Keiran & Andy

Ez minden vágyam. Bármit kibírok, semmi nem érdekel, csak néha, legalább néha a szerelmemmel lehessek. Ilyenkor élek igazán. Ilyenkor érzek... Mindig csak teszem a dolgom, tűröm, amit kapok, de most... Nem létezik más, csak mi, nincs ő és nincs én, csak mi létezünk, együtt, egymásban. Végigcsókolgatom, de viszonylag gyorsan haladok, nem kínzom, inkább a számba veszem. Tudom mennyire szüksége van most a kielégülésre, főleg, mivel az előző félbemaradt, nekem is rossz volt, de az nem számít. Neki legyen jó. Mindent meg akarok neki adni. Kicsit talán félek is, most először, hiszen tudom, hogy fáradt, sok volt neki ez az este, de ha nem megy el, az csakis az én hibám lesz. Pedig én annyira akarom... Érezni, hallani akarom, hogy élvezi. Már a csúcs közelében járhat, amikor abbahagyom és fölé helyezkedek. Magamba fogadom, nem mondom, hogy annyira könnyen, de az előző menet hatása azért még érződik, úgyhogy akadály nélkül merül el bennem. Tövig csúszok rá, élvezem, ahogy kitölt, talán kicsit feszít is, de imádom. Olyan hatalmas... és én annyira élvezem. Lassan mozdulok rajta, ujjaink összefonom, talán túl beszédes mozdulat, de nem érdekel. Nekem így jó. Szabad kezemmel a mellkasára támaszkodok, az ő szabad keze pedig bejárja a combomat, majd a legjobb helyen ér hozzám. Izgatni kezd, én meg nyögök. Hangosan. Tiszta jó ez hangszigetelt szoba. Úgy érzem nem uralom a testem, olyan érzéseket hoz ki belőlem, amiről nem is tudtam, hogy létezik. Magamon kívül vagyok, tényleg megszűnik a tér, csak Keiran nyögéseire figyelek és az érzésre, ahogy le és fel csúszkálok rajta, néha körözök a csípőmmel, aztán kicsit gyorsabban mozgok rajta, teljesen beleülök, majd fel és megint le... istenem... ez annyira fantasztikus. Levegő után kapkodok, sóhajtok, nyögök, meg sem tudnám mondani, mennyire vagyok hangos, csak élvezem, piszkosul. Érzem, ahogy lüktet bennem a férfiassága. Nekem sem kell már sok. Hallom, amit mond, csak nem fogom fel, reagálnék, de nem megy, mert elönt az a kellemes érzés. Fejem hátravetem, csukott szemmel, szinte önkívületben nyögöm Keiran nevét, miközben a hasára élvezek. Ő meg belém. Érzem, ahogy robban bennem a forróság és eláraszt az élvezete. Egyszerre két sokk ér. A nagy kapkodásban, mert annyira vágytam rá, nem húztam rá óvszert. Nem... istenem, ezt nem hiszem el... Nem akarom, hogy megundorodjon tőlem vagy valami... Még soha senkivel nem csináltam így, fogalmam sem volt, milyen érzés, ha valaki belémélvez és ezt a szerelmemmel tapasztalom meg először. Nem teszem szóvá, talán nem tűnik fel neki, nem is tudom hogyan reagálna erre, mégiscsak egy kurva vagyok... De a másik... vajon hogyan értette? Szeret... ezt a szót tőle hallani... Ráborulok a mellkasára, csendben várom, amíg a légzésem visszaáll a normálisra, de nem megy, nem várok addig, csókolgatni kezdem a mellkasát, aztán lassan felemelem a fejem és a szemeibe nézek. Nem tudom mit látok bennük... Talán itt az alkalom, be kellene vallani neki, de félek attól, hogyan reagál... Nem bírnám ki, ha elküldene. Csak most emelem meg a fenekem annyira, hogy kicsússzon belőlem, de nem húzódok el, nem fekszem mellé, maradok rajta. Érzem, ahogy élvezete folyni kezd belőlem. Még ez is jólesik. Túl jó.
- Sikerült ellazulnod – állapítom meg és boldog mosollyal rajzolgatok mintákat a mellkasára. Szeret... bármit is jelent ez most nála, kimondta. Legszívesebben kinyitnám az ablakot és addig kiabálnék, amíg mindenki megtudja ezen a világon.
- Én is téged... – válaszolom végül, nem hagyhatom szó nélkül, talán tudja mire értem, de ha nem, az sem baj, legalább kimondtam és... remélem nem zavar el. Ennél konkrétabban nem merem megosztani vele amit érzek iránta. Csókkal vonom el a figyelmét, lassú, finom mozdulatokkal kóstolgatom, aztán elmélyítem, az egész nagyon bensőséges, romatikus, így még nem faltuk egymást.
- Még egy kör? Csak, ha van kedved... – mosolygok rá ellenállhatatlanul a szerelmemre.

