Ez az istenverte buli. Miért kell nekem minden hülyeségre igent mondani? Jó lesz, hát persze. Idegesen toppantok egyet a lábammal a hosszú sor végén, amikor megjelenik a biztonsági őr és int alkalmi partneremnek, hogy mehetünk. Hát persze, akinek befolyása, pénze és sok ismerőse van, megteheti. Magamban átkoztam a percet, amikor Kate unszolására belementem ebbe a képtelen dologba és hagytam magam rávenni, hogy egy idegennel randizzak. Nem is ismerem... Eddig csak olyanokkal volt hosszabb rövidebb kapcsolatom, akikkel más célból ismerkedtem meg, aztán ahogy telt az idő, egymásba gabalyodtunk. Na de hogy egy számomra teljesen ismeretlen emberrel randizzak, ráadásul kényszerből, az kiverte kicsit a biztosítékot. Mint egy hisztis kislány, úgy készültem a nagy eseményre. Durcásan dobálgattam a ruháimat, semmi nem volt jó, semmiben nem éreztem jól magam, pedig valójában nem a ruhák tehettek róla. A helyzet. Csakis a helyzet, én pedig a bőrömben nem éreztem jól magam, így aztán bármit rám erőltethetett kedves barátnőm, mindenre csak húztam a számat. Ezt a módszert már tökélyre fejlesztettem, elvégre színésznő vagyok. Tudom, egyesek szerint csak egy büdös kurva, én azért színésznőnek tartom magam. Végül engedtem a kényszernek és egy kék ruhára esett a választásom, hozzáillő tűsarkűval meg egy egészen kicsi táskával, benne a legszükségesebb dolgokkal. Telefon, némi pénz, hátha egy bunkóval hoz össze a sors, akarom mondani Kate, és nekem kell fizetnem. A pasi... Összességében semmi gond nincs vele, mégsem az esetem. Leszámítva az önelégült mosolyát. Meg azt, hogy azt hiszi, amikor a derekam karolja át, feltétlen lejjebb kell csúsztatnia a kezét. Pimaszul bámulja a testem, de ahelyett, hogy ettől szexinek érezném magam és felszabadultan buliznék, engem csak a hányinger kerülget. Forog a gyomrom, úgy érzem még a levegő is kevesebb. Parfümje émelyítően édes, minden egyes szava nyomán az alkohol keserű bűze csapja meg az orrom. A fenébe, ez ivott? Sokadjára fordulok el lecsapni készülő ajkai elől.
- Olyan egy kis kurva vagy Sophie... Tudom, hogy rám gerjedtél, most mégis kéreted magad. Valld be, hogy kívánsz és essünk ezen túl ott hátul, a mosdóban bébi – ujjaival végigsimít a nyakamon, aztán a dekoltázsomon. Nagyot nyelek. Le kell küzdenem az öklendezés reflexemet és cselekednem kell. Méghozzá gyorsan.
- Soha többé ne nyúlj hozzám – ellököm a kezét, a szavakat pedig lassan, tagoltan mondom, hogy eljusson a tudatáig. Ha egyáltalán van hova eljutni, de nem is érdekel. Szarok rád mosollyal ajándékozom meg. Arcán csattan a pofon, én meg sarkon fordulok és sietősen elindulok valamerre. Nem tudom merre. Nem is erre van a kijárat, de nem érdekel, levegő kell, nem bírom, ott, a hátsó ajtó, az jó lesz. Szinte kirobbanok a klubból, hagyom becsapódni magam mögött az ajtót és mélyet szippantok a sikátor nem éppen tiszta levegőjéből. De legalább egyedül vagyok, talán nem jön utánam, talán nem talál meg..
- Baaasszaaa meeeg – sikítok fel, ahogy valaki nagy erővel a falhoz szorít. Először azt hiszem, a ma esti partnerem, de ahogy lassan ráemelem tekintetem támadómra, rájövök, hogy még csak nem is ismerem. Viszont... kés, penge, nem tudom, de van valami nála, aminek éle nyakam vékony bőréhez simul. Basszus. A szám azonnal kiszárad, idő kell, amíg eljut a tudatomig, mit is kér tőlem. Illetve nem kér, követel. Groteszk az egész helyzet, mégsincs kedvem nevetni. Csak én lehetek ilyen ügyes, hogy az egyik pasi elől menekülve egy másik, talán még veszélyesebb karjaiba rohanok. Látom rajta, hogy nincs éppen megánál, kissé zavart, de ettől csak még veszélyesebb a helyzet. A vészjelző hangosan szólal meg a fejemben. Félelem fojtogat. Ki ez? Mit akar? Aztán közli is, mintha gondolatolvasó lenne. Várok egy kicsit, nem tudok megszólalni. Azon forog az agyam, hogyan tudnék menekülni. Miért nem voltam én még önvédelmi tanfolyamon? Ha ezt túlélem, az biztos, hogy első dolgom lesz elvégezni egyet. Ha túlélem. Görcsösen nyelek egyet, már ez is nehezemre esik. Várok a válasszal, nem tudom mit mondjak. Aztán valahol mélyen magamban megtalálom a bátorságot, kiszáradt szám ellenére is megpróbálok pár szót kipréselni magamból. Eltökélt pillantással nézek rá. Nem érezheti meg a félelmem egy pillanatra sem.
- Nincs... Nincs nálam pénz, a táskám... Bent hagytam – nyugodt a hangom, de a rekedtsége elárul. A fenébe, a táskám. Tényleg bent hagytam valahol. A kihalt sikátor régi neoncsöveinek halvány fényében végre ráemelem a tekintetem, egyesenesen a szemébe nézek. Ahogy meglátom szeme elszánt csillogását, úgy erősödik a félelmem. Mégis belenézek a szemeibe és arra koncentrálok, mit kellene tennem a szétáradó félelem ellenére.
- Kérlek, engedj el... Nincs nálam semmi, ami neked kell – gondolom beérné bármilyen más értékkel bíró dologgal, de kivételesen még nyaklánc sincs rajtam, hiszen dacból, amiért akaratom ellenére randizni kellett, nem vettem fel semmit, nem akartam jól kinézni. Milyen jól tettem. Talán sikítanom kellene, de az ajtó mögül kiszűrődő hangos zene arra utal, hogy feltehetően senki nem hallaná meg. Merész lépést teszek. Egy gyors mozdulattal elkapom a karját, amelyikkel nyakamhoz szorítja a kést és lerántom magunk mellé. Ezzel pedig talán kivívtam a haragját. Futni kellene, de elállja az utam, mozdulni sem tudok.

Ha az ember lánya arra adja a fejét, hogy zsaru lesz, pár dologgal számolnia kell. Mint például: a pasik messziről kerülik; úgy általában mindenki kerüli; el kell viselni, hogy a hátad mögött rendőrös és hímsoviniszta vicceket mesélnek a munkatársaid; olykor megsérülhetsz; olykor le kell lőni valakit; és hirtelen vonzani kezded a bajt és a veszélyes helyzeteket. Elég az a fránya jelvény ahhoz, hogy jó páran el akarjanak ásni élve. Na de a hangsúly jelen esetben az utolsó előttin van azaz, hogy vonzani kezded a bajt. Mintha egy hülye mágnes lennél, valahogy mindig olyan helyzetekbe kerülsz, ahol szükséged lehet arra, amit tanultál a rendőr fősulin vagy a fegyveredre.
Mint például most is, ahogy hazafelé sétálok az egyik vegyesboltból -igen, én is szoktam bevásárolni- és megpillantok a sikátorban egy pasit és egy nőt. Ez úgy átlagos helyzetben nem érdekelne, de a pasi kést szorongat szegény csaj torkához, ami már zavar. Nem azért, mert rendőr vagyok, hanem mert utálom, ha a gyengébbet molesztálják.
Egy pillanatig elgondolkozok, hogy szimplán elfordítom a fejem és tovább sétálok, mintha nem is láttam volna semmit, hiszen amint hazaérek megvacsorázhatok, pihenhetek kicsit, vehetek egy forró fürdőt és megehetek egy ültő helyemben egy doboz fagyit. Azonban, akármennyire is kecsegtető ez az elképzelés, a zsaru felébred bennem és saját magamon forgatva szemeket, indulok el a pároshoz szép lassan és óvatosan.
Elég labilis lelki állapotúnak tűnik a pasi. Mármint, messziről lerí róla, hogy drogfüggő. Nagy pupillák, üveges tekintet, vékonyka test és most épp izzad, mint a ló, mert vagy túl sok volt az anyag, vagy épp hiányzik.
-Hé!-szólítom meg, majd leteszem magam mellé a vásárolt cuccaim szép lassan és felemelem kezeimet - Nyugi! Nincs fegyverem.-  hazugság. Tudjuk jól, hogy van, csak épp szeretném, ha ott is maradna, ahol van és egyébként sem kell neki erről tudnia.
-Ne bántsd a lányt, kérlek! Segíthetek neked! Mire van szükséged?- lépegetek közelebb, de olyan piciket, akár egy csirke. Nem akarok hirtelen mozdulatot tenni és ezzel veszélybe sodorni a lány életét, szóval semmi erőszakoskodás. A célom, hogy a lány kiessen a képből, aztán beszélek a sráccal. Akármi baja is van, rendbe lehet hozni én pedig segíteni akarok, ami nem egyenlő azzal, hogy lecsukatom vagy lelövöm.

Azt már az első megnyilvánulásából kikövetkeztetem, hogy vagy teljesen őrült vagy, csak ennyire elvette az eszét a drog. Szegény lány képtelen bármit is csinálni és egy ilyen helyzetben, talán jobb is, ha nem mozdul. Ez pedig igaz rám is. Óvatosnak kell lennem, így aztán megállok pár méterre tőlük és feltartom mindkét kezem, hogy lássa, nincs nálam semmi, amivel árthatnék neki. Amúgy se akarnék. Az ilyen embereket inkább sajnálom mint, hogy bántsam őket. Más kérdés, hogy amennyiben bántja a lányt, simán lelövöm és annyi.
-Nyugalom, jó? Mire van szükséged? Én segíthetek! Hallod? Nem akarlak bántani de kérlek, akkor te se bántsd a lányt. Inkább velem üzletelj, rendben? Segíthetek neked.- próbálok rá hatni a nyugodt kis hipnotikus hangomon, aztán vagy sikerül, vagy nem. Reménykedek benne, hogy nem nyiszálja el nekem itt a csaj torkát és nem kell lelőnöm. Oké, ha le is lőném, megölnöm nem muszáj, de utána mihez kezdenék vele, ha sérülten bevinném? Elvonóra vinnék és egyebek, holott elvágta egy nő torkát. Nem! Ha célzok, akkor úgy célzok, hogy megkeserülje, szóval remélem, hogy nem fogja bántani a lányt.

Egy percig se kételkedem abban, hogy ez a pasi teljesen őrült és, hogy bármilyen rossz mozdulat következtében elmetszi a lány nyakát. Nem ritka, hogy egy ártalmatlannak tűnő drogfüggőből egyik pillanatról a másikra vérengző gyilkos lesz. Mondjuk ez a pasas mindennek tűnik, csak ártalmatlannak nem, de abban biztos vagyok, hogy nem szívesen lenne hideg vérű gyilkos. A legtöbb általában utána megbánja és még rosszabb állapotba kerül a lelkiismeret furdalás miatt, így aztán még inkább a drog ölelő karjaiba menekül.
-Jól van. Rendben. Nincs is okod az aggodalomra.- nyugtatom tovább és azon filózok, hogy most akkor merre is tovább. Próbáljam lenyugtatni és a lelkére beszélni, vagy valami erőszakosabb terven agyaljak?
-Van pénzem. Ha megengeded, elő veszem a pénztárcám de, csak akkor adok pénzt, ha megígéred, hogy nem bántod a lányt.- nézek rá rezzenéstelen arccal, és eszemben sincs átvágni. Elő veszem a pénztárcám, ha engedi és nem a fegyveremmel fogok neki állni hadonászni. Ennyire nem vagyok hülye. A lényeg, hogy a lány kikerüljön a képből. Onnantól már, csak a saját életemmel játszok, azzal meg jogom van játszani, ha úgy látom jónak.
-Ez az üzlet csak ránk tartozik. Neki semmi köze hozzá. Akár el is engedhetnéd, aztán adok pénzt és elköszönünk. Mit szólsz?- ez is egy ajánlat és azt hiszem, a jelen helyzet fényében nem is olyan rossz. Még talán hagynám is futni. Persze, utána neki látnék nyomozni, hogy ki ez a pasi és mielőbb bedugnám egy elvonóra, mert így önmagára és mindenkire veszélyes, de jelen helyzetben ez a legjobb megoldás. Lelőni nem akarom, mert úgy sejtem, hogy nem lehet ő rossz ember, csak valami nagyon nincs rendben az életében, azon pedig hiszem, hogy még lehet segíteni.

Tudom, hogy ez az egyetlen esélyem, így aztán eszemben sincs elcseszni valami őrült lépéssel. Kiszámíthatatlan a pasi, így aztán nagyon vigyáznom kell. Nem tudhatom, mire hogyan reagál, mert tisztán látni, hogy nem normális. Nem olyan, mint más emberek tehát, a reakciói is elképesztőek lehetnek.
Épp ezért bólintok szavaira és dobom le a pénzt úgy, hogy félúton legyen köztünk. Hülye lennék közelebb dobni. Engedje csak el szépen a lányt, hogy mindenki rendben lehessen. Ja és, hogy abba hagyja a picsogást, mert az agyamra megy vele. Persze, egy ilyen helyzetben mindenki így reagálna -kivéve én, mert akkor az FBI szégyene lennék- de, ha látja, hogy itt a segítség, akkor kicsit össze kaphatná magát.
-Állom a szavam. Ott a pénz. Engedd el a lányt és már itt sem vagyunk, te pedig viheted a pénzt. Senki nem csinál semmi hülyeséget és vége. Nem tetszik az ötlet? Máris elkölthetnéd azt a pénzt nyugodtan, mi pedig mennénk a dolgunkra mindketten.- biccentek a lány felé, hogy tudja a "mindketten" alatt rám és a lányra gondolok.

Rezzenéstelen tekintettel ácsorgok, amíg ez a szerencsétlen végre ráveszi magát, hogy elinduljon a lánnyal. Fogalmam sincs, mi lesz ennek az egésznek a végkimenetele, mert csak abban vagyok biztos, hogy nem bízom a pasiban. Mi a garancia arra, hogy a hülye drogos majd állja a szavát és, ha megkapta a pénzemet, elengedi a csajt? Semmi. Én nem lettem biztosítva semmiről, de nincs más választásom, mint reménykedni abban, hogy lesz esze és nem követ el egy gyilkosságot. Egy dolog drogfüggőnek lenni és azzal még másnak talán nem is árt az ember, de ha megöli a csajt... esküszöm tenni fogok róla, hogy a mai nap legyen nyamvadt kis élete utolsó napja.
-Vedd csak fel.- szólok oda halkan a lánynak, aki már annyit sírt ez idő alatt, hogy talán nincs is több víz a testében és folyamatosan remeg meg szipog. Értem én, hogy szar ez a helyzet de, ha ez is inkább gondolkozna és kicsit élelmesebb lenne, már rég kicsavarhatta volna azt a kést a pasi kezéből és, már rég otthon lehetne.
-Én állom a szavam.- jegyzem meg, mikor a pasi le sem veszi rólam a szemét és gyanakodva méreget. Mit gondol? Majd kockáztatom a csaj életét és neki rontok? Nem. A lánynak ki kell kerülnie a képből. Utána jöhet a balhé. A saját bőrömet már szívesebben vinném vásárra. Legfőképp azért, mert nem bírna el velem. Csont és bőr és máson se jár az esze, csak a drogon. Nem tudna annyira fókuszálni rám, hogy lenyomjon. Esélytelen.
-Most pedig engedd el a lányt. Akkor talán kaphatsz még egy adagot és még el is vezetlek egy olyan dílerhez, akinek mennyei cucca van. Nem akarod megkóstolni? Csodás érzés lenne. Na?- alkudozok és persze, próbálok a függőségén keresztül hatni rá. Mi mást tehetnék, mint elterelem a figyelmét a drog felé. Gondoljon csak arra és akkor máris rájön, hogy neki nem a csaj élete kell.

A kiscsaj vinnnyog. Az isten bassza meg ne vinnyogj, tedd meg! - lökök még egyszer bele, de fél szemem a barnát követi. Vigyázni kell.. Vigyázni.. - pofázik bele a fejem és megint nyelnem kell.

Végre lehajol. Remegő kezeiben ott a pénzem, de egy kis segítség kell neki. Felrántom. Kattog a fejem. Ugyan hogy.. Ho.. - keverne bele hogy most mi legyen, valami azt súgja ha ezt a kis kurvát.. ha ezt a kis kurvát elengedem, nem lesz.. BIZTOSÍÍÍÍTÉÉÉK..! - találom meg megint a szót, de a másik megakaszt. Tetszik amit beszél.. Tetszik amit mond nekem.. már a számban érzem! Már csalogat az íííízee...
Félrelököm a kurvát, nem érdekel hogy a sárban landol mellettem. Nem érdekel a karja sem amibe öt ujjam vájt vörös nyomot... Csak a barnát nézem. A szemeibe! Próbálom kitalálni hogy.. Próbálom...

- Mutasd az utat! - szegezem most felé a késemet. - De ha..  - nyelek megint - De ha átversz ribanc, kibelezlek! - rándul meg a fogsorom, de még soha nem csináltam ilyet. Még nem beleztem ki senkit. Soha... Kíváncsi vagyok tetszene e!?? Vajon milyen lehet.. - keverek el, de hamar visszatérek a jelenbe. Igen, vezessen! - bökök rá fejjel és a kis kurvát a szemeimmel egyetlen percre se engedem.

Sikerülni fog. Látom az arcán, ahogy fontolgat és latolgat, hogy bele fog menni és akkor legalább már annyit nyertem, hogy a csaj megmenekül, ha mást nem is. Mert ötletem nincs még, merre tovább de, ha nem szegez kést egy civilnek, az máris jó pont. A saját kis életem nem érdekel. Azzal akkor játszok, amikor akarok, de máséval nem.
A lányt ellöki, én pedig még csak nem is nézek felé. Nem lesz baja, csak elhasalt, de úgy teszek, mintha a legkevésbé sem érdekelne innentől a csaj, csak az, hogy betartsam a szavam. Bólintok egyet és biccentek neki, hogy kövessen, de persze csak szép lassan indulok el, hiszen nem tudhatom, hogy tényleg jön-e vagy, csak lerázott és most késeli meg szegény lányt.
-Arra nem lesz semmi szükség.- biztosítom róla és máris elindulok a legközelebbi díler felé, aki általában a kis besúgómként szolgál. Persze, jó pénzért csinálja, viszont mindig jó infói vannak. Megbízható és, bár nem fog örülni, hogy megjelenek nála, az emberei úgysem tudják, hogy ki vagyok. Majd besétálok, mintha ez a pacák egy haverom lenne és anyagot szeretnénk szerezni. Ennyi.
-Viszont, ha nem akarod, hogy a dílerek gyanút fogjanak, jobban teszed, ha azt elteszed. Besétálunk, mintha jó cimborák lennénk, kapsz egy szép adagot és viszlát. Rendben?- kérdezem, miközben tovább sétálok és persze, próbálom elérni, hogy eltegye a kést. Az kell még nekem, hogy valami civil vagy egy járőr neki álljon pattogni és megpróbáljon segíteni, hogy aztán végleg elboruljon ennek a szerencsétlennek az agya.
-A következő utcában van a lakás.- mutatom, mikor a járdán sétálunk már, közben szemem sarkából végig szemmel tartom. Nem igazán vágyok arra, hogy belém bökje azt a retkes kést, ha épp kattan egyet az agya. Felkészültnek kell lennem minden eshetőségre.