekete forgós szék a vendégemet.
Még mielőtt én is leülnék, és pozíconálnám magam a saját mikrofonomnál, Mickey-vel szemben, még szervírozom az eperteát. Egy citromsárga bögrét teszek a sztárvendég elé. Az oldalán a következő felirat díszeleg fekete betűkkel: „Ha el tudod olvasni, nyugodtan ihatsz még!” Itt a stúdióban már csak ilyen vicces csészékre futja. Az enyém sem különb. Azon egy halálfej virít azzal a szöveggel, hogy „A lakótelep réme”. Nem is értem, ez miért épp nálam van.
- Ugye könnyen idetaláltál a rádióhoz? – érdeklődöm Mickey-től, és leteszem magam a székemre. – Készen állsz?
Ha Mickey jelzi, hogy kezdhetünk, a fülemre húzom a fejhallgatóm. A pulton lévő megfelelő gombokat felkattintom, mire a falra rögzített kijelzőn zöld fénnyel kezd világítani az On-Air felirat. Odahajolok a mikrofonhoz és élveteg hangon magyarázok bele.
- Helló Vegas! Végre csütörtök este 22 óra van, ez pedig a Nights od Passion. Gwen Seegert halljátok. Ma egy igen különleges vendéget köszönthetek a stúdióban; Mickey Vallejo-t, a Chaos Instinct nevű metálbanda frontemberét. – mosolygok a srácra a mikrofon mögül, és noha már üdvözöltem, mikor megérkezett, még egyszer meg kell tennem a hallgatóság kedvéért. - Szia Mick, örülök, hogy eljöttél és itt vagy velünk. Alig tudom elhinni, hogy ez tényleg megtörténik. - vallom be majdhogynem nevetve.
Megvárom, míg mond néhány szót, aztán folytatom.
- Ha kérdésetek van Mickey-hez, küldjétek el emailben a [You must be registered and logged in to see this link.]-ra, vagy SMS-ben a 1-702-200-as számra… Nos, Mick, - nézek egyenesen a vendégem barna szemeibe. - szinte a semmiből robbantatok be a bandáddal a zene világába és a köztudatba. Alig, hogy megalakult az együttes, valljuk be, azonnal elfoglalta a toplisták csúcsát. Azért ezt nem sok újszülött formáció mondhatja el magáról. Mi a titkotok? - vigyorgok. Olvasok újságokat, szörfölök eleget a neten, képben vagyok a bandával kapcsolatban, de azért Mickey szemszögéből is nagyon érdekelne a történet.
Türelmesen végighallgatom a választ, aztán felteszem a következő kérést.
- Gyerekként hogyan képzelted a felnőttségedet? Mi alapján döntöttél úgy, hogy zenész leszel? Voltak példaképeid? … Úgy tudom tősgyökeres los angeles-i vagy. Mi sodort Vegas-ba?

Tárgy: Re: Energy FM – 82.5 MHz Kedd Szept. 23, 2014 10:31 pm

- Jó legyél, Carol nehogy panaszkodjon rád büdös kölyke – guggolok és mélyen a szemeibe nézek Mákvirágnak, szigorú tekintet, de a szemeim vidámak. Magamhoz húzom a kis tökit, megborzolom a haját, aztán felállok, lassan indulni kell a nyamvadt rádióműsorba.
- Figyelj rá… - folytatnám, de Carol leint gyorsan.
- Nyugi, nem lesz gond. Inkább vigyázz a „bazdmegek” számára – mosolyog Carol, akire ma rábíztam Ravint. Nem akartam megint Marknál hagyni, nehogy kitaláljon egy újabb fantasztikus ötletet. Még van jó másfél órám, hogy odaérjek, de késni utálok. Ez az egyetlen, amire büszkék lehetnek rám a szüleim, hogy mindig időben jelenek meg. Meg persze Ravinra, imádja anyám. De ki ne imádná a kis szarost?
- Apu, húzzál már, elkésel – fintorog a kiscsaj, majd még hozzáteszi.
- Hallgatunk majd, jó? – mondja széles vigyorral, én pedig mélyen beszívom a levegőt, majd lassan kiengedem.
- Persze, holnap felvételről. Időben fektesd le – szólok Carolhoz, aki megfogja a kezemet, és egészen az ajtóig cibál, de csak úgy finoman, nőiesen, gyengéd erőszakkal. Rohadna meg.
- Mondtam, hogy nem lesz baj, most pedig menj – kitessékel az ajtón, majd egy laza mosolygós integetéssel be is csukja utánam.
- Kidobnak a saját lakókocsimból, fasza – mérgelődök, majd elrongyolok a Chevi-ig. Végignézek magamon, igazán szolid vagyok, némi bőr, kis arcszesz, meg is vagyok borotválkozva normálisan. És ami a legfontosabb kipihent. Mark eltiltott a bulitól két napra, mondván, hogy nem egy befüvezett faszagyerekre kíváncsiak, hanem rám. Így viszont nem értettem, de nem akartam balhét, ő a főnök, ma visszafogom magamat. Nagyjából egy óra volt, mire odaértem, fél órával az interjú előtt érkeztem, csodás! Érted? Nem kurva jó, meg baszott jó, hanem csodás. Figyelek, mint perverz papa a kislányokra.
Nagyon udvariasak velem, elvezetnek a szőkéhez. Hű, nagyon jó kis spiné, kár, hogy szőke, de legalább bámulhatom a melleit, ha unalmas lesz a műsor.
- Helló! Remélem nem csak duma, hogy bevágódj – viccesen beleöklözöm a vállába, de nem nagyon, tényleg, meg mosolygok is, sőt még egy kacsintást is eleresztek. Tiszta büszke lenne rám Mákvirág. Tiszta!
Természetesen kezet fogok vele férfiasan, úgy látom, ő is határozott jellem, nem mismásolja el a kezezést. Elvezet, és beültet a helyemre, tényleg nagyon profi. Figyelmes.
- Ja, a lányom folyton ezzel nyaggat. Vagy negyvenszer láttuk a sza… kállas filmjeit, tudod, amibe kalóz. Kicsit unom már – vonom meg a bal vállam, és elhelyezkedek a székbe, éppen beleférek, pedig nem is vagyok egy nagydarab.
- Persze, a GPS idehozott, odalent meg eligazítottak, profik vagytok – vágódok egy kicsit be nála, hagy hízzon a mája, pont leszarom. A lényeg a lényeg, hogy kezdjük már el.
- Aha, nyomhatjuk a rock’n’roll-t – intek felé a bal kezemmel, a csajszi pedig nem várat sokat, szinte azonnal belevág. Felveszem én is a fülest, és hallgatom a bejelentkezést. Jó neki, ő nem izgul annyira, mint én. Én is csak azért, hogy ne adjam tökéletesen magamat, lehet, megcsappanna a nézőszám.
- Helló Vegas! Tényleg én vagyok, nem csak kamuzik – nevetek bele recsegős hangommal a mikrofonba, remélem ez még belefért. Mondjuk, ha nem, már tök mindegy, így járt.
- Helló Gwen! Azért annyira ne indulj be, de utána megbeszélhetjük… Csak vicceltem! Én is örülök, hogy találkozhattam a rádiósok legszexisebbikével – kacsintok rá nevetve. Mondjuk, ki tudja, lehet, hogy sötétben nem látszik, hogy szőke, hehehe. Jobb lesz egy kicsit visszavenni, mielőtt túlságosan belemelegednék.
- Biztos nagyon tetszik a basszeresünk nekik. Ja, igen, Mákvirág húzzál aludni – mondom elég komolyan ahhoz, hogy a másik oldalon suttyomban hallgatózó kis töki értsen a szóból.
- Elnézést, a lányomnak vájt füle van állítólag, de sokszor szelektíven működik – mosolygok, majd gyorsan visszatérek a kérdésére.
- Ne haragudj a közjátékért, de szeretném hinni, hogy először apa vagyok, csak utána vad metálos. Szóval mi a titkunk? Szerintem nagyon jók a szövegeink, valóban szólnak is valamiről és nem sablonosak, emelett a zenészeim, ha megengedik, hogy így szólítsam őket, fantsaztikusan tolják, de tényleg. Büszke vagyok rájuk. Ráadásul élvezzük, amit csinálunk, így jöhetnek ki ilyen jó lemezek, másképp szerintem nem lehet. Na, meg a managerünk Mark is nagyon profi a szervezésben, nekünk csak az a dolgunk, hogy zenéljünk, a többit ő intézi – remélem, elélvez erre Marko papa, vagy ágyba parancsolja Szonját.
- Hű, ennyit ne kérdezz egyszerre, rocker vagyok, nem telefonmemória – nevetek bele a mikrofonba. Megmondom őszintén, tényleg jó melle van, meg jó fejnek tűnik. Majd szünetben haverkodok vele, adok neki egy autogramot.
- Gyerekként nem volt egyszerű. Anyám pilóta, apám meg egy részeges se… mmirekellő volt, a pia elég korán elvitte. Sokat voltam egyedül, és persze sokat bandáztam. Anyámnak repülnie kellett, a nagyi meg már öreg volt, szóval sokat lógtam is otthonról. Kisiskolásan kezdtem el gitározgatni, mellette énekelgettem, és akkor egy énektanár… nem rohadt unalmas ez? – kérdezem tőle, majd átváltok egy gyorsított leírásra.
- Szóval imádtam az Iron Maident, a Dio-t, de például Van Halent is. Nagy rocker voltam, és kisebb bandákban léptem fel egy idő után. Aztán megismerkedtem Cassivel, Ravin anyjával. Sajnos sokáig nem lehettünk együtt – sóhajtok, majd mivel ez egy pörgős műsor és nem az én baromságaimra kíváncsiak folytatom.
- A múlt elől menekültünk el Ravinnal, egy kevés pénzzel és egy öreg csotrogánnyal, ami el sem hozott a városig. Vegas a lehetőségek városa, és tessék, sikerült – mosolygok, majd beleiszom az előttem lévő undorító sárga bögrébe. Kurva nagy önuralommal letuszkolom azt a cuccot, ami benne van, nagyon szar. A második félidőre, ha lesz egyáltalán kérek vizet, még az is jobb.
- Aztán alapítottam a Chaos Instinctet, és gyorsan összeszoktunk,a többi pedig már mesébe illő, ahogy te is tudod – vigyorgok bele, és próbálok arra gondolni, hogy ez egy rossz bor, nagyon rossz. Nem kéne telibehánynom ezt az angyali arcot.
- Kaphatnék egy kis vizet, jobb most a torkomnak – mielőtt ezt mondom, lekapcsolom a mikrofont. Legalábbis remélem, hogy jó gombot nyomtam meg, de ezt mutatta Gwen.

Tárgy: Re: Energy FM – 82.5 MHz Szer. Szept. 24, 2014 10:59 am

- Ja, igen! Gondoltam benyalom magam nálad. – nevetek fel, miután megkapom a vállboxot. – Ne ragozzuk mekkora fan vagyok... Még a csengőhangom is a [You must be registered and logged in to see this link.]. – teszem hozzá vigyorogva. – Tényleg... Ennek a klipnek a forgatása alatt hány biztiőr halt máglyahalált? – kérdezem, persze csak hülyülök.
A szemfüles paparazzik mindig mindenütt ott vannak, semmi sem marad titokban az internet korában, így az sem, hogy a kis gézengúz Ravin gázolajjal gyújtotta fel az egyik biztonságit az idei első koncerten.
Méghogy a legszexisebb rádiós. Kiböffen belőlem a kurta heherészés. Nagy kujon a bácsi. Nagy kujon.
- Semmi gond! – nevetek bele a mikrofonba, amikor Mickey kiosztja az ukázt az éteren keresztül a lányának, hogy tiplizzen a tollasbálba. – Érezd otthon magad. Hadd szóljon, ami a lyukon kifér.
Ahogy hallom, és látom, Mickey nem az az ember, akinek külön kérvényt kell benyújtani, bár szorgalmasan igyekszik, hogy moderálja magát. Johnny Depp „sza…-kállas” filmjénél meg a „részeges se… mmirekellő”-nél különösen így érzem.
- Mick, ez a műsor nem véletlenül éjszakai. – címzek a srácnak egy cinkos kacsintást. Hű, ha sejtené milyen barbár elemek szoktak betelefonálni olykor. Nem vitatom, hogy nem tudná űberelni őket, de komolyan megizzadna benne, ha megpróbálná.
Türelmesen végighallgatom a történetét, amit a siker titkos hozzávalóiról és a múltjáról mesél. Nem szakítom félbe. Néha csak bólintok és igenlőn hümmintek. A háttérben halkan szólnak a Chaos Instinct eddig megjelent dalai.
- Ha jól tudom, a kislányod, Ravin, most tíz éves, és szeret hegedűn játszani. A kis trónörökös nem szeretne az apukája nyomdokaiba lépni?... Egyébként a lányod kiköpött apja. – jegyzem meg mosolyogva. – Helyes kis csaj. Nem sokára sörétessel vadászhatsz az udvarlókra.
A neten keringenek mindenféle képek és lesifotók. Na meg persze nem csak azok. A kis lurkó fent van Facén. A profilképe igazán stílusos. Egy nagy bajszú, kövér mexikói fazon hátán áll fél lábbal, miközben befeszíti a karjait.
- És ahhoz mit szólsz, hogy némi segédlettel zsebre vágott néhány trollkodó mexikói terroristát a 21-es helyi járaton? Ha nem a saját szememmel láttam volna az internetre feltöltött videót, el sem hinném, hogy ilyesmi megtörténhet ebben a városban. Minden bizonnyal büszke vagy Ravinra. Nem sok gyereknek van ennyi vér a pucájában, főleg nem lány létére.
Közben-közben vetek egy-egy lopott pillantást a számítógép monitorjára is.
- Az egyik hallgatónk; Queen Kong… - basszus, micsoda nevek, csimmogok a sorjázva megjelenő üzenetek és a feladóik láttán. - kérdése SMS-ben érkezett: Ha szuperképességű hős lehetnél, akkor ki lennél?
Adok időt Mickey-nek a válaszra, majd tovább csacsogok.
- Egy másik kedves hallgatónk, Tug barát… - öcsém, néha ebben a szakmában is kell önuralom, hogy fel ne nyerítsek a röhögéstől. – azt kérdezi: melyik a kedvenc bandád? – nézek a Chaos Instinct frontemberének a szemébe a mikrofonom mellől, aztán vigyorogva gyorsan hozzáteszem. – A sajátodat nem ér mondani.
Közben bevillan egy újabb egysoros. Széles vigyorra szalad a szám, ahogy elolvasom. Ezt nem hagyhatom ki, elvégre ez a Nights of Passion műsora, legyünk hűek önmagunkhoz.
- EvilGirl írja SMS-ben: „Mick, a hangodtól mindig nedves lesz a bugyim, egész éjjel el tudnám hallgatni.” – a közelemben ülő rocker srácra nevetek, és az ujjaimat ökölbe zárom, hogy csak a hüvelykemmel jelezzem, ez biza frankó. Tényleg veszett kellemes orgánuma van, én is el bírnám viselni, ha nonstop duruzsolna a jobb fülembe. Mindent egybevetve jó fej, meg még a csomagolás sem rossz. Tipikus faszagyerek.
– Nah, tessék, Mick! Ennyit arról, mennyire unalmas, amit mondasz… EvilGirl, azt hiszem ezzel sok nőtársad így van… - magyarázás közben sem szakítom meg a szemkontaktus vendégemmel. - Mick, valóban oltári a hangszálaid kiképzése és a hangfekvésed. Használsz valami csodaszert, hogy megőrizd a torkod kondiját? A sok éneklés rendesen igénybe veszi azért.
A válasz után beütemezünk egy kis szünetet. Mielőtt nyomok egy rövid reklámblokkot, még biztosítom a hallgatókat, hogy visszatérünk, és megkérem őket, hogy maradjanak velünk. Kikapcsolom a mikrofonom, a fülesem pedig lehúzom a fejemből.
Mickey pont vízért kiált? Sunyin elmosolyodom az orrom alatt. Tudom hogy megy ez metálvandáléknál. Az efféle fickók gyomra olyan, mint a gumicsizma; a vizet nem ereszti be. Nekem ezzel semmi bajom. Én is szoktam inni bulikban, de az agyamat még nem sikerült kottára lerohasztani.
- Bocs a teáért. A megszokás hatalma. – hallatok rövid nevetést. – Hozathatok kávét, cappuccinot, vagy üdítőt, ha inkább azt szeretnél.
Ha Mick leadja a rendelést, azonnal át is szólok a mikimen keresztül Timnek, aki a szomszéd helyiségből hallgat minket, hogy legyen kedves hozzon valami emberi fogyasztásra alkalmas itókát. Egy percen belül meg is jelenik a technikusom, és leteszi Mickey elé az anyagot.

Tárgy: Re: Energy FM – 82.5 MHz Szer. Szept. 24, 2014 10:12 pm

- Na, ne kezd te is – vigyorgok, amikor megemlíti azt a kis incidenst az őrrel és a gázolajjal. Mákvirág egy hétig be volt zárva utána, nem teljesen normális, de tényleg. Még jó, hogy mindenki elhitte, hogy csak poén volt, meg mű az egész. Hát nem. A pasi busás pénzmagot kapott, hogy kussoljon, azóta már milliomos.
A lényeg, hogy elkezdjük a műsort, tényleg nem szeretem a rádiót, tvt, újságírókat, médiacirkuszt. Lőném mindegyiket fejbe, akkora parasztok. Az a mákjuk, hogy vannak jó fejek is, mint Gwen, így életben maradhatnak, hiszen van remény.
Kezdem azzal, hogy Mákvirágot elküldöm aludni. Kizárt, hogy ne hallgassa, de lehet, hogy a tömeg meggyőzi majd, vagy Carol felébred az ágyban mellette… aztán együtt hallgatják, és szent csajesküt tesznek, hogy lehazudják az eget arról, hogy nem hallgattak.
- Igen, sötét van, de nem vagyok az a típus, akinek minden második szava az, hogy kapd be – hazudom szemérmetlenül, és még rá is kacsintok. Mondjuk, tényleg bekaphatná, de csakis az élvezetek miatt, nem úgy, amiért mondani szokás. Egyébként tényleg nagyon adja a csaj, olyan kis belevaló és elhiszed, hogy van esélyed nála, nagyon ügyes. A lényeg, hogy a műsor menjen!
- Ezt jól tudod. Igen, egész jól cincog a hegedűn, azt mondják a hozzáértők. De tényleg, van tehetsége – dicsérem egy kicsit Ravint, de a poént a második félidőben szeretném elmondani, ne vágjunk mindjárt a közepibe.
- Nem kell féltenem őt. Ha jót akar, óvatosan közelít Ravinhoz, mert legközelebb a nutellás kekszben látja vissza a mogyoróit, és ezt a lányom intézi el neki. Szóval tökös kis csaj, persze ha kell, segítek neki – kacagok fel egy kicsit, hogy ne csak komolyan Mickeyt hallgassák az emberek.
Gondoltam, hogy mivel Ravin volt olyan nem normális, hogy feltette a netre a kalandját, nyilvánvaló, hogy Gwen lecsap rá. Na, jó, örüljön egy kicsit.
- Hát először is jól elseggeltem. Másodszor rohadt büszke vagyok rá. Harmadszor, meg kapott egy komolyabb hegedűt, szóval igen, mint mondtad van vér a pucájában, anyja lánya. Ő sem volt szívbajos – nézem Gwent, néha a mellét, de határozottan többször a szemeit, tényleg, meg a szép mosolyát. A kis szarosnak volt képe otthonról ellógni, aztán meg a buszon hősködni. Ha kinyírták volna, tuti, hogy kiásom és felpofozom. Szerencsére nem lett baja, mert idiótákkal volt körülvéve, vagy két napig röhögtem a videón, amit készített. Persze aztán leszedettem.
Aztán jönnek az smsek, a sok barom köcsög nevet választ magának. Lehetnének John Smithek is, basszus!
- Köszi a kérdést Queen Kong! Nem nagyon gondolkodtam még erről, de a szupermáj biztos jó lenne. Nem tudom, én mindig a gonoszokkal szimpatizálok, de azokat meg kinyírják sajna – fejezem be, remélem ez jó válasz volt. Ilyen faszságot is rég hallottam… Illetve, ilyen kevésbé jó kérdést…
Már pont mondanám, hogy az enyém, de megelőznek.
- Attól függ milyen a hangulatom „barátom” – mosolyogva, magamban meg röhögve adom elő. – Az Iron Maiden még mindig nagy kedvenc, de ha kissé nyugisabbra, vagy jó kis gitárzenére vágyom, jöhet a kár Mark Knopfer is – egy isten az a pali, igaz , már beleöregedett, de azért még jól tolja. A Dire Straits-szel nagyon ott volt anno. Szeretnék én is annyi évesen még játszani, de örülni fogok, ha élek még akkor.
- Ó, köszi, hát most hallgathatsz Gonoszka – nevetek fel én is, és Gwen feltartott mutatóujjára pedig kacsintok egyet.
- Bár elég unalmas lenne egész éjjel beszélni, nem, Gwen? Közben a másik meg skálázik… – nevetek fel, nekem Carol hangjától áll fel a szőr a hátamon, de azért ki tudom bírni. Lehet, hogy mégis ő a titkunk!
- Nem, általában elég, ha pihen, de a lányom mindig hoz valami „hű apu, ez tényleg nagyon jó, örökre ilyen marad a hangod” cuccokat, amiket rám erőltet. Némelyik jó, némelyik borzalmas. De sokszor vizsgáltatjuk meg a torkomat, és akkor kapok tanácsokat, hogy mit ne igyak, egyek pár napig. Az jó hatással van rám – válaszolok, bár nem egészen igaz. Marknak tényleg van valami aloeverás cucca, azt két naponta inni kell, és valóban nagyon szuper. Fertőtlenít, tisztít, és ápolja a hangszálakat, mint valami balzsam. Cserébe viszont kurva szar az íze.
A tea után, ami nem ápol, viszont borzalmas, megkegyelmez Gwen és kivonulunk szünetre.
- Akkor egy kávét és egy kólát, légyszives – de jó, hogy ez nincs a rádióban, mert Mákvirág biztos beírná a naptárába, hogy ilyen jött ki a számon.
- Semmi gond amúgy, nem tudhattad. Nem vagyok oda az ilyenekért. Amúgy szerinted jó vagyok? Nem fogsz hazaküldeni, hogy Mick, ez egy kalap szar volt? – kérdezem kicsit közvetlenebbül, és belekortyolok a kávéba, istenkirály. Oké, nem olyan istenkirály, mint Marknal, de tényleg szuper.
- Amúgy meglepő, de élvezem – ciccentem fel a kólát a kávé után.
- Mennyi ajánlatod érkezik naponta? Hogy bírja ezt a pasid? Én már biztos idegbajt kaptam volna a sok köcsögtől, Tug barát basszus – nevetek fel, majd iszok egy kortyot, ami nagyjából a felét jelenti a kólának.
Nemsokára viszont kezdődik a második rész, szóval visszahelyezkedünk az üléseinkbe – hoztak egy nagyobbat, mondom, hogy profik - , füles fel és már nyomhatjuk is szexi Gwennel.

Tárgy: Re: Energy FM – 82.5 MHz Szer. Szept. 24, 2014 11:38 pm

Ahogy Mickey a lányáról mesél, hangtalanul nevetek. Elég jó emberismerő vagyok és összerakom a képet. Állítom, a kiscsaj tanárai sem húzzák ki infarktus nélkül nyugdíjig.
Mickey látványosan szenved, pedig Oscart érdemelne az alakítás, amivel palástolni igyekszik; hogy annyi örömöt lel a gyümölcsteában, mint én a trigonometriában. Nincs szívem megitatni vele, még a végén én juttatom a detoxba.
Kávé és egy kóla rendel. Mickey hamar meg is kapja az itókákat, aztán a rövid szünetben járunk egyet. Kinézünk kicsit a stúdióm elé a folyosóra. Néha van egy kis mozgás.
- No para! – boxolok most bele én lányos finomsággal a srác bicepszébe, majd felvigyorgok rá. – Profin nyomod, nyugi.
A hallottakra, hogy Mickey még élvezi is a rádióban való szereplést, félredöntöm a fejem.
- Naaa! Örülök, hogy bejön. – mosolygok a barna férfiúi szemekbe. A kérdés második felére viszont újabb nevetés ráz meg. – Ajánlat? Ugyan, menj már! Néha előfordul, hogy betelefonál egy-egy eltévedt gyógyegér egy átbulizott éjszaka után, és azt hiszi, valami emelt díjas eksön vonalat hívott…. – csóválom meg a fejem nagy vigyorogva.
A pasimat érintő kérdésre megvonom a vállam.
- Őt egyáltalán nem zavarja. Szólózom. Tug barát meg még csak az első hullám volt. Éjfélig Robin Hood egész brancsa be fog futni. Számítok rájuk. Edzett idegrendszerem van. Hülyegyerek legyen a talpán, aki kikezdi. – böffen ki belőlem a gonoszdi heherészés. Nem kell félteni.
Tudom én, hogy több is van ott, ahonnan Mickey szövege jön, de kénytelen moderálni magát. Gondolom a lelkére kötötték; „Viselkedj rendesen öcsém, különben dádá lesz!” Ezek az istenkomplexusos, mindentudó menedzserek már csak ilyen unalmasak és merevek. Minden esetre rendi Mickey-től, hogy így igyekszik, bár engem csöppet sem zavar, ha valakit szabad és mocskos szájjal áldott meg az ég.
Apropó, vállbox. Én egy hétig nem fogok most fürdeni, vagy amelyik oldalamat Mickey lebunyózta, azt mindig kitartom a víz alól, hogy még véletlenül se érje. Méghogy nem vagyok fan. Ehhe-ehhe.
Miért van az az érzésem, hogy ez a srác még a legyet is röptében nyüstölné fényesre? Engem sem avat díszdoktorrá a Tudományos Akadémia, de azért megvan a magamhoz való eszem. Nem szexelek mindenfelé. Na jó, lehet, azért még én is szívesen lambadáznék ezzel a pasival. Nyehehe. Eljátszanánk a szabadítsuk ki Willyt… a slicce mögül.
Wááá. Hülye. Nálam már előre nagyon hétvége van. Vigyorgok egy kedveset Mickey-re a mikrofonomon túlról, miután visszatelepedtünk a helyünkre és a headset-ek is felkerültek.
Jelzem a vendégemnek, hogy indul a második felvonás, aztán gyakorlott ujjaim szaporán járnak a széles keverőpult kapcsolóin.
- Nagy arc vagy, Mick. Hozzád képest Ozzy Osbourne kisjézus a jászolban. – duruzsolom somolyogva. Ez azzz. Úgy tapadok a témára, meg a mikrofonra, mint pókember a tűzfalra.
- Royalista vagyok. És mint ilyen, imádom a király dolgokat. Nem tudom levenni a szemem a tetkóidról. – vallom be nemes egyszerűséggel.
Jó, én meg látom, hogy ő cserébe a melleimet stíröli. Ha nem lennénk adásban, egyáltalán a stúdióban, ugyan már megkérdezném; szeretné, ha az arcába tapsolnék az ikreimmel? Csak a hecc kedvéért szembesíteném azzal; látom ám, hogy beszkennelte a domborzati viszonyokat.
– Csinos darabok. – célzok Mickey felkarját díszítő, kanyargós vonalakra. – Jelentenek valamit?
A válasz után újabb SMS-sel örvendeztetem meg.
- Mr. Hood kérdése… - közben vetek egy alattomos na-mit-mondtam-a-szünteben pillantást Mick-re. Ezek szerintem nap közben egy követ fújnak Tug baráttal. - …Volt olyan jelenet valamelyik videoklipetekben, amit utáltál eljátszani, vagy nemet mondtál rá? Ha igen, mi volt az a jelenet?

Tárgy: Re: Energy FM – 82.5 MHz Csüt. Szept. 25, 2014 3:05 pm

Nagyon jól jön a szusszanásnyi idő nekem, hiszen kezdtem beleépülni a székbe. Nem vagyok egy üldögélő típus, de mégsem sétálgathatok körbe-körbe a stúdióban. Elég jól válogatta össze Gwen a számokat ma estére, ez nem az a diszkós műsor, szerencsére. Kíváncsi vagyok, hogy megfelelek-e az elvárásoknak, és válaszként kapok egy baráti ütögetést, meg egy őszinte választ. Amennyire látom, tényleg kedveli az Instincet, ezzel együtt engem, szóval bírom a csajt.
- Na, akkor fasza. Bocs. Csak úgy kijött, de tényleg örülök, hogy nem vallok szégyent egy profi műsorba, Ravin így is a bugyis bigével fog húzni egy darabig – nevetgélek és elfogyasztom a felkínált italokat.
- Az király lehet, de hát sokan vagyunk, ebből meg kijut még a műsorodba is pár bunkó. De jól viseled, úgy látom – nevetgélek vele, nem lehet egyszerű idiótákkal beszélgetni. Mert oké, én elküldök bárkit a véresbe, de ahhoz, hogy az ő műsora megmaradjon, jól kell kommunikálnia.
- Nincs pasid, vagy csajod? A mai világban ki tudja már… - nevetek fel. – Az hogy lehet? jó csaj vagy pedig, én mondom. Monogám természet vagy? Esetleg várod a herceget fehér lovon? Nem hinném – behunyom az egyik szemem, úgy célzom be őt. Tényleg ritka, hogy egy ilyen jó csajnak, aki még híres is, meg minden, nincs senkije. Mondjuk tény, hogy legalább nem szólnak bele a dolgaiba, bármi legyen is. Viszont néha meg unalmas, ha nincs egy Ravinod, szóval nálam nincs unalmas nap.
- Basszus, akkor jön még little John is a nagy botjával… csak bele ne akadjon – felröhögök, bár nem volt akkor a vicc. Fújok egy nagyot, végül is készen állok a következő adagra. Remélem, hogy jönnek mostantól a jobb kérdések, nem csak ilyesmik, bár mit vártam? Vegasban annyi féle ember él, és furcsa lenne, ha normálisaikat kérdeznének, arra ott van végül is Gwen. Visszamegyünk, egy gyors összemosolygás, cucc fel és már toljuk is tovább.
- Ozzy is jó fej, csak hagyni kell kibontakozni – nevetek, bár a retardált állatnál tényleg jobb vagyok, pozitív értelemben, nem normális az a pasi, meg a bandája. Az is csoda, hogy életben van, annyi mindent összeszívott már.
- És még nem is láttad mindet, Gwen – nevetek fel, majd hagyom kibontakozni, hogy mit akar a tetkóimtól. Tényleg jók vannak, és egyiket sem érzem feleslegesnek, vagy olyannak, amit el kéne tüntetni. Egyszerűen jó így az összes.
- Van, amelyik igen, ez például állítólag kitartást ad. Gondolom, Ravin miatt – nevetek tovább, egész mókás kis műsor lett. Mókás, te atyaúristen, miket mondok! Miközben megmutatom a felkaromon, hogy melyikre gondoltam, máris érkezik a következő sms, ki mástól, mint Robintól… Összenézünk Gwennel, én csak fintorgok, meg csóválom a fejem.
- Üdvözlöm a Sherwoodiakat először is! Igen, volt a Mistify-ben egy, amikor leugrok egy lóról. Nos, azt eléggé utáltam, mert többször beütöttem magam, mire jó lett. Szóval több ilyen biztos nem lesz – válaszolok a tolvajok királyának, de hogy most már én is mondhassak valamit, előhozom az én dolgomat.
- Még mielőtt újabb smsezőnk, telefonálónk lenne, megengeded Gwen, hogy szóljak? - kérdezem, és miután megadja az engedélyt, előveszek egy minidiszket.
- Hoztam egy kis meglepetést, amit csak ti hallhattok először, betennéd drága szöszim? – nézek rá, majd átadom a technikusának az anyagot, Egy demo az új számból, amin Ravin hegedül. Elég ütős lesz, kivárom azt a fél percet kábé, ami rajta van.
- Nos, ez az új album egyik dalából van, amin a lányom hegedülni fog. Sőt lesz egy olyan koncertünk, ahol fel is lép majd a bandával. Remélem tetszett – vigyorgok Gwenre. Ez mondjuk rohadtul nem beszéltük meg Markkal, biztos nem is fog neki tetszeni, de végül is ez egy kis ízelítő csak, és még változhat.

Tárgy: Re: Energy FM – 82.5 MHz Csüt. Szept. 25, 2014 5:39 pm

Kicsit elmélázok. Hm. Mi történne, ha egy Mick-hez hasonló fickó randira hívna? Gondolom nem tejbárba vinne. Megelevenedik lelki szemeim előtt a kép, ahogy az ipari mennyiségű tömény után az arcán ülve éneklem Madonnától a Lájk a vördzsint, mert örülök, hogy alattam a lóerő. Szép kilátások, nem mondom. Mielőtt megdolgoztatja a bohócot, még meghőmérőzi a mókust. Aztán meg még ott is megmatatna, ahol addig csak kifelé volt forgalom. Tuti vadállat az ágyban. A közös aerob edzés után egy hétig olyan széles terpeszben nyomulnék, mint a Chaos Instinct basszusgitárosa a koncerteken, és csak egy újabb hét múlva jönnék föl, akkor is traumatológusi segédlettel. Legalább elmondhatnám, hogy volt egy húzós éjszakám. Hehehe.
Mickey-nek marha nagy szövege van, és basszus a hangja is odabaty. A mosolya meg halálosabb, mint egy tömegpusztító fegyver. Nem csoda, ha a csajok így rá vannak gyógyulva a srácra. Mi tagadás, én is szívesen lemasszíroznám, mint a mezei pockok a Milka tehenet.
Rávillantok egy tökéletes és drága sztárvigyort, majd nemlegesen megrázom a fejem, hogy szőke fürtjeim táncolni kezdenek a vállam fölött.
- Csajom se. Pasipárti vagyok. Jah, takaréklángon égek. Így alakult. – abba inkább nem mennék bele miért. Nem sokan tolerálják, hogy olykor az odaátiakkal kommunikálok. És itt nem a Winchester fivérekről beszélek. Nehéz lehet úgy, hogy kívülről olyan, mintha a csajod magában szövegelne. Holott egy fészkes frászt. Épp csak próbál valakit a fénybe toloncolni.
Robin Hood díszes kompániáján Mick-kel nevetek, aztán megyünk is vissza a stúdióba, hogy belecsapjunk a lecsóba.
- Ajjaj… - búgom rosszat sejtve, majd felnevetek arra, hogy nem láttam még az összes tetoválását. Ahogy a kitartást és a kislányát egy mondatban említi, szélesen elvigyorodom. – Akkor valóban működik a tetkód, mert nagyon jól csinálod azzal a kiskorú terrorista-elhárítóval. – kacsintok rá a mikrofonom mögül. Szerintem a maga módján tökéletes apa.
Én is úgy gondolom, hogy tök jó beszélgetős műsor kerekedett ki az egészből, noha nekem egy pillanatnyi kétségem sem volt efelől, hogy így lesz, elvégre a Chaos Instinct frontembere, maga Mickey Vallejo a sztárvendégem. Nem lehet a műsor más, mint űbertuti!
Az „Üdvözlöm a sherwoodiakat”-ra muszáj kurtán belenevetnem a mikrofonba.
Mick kérdésére, hogy szólhat-e, bólintok. Nem is kéne külön engedélyt kérnie. Hű, tényleg tökre igyekszik ezekkel az udvariassági formulákkal. A menedzsere elalélhat a gyönyörtől a műsor alatt, ha hallgatja.
- Persze, tied a pálya. – erősítem meg.
Kivárom vendégem vajon mit tervez.
- Hűha! Meglepi? – csillannak fel kék szemeim egyszeriben, ahogy Mick közli, készült valamivel a hallgatók részére. – Naná, hogy betesszük!
A készenlétben álló technikus srác máris elveszi a minidisc-et Mickey kezéből, hogy belökje a számítógépbe. Tűkön ülve fülelek. Másodperceken belül felzúg a basszusgitár karakteres hangja, majd csatlakozik hozzá az elektromos hegedű elegáns éneke is, később pedig belefolyik a játékba a dob és valami sejtelmes hangzású, epikus női kísérővokál. Szóval így hangzik a [You must be registered and logged in to see this link.] prdukció-kóstoló. Eszméletlen.
Ahogy hallgatom a zenét, elképedek. Észre sem veszem, hogy résnyire nyílik a szám.
- Húúú! Wow! Ez… ez… fenomenális. Sőt! Istenes, Mick! Ez az anyag mágikus erővel bír. – muszáj végigsimítanom meztelen karomon. Futkos a hideg a hátamon. Jó értelemben.
– Egek! Tiszta libabőr lettem. – magyarázok vigyorogva. Tényleg nagy hatással van rám a kis promó. És szerintem ezzel nem csak én vagyok így. Akik hallgatják a műsort, szintén érezhetik a bőrükön szaladgáló csiklandós bizsergést, amit a zene vált ki az emberből.
– Azt hiszem nyugodtan mondhatom a hallgatók nevében is, hogy: Még!!! Alig várom, hogy megjelenjen az új lemezetek. A koncerteteket sem fogom kihagyni.
Az fix! Az első sorban fogok csápolni, ott, ahol a színpadon őrjöngők izzadsága eláztat mindent.
- Méghogy a kis Ravin „jól cincog”... – somolyogva ismétlem meg Mickey szavait. – Jó vicc volt. A lányod Paganini reinkarnációja. Valami eszelős páros vagytok! Ez a metál és hegedű kombó… ahh. Hiába keresem a megfelelő jelzőt, nem találom. Szavakkal egyszerűen lehetetlen leírni ezt a mesterművet. Mi lesz ennek az albumnak a címe? Csak nem Orgasm? – nevetek röviden, de ettől függetlenül komolyan gondolom a kérdést, mert már egy dal is közel ilyen állapotba sodorja az ember lányát.
- Mick! Mi az, hogy tetszik?! – tárom szét a kezeimet ültő helyemben, miközben a férfiúi barna szempárba nézek. – Ez nem kérdés! Odáig vagyok tőle!
Az interjú után mindenképp beszélnem kell Mickey-vel. Remélem nem siet sehova és lesz rám néhány perce.
A monitorra lesek, hogy lássam mennyi az idő. Lassan 23:00 óra. Közben a hangszigetelő ablakon túlról, a másik helyiségből is jeleznek. Veszem az adást, tudom mi a dolgom, de azért elpantomímezik a srácok, hogy idő van.
- Nos… - szólok őszintén csalódottan, de kedvesen mosolyogva. – A műsor lassan a végéhez közeledik. Nagyon szépen köszönöm, Mick, hogy eljöttél és itt voltál velünk. Egy élmény volt.
Megvárom, hogy vendégem is szóljon pár szót, biztosan van valami, amit szívesen hozzáfűzne még a záráshoz búcsúzóul.
- Ez itt a Nights of Passion! – konferálom be a reklámblokkot és az azt követő dalt. - A reklám után [You must be registered and logged in to see this link.] folytatjuk. Ne menjetek sehova! – mondom, s ezzel kattintom is a gombokat, majd leemelem a fejemről a fülest. Nagyot szusszanva dőlök hátra a székemben, majd mindkét kezem a levegőbe emelem, hogy felfelé tartott hüvelykujjakkal jelezzem Mick-nek a tényállást.
- Huhh! Ász voltál! Egy istenkirály. – kacagok halkan. A dicséretekkel sosem szabad fukarkodni. Aki tehetséges, és ami szép, azt pedig meg is kell dicsérni.
Egy bödön kávé lassan jól fog csúszni. Kell az üzemanyag a folytatáshoz.
– Nagyon sietsz? – tudakolom Mickey-től.