Keiran & Andy

Ennél jobb még soha nem volt. Keirannal mindig jó, sőt csak vele jó, de ez most más. Amit mondott... Egyszerűen nem tudok rá hogyan reagálni, megszólalni sem tudok, ugyanakkor nem vagyok biztos benne, hogy jól értettem. Lehet csak az orgazmus hozta ki belőle. Mindenesetre boldog vagyok, ami már régen nem voltam és azt hiszem nem is lehetek, csak Keiran mellett. De... miért is kellenék neki? Csak egy kurva vagyok, csak erre vagyok jó, hogy kielégítsem. De akkor miért mondta? Most pedig... olyan finoman simogat, ahogy én őt... Laza kis levezetés, de nagyon ritka, hogy ilyet csinálok. Magamtól soha, csak akkor, ha vele vagyok. A szerelmemmel. Válaszára elmosolyodok.
- Azért nem a szétesés volt a cél, hanem a lazulás – újabb csókot nyomok meztelen mellkasára, nem tudom hányadikat, de nem tudok leállni vele. Hozzá akarok érni, mindig, ki akarom élvezni, hogy itt vagyok vele és még hagyja is magát. Mielőtt elmentünk volna Chrisért nem hagyta, akkor nem akarta, de most mintha kicserélték volna. Talán csak fáradt, talán... De nem, nem hiszem, nem szerethet, túl szép lenne. Halkan felkuncogok válaszán.
- Aludj Keiran, rádfér... egész nap a tied vagyok – suttogom még, mielőtt csókban forrnánk össze, de nem húzom sokáig, bármeddig tudnám ízlelgetni, de látom mennyire fáradt. Magához húz, összebújva alszunk el, ami fura, nagyon is... Nem mindig aludtunk együtt, de akkor sem így. Nem vont ennyire magához, de nem bánom, sőt cicásan simulok hozzá, el sem akarom ereszteni. Segítek magunkra rángatni a takarót és Keiran egyenletes szuszogása engem is átvisz az álomvilágba. Pedig eddig is ott voltam mellette. Fogalmam sincs hány óra lehet, a nap besüt a szobába és csak egy halk hangot hallok. Lassan nyitom ki a szemem, fáradt vagyok, annak ellenére, hogy ilyen jót még soha nem aludtam. Nehezen fókuszálok az ágy mellett álló kisfiúra. Egy pillanatra végigfut rajtam a gondolat, hogy ezt most nem kellett volna látnia és mit fog szólni, de láthatóan nem zavarja a helyzet. Keiran felé pillantok, ő még édesen és szerintem mélyen alszik mellettem.
- Chris, hát te miért nem alszol? Hány óra? – álmosan ülök fel az ágyban és az éjjeliszekrényen levő ébresztőórára pillantok. Kétség nem fér hozzá, modern darab és biztosan jó drága is, mint itt minden. Pont ezért nem illek ide... pedig mennyire jó lenne. Nekem nem Keiran pénze kell... nekem ő maga kell.
- Ba... – kezdek bele, éppen időben fogom vissza a káromkodást. Már dél van. Ezt nem hiszem el. Még soha nem aludtam így el, esetleg otthon, de már nem is tudom, mikor aludtam az ágyamban éjszaka. Ügyfélnél meg képtelen vagyok aludni, ha el is alszok, akkor sem jót és nem is mélyen. Zavar a helyzet, de most... ez most egészen más. Jó persze fogalmam sincs mikor aludtunk el, hiszen már akkor késő volt, amikor elmentünk a kissrácért. Most esik csak le igazán Chris kérdése.
- Dehogyis, egyszerűen csak... apa nagyon fáradt, hagyjuk még kicsit aludni – mosolygok rá megnyugtatóan. Szegény gyerek. Miket láthatott a részeges anyja mellett, hogy egy egyszerű alvásról ilyenek jutnak eszébe. Aztán kaját követel. Nem vagyok én ehhez hozzászokva, persze egyáltalán nem bánom, csak fogalmam sincs, mit eszik egy gyerek reggelire, ami már ebéd.
- Tudod mit...? Menj előre és találd ki mit ennél, megyek én is utánad – találok ki valami kifogást, elvégre nem mászhatok ki úgy az ágyból, hogy itt van. Azt sem értem, hogyhogy nem kérdezett rá, miért alszok én az apukájával, de azt viszont főleg nem kell látnia, hogy teljesen meztelenek vagyunk. Az sem érdekel, hogy a saját élvezetem Keiran hasáról az enyémre is ráragadt, amikor összebújtunk, ahogy az sem, hogy a fenekem is össze van kenve. Odahajolok és egy finom, óvatos csókot nyomok Keiran ajkaira. A földön heverő ruhadarabok közül kiválasztom az alsóm meg a pólóm... legalábbis választanám, de csak Keiran felsője akad a kezembe, így abba bújok bele és követem a gyereket a konyhába. Csinálok neki kakaót, meg hát én is megkívánom, szóval mindjárt több adagot, meg persze reggelit is. Hiába van dél, én nem szeretem a napot durva kajával kezdeni. Teljes egyetértésben reggelizünk, érdeklődök a karja felől, megígérem neki, hogy amint apa felkel, kap rá mintát, majd amikor végzünk az evéssel, egy tálcával indulok a hálóba, hogy felébresszem a szerelmem. Basszus... nem kellett volna felvennem a pólóját... lehet ki fog akadni. Ahogy azon is, ha megtudja, hogy gumi nélkül voltunk együtt, pedig jó volt... de még mennyire jó.

