Azt hiszem, ha valaki megkérdezné, miért szeretem a munkámat, mindenképp az lenne az egyik válaszom többek között, hogy azért, mert rohadtul izgalmas. De tényleg. Soha, egy nyugodt napom sincs és nem is igénylem. Valahogy még nem vagyok abban a korban, amikor arra vágynék, hogy a kandalló mellett kötögethessek pulcsit a születendő gyerekemnek. Na nem. Az nem is én lennék.
Kell az adrenalin, a pörgés, a rossz fiúk és a bűn üldözés, na és persze kicsit élvezem is, hogy van némi hatalmam. Nem sok, de egy picike mindenképp, viszont sosem használom ki. Nem vágtázok be fél áron a moziba és nem kérek fél áron whiskyt a bárban, mert én ügynök vagyok. Na jó, a kávézóban viszont simán előre tolakszok, de kérem szépen, én nem érek rá órákig sorban állni, hiszen aközben akár meg is halhat valaki, mert én nem vagyok ott.
Most is ez a helyzet, mert az ébresztő kávémat a kocsiban iszogatom, miközben százötvennel tépek végig Las Vegas utcáin. Éljen a példa mutató életmód! A lényeg viszont, hogy a kávé nem maradhat ki, akár akció van, akár nem és ezt már Jameson is tudja. Ahogy azt is, hogy a kormányt nem adnám át neki akkor se, ha fél karú lennék. Ezeket a szabályokat még azelőtt lefektettük, hogy ideiglenesen mellém helyezték volna őt pedig áldja az ég azért, amiért egy nyugis melák és nem egy idegbeteg barom, akivel ezen nap hosszat vitázhatnánk.
Satu fékkel állok le az út szélére, az utolsó kortyot pedig akkor döntöm le a torkomon, mikor a helyi rendőrfőnök elé érek.
-Helyzet?- bököm oda, csak úgy fél vállról, ő pedig elmeséli, hogy épp próbálják befűzni a balekot, hogy cseréljenek túszt. Kap egy fegyvertelen zsarut egy civilért cserébe. Miért? Mert egy zsaru még fegyver nélkül is elérhet valamit odabent.
-Majd én bemegyek.- mert miért is ne én lennék az önkéntes jelentkező, de nem tehetek róla, ha szeretek mindenről tudni és megtenni minden tőlem telhetőt azért, hogy kivégezzünk egy ilyen ügyet. Viszont tény, hogy nem is kell sokáig akaratoskodnom, perceken belül pedig, már az ajtón sétálok befelé feltett kézzel.
-Nyomás.- löki el magától a nőt a pasas, akinél épp elpattant valami és úgy érezte, hogy bankot kell rabolnia, én pedig oda sétálok, ahova a stukkerral mutogat. Egy aránylag nyugodtnak mondható férfi mellett kötök ki a földön ücsörögve, miközben már azon kattog az agyam, hogyan tovább, fülesembe pedig folyamatosan magyaráz Jameson, hogy mi is a protokoll eljárás ebben a helyzetben.

Annak ellenére, hogy azért vonulok be, hogy senkinek ne essen baja, kapásból fejbe veri a túszejtő a pasit mellettem. Ennek köszönhető, hogy az aztán arccal a mellemre borul, én pedig felvont szemöldökkel lesek rá. Szívem szerint reflexből lekevernék neki egyet, de mivel nem tehet erről, sérült is és még bocsánatot is kér, visszafogom magam.
-Nem számít.- sóhajtom, miközben szememet többször is körbe futtatom a helyen. Szellőző rendszer van, ahol alkalom adtán be tudnak jutni a S.W.A.T-osok már, ha egyáltalán értesíti őket valaki. Fogalmam sincs, mit ügyködnek odakint de amíg én itt bent vagyok, mindenki rám van utalva.
Jobban mondva, az a pár ember, aki idebent van.
-Rendbe jön kiscica, ne aggódj.- nem tehetek róla, de annyira meglep, hogy a pasinak most az arca épsége a legfontosabb, hogy nem tudok értelmesebb választ adni. És igen. Kuncogok, mert nő létemre nem siránkozok soha, ha megsérülök, erre összekerülök egy pacákkal, akinek az arca a legfontosabb.
-Hívj Dreyfus ügynöknek.- közlöm szárazon, mert egyrészt alapjáraton nem vagyok egy jó pofizós alkat, másrészt a jelen helyzetben nem is érzem úgy, hogy épp a "hogyan barátkozzunk" leckéket kéne gyakorolnom, harmadrészt pedig, még mindig azt fürkészem, mi merre van és, hogyan szerelhetném le a pasit.
Barátkozásra viszont amúgy se lenne időnk, mert kiderül, hogy nem csak engem zavar, hogy be nem áll Yus szája. Pillanatokon belül egy külön kis teremben találjuk magunkat, mire az én számból kevésbé konszolidált szavak törnek elő. Még szép. Hiszen innen b*szhatom, hogy zsaru vagyok.
-Gratulálok. Innen tutira könnyű lesz leszerelnem a tagot. Részletezd kérlek, hogy most mi a terved, mert nekem ötletem nincs.- vágom csípőre kezeim, miközben körbe sétálok párszor a helyiségen, hideg kék, szikrázó tekintetemmel pedig Yusuke-t figyelem.

A helyzetem nem a legrózsásabb. A bankban leginkább idős emberek, nők és beszari pasik vannak, akik alkalom adtán képtelen lennének bármit is csinálni. Kötelezően bevezetném, hogy mindenki járjon felkészítő órákra fél évente egyszer, ahol hasonló helyzeteket mutatnának be és adnának tanácsot, hogyan is védje meg magát az ember és hogyan cselekedjen. Addig viszont, amíg nem én vagyok Amerika elnökasszonya, addig mindez az én kis tervem marad és a zsaruk védhetik a töketleneket.
-Escort?- vonom fel a szemöldököm kérdőn és nem azért, mert nem tudnám mit jelent a szó, hanem azért, mert igen csak meglep, hogy épp egy ilyen pasit sodor mellém a szél. Szívesen megkérdezném, hogy a jó fenébe keveredett ő ilyen helyzetbe és, hogy élvezhető dolog-e, de inkább nem akarok most erről cseverészni. Ki akarok jutni innen, kijuttatni mindenki mást is, lecsukatni az őrültet és inni még két kávét. Hármat.
A pasi viszont, csak megnehezíti a dolgom és a takarító helyiségben találjuk magunkat, ahol igazán sok fegyverként használható dolog nincs, ha csak az ablak tisztítót nem vetem be. Viszont, még mielőtt összecsinálná magát az escort pasas mellettem, elő kapom a zseblámpámat és azzal szemlélek körbe a helyiségen.
-Igen. Én kitalálok valamit, maga meg ül a seggén nyugton, mert már így is elég bajt okozott.- dorgálom meg, hiszen neki köszönhetem, hogy most itt ácsorgunk kettecskén bezárva ebbe a dobozba. Talán, annyi haszna van az egésznek, hogy így nem figyel minket az a barom és nyugisan agyalhatok. Leszámítva a szószátyár társaságomat.
-Komolyan az a legjobb terve, hogy ismerkedjünk meg, amíg odakint vagy lelőnek valakit vagy nem? Gondolja, hogy ilyen helyzetben ez a legmegfelelőbb?- nézegetem végig a polcokat, mire eszembe jut, hogy nálam viszont van egy álkulcs, szóval elő is kapom, és az ajtót kezdem szépen halkan szerelgetni. Még jó, hogy egy folyosónyi hely van a bank előtere és a takarítós szoba között.
-Micsoda zseni. Kint sok minden van. Most inkább azon agyaljon, mit használhatnánk fegyverként. Hacsak nem varázsolja le nekem a felmosó fáról a rongyot.- magyarázok számban a zseblámpával, az ajtó pedig halkan kattan egyet jelezvén, hogy kinyílt. Pompás. Innen már csak oda kell jutni a pasihoz csendben és le kell ütnöm. Talán jobb lenne, ha Yusuke-t is lecsapnám, mert még megölet.
-Annyira nem vészes. Egy börtönből kijutni rázósabb lenne. Szerencsékre nem profi banda ez, csak egy balek, aki azt se tudja, hogy kell rendesen véghez vinni egy bankrablást.- magyarázok nemtörődöm módon, miközben, ha Yusuke nem szerzett nekem felmosót, szerzek én magamnak, végül oda nyújtok neki egy zsebkendőt.
-Törölje meg az arcát, nehogy véres legyen az ingje.- vigyorodok el és igen, élvezem, hogy szívhatom a vérét de nem tehetek róla, én ilyen vagyok. És még így is szerencséje van, hogy nem verem le, amiért az imént a mellemre feküdt, aztán meg letaperolta a seggem a sötétben.

-És szereti?- teszem fel rögtön a kérdést amolyan érdeklődés gyanánt, mert hát miért is ne érdekelne, hogy élvezi-e a munkáját. Főleg, ha ő egy escort.
-Semmi bajom ezzel, csak nem találkoztam még pasi escorttal. Ennyi az egész.- vonok vállat érdektelenül, de aztán csak vigyorgok egyet. Elengedett? Furcsa lenne, ha lelőnének és ő előadná, hogy az egész az ő hibája, mert "elengedett".
-Nos, igazán sajnálom a pasast, mert pocsék dolog lehet, de kétlem, hogy a gyereke később büszke lenne rá, ha elmesélné neki, hogy azért maradhatott életben, mert kirabolt egy bankot, fegyverrel fenyegetett embereket és többeknek lelki traumát okozott ezzel. Más módja is van ennek, ebben biztos vagyok.- sóhajtom, mikor Yusuke röviden ismerteti, miért is van itt a mi kis rablónk és valóban, megsajnálom a pasit, de én ugyebár nem tehetek semmit csak azt, ami a dolgom. El kell kapnom, hogy őrizetbe vegyék.
-Miből gondolja, hogy vannak gondjaim? És, ha vannak is, miért gondolja, hogy pont maga segíthetne?- lesek rá kíváncsian és valóban, érdekel, hogy miféle gondú embernek tűnök, ha valaki meglát így ismeretlenben. Tán roggyantnak látszom vagy mi? Meglehetősen érdekel ez az egész.
-Nem. FBI-os vagyok, kérem.- kacsintok rá huncut vigyorral és a nyitott ajtóra szegezem tekintetem, miközben hallgatom a sértett kisfiús megjegyzéseket. Fel nem fogom, miért kell ilyesmin megsértődni. Én se sértődök meg a szabaduló művészes beszólásán. Nem most van itt az ideje egymással jó pofizni.
-Nézze. Én nem az a barátkozós, aranyos, csicsergős fajta nő vagyok. Ha megsértettem, elnézést, de ilyen a stílusom. Szóval, itt akar maradni, vagy megpróbál segíteni?- állok meg az ajtóban és vissza lesek a duzzogóra, aki most tényleg úgy fest, mint egy dühös kisgyerek. Mi jöhet még?
-Már, ha tud segíteni és nem löveti agyon magát.- jegyzem még meg a végére, mert képtelen vagyok magamba fojtani a mondandóm, de varázsolok mellé egy mosolyt is, hogy érezze, most nem akarom vérig sérteni. Ha úgy dönt, hogy segít, akkor szép halkan a folyosó végéig lopózok és onnan lesek a túszokra, hogy mindenki rendben van-e. A pasi viszont épp telefonál, gondolom a többiek ügyködnek.
-Ha zajt csap... akkor lőttek az egésznek, ugye tudja?- suttogom Yusuke-nak hátra, majd tekintetem ismét a reménytelen bűnözőre emelem. Nem akarom bántani, ha nem muszáj. Talán beszéddel is rá tudnám venni, hogy hagyjon fel a tervével.

Tehát, csak úgy bele vitték az egészbe. Innentől azt hiszem, nincs is több kérdésem, bár tény, hogy úgy is szeretheti valaki a szakmáját, hogy ráerőltetik. Ritka, de van, hogy az aki ránk tukmál valamit, sokkal inkább tudja, hogy mit akarunk.