Tárgy: Re: Energy FM – 82.5 MHz Pént. Szept. 26, 2014 8:56 pm

- Szomorú, hogy már a normális nők is inkább takarékra váltanak, minthogy odatennék magukat – kissé savanyú fintort vágok, tudom én, hogy megy ez. Mindenki jobbat akar, mondjuk, pont én mondom, akinek 5 éve nem volt komoly kapcsolata, illetve semmilyen. Oké szex az volt dögivel, de az csak a létfenntartáshoz szükséges, olyan, mint a sör, vagy a fű. Keményebb cuccokhoz nem nyúlok, mert a lányomnak apa kell, és tuti, hogy gyorsabban elfogynék, mint egy ünnepi gyertya. Szóval nincs senkije, majd lesz, az tuti. De ha nem, majd kampányba kezdek az érdekében, hehe.
Végül visszamegyünk, és Gwen a tetkóimmal kezdi. teszek neki egy apró megjegyzést, és persze rögtön levágja, hogy miről van szó. Mondjuk nem rejtettem el túlságosan a sorok között.
- Jaj, nem is melítsd, még a végén feltetoválja a neved a kezére, ha ennyit bókolsz neki – érted, bókolsz?! Nem nyalsz, meg építed az egóját, hanem bókolsz. Olyan kifinomult vagyok már, mint egy fingós tündér. Annak is van hibája, nekem is.
Megjönnek a Sherwoodiak, illően köszöntöm őket, főleg, mivel a vezér tette tiszteletét a műsorban, és engem kérdezett, nem pedig kirabolt. Mennyivel királyabb vagyok már, mint Nottingham hercege vagy ki a szar. Mikor végeztem a tolvajbandával, előhúzom a kis nyuszit a tarsolyból, a demo lemezt, naná, hogy lecsap rá Gwen, mint gyngytyúk a takonyra. Miközben beteszik a felvételt, nézem a csajt, bazzeg tényleg tetszik neki. Sőt odavan érte, többször meg is erősít, én meg büszkén feszítek a kis taknyos játékán. Hiába, no, apja lánya!
- Örülök, hogy bejön Gwen, mivel tényleg felállt a szőr a karján Vegas! Szóval nem kamu! Nekünk is tetszik egyébként, de még csiszolgatjuk egy kicsit – nevetek együtt a műsorvezetővel. Tényleg nagyon beindult, egy hang negatív kritikája sincs, nagyon rákattant, pedig azért még sok van hátra, hogy lemez legyen belőle.
- Háháhá, Gwen, még elpirulok. Még nincs meg a címe, de ezt azért felírom magamnak – röhögök tovább, nem is rossz cím, de biztos, hogy nem lesz, pedig én nagyon kajálnám. Mark persze már jegyzetel, hogy mit nem kellett volna elmondanom, meg, hogy miben hibáztam, de kábé leszarom. Ezzel felcsigáztuk Vegas metálosait, és a kölyök is megkapja a hírnév neki járó részét, ha eddig még nem lett volna nagy sztár. Még jó, hogy olyan, mint én, kurvára nem érdekli, nem él vissza vele, vagy nem tudok róla.
- Én is köszönöm a meghívást a banda nevében, én is jól éreztem magam. A tolvajoknak meg üzenem: csak a gazdagoktól! És jó éjt Mákvirág! – nevetek és kikapcsolom a mikrofonom. A szöszi szexi csaj még elbúcsúzik a hallgatóktól, de ígéri a visszajövetelét. Még a végén hallgatni fogom a műsorát, ez például nagyon tetszett.
- Köszi, eddig utáltam az ilyet, de te megváltoztattad a véleményem. Ebbe a műsorba máskor is szívesen jövök, teee rádiósok szőke angyala – kacagok vissza, tényleg bírom a csajt, minden értelemben, ami azért sok mindent jelent. Szóval igen, ő egy jó arc, egy igazi belevaló kis cunci. Szóval yes, Nights of Passion!
- Persze, tudok még maradni. Mit szeretnél? Hova dedikáljak? – kuncogok, miközben kiszedem magam a székből. Na, erre kíváncsi vagyok, remélem, nem hozott magával 1500 darab kislemezt, meg ilyesmit. De végül is rohadtul nem sietek.

Tárgy: Re: Energy FM – 82.5 MHz Pént. Szept. 26, 2014 9:21 pm

Mi sem lehet tökéletesebb zárása az interjúnak, mint egy kis fincsi előzetes a Chaos Instinct következő lemezéről. Nem lehet elmondani mennyire bejön, amit művelnek.
- Ezzel az albummal is taroltok majd a toplistákon. – mosolygok Mickey-re. Ahhoz, hogy ezt ki merjem jelenteni, nem kell tisztánlátó jósnak lennem. Túl jó ez a metálbanda. A siker egyértelmű.
- Ó! Kösz! Örülök, hogy jól érezted magad. – pirulok el lányos zavaromban a bókra. – Várlak vissza.
Pisztolyt formálok a mutatóujjamból és tréfálkozva rámutatok. A menedzserüknek egy szava sem lehet Mickey-re.
- Szuper! Imádlak! – nevetek rá hálásan, amiért tud rám áldozni még az idejéből. Ez nem nyalás. Ez nálam vegytiszta őszinteség. Basszus, vajon van fogalma róla milyen eszement jó fej? Meg jó bőr. Jah, biztos helyén van az önértékelése, meg az egója is egészséges.
A reklám megy, és a következő számot automatikusan beütemezi a számítógép, úgyhogy van jópár szabad percem, mielőtt visszavágódnék a székbe a mikrofon mögé.
A lejátszó némán kitolja a lemezt, amit aztán visszateszek a tokjába. Odalépek Mickey-hez kezemben tartva a diszket, hogy visszaadjam jogos tulajdonosának.
- Egy csöppet nagyobbacska dolgot kérnék, mint egy autogram. Dolgozom egy projekten. – kezdek magyarázni a srác szemeibe nézve, miközben zavartan elvigyorodom. – Mondhatni én is szakmabéli vagyok.
Azon gondolkodom, hogyan foglaljam össze tömören és érthetően, ami épp a fejemben van úgy, hogy ne küldjön el a büdösbe. Valószínűleg nem nagyon fogja érdekelni a dolog, ezért is igyekszem minél egyszerűbben kinyögni, mit akarok.
- Másodállásban az Agykutató Központban ténykedek. Öh… - vakarom meg a tarkómat. Most jön az a rész, amiért egy Mickey féle kőkemény csávó szemberöhögne. – Részben azt szoktuk vizsgálni, hogy milyen hatást gyakorol az emberi szervezetre a zene. Én is szoktam zenét szerezni, főleg olyat, ami felgyorsítja a test gyógyulási mechanizmusát és stimulálja az agyat a jobb kihasználtság érdekében.
Komolyan azt várom, Mickey mikor fejel meg, vagy hajt el Alaszkába ananászt gyűjtögetni, vagy gondolja meg magát, hogy ide sem jön többet.
- Ezzel a kis hanganyaggal – célzok a diszkre. - valamit nagyon eltaláltatok… Csak fél perc, de az összes sejtem beindult rá. Szóval az engedélyed szeretném kérni, hogy tudományos kutatás céljából felhasználhassam. Ha kell, írásba adom, hogy harmadik félnek nem adom ki, és nem sokszorosítom. Sokat jelentene. – pislogok hatalmas szemekkel, bevetve a lehengerlő és ellenállhatatlan Csizmáskandúrféle kérlek-kérlek-kéééérlek pillantást.
– Bármit kérhetsz cserébe. Tényleg bármit. De ha nemet mondasz, azt is megértem. – teszem hozzá bájosan mosolyogva.
Nemleges válasz esetén át is nyújtom Mickey-nek a lemezt.

