Virgine Daisy Giroux

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: megértő, méltóságteljes, kedves, tanulékony, okos, könnyen barátkozó, védő, szerető, kitartó

◆ negatív tulajdonságok: nagyszájú, heves vérmérsékletű, beképzelt, spontán, makacs, szókimondó

◆ egyebek: kissé romantikus, kedveli a hosszú sétákat, meg azt, ha egy férfi képes lemondani a meccset a haverjaival érte. De nem szereti az olyan pasikat, akik sírnak apróságokon, és hisztiznek.

Történet vagy szerepjátékos példa

Idegesen túrtam bele a hajamba, és kezdtem el az utat nézni. Mi lesz, ha tényleg bekövetkezik, amit az anyám mondott, és hozzá kell mennem ahhoz a vén trottyhoz? Nem akarok hozzá menni, és ha kell, elhagyom a várost, mert nekem nem kell egy 30 éves pasi. Nem vagyok én egy pénzéhes dög, de az tény, hogy szeretek kényelemben élni. De ha ehhez az kell, hogy hozzá menjek, akkor köszönöm szépen inkább nem kérek belőle. Nem is értem, hogy mehettek bele efféle… inkább nem gondolkodom az agyilag rokkant szüleimen, nem éri meg velük foglalkozni.
Fogalmam sincs mi vett rá arra, hogy elmenjek vele randevúzni, de kezdek kételkedni ebben az egészben.
Szerencséjére, és számomra a szerencsétlenség jele utal arra, hogy anyám rám erőszakolta az egyik legkivágottabb, legtapadósabb ruhámat, ami még is azt mondja, hogy jó parti vagyok, jó a testem, de nem mutat túl sokat, megőrizve egy kis titokzatosságot. Próbálok nem arra gondolni, hogy most mi lesz itt, inkább arra figyelek, hogy ne nyerjem el a tetszését az öregnek. De úgy látszik ezt igen benéztem, mert már az autóban eléggé rám gerjedt. Inkább ültem volna otthon, komolyan!
- Miss. Giroux mivel is foglalkozik? Az édesanyja azt mondta, hogy még tanul, igaz ez? – kérdezte mosolyogva, rátéve kezét a combomra. Undorodtam az érintésétől, és kedvesen söpörtem le róla hatalmas tenyerét.
- Tanuló vagyok még, nem sokára elvgézem a tanfolyamot Mr. Hemingway. – válaszoltam illedelmesen, de nem néztem arcába. Egyáltalán nem voltam kíváncsi rá, és nem is akarok az lenni.
- Ugyan már, hívjon inkább Davidnek, a Mr. megnevezés olyan előkelő, és mi lenne, ha tegeződnénk? – suttogta a nyakamba, amitől kirázott a hideg, végig futott a gerincemen, hogy a derekamnál abbahagyva visszatérjek a földre. Szörnyű lesz ez az este, érzem előre.
- Rendben van. Megengedem, hogy tegeződjön velem, ha válaszol egy kérdésre. Áll az alku? – kérdeztem a szemébe nézve, határozottan, semmi sem állhat elém. Abban a percben úgy gondoltam, ha túlélem ezt az estét, akkor egy surviver leszek. Megrezzentek arcán a ráncok, szemöldöke a magasba szökött, hogy visszaérve lágyabb arckifejezést küldjön felém. Azt hitte ezzel elcsábíthat? Komolyan mondom, az ilyen pasik a legrosszabbak.
- Na, árulja, el mi foglalkoztatja azt az aranyos buksiját. Nem szeretném, ha sokat törné magát rajta, még a végén baja esik. – az arcomat fürkészte, de láttam, hogy igazából nem is arra kíváncsi. Jobban érdekli, mi van a ruha alatt, de az biztos, hogy nem egy hamar fogja meglátni, és ha rajtam áll, akkor egyáltalán nem látja.
- Miért akar maga egy 18 éves lányt elvenni, mikor maga bárkit megkaphatna, akit szeretne. És miért pont engem szemelt ki magának? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel, miközben íriszeibe fúrtam tekintetem. Megint megkeményedtek arcán az izmok, majd kiengedtek, és végül elmosolyodott.
- Azért akarok fiatal nőt az életembe, mert azt mondják akkor az ember is fiatalodik. És, hogy miért pont magát választottam? Ez igen egyszerű kedvesem, még a szülei mondták az apámnak, hogy ha kisegíti őket, akkor engem is kisegítenek, ha lányuk lesz. Lányuk lett, és most nekem adnak, ez ilyen egyszerűen megy. – mondta mosolyogva, majd erőteljesen megcsókolt.