Eggyel korábbi időpontot kaptam a masszőrtől, akihez két naponta járok mióta kiugrott a vállam. Az eddigi három alkalom alatt egyszer sem adott okot panaszra.. s noha már nem húzódik kellemetlenül az izom, nem nyilall bele a fájdalom, ha átmozgatom és alvás közben sem kényelmetlen, ha az érintett oldalra fordulok; a hálás vendég visszajár. A svédek mindig is értettek az izmok kilazításához. Az izomcsomókkal együtt, pedig a munkával járó stressz is eltűnik.
Felfrissülten indultam el Halsten rendelőjéből beugrani a boltba, mielőtt csatlakozok otthon Hayley-hez; ha minden igaz vagy alszik vagy tv-zik, de sanda gyanúm, hogy mivel amúgy is ritkán szól, mikor távozik a kényelmes vackából - megereszthetek majd pár telefonhívást a holléte felől. Persze.. illemből elsőként őt hívom; mintha a nagy zajban méltóztatna meghallani a csengőhangját, főként felvenni, ha az én nevem látja meg a kijelzőn. A műszerfal órájára siklik a tekintetem, tíz perc, ha kényelmesen pihen a lábam a gázpedálon, ami ötre csökken, ha feszített tempót morog a Bmw motorja és nem rökönyödök dugóba a sugárúton. Míg nem vált zöldre a lámpa a hátsó ülés felé fordulok, hogy a táskám magam mellé vegyem és kihalásszam belőle a bekészített energiaitalt. Az este folyamán fel kell dolgoznom a kezembe kapott anyagot, hogy elsőként adhassuk le az újságban.. Fél szemmel nézem a kereszteződést, mikor indul meg az előttem lévő.
Ujjaim közé szorítva pihen az alumínium doboz, amikor befordulok. Látóhatáron belülre kerül a több emeletes épület és egyre közelebb a garázslejáró, de a szemem ismerős arcot csíp el a mellettem elhaladó taxiban. Enyhén hunyorítva fordulok utána és ismerem fel a benne ülő vendéget. Fáradtan sóhajtok.
- Csak egyszer használnád azt a rohadt készüléket.. - sebességet váltok, pont nem jönnek szemből se és mögöttem se olyan sokan, hogy egy éles kanyarral ne vezethessem rá a szomszédos aszfaltra a terepjárót; ha jönnének se akadályoznának mondjuk.. gyorsan veszem az ívet. A megszokott unott ingerültséggel dobolok a kormányon, ha Hayleyről van szó. Nem tapadok rá a sárgára, lazán követem őket és küldök egy sms-t Dwayne-nek, hogy hamarosan átdobok neki egy feldolgozatlan, nyers dokumentumot, mellé néhány képet.
A környék ismerősebb lesz, sőt. Pontosan tudom hova tartanak, aminek nagyon nem örülök. Egy mellékutcában parkolok le, ott veszem ki a laptopot és küldöm az e-mailt az illetékesnek, mielőtt gyalogszerrel elindulnék a pár utcányira lévő szórakozóhelyhez.

A ruhatárba lerakom a kabátomat, a nadrágzsebembe teszem át az értékeim és szemforgatva orientálódok az emelet irányába, hogy fentről pásztázzam körbe a táncteret. Nem hinném az elkerített részen alapozna a haverjait ismerve.. Bő tizenöt perc is eltelik, mire rálelek a nőre; ujjaim az orrnyeregre simulnak, lehajtom üstököm és fájdalmas morgással döntöm el véget vetek a kisasszony estjének. Fügetlenül tetszik-e neki vagy se. Sietős léptekkel igyekszem átjutni a tömegen, finoman lökve félre az utamba állókat és a karomba kapaszkodni vágyókról, pedig nem veszek tudomást, az utánam kiabálások ellenére se.
Nem akarom szem elől veszteni, így nem eresztem egy pillanatra se az alul öltözött húgocskámat és nagyon reménykedem benne, hogy időben érek oda, mielőtt az a kis semmi is lekerül róla. Nem vagyok a legjobb kedvemben, így minél közelebb jutok, annál hanyagabbul oszlatom a táncoló, sokkal inkább ujjongó embereket.
- Schwartz, lefele! - üvöltök oda határozottan nyomva meg a megszólítását, amit jól jelezhetnek a vészcsipogói, ha még működő képesek; bajban van, a show hamarosan le fog állni. Nem fogok egyhelyben várakozni, ismer jól. Lehozom, az előbbi szavam csak figyelmeztetés volt. Az egyik széket támasztéknak használva mászok fel a pultra.
- Ideje búcsúzkodnod, pizsiosztás. -