Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Az asztalra könyökölve nézi a szerződést, majd méregtől eltorzult arccal kapja fel a fekete, masszív, bükk asztalról és össze gyűrve dobja a szemetesbe. elege van, elege van mindenből, nem érti, hogy az apjának minek kellett akkora szájának lennie? Ha nem lett volna olyan szerencsejáték és nőfüggő, akkor még a mai napig élne. Habár büszke rá amilyen volt, amit véghez vitt de egy szerencsétlen barom volt. És hogy miért? mert nem gondolt a családjára, arra, hogy van egy hülye felesége aki a mai napig szerelmes belé. Na meg egy fiút, na jó egy meg lett, felnőtt, férfit, de olyat akinek a legkevésbé sem fűlt a foga ehhez az egész baromsághoz. És a mellet, hogy ez a második kaszinójuk, de a tetejébe még három szórakozóhely is van Vegas szívében. És a mellett, hogy a papírmunkát el kell intéznie, és fent tartani a dolgokat, még arra is kell koncentrálnia, hogy végre bosszút álljon. Azokon a tetveken, már egy ideje, konkrétan hónapok óta üldözi őket és még semmi sincs meg legalább egy kurva név lenne vagy valami! Ja és ha még nem lenne elég, hab a tortán, hogy az a szőke bige folyton az eszében jár. Megőrjíti még a gondolat is, hogy esetleg más férfiak bámulják tökéletes idomait, nem hogy fogdozzák. Még nem találta ki hogyan de biztos abban, hogy gondoskodik róla, hogy ne abból éljen amit jelenleg csinál. vagyis pénzes, kócsányon lógó szemű, vén szivarokat kísérgessen, mint valami…. keze ökölbe szorul a gondolatra hogy bárki hozzá érjen porcelán bőréhez. Megfogadta akkor este magában, hogy amint lehet oda megy a tökelütött főnökéhez és amolyan Northman-esen csak kedvességből fejbe puffantja, tudjátok csak hogy érezze a törődést. Nem érti mi van vele, hiszen Alyssa, első csaja nos vele nem voltak ilyen gondok. Vele és rajta szívesen osztozott bárhol, bármikor, bárkivel. De úgy látszik vannak pillanatok az életben amikor nem minden úgy van ahogy ő akarja és ez a helyzet, ez az amikor ez van. Már bánj, hogy hagyta elmenni a csajt, a helyett, hogy meztelenül az ágyhoz bilincselte volna. Ezt kellett volna tennie, és neki megetetnie, és addig szexuálnia amíg azért nem könyörög, hogy hagyja abba. Bár tisztában volt azzal, hogy Isobel sosem könyörögne azért, valahogy a bige sokkal inkább élvezi azokat a durva dolgokat amit művel vele, nem olyannak tűnik a nő, mint aki élvezné az ilyen dolgokat. Gondolataiból kopogtatás hangjai zavarják meg, mire feleszmél már nyílik is az ajtó, zavart tekintettel pislog a biztonsági őrére. -Mr. Northman, tudna jönni egy kicsit?- bólint, ledobja vállairól a fekete zakót, mivel úgy érzi csíkos nyakkendője már fojtogatja, ezért inkább attól is megszabadul. gyors léptekkel követi a férfit, ahogy ingének ujjait a könyökéig tűri, kíváncsian néz Harrisonra, hogy miért zavarta meg. -Az a nő, az a szőke, minden kört eddig megnyert… főnök biztos, hogy van valami… -Ezért zavartál meg?- elkezd viszketni a keze, hogy felszakítja a férfi barna bőrét öklével, de vesz egy levegőt, kéz legyintéssel hessegeti el, majd a lányhoz lép. -Kegyed nagyon ügyes, esetleg beszállhatnék,- vigyorog rá ezer wattos, fogkrémreklámba illővel.
Hogyan kerültem ide? Jó kérdés… várjunk csak, előbb tisztázni kéne azt az ittet. Nos, minden jel arra utal, hogy éppen egy kaszinónak a bárpultjánál ülök. Azt hiszem egy vendéggel kellett volna találkoznom, de őszintén? már nem emlékszem, hogy mi történt… ez már bizony órákkal ezelőtt volt… az pedig már bőven sok idő ahhoz, hogy a kellő mennyiségű vodka-szóda lecsússzon. Főleg, mert ez a cuki bárpultos nagyon is jól csinálja… oh én mit tudnék vele csinálni nagyon is jól… - Drágám, adj még egy kört… - Intek felé, amint tekintete megakad rajtam, a probléma az, hogy már a pultot támasztom, az pedig nem túl jó kör. - Azt hiszem inkább egy kávét kapsz… az most jobban fog neked jönni… Egyből megráztam persze a fejem, de egy kis gondolkodás után végül is rábólintottam… - Na jó… de utána kérem azt a következő kört… - Mosolygok rá és az a baj, hogy ő is visszamosolyog… jaaaj, túl édes. Komolyan, még ingyen is elvinném egy körre, sőt… Még várok arra a kávéra, hátat fordítok a pultnak és a kaszinót kezdem el nézegetni. Sose voltam az a nagy szerencsejátékos… azt hiszem nem lennék jó benne, ami meg a szerencsét illeti. Ha lenne, már lottómilliomos lennék, vagy egy kitartott feleség. Bár… utóbbi azt hiszem nem az én világom, hamar elunnám magam. Az meg nem lehetséges, hogy én valaha is kertvárosi feleség legyek. Inkább maradok örök életemre az, ami... De ahogy most körülnéztem, egészen megjött a kedvem. Sőt… igazából meg se várom azt a kávét, meg úgy semmit, csak lepattanok a székről, az egyik pincér tálcájáról lekapok egy pohár pezsgőt amit talán valakinek visz, nem is érdekel, csak azzal a kezemben sétálok az egyik kártyaasztalhoz. - Szép estét urak… beszállhatok? – Pillantok körbe, finoman előrehajolva, megmutatva, amit látni lehet… Azt hiszem ezért születtünk nőnek… hogy ha máshogy nem, hát néha így kell elérnünk, amit akarunk. Jesszusom, a nagy feministák hogy kiabálnának most… bár feltehetőleg azért, mert ők így sose fognak elérni semmit. Van eszem is, pont ezért tudom, hogy mikor és hol kell egy kis dekoltázst használni ahhoz, hogy elérjem a célomat. Most is ezt tettem, azt követően, hogy odaálltam az asztalhoz, valahogy mindig elértem, egy-egy apró gesztussal, hogy a kezemre játsszon a bizonyos sors… vagy esetleg egy kis flört… asztal fölött, vagy alatt… mindegy is az. Egészen addig hagytam, hogy a vén kis szerencsétlen csókák rajtam legeltessék szemüket, az én javamra, amíg mellém nem lépett valaki. Természetesen első reakcióm az volt, hogy végigmérjem, majd egy csábos kis mosoly húzódott szám szegletére. Ó drágám, de még mennyire, hogy játszok veled egy kört… A kártyáimat szépen lerakom az asztal szélére és felé fordulok teljesen. - Hmm… mit szólnál valami más játékhoz? Ezt már úgyis unom… - Nézek szemeimbe, kezemmel finoman végigