Jó nyomon járok. Érzem, hogy szépen lassan ugyan, de sikerül elkapnom azt a nyamvadt gengsztert, akitől még nekem is rémálmaim vannak. Tipikus drog ügylet ugyan. Vannak kis dílerei, akik gondoskodnak róla, hogy a városban mindenhova eljusson az anyag de, ha hibáznak...
Újra és újra végig nézem a képeket a holttestekről. Szerencsétlenek, akármilyen emberek is voltak, ilyet még ők sem érdemeltek. A tag kedvenc "kivégzési" módszere, hogy még élve levagdostat pár testrészt róluk és, csak utána vágja el a torkukat. Azt is úgy, hogy szép lassan vérezzenek ki és fuldokoljanak... na szóval, meglehetősen undorító a tag és most sikerült találnom valakit, aki talán tud nekem pár információval szolgálni.
Igen, meg kell zsarolnom és sosem voltam híve ennek, de reménykedek benne, hogy a képeket látva majd rávennem se kell nagyon semmire és magától megoszt velem pár infót. Hiszek még abban, hogy vannak olyan emberek, akik segítenek másokon és oké, hogy esetleg kell valami mézes madzag, mondjuk tiszta lap vagy ilyesmi, de ha már segíteni hajlandó, az is elég. Jó pár életet menthetünk meg vele és egy ilyen undormányt juttathatunk be a rácsok mögé.
-Dreyfuss ügynök! Sikerült behozni a nőt.- szól oda az egyik zsaru az asztalom fölé hajolva, mire bólintok egyet, össze szedem a papírokat, melyek az ügyhöz tartoznak és feltápászkodok az asztalomtól.
-Az egyik kihallgatószobában fogom várni. Kísérjék majd oda, kérem.- magyarázok, miközben már el is indulok a folyosó felé, hogy a végére érve bevágódjak az egyik üres szobába. Odabent fel-alá sétálok, miközben várom azt, aki remélhetőleg az informátorom lesz, közben olykor-olykor alaposan szemügyre veszem magam a tükörben. Az ilyen ügyekbe fogok korán beleőszülni. Ki fog belőlem pusztítani minden maradék emberséget és ennyi. A végén nem leszek más, mint egy megkeseredett vén banya, akit senki nem tud elviselni és, aki menekül az emberektől. Szép jövő!