Tárgy: Re: Energy FM – 82.5 MHz Szomb. Szept. 27, 2014 5:53 pm

- A próféta szóljon belőled! De a te hangodon – nevetek vissza, tényleg örülök, hogy tetszett neki, meg olvasva az sms-falat, egész sok ember dicséri. Persze jöttek olyanok is, hogy „ez szar”, de mindenkinek nem jöhet be minden. Úgyhogy elmehetnek a ’csába az ilyen barmok, hehe.
Aztán körbenyaljuk egymást, hogy imádtuk a másikat, még akkor is, ha ez valóban így volt. Végül felszabadulok a mai stressz alól végleg, és hát könnyelműen megígérem, hogy ráérek még egy kicsit. Nem mintha marha sok dolgom lenne, de azért nem ártana majd aludni egy kicsit. Ma úgysincs kedvem már máshoz, ez a műsor kicsit leszívta a kevés IQ-mat is, a sok sms-ezőtől. De lehet, elkérem a nedves csaj számát levezetésnek.
- Na, mondd, mit szeretnél szépségem – támaszkodom a falnak és hallgatom a maradásom okát. Azt hittem, hogy még van tíz perce, és ha már itt vagyok, legyek kedves végigmenni rajta, én meg hogy is hagyhattam volna figyelmen kívül ezt a kérését?!
- Hogy mi van? – nézek rá kissé döbbenten. Adjam oda a lemezt, mert serkenti a sejteket. Ja, Evilgirlét biztosan megserkenti ma. Milyen baromság már, csak csóválom a fejem. Tudtam én, hogy nem teljesen normális ez a nő sem, túl szép is lett volna ahhoz. Végül is örülök, hogy nem épelméjű teljesen, még a végén elhittem volna, hogy van ilyen.
- Hát, amúgy nem lenne baj, csak van egy kis bibi. Ezt én is elloptam a stúdióból, amiért biztos kapni fogok a fejemre. Ha azt mondom a menedzsernek, hogy még oda is adtam a rádiós csinibabának, asszem nem lenne következő koncert. De – turkálok a zsebemben egy darabig, majd előveszek egy köteg névjegykártyát.
- itt van ez, ő a manager, beszéld meg vele – kikeresem neki Markét, majd átnyújtom a kezébe és kacsintok is rá.
- Sajnos így nem tudom elkérni a bármit, el is szomorít – nevetek fel és megigazítom az övemet, ááá, dehogy is célozgatva. Nem akarom elrontani a mai estét több szemétkedéssel, szóval távozni készülök. Elveszem a lemezt, majd elindulok a kocsiba.
- Hát akkor még egyszer, viszlát, Gwen! Küldök jegyeket, legyen kettő, hátha lesz addigra valakid – kacsintok még a liftbe belépés előtt. Nem, nem nagyon zavart, hogy még vagy hatan mentek el mellettünk, és most jól megnézték maguknak a műsorvezetők angyalát. Hát, így járt, meg ők is.
Végül elérem a garázst és a kocsit sem lopták el, király! Beülök, és hátradőlök, még nem akaródzik indulni. Végiggondolom a mai napot, egészen jól alakult. Mákvirág holnap kikap, én egy nagyon faszát fogok aludni, és holnap folytatjuk a melót. Mark is sürget minket, persze úgy állítja be, hogy nem, csak finoman jelzi, hogy jó lenne, ha normálisabb tempóban haladnánk. Imádja Ravint, és minket szid, hogy egy tíz éves így tud haladni, akkor mi miért nem. Hát kapd be, azért. Végül megunom a nagy bölcselkedést, és elindulok hazafelé. Carol biztos meg fog dicsérni.

Tárgy: Re: Energy FM – 82.5 MHz Szomb. Szept. 27, 2014 8:17 pm

- Ó, kösz szépen! – fogadom el szélesen mosolyogva a menedzsere névjegykártyáját. – Sejtettem, hogy nem megy ez ilyen egyszerűen, de gondoltam, azért megkérdezlek.
Az övhuzogatásra kiböffen belőlem a nevetés.
- Jah, akkor erről én is lecsúsztam. – passzolom vissza a labdát röhögve. Gondoljon Mick, amit szeretne, minden esetre értem a tréfát, vele meg lehet hülyülni.
- A jegyekért is örök hála. - duruzsolom. Nagyon kedves Mick-től. Legfeljebb elcimbálom magammal Krist. Mondjuk a bénőm közel sem metálos, de az én kedvemért egy éjszakát kibírhat.
Megköszönöm Mickey-nek még egyszer, hogy eljött, majd egy baráti mosollyal az arcomon búcsúzom el tőle. Egy elképesztő interjún vagyunk túl.
Miután távozik a stúdióból, gondolkodva sétálok oda, ahol percekkel ezelőtt ült. Miközben fejben kicsit elkalandozok, megfogom a széke támláját, és dobolni kezdek rajta az ujjaimmal. Egy idő után abbahagyom, és kezemmel végigsimítok a támla tetején.
A tenyeremben azonnal apró szikrák kezdenek pattogni. A finom energialenyomat, amit Mickey hagyott a széken, sokezer hegyes tűként szurkálja a kezem, míg az a támlán pihen. Elönt a forróság, és egy látomás hasít a tudatomba.
Mickey a volán mögött ül. A Washington Avenue táblája rohan el mellette az éjszakában, a fényszóró pászmája visszaverődött rajta. Csak egy pillanatra látom a szöveget, de ez is elég, hogy tisztán kivegyem merre megy.
Mintha a saját hangomat hallanám. Igen, az Energy FM adása szól a rádióból, melynek kijelzőjén ott villog kéken a pontos idő: 23:21.
Mick egy négyes útkereszteződéshez ér, a kocsi fölött lógó jelzőlámpa zölden világít, és a következő pillanatban balról egy fekete Range Rover rohan Mickey-be. A fekete gépszörny durván nekivágódik, hogy a Chevy karosszériájának a sofőr felőli oldala harmonika módjára begyűrődik. Mickey körül a szélvédők szilánkokra robbannak. Az üvegdarabok a becsapódás pillanatában összekarcolják az arcát, de ekkor már eszméletlenül, vérző koponyával borul a kormányra. Az óra 23:23-at mutat.
Az ütközés pillanatában egész testemben összerezzenek. Ez még nekem is fájt. Sajog a bal oldalam, mintha csak rajtam hajtottak volna át. Olyan elementáris horderejű volt a vízió.
Azon kapom magam, hogy elfelejtettem lélegezni. Az élmény minden porcikámon végighullámzott.
- A francba!… - nyögöm, ahogy felfogom, ez ma éjjel fog megtörténni. Ijedten elkapom a kezem a székről.
- Tim, gyere át! – kiabálok a technikus srácnak, mire be is robog a stúdióba. Arra sincs ideje, hogy megkérdezze mi van, mert elkapom a vállát és a helyem felé toloncolom. Olyan erővel lököm bele a székbe, csak úgy puffan.
- Gwen? – mered rám halálra váltan. Szerintem azt hiszi bekattantam, meg akarom erőszakolni, vagy mittudomén. Minden esetre ritka hülye, értetlen képet vág.
Nincs időm magyarázkodni.
- Helyettesíts!
- Miii????
- Csak… játssz be valamit. – hadarom. – Mindjárt jövök. – ezzel kirohanok a helyiségből, mint a szélvész. A lépcsőházban villámgyorsan szedem a lábaimat, hogy mielőbb leérjek. Vászoncipőm szaporán kopog a lépcsőn, a szívem majd kiugrik a helyéről. Remélem még elérem Mickey-t. Ne adja az ég, hogy már elhajtott. Basszus basszus basszus!
Már tudom milyen fedősztorit rántok elő a zsebemből. Azt mégsem mondhatom, hogy tisztánlátó vagyok és elkapott a gépszíj.
- Mick! Várj! – kiabálok, miután leszaladok a garázsba. Épp a kocsijába készül beülni.
Hatalmas lélegzetet veszek. Azt hihetné a futás viselt meg, pedig közel sem azért ver a víz.
– Elfelejtettem mondani, hogy a Washington Avenue-t nagy ívben kerüld ki, ne azon menj. Karambol volt és egy hosszú szakaszon lezárták. – füllentem. Még nem zárták le, viszont ha arra megy, le fogják, de ő azt már nem éli meg.
- Ja, és még valami. Holnap fél 11-kor legyél otthon. Csomagod érkezik anyukádtól. – magyarázom gúnyosan somolyogva, miután kifújom magam. Öregem, megizzaszt ez a pasi.
Szeretném látni Mick arcát, amikor kibontja a dobozt, és felfedezi benne a fekete járókeretet, aminek a kapaszkodóján lángoló betűkkel virít a „Rock N’ Roll” szöveg. A srác anyja humoránál lehet, ha ilyen ajándékokat küldözget. Erős kritika ez a metálvagányok mozgáskultúrájáról.
Mikor Mick megemlítette, hogy az édesanyja pilóta, kicsit meglepődtem. Nem semmi az öreglány, ha képes volt a dizájner járókeretet postára dobni.
Hogy honnan tudom mi fog történni? A közeli jövő gyakran megmutatkozik előttem.
Megvárom, míg Mickey biztosít az útvonaláról. Csak ez után búcsúzom el tőle és megyek vissza a stúdióba. Nyugodtabban, de még mindig kételyekkel és aggodalommal telve. Nem akarom, hogy holnap a rádióból, meg az újságokból a Chaos Instinct frontemberének halálos kimenetelű autóbalesete köszönjön vissza rám. Szar lenne, na. Csak remélni merem, hogy Mick megfogadja a tanácsom. Remélhetőleg nem akar bennrekedni egy forgalmi dugóban. Mégha csak kitaláció is. Neki ezt az apróságot nem kell tudnia.
Nincs pofám azt kérni tőle, hogy küldjön életjelet magáról, ha hazaért. Nem is nézne hülyének, vagy még azt hiszi, hogy ilyen bénán próbálkozok be nála. Ehh. Inkább álmatlanul forgolódom reggelig az ágyban, és figyelem a híreket.
Biztosan azért kaptam ezt a képességet, hogy fordítsak a sors kerekén. Higgyék nyugodtan mások azt, hogy zakkant vagyok, nem bánom. Ez csekély ár egy ember életéhez képest. Amíg segíthetek, örömmel meg is teszem. Az meg nem érdekel ki mit gondol rólam.
Visszabattyogok a stúdióba, és mire érek be? Tim, a technikusom magasba szökő hangfrekvencián imitál engem, fején a fülesemmel. Cincogó herélt hangon vezeti a műsort. A hülye is hallja, hogy nem én vagyok az. Beszarás ez a srác. Megállok mellette. Vigyorogva csóválom a fejem, mire gyorsan kislisszan a székből, én pedig nevetve veszem át a „kormányt”.

/ Köszönöm a játékot! nyauu

/

Vendég

A rádiót hallgatva dobolok a kormánykeréken, miközben várom, hogy a lámpa zöldre váltson. Pár nappal ezelőtt késő éjszakáig dolgoztam az egyik vázlaton, és ilyenkor szokásommá vált már az, hogy közben rádiót hallgassak. Általában a zene segíteni szokott a koncentrálásban, és amikor az ember szemei már golyóznak a megerőltetéstől, és már a kávé sem fejti ki a jótékony hatásait, nincs is más lehetősége, mint benyomni a rádiót és hallgatni a jobbnál jobb zenéket, vagy éppen Gwen, a rádiós műsorvezető kellemes hangját. Viszont akkor hirtelen belém hasított egy gondolat: milyen jó lenne a blogba leírni azt, milyen is lehet egy rádió egy kicsit a kulisszák mögött. A bennem lévő újságírói hajlam azonnal felébredt, és a gondolatot nem tudtam kiűzni a fejemből, épp ezért határoztam el, hogy valahogyan de bejutok. Mint mindig, most is az egyenes utat választottam, egyszerűen megkerestem a műsorvezetőt és megkértem rá. Szinte teljesen biztos voltam abba, hogy belemegy, már kevésbé szimpatikus embereket is képes voltam olyan dolgokra rávenni, amiket nem akartak, nem hittem, hogy olyan nagy akadályokba ütköztem volna Gwennel, amik áthidalhatatlanok. Ebben nem is tévedtem, épp ezért tartok most az Energy FM épülete felé.

A lámpa végre zöldre vált, én pedig rátaposok a gázra. Utálnék elkésni a megbeszélt időpontról. Hamarosan el is érem a keresett címet, így leparkolok az ősrégi járgányommal, amit egyre ritkábban használok, hála annak, hogy szeretek sétálni. Gondosan bezárom az autót – bár kétlem, hogy az apámtól örökölt, rozoga kocsira bárki is szemet vetne, de fő a biztonság. Mint mindig, most is kicsit túl hamar érkeztem. Utálok késni, nem úgy, mint a drága testvéreim nagy része, akikkel, ha találkozok, nem ritka, hogy fél órás késéssel esnek csak be. Igazán leszokhatnának róla. A falnak támaszkodva figyelem meg a környéket, és magamban végigveszem azokat a pontokat, amiket meg akarok figyelni azon a bizonyos körbevezetésen, amik érdekesek lehetnek az olvasóim számára. Közben akaratlanul is vigyor költözik az arcomra, amikor elképzelem, hogy a bejegyzés után, aki egyből fel fog hívni az a legkisebbik húgom Leila lesz, és azért fog bosszankodni, hogy én már megint ilyen érdekes helyekre jutottam be. Imádom bosszantani. De nem csak ezért költöm az összes megtakarított pénzemet utazásokra, pedig most már tényleg ideje lenne venni egy új autót, mert ez előbb-utóbb alattam fog szétesni. Nem mintha olyan sokat használnám. Mikor már ideérek, gondolatban megpillantom a távolban a szőke fürtöket, amire ellököm magam a faltól és az eddigi vigyorgás szelídebb, barátságos mosollyá válik.
- Szia. – Üdvözlöm közvetlenül Gwent, de csak akkor, ha már közelebb ért hozzám.