Sophie Tailor

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: segítőkész, vidám, pörgős, eltökélt, céltudatos

◆ negatív tulajdonságok: döntésképtelen, határozatlan, kislányos, lelkizős, érzékeny

◆ egyebek: Vannak tetoválásai

Történet vagy szerepjátékos példa

Magassarkú cipő kopogása zavar meg emélkedésemben. Egy percig sem kell gondolkodnom, ki lehet a lábbeli tulajdonosa, sőt, még azt is tudom, pontosan melyik cipő zavarja meg a csendet. Még csak pár hete, hogy itt vagyunk, még minden annyira új.
- Elképesztő buli lesz, ott lesz mindenki, aki a számít. A sztárvilág krémje – lép be Kate a bérelt lakásunkba, köszönés helyett ömlesztve rámzúdítva újonnan szerzett információit. Felsóhajtok.
- Igen? Hát jó szórakozást drágám. Én dolgozni jöttem, tudod, a forgatás – emlékeztetem, bár nagyon jól tudja, hajlamos a lényeget elfelejteni és arra koncentrálni, ami szerinte fontos. Nem hibáztatom érte, sőt ennek ellenére ő a legjobb barátnőm. Még magam sem tudom, meddig maradok, ő mégis velem tartott. Néha elgondolkodok, mennyire volt jó ötlet, hiszen még otthon sem értem el mindent, amit akartam, máris magasabbra akarok törni. Forgatás Las Vegasban... Merészet álmodtam és most itt vagyok. Kate más. Ő pusztán csak szórakozik, éli az életét, de megteheti.
- Szó sem lehet róla, hogy csak a munkának élj és közben szépen várod, amíg bekopogtat a herceg. Innen úgysem jutnak haza a hírek – kacsint rám sokatmondóan, tisztában van vele, mennyire zavar, ha folyamatos beszédtéma vagyok. Pedig az vagyok. Nem tudok elég jó lenni, mindig a valós és vélt hibáimat emelik ki.
- Itt aztán biztosan nagy a pasifelhozatal, szóval nyomás, keress valami ruhát, este pedig buli – folytatja tovább, nem zavarja, hogy nem is válaszoltam. Nem érdemes vele ellenkezni, de a pasi témára csak a szemem forgatom. Persze, ő boldog a férje mellett, de én miért nem vagyok jó így? A fejébe vette, hogy összehoz valakivel, én meg nem érzek most magamban erőt, hogy ellenkezzek vele. Éppen elég nekem hozzászokni az itteni körülményekhez, ahhoz, hogy egy ismerős sem jön szembe, most aztán tényleg ketten vagyunk a nagyvilágban, távol az otthontól. Nem, biztosan nem fogok megfutamodni, legalábbis nagyon nem szeretnék.
- Jó, most elmegyek a stúdióba, de estére összeszedem magam is megnézzük azt a bulit. Tényleg... – emelem a kezem esküre, mert gyanakodva néz rám. Minden oka megvan rá, a fejemben egymást kergetik a kifogások, hogy melyikkel álljak elő, de Kate esetében mind hatástalan. Átlát rajtam, ami nagy szó, rajta kívül csak egy embernek sikerült eddig. Persze megint csak körülötte járnak a gondolataim, amikor összekapva a cuccaimat amilyen gyorsan csak tudok, kiviharzok a lakásból. Most nem akarok a középpontban lenni.

Talán fél órával később, de nem vagyok biztos benne, már a sminkben ülök és szószerint fapofával tűröm a bánásmódot, amit kapok. Nem rosszabb, mint szokott, meglepően ügyes a lány, akire rábíztak és megint bejön a munka elterelő hadművelete. Pörögnek az események, pörgök velük én is, egyik jelenet a másik után, egyik kihívást követi a másik.
- Vége mára, jó voltál Sophie, hozd ezt a szintet és jóban leszünk. Gyere, bemutatlak valakinek – int a rendező, én meg engedelmesen, mosolyt erőltetve magamra követem.
- Tudom fáradt vagy meg minden, mondanod sem kell, de most ez nem számít. A pasi egy igen befolyásos alak, talán, ha szerencsénk van, beszáll az üzletbe. Ettől a te helyed is biztosabb lesz – teszi hozzá mintegy zsarolásként, de nem teszem szóvá, nem hiszem, hogy jót tenne, ha most belemennék egy értelmetlen vitába. Ő az erősebb.
- Mosolyogj és kész, az jól megy, nem kell feltétlen megszólalnod – a kijelentésre ökölbe szorul a kezem, kedvem lenne képen törölni. Úgy néz ki, a pasik még ilyen távolban sem különböznek az otthoniaktól. Mire vissza tudnék szólni olyat, amit talán nem vesz magára, a ledermedek. Az a bizonyos befolyásos pasi háttal áll nekem, de már így is tekintélyparancsoló. Érzem a belőle áradó különös erőt. Zavar a csend, de a vérem ütemesen lüktet, nagyot nyelek és csak várom, hogy felém forduljon. Mit is kell csinálnom? Ja igen, mosolyogni. Ezt nem árt észben tartani. Már ha nem veszi el a maradék eszem. Akaratlanul is Kate és az itteni pasikról tartott előadása jut eszembe. Nahát, a végén még igaza lesz. Még csak nem is kell buli. Az álompasi forgatás közben is szembejöhet.