-Akár adomány gyűjtést is szervezhetne. Nem értem, miért gondolja bárki, hogy így tud bármin is segíteni. Most, ha lecsukják esetleg, mert kifog egy pocsék ügyvédet, mi lesz a gyerekével? Erre nem gondolt az okostojás?- morgok a bajszom alatt, mintha tehetnék bármit is az ügy érdekében, de ugyebár nem tudok. Nekem el kell kapnom, mert túszokat ejtett és ki akart rabolni egy bankot. Ezen felül maximum, csak megpróbálhatom megvitatni és megérteni, miért találta ezt a legjobb módnak.
-Szóval, az arcomból olvas. Igazán ügyes, ha ezzel tényleg ki szokott ismerni mindenkit.- bólintok elismerően, mert tény, hogy ez sosem egyszerű. Jómagam is ezzel szoktam próbálkozni, de van pár ember, akin olyan jó maszk van, hogy lehetetlen mögé látni. Legalábbis, nekem nem megy.
-Szuper.- indulunk is el, hogy valamit tegyünk az ügy előrehaladása érdekében, de sok dolgom végül nincs, mert Yusuke mozgósítja magát és a korábbi töketlen viselkedése ellenére pillanatok alatt leszereli a pasit. Kérdés, hogy akkor mire kellettem én? Ezt eddig is megtehette volna.
-Köszönöm.- vigyorgok, ahogy odasétálok a pasihoz, és blézerem belső zsebéből elő szedek egy bilincset. Sokan elképzelni nem tudják, mennyi minden van a zsebeimben.
-Sajnálom uram, de le kell tartóztassam.- bilincselem is meg egyből a pasast majd felcibálom a földről és a túszokra pillantok.
-Maradjanak itt. Odakint van pár mentős, megvizsgálja majd önöket.- szólok a társasághoz, akik már ácsorognak is fel szép sorban és megkönnyebbülten felsóhajtanak egymás után. Tuti be voltak szarva alaposan.
-Magának pedig... köszönöm a segítséget. Igazán szép mozdulat volt.- vigyorgok Yusuke-ra, végül kisétálok az ajtón -persze szép lassan, nehogy lelőjenek-, és átadom a bűnöst, aki ezt az egész felfordulást csinálta.
-Küldjenek be pár mentőst, nem-e kapott sokkot valaki. Egyébként, azt hiszem senki nem sérült meg. A pasas arcán van egy kis seb, aki leterítette a tagot. Kérem, lássák el.- sétálok vissza a bankba és a szükséges emberek már követnek is.

Meglepően gyorsan intéződik el az ügy, a pasi pedig zokog, mikor kivezetem bilincsbe verve. Gondolt volna erre a lehetőségre akkor, mikor ma kipattant az agyából ez a faszság. Most komolyan. Legyen az ember bármennyire tanácstalan és kétségbeesett... akkor se tegyen ilyet. Többre becsülni valaki életét másik hároméval szemben semmiképp sem jó. Az a gyerek pedig... tényleg azzal a tudattal kellene éljen, ha most a pasi megszerezte volna a pénzt, hogy az apja egy körözött bűnöző, aki pisztollyal fenyegetett például egy kismamát? Semmiképp sem ez a helyes út.
Ahogy az sem volt helyes, ahogy ez az akció lezajlott, de tény, hogy szépen csinálta Yusuke. A mozdulataiból ítélve tuti, hogy valami harcművészetben jártas, így aztán szép kis álca ez az escortos dolog. Lehet veszélyesebb, mint én, közben meg a cuki stílus és a csini pofi azt sejteti, hogy egy nyugodt kis bárányka. Fenét. Ahogy földhöz verte a pasit... abban minden volt, csak bárány nem.
-Vigyázzon magára.- pillantok utána, mikor elsétál mögöttem és érzem, hogy valamit a zsebembe csúsztat, így egyből oda is nyúlok, hogy meglessem mi az. Cím, név és telefonszám, valamint egy üzenet, amin csak a homlokom ráncolom. Oké, vannak problémáim, de azért kétlem, hogy a lelkemet pátyolgatnom kellene egy escort pasival. Bár már ki tudja manapság, ki moshatja tisztára az ember fejét. Minden esetre megmosolyogtat végül a dolog és úgy pillantok a srác után, de aztán a rendőrfőnökkel való beszélgetés eltereli a figyelmem.