Keiran & Andy

Komolyan mondom, nagyon kedvem lett volna letenni a tálcát, odaszaladni hozzá és mgcsókolni. Ennél csak egyvalamit szeretnék jobban, azt, hogy ez ne csak egyszeri alkalom legyen, hanem mondjuk... minden reggel, az úgy tetszene. Álom... szép álom. Bár halk voltam, mégis, ahogy közelebb értem, Keiran álmos pillantásával találtam szembe magam. Egyből széles mosolyra húztam a számat. Nem tehetek róla, ilyen hatással van rám.
- Jó reggelt álomszuszék – köszönöm jókedvűen és leteszem a tálcát, ő pedig megfordul. Kijelentésére kissé zaavrba jövök és végignézek én is magamon.
- Ja ööö... ne haragudj, igazából Chris ébresztett és... nem találtam a pólómat, de nem tartottam jó ötletnek úgy felkelni, ahogy aludtam... - ilyen sem volt még, teljesen zavarba jöttem, pedig hányszor keltem én már más mellett teljesen meztelen, de ez most más és nem csak azért, mert egy gyerek keltett minket. Ez a fura érzés... ez a kötődés hozzá. Nem tudom hova tenni. Én nem csak szexet akarok tőle.
- Nem haragszol? – kérdezek azért rá és meglengetem kicsit a pólót magamon. Bár nem úgy tűnik, hogy zavarná, de azért... Nekem fontos, hogy neki jó legyen. Ahogy felül, melléülök.
- Chris éppen reggelizik... vagy ebédel, honnan nézzük – mosolyodok el, még valójában egyszer sem foglalkoztam gyerekkel, ennyi ideig sem, de Chris más, ő nem az a tipikusan hisztis gyerek, úgy lehet beszélni vele, mint egy felnőttel.
- Jól van, ne aggódj, a keze sem fáj most annyira. Én meg... – megakadok egy kicsit, fogalmam sincs mit mondjak. Talán most kellene bevallani, de annyira jó most minden, nem akarom elrontani. Nekem már ez is fura, hogy megkérdezte, mi van velem. Senkit nem szokott érdekelni.
- Még soha nem aludtam ilyen jót... és ilyen sokat sem. Úgy tűnik jó hatással vagy rám – nagyon jó, saját magam hozom zavarba. Kinyújtom a kezem, megérintem az arcát és végigsimítom. Talán ezzel messzire megyek, de nem érdekel, nem bírom ki, hozzá kell érnem. Megpróbálom kajával elterelni a figyelmét. Felemelek egy falatot a tányérról és felkínálom neki. Ha elfogadja, megvárom, amíg lenyelni, de pont ennyi türelmem van, már hajolok is közelebb egy csókért. Úgy tervezem, gyors csók lesz, éppen csak puszi, de nem, képtelenség leállni. Nyelvem utat tör ajkai közé, még a gyerekről is megfeledkezek egy pillanatra. Kezem önálló életet ér, Keiran meztelen oldalán futnak végig ujjaim. Kívánom, basszus, de még mennyire. És a tudat, hogy egy szál ruha nincs rajta...
- Egész nap csak a tied vagyok – suttogom a csókba.

