~ Mégis, mi a tököm miatt vagyunk itt?
~ Nem mindegy az neked? Melóról van szó, akár ki is kapcsolhatsz pár órára... - Titus kissé haragosan nyomta el a másik hangot a fejében, hiszen egyáltalán nem szerette, amikor munka közben zavarja a fejében lakó második személyiség. Persze még nem kezdett el dolgozni, csak megjelent a rendőrörs bejáratában, majd odasétált a diszpécserhez és miután bemutatkozott, leült egy közeli padra és csak várt.
Nem szeretett várni, de a telefonos kisasszony, aki valójában egy két méter magas és százhúsz kilós melák volt, csak annyit tehetett, hogy felcsörögte Igawa hadnagyot, aki miatt most itt volt. Szóval csak várt, ölében pihentette a kezeit és nagyokat sóhajtva nézelődött a hatalmas nagy csarnokban.
Pár méterrel arrébb a telefonos kisasszony fogadta az érkezőket, meglobogtatta kiváló képességét, hogy gombokat nyomkodjon a készüléken és lehívja a keresett rendőrt. Egy sarokban egy kisebb kennel volt, legalábbis a négy férfi benne igencsak úgy nézett ki, mint egy-egy állat, fejrázásuk pedig rendkívüli módon hasonlított az állatkerti betegségben szenvedő fenevadak mozgására. Egy másik sarokban egy kávégépnek dőlve várakozott két közrendőr, capuccinot kortyolva és kurvákat stírölve múlatták az időt. A lépcsőről lefelé pedig egy kisebb horda jött lefelé, egy láncra vert rabot kísért négy, teljes harci díszbe öltöztetett kommandós. Mögöttük pedig Igawa hadnagy...
- Sajnálom, hogy megvárattam Mr Forsen. Henry Igawa vagyok, örülök, hogy megismerhetem. - a rendőr a kezét nyújtotta, majd amikor Titus elegett tett a formalitásnak, már terelte is a lépcsők felé.
- Titus Forsen, üdvözlöm. - sosem kedvelte a smúzolást, de most eleget tett ennek a gyűlölt szükségességnek, hogy aztán a hadnagy mellett lépdelve elinduljanak. - A telefonban nagyon szűkszavú volt... Arról nem is beszélve, hogy a Cég nem szokott együtt dolgozni a helyi rendfenntartó erőkkel.
- Igen, igen, de a különleges helyzetek különleges lépéseket igényelnek. - értek fel együtt a lépcső tetejére, majd Igawa jobbra terelte vendégét. - Többet majd az irodámban...
Mosolygott kicsit kényszeredetten, hiszen pontosan tudta, hogy mennyire szokatlan a CIA-t bevonni a rendőrség feladatkörébe. Azonban az adott helyzet megkívánta, hogy bevonják a környék legjobb kódfejtőjét az ügybe, még akkor is, ha erre még talán precedens sem volt. Iwaga viszont rengeteg szálat megmozgatott, hogy Titust megkapja.
~ Szerintem megtudták, hogy milyen pornóoldalakra regisztráltál! - vihogott fel a másik hang, a férfi azonban nem törődött vele, csak gyorsan elhessegette őt és továbbra is a hadnagyra figyelt. Illetve csak próbált volna figyelni, de amikor a rendőr furcsán nézett rá, tudta, hogy valami nincs rendben.
- Meg tudná ismételni?
- Őőő... Persze. Azt kérdeztem, hogy kocsival jött? Mert akkor érvényesítem a parkolócéduláját.
- Nem, nem. Taxival. - mosolygott Titus kicsit megilletődötten, mely mögött nem létezett a megidézett érzelem. Inkább csak belépett a férfi irodájába, majd leült, amikor hellyel kínálták.
- Kér esetleg valamit? Kávé, tea, ásványvíz?
- Egy cukormentes kólát, ha nem okoz gondot.
- Természetesen nem. - mosolygott vissza a hadnagy, majd kilépett az ajtón, melyen a neve alatt az "ANSEC" mozaikszó állt. Titus végigpörgette a fejében a lehetséges megfejtéseket, s elég rövid idő alatt az Elemző Részleg (Analytical Section) kifejezés gyújtott lámpát az agyában, mely a Belbiztonsági Ügyosztály Dél-Nevadai Terrorelhárító központjának egy csoportja volt.
~ Szarban vagy! - dalolta a másik hang, majd amikor Igawa visszatért, újra Titus vette át az irányítást.
- Köszönöm. - vette át a jéghideg üdítőt, majd kortyolt is belőle egy kortyot. - Szóval, miről lenne szó?
- Még várunk valakira. Remélem, nemsokára megérkezik. - nézett a hadnagy a karórájára, majd türelmetlenül fürkészte irodájának ajtaját.

- Üdvözlöm Ms Morel, még éppen időben. - mosolygott a hadnagy, majd elfogadta a nő kezét és be is mutatta Titust, aki illedelmesen engedelmeskedett az elé állított ismerkedési szertartásnak.
- Örülök, hogy megismerhetem. - hazudta a másiknak, majd megköszörülte a torkát, amikor a fejében lakó másik hang megszólalt.
~ Pedig jó bőr. És elég kevés domborulat van rajta, a te izlésednek is bejönne.
Nyelte le a békát Titus, majd sóhajtott egy nagyot, amikor azt a bizonyos kérdést hallotta és amikor látta a rágógumit eldurranni, kissé a fejét is megrázta. Mindennek megvolt a helye és az ideje, és ha a Las Vegas-i rendőrség ezt tudja csak nyújtani, akkor az idejét vesztegeti. Még akkor is, ha a másik ex-FBI. Hogy oda ne rohanjak.
- Először is dobja ki a rágót, ez nem játszótér. - mutatott Igawa a szemetesre, majd addig nem mozdult, amíg Katniss eleget nem tett a parancsnak. Talán másodpercek teltek el ezzel, talán percek, de Henry Igawa a türelméről volt híres és arról az érzelemmentes arcról, amit a világnak mutat. Amint megtörtént a mozdulatsor, újra a nőt vette elő következő szavaival. - S több komolyságot, ha kérhetem...
Titus csak mosolygott az egészen, majd amikor a hadnagy fürkész tekintete őt vette célba, grimasza kicsit alábbhagyott és inkább kortyolt egyet az üdítőjéből. - Ami ebben az irodában elhangzik, az itt is marad. Idézhetnék önöknek különböző paragrafusokat, de az idő szűkös, maguk pedig pontosan tudják, hogy mekkora bajba kerülhetnek, ha azokat megszegik...
- Megértettem. - Titus eminens tanulóként először válaszolt, majd a hadnagy Katnissra pillantott és tőle is valami hasonlót várt. Ha ezt megkapta, pár gombot megnyomott a számítógépének billentyűzetén és a mögötte lévő hatalmas képernyő életre kelt, mutatva Igawa operációs rendszerének grafikus asztalát. Pár kattintással egy prezentációt nyitott meg, majd teljes képernyőre váltott és a kettősre pillantott.
- Egy hónappal ezelőtt egy e-mailt kapott a South Central rendőrkapitányság ügyeletes diszpécsere. A feladó helyet és időpontot jelölt meg egy bombatámadással kapcsolatban. - Igawa a levélet tartalmazó oldalra tallózott, majd a következő kattintás a megjelölt helyszínen talált bombát mutatta. - A robbanószerkezet egy egyszerű csőbomba volt, szakembereink percek alatt hatástalanították.
A hadnagy egy apró szünetet tartott, amíg ivott az asztalán lévő vízből, aztán folytatta. - Két héttel ezelőtt egy újabb levél, ugyanarról az e-mail címről. A feladó most csak egy időpontot jelölt meg és küldött egy titkosított állományt, mely a helyszínt tartalmazta. Nehezen, de sikerült dekódolnunk az állományt és ezt a robbanószerkezetet találtuk...
Újabb oldalt lépett a prezentációban, s az előző csőbombához képest egy fényévekkel fejlettebb szerkezet fényképe köszönt vissza. - Amint látják, a levél mellett a bomba kifinomultsága is fejlődött. Hat órán keresztül vizsgálták a szakembereink, amire megtalálták a gyengepontját.
- Ha tippelnem kellene, akkor azt mondanám, hogy tegnap jött még egy levél. - Titus szakította félbe Igawat, aki egy bólintással válaszolt. - És nem bírnak a kódolással?
- Nem. A szakértőink egész éjszaka ezzel foglalkoztak, de nem jutottak semmire. S a probléma az, hogy nemcsak a helyszínt, de az időpontot is egy titkosított állomány rejti.
- És ehhez kell az én segítségem.
- Pontosan.
~ Faszért nem küldték el a file-okat levélben? Picsának kellett ennyit utaznunk?
- Gondolom, most azt kérdezi magától, hogy miért nem küldtem el a csatolmányokat elektronikus formában...? Itt jön képbe Ms Morel. - pillantott a nőre. - A technikusainknak sikerült egy ismeretlen céllal telepített férget találniuk az utolsó levélbe ágyazva, de amíg nem tudjuk, hogy mit csinál, addig nem akartuk továbbküldeni a csatolmányokat sem. Talán azok is fertőzöttek...
- Értem. Mikor és hol kezdjek?
- Ha a kolleginának nincs kérdése, akkor azonnal és a technikusaink irodájában. - Titus csak bólintott, majd mindketten Igawa-val Katnissra néztek. - Nos, Ms Morel, van esetleg valami kérdése?

Teljességgel hidegen hagyta, hogy Katniss milyen pillantásokkal méri végig. Tulajdonképpen le is szarta volna az egészet a nővel kapcsolatban, de mégiscsak társaságban volt, ilyenkor nem illik érzelmesen lehúzni a nadrágot és jól torkon mérni salakkal a másikat. Egy pillanatra meg kellett ráznia a fejét, hiszen ezek a gondolatok nem a sajátjai voltak, hanem egy furcsa keveréke önnön ideáknak és a másik személyiségtől kapott neuroncsomagoknak. Ezért inkább csak figyelt a bemutatóra és amikor a végén szinte kirobbant a helyéről a másik, kissé elhúzódva pillantott irányába.
Igawa csak bólintott és kikapcsolta a prezentációhoz használt technikát. Amint újra kissé sötétebb lett az irodában, a két férfi egyszerre állt fel, majd a hadnagy előre sietett, hogy ajtót nyisson a kettősnek. - Kérem, kövessenek!
~ Szerintem ez egy buzi!
~ Nem szeretnék hallani rólad az elkövetkezendő órákban, megértettük egymást?
~ Még meggondolom...
Titus megvárta, amíg a nő teszi meg az első lépést, majd amikor elindult, ő is hasonlóképpen tett. Pillantása nem tudott nem Katniss hátsójára vándorolni, majd ama fürkész tekintet Igawa szemeivel találkozott és a rendőr szélesre nyílt vigyorával. Cinkos volt, ahogyan viszonozta a grimaszt, s hangok nélkül egyeztek meg abban, hogy bizony rettentő jó tomporral áldotta meg a gondviselés az előttük haladó adatelemző technikust. Igawa felgyorsított, hogy a kettős elé kerüljön, majd hátrafordult.
- Az eddigi eredményeket természetesen megosztjuk magukkal, az idő szűkössége miatt nem lenne jó ugyanazokat a köröket lefutni.
- Erre nem lesz szükség. - válaszolt gyorsan Titus, majd amikor meglátta a kétségbeesés apró jelét a hadnagy arcán, elmagyarázta. - Amit az emberei csináltak, nem vezetett eredményre, így nem is kell tudnom róla. Nem lenne célravezető, ha a tehetségtelenségük megfertőzné a gondolataimat.
- Oké... - nyújtotta el a szót Igawa, majd Katnissra pillantott. - És a maga gondolatai Ms Morel? Azokat megfertőzheti az embereim tehetségtelensége?
Mosolygott fel a hadnagy, majd hirtelen megállt, amikor Titus erre kényszerítette. - Maguknak van szüksége rám...
~ És rám is!
- ...és nem fordítva. Ha nem tetszenek a módszereim, csak mondja meg és azonnal veszem a kalapom, nem lát többet.
- Héjj, héjj, héjj ... csak oldani próbáltam a helyzetet egy apró kis poénnal. Ne szívja mellre... - szabatkozott Igawa kezeit feltartva, mint aki megadta magát egy felsőbb hatalomnak. S valahol igaza is volt, hiszen ha a kódfejtést nézzük, akkor Titus Forsennél nem volt jobb az államban. Vagy a nyugati parton...
- Legközelebb kérem mellőzze a megjegyzéseit.
- Értettem. - bólintott Igawa, majd számokat pötyögött be egy érintőképernyőn, amire kattant a zár és a technikusok ajtaja kinyílt. A hadnagy előre engedte a kettőst, majd behúzta maga mögött a fémajtót. - Maxwell és Dickinson technikusok, Katniss Morel és Titus Forsen.
Mutatta be egymásnak a kompániát, majd a két munkaállomásra mutatott, amit előkészítettek nekik. - Mr Forsen, tudni akarom, hogy mi van azokban a csatolmányokban... S Ms Morel, hogy honnan küldték a leveleket. Óránként kérek jelentést.
Bólintott, majd kiviharzott a geek barlangból. Titus ekkor vette le öltönyét, sóhajtott egy hatalmasat, megropogtatta izületeit a nyakában és nekiült a billentyűzetnek. - A barátját nem nagyon érdekeljük...
Fakadt ki Maxwell - egy százhetven centiméter magas, kopaszodó, negyvenes fickó - Katnis felé fordulva, majd folytatta. - Akkor kezdhetjük? Mire kíváncsi, hol kezdjem?

