Andrew Brightmore

[You must be registered and logged in to see this link.];

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: kedves, vidám, segítőkész, vicces, tehetséges

◆ negatív tulajdonságok: szétszórt, mindig az utolsó pillanatban esik be mindenhova, akaratos, depis tud lenni, lusta

◆ egyebek: szereti a tetoválásokat

Történet vagy szerepjátékos példa

Jól ismert hang szakította meg a gondolataimat. Illetve megijesztett, aminek hatására megrezzentem az asztalon. Kis túlzás, hogy jól ismerem a hangot, inkább csak felismerem, de nem hallottam még annyiszor, mint jó lenne. Mint jó lenne? Megőrültem? Ez a maffiafőnök, aki elveszi a pénzem és azzal mindent, amiért megdolgoztam, én meg a hangját akarom hallgatni? Azt hiszem tényleg jól megvert az a pasi, ha már ilyenekre gondolok. A hátam mögül jött a hang, amiről fantáziáltam, próbáltam nyugodt, sőt szinte unott arckifejezést magamra erőltetni, mintha semmi nem érdekelne és csak azután fordultam meg.
- Tilos... és? - vontam meg a vállam, én sem méltattam köszönésre, ha már ő is csak rám kiabált.
- Nem hiszem, hogy pont ez az egy cigi annyit számítana - leszálltam az asztalról, valahogy nem éreztem magam biztonságban a közelében, pedig ennek az egész dolognak ez lenne a lényege. Közénk állt azt asztal, de jó volt ez így, nem mozdultam, csak előhúztam a zsebemből egy köteg pénzt. Jó vastag köteg volt, aztán az asztal felett átnyújtottam neki. Nem az egész volt, egy kicsit megtartottam magamnak, hogy úgy mondjam. Kicsit többet, mint ami engem illet, de nem izgattam magam. Honnan tudná, mennyit dolgoztam, ha azt sem tudta, hogy így összevertek?
- Ennyi a havi bevétel... meg ez - mutattam a számra és feltett szándékom volt, ha szóvá teszi, ledobom a felsőm is, gyönyörködjön csak, mennyire nem dolgozott meg azért, amit most adtam neki.
- Ebben is felezünk? - nem fogtam vissza magam, szinte már pofátlanul tettem fel a kérdést, nem csak a tartalma, hanem a hangnem miatt is. Tudtam, hogy kivel beszélek, de mindig szerettem a határon járni, nem tudtam mit hoz ki belőle, de igazából nem is érdekel, ma ilyen a kedvem.
- Akad némi gond ebben a védelmi rendszerben. Jó tudom, most jön az, hogy szólnom kell, de mégis elárulnád hogyan, ha egy nálam háromszor akkora alak éppen véresre ver? - tudtam, hogy nem jó ötlet vele akár csak egy szócsatába is belemenni, de nem tudtam csendben tűrni, hogy elveszi a pénzem, amiért az én testem bocsátottam áruba, az én testem használták, ő meg csak úgy elteszi a nagy részét, mert az neki jár. Látszólagos nyugalommal szívtam tovább a cigimet, mégis elárult a kezem remegése, nem tudtam titkolni, ha felhúzom magam. Próbáltam tartani a távolságot és most már csak azt reméltem, hogy nem jön rá, hogy ez nem a teljes bevételem. Legalább ennyi örömöm legyen már.
- Meg sem számolod? - néztem rá kérdőn, gondoltam, ha ennyire magabiztosnak tűnök, nem fog gyanakodni. Sejtettem, mit kapok, ha mégis lebukok, de jelen pillanatban ez érdekelt a legkevésbé. Elfér még pár lila folt rajtam ott, ahol a többi is van, már fel sem tűnne.