Keiran & Andy

Úgy érzem semmi nem tudná most elrontani a jókedvem. Ez a reggel... tökéletes. Vidáman ülök le az ágy szélére Keiran mellé, egy pillanatra azt is elfelejtem, hogy kurvaként vagyok itt, annyira nem úgy viselkedik velem. Nem érezteti velem, hogy pénzért vagyok itt és azt kell csinálnom, amit mond.
- Tudod, hogy bírom Christ és egyáltalán nem gond, hogy felkeltett. Amúgy sem szokásom ennyit aludni, nem is értem... Ugye nem baj, hogy meglátta, hogy... hát végülis együtt aludtunk? Nálam nem kérdezett rá – gondolkodok hangosan, fogalmam sincs, miért nem hozta fel a témát, kizártnak tartom, hogy egy ennyi idős srác tudná és megértené, hogy az apukája inkább a fiúkat szereti. Kicsit meredek lenne.
- Adtam neki reggelit, igazán nem nagy dolog, amúgy is... tök szívesen csinálom, ez nekem nem teher – vallom be, magam sem gondoltam, hogy ellennék egy gyerekkel, de ezekszerint mégis. Csípem Christ és talán valamennyire ő is engem. Mindenesetre elég jól elszórakoztunk most is.
- Rád amúgy is jobban rádfért a pihenés, nagyon fáradt voltál már tegnap is... az éjszakai program nem igazán kedvezett még ehhez – eszembe jut, mi volt este és hogy mennyire jól tettem, hogy vele mentem. Legalábbis úgy érzem, jó döntés volt. Ahh a fenébe is, olyan dögös... lehetetlen ellenállni neki. Próbálom elterelni a figyelmem azzal, hogy etetni kezdem, de nem megy sokáig, pontosabban csak egy falatig jutunk el, máris valami egészen mást csinálok. Én tényleg csak egy puszit akartam ajkaira nyomni, de csók lett belőle, méghozzá milyen kihezett csók. Nyelvem önálló életre kel, betör a szájába, talán kissé rámenősen, ujjaim közben testén kalandoznak, kezdek felforrósodni, de ő nem megy bele igazán a játékba. Éppen csak felsóhajt, de nem igazán viszonozza, nem értem mi lehet a baj. Megérzem ujjait a mellkasomon és már tol is el, én meg kérdőn nézek rá.
- Keiran... valami baj van? Nem kívánod...? – nem tudom mire vélni a dolgot, máskor egész éjszaka gyűrtük a lepedőt és még reggel is megfektetett, most meg... Persze nem veszem számításba, mennyire nehéz éjszakája volt és már előtte is feszült volt és ideges, na meg itt van a fia, kint reggelizik és nem kéne ezt látnia.
- Chris miatt...? – kérdezek rá, de már kapom én is a kérdést, pontosabban kérdéseket, teljesen összezavar, kicsit arrébb is csúszok, távolabb tőle és csak nagy szemekkel nézek rá. Nyelek egy nagyot, mielőtt válaszolnék.
- Ezt most... miért kérdezed? – próbálok egy kis időt nyerni ezzel a semmitmondó kérdéssel, de még nem vagyok benne biztos, hogy jól értem a kérdéseit.
- Nem... egyáltalán nem szeretem a munkámat. Van olyan ember, aki ezt szeretné? Szerintem nincs... – sóhajtok fel és inkább lefelé bámulok, a szőnyegre, a lábamra, tudom is én, csak a szemébe ne kelljen most néznem.
- Egyáltalán nem élvezem, nekem csak veled jó, ahogy hozzámérsz, ahogy bánsz velem... melletted én is érzek és élvezek, önmagam vagyok és néha elfelejtem, hogy te is csak fizetsz értem, egy kurváért... Pedig bárkit megkaphatnál, néha nem is értem, miért fizetsz azért, ami ingyen is a tied lehetne – mondom el szinte egy levegővétellel, ami bánt, amit gondolok, mindent, amit már régen el akartam mondani neki. Ekkor pillantok csak rá, mert az állam is leesik.
- Hogy... ezt most hogy érted? A tied lenni? Kérlek magyarázd ezt most el nekem – nem tudom, mire gondol, csak azt tudom, a szívem mindjárt kiugrik, annyira izgulok. Talán mégsem értettem félre, amit az élvezet hevében mondott? Felé fordulva várom a választ, kezem a hasára teszem.