- Rendben. - kínálta hellyel Maxwell Katnisst, majd kicsit megköszörülte a torkát és az első levéllel kezdte. - Ezt még könnyű volt kideríteni, hogy honnan jött. Egyszerűen besétált a megyei könyvtár egyik számítógép termébe és egy találomra kiválasztott gépről küldte az üzenetet. Természetesen megnéztük az épület kameráit, de ahol felbukkant a fickó, mindig elment a kép. A helyszínelők ujjnyomok után kutattak, de nem találtak semmit... A gépet teljesen lepucolták.
- És nem csak a billentyűzetet. - vágott közbe Dickinson. - A teljes merevlemezt törölte, egy olyan technikával, hogy nem tudtunk visszaszedni semmit sem róla.
- Pontosan! - erősítette meg Maxwell, majd kattintott párat és a második elektronikus levelet hozta az előtérbe. - Itt már használt furfangot... Négy lejátszóállomáson és egy műholdon keresztül követtük a nyomait, mire megtaláltuk, hogy egy internetes kávézóból jött az üzenet.
- Persze figyeltük a hozzáférését, de túl gyors volt, csak belogolt, elküldte a fenyegetését és ott is hagyott mindent. Szintén mindent kitakarítva.
- Felvétel ismét nem készült róla, a tanúk nem is emlékeztek rá...
Titus csak somolygott a terem másik végében, majd gondolatai kihallatszottak az elméjéből, szavak formájában. - A Heisen-Figgs tétel nem alkalmazható, nem találom a keretszámokat...
Csak sóhajtott egyet és visszatért a fekete háttéren kúszó fehér számokra. Már sokszor vizsgálták, hogy miként lehetséges az, hogy a rejtjelezett szövegekben mintákat tud felfedezni, de eddig még nem találták meg ezt a különleges képesség forrását. Most is mintákat keresett, de egyszerűen eddig nem akadta a nyomára.
- Segíthetünk? - kérdezte Maxwell Titust, aki csak megrázta a fejét a nagy koncentrálásban.
- Hagyjad, majd szól, ha kér valamit... - csitította a másikat Dickinson, és inkább a képernyőre mutatott, hogy folytassák.
- Ez pedig a legújabb levél, egyszerűen nem tudunk vele mit kezdeni. - Maxwell a képernyőn kinagyította a levelet, majd elmagyarázta, hogy eddig mit tettek. - Próbáltuk visszakövetni az IP címet, de annyi tűzfalba és DMZ-be ütköztünk, hogy amíg az egyiket megkerültük, addig egy következő nyílt előttük, egy másik meg bezárult mögöttünk.
- Annyit biztosra állíthatunk, hogy nem New Yorkban van a fickó... - nevetett fel Dickinson, majd egy táblához lépett. Filctollat vett bal kezébe, majd rajzolni kezdett a rá figyelőknek. Egy labirintust vázolt fel, majd egy másik színű tollal elkezdte megfejteni a talányt. - Egyszerűnek tűnik a megoldás, pár pillanat alatt átlátható, de ha a megoldás közben változtatunk a feltételeket, akkor minden megváltozik...
Berajzolt három új falat, kettőt pedig kitörölt. - Még így is könnyedén megoldható, de minél több falat húzunk fel, annál nehezebb a feladvány. Így vagyunk a fickó tűzfalaival is.
- Miért hiszik azt, hogy férfi? - Titus egy pillanatra elszakadt a mintáktól és a hármast figyelte. - Mindegy, hagyjuk is, csak...
Rázta meg a fejét és valamit motyogva tapadt újra a monitorára.
- Ennyi azonban nem elég, a levél is trükkös. - vette vissza a szót Maxwell, majd folytatta. - Átlagos kis levélnek tűnik, a mérete és a csatolmányok mérete stimmel, a szövegtörzsben alig szöveg, címzett és feladó tökéletes, de ez csak cukormáz.
- Az e-mailhez valahogyan hozzácsatolt több malware-t is, amiknek a többségét már kiírtottuk, de nem bízunk abban, hogy mindegyiket. Szóval ebben kellene a segítség...
- A mocskos kurva anyádat, hogy szopnál gecit! - fakadt ki Titus, majd hatalmasat csapott az asztalra. - Szopatni akarsz, mi? Majd megmutatom neked, te farok!
Maxwell és Dickinson hosszan meredt a kódfejtőre, majd egyszerre sóhajtottak fel és rázták meg a fejüket. - Nem tudom, hogy miben, de segíthetünk még valamit? - kérdezte Dickinson Katniss felé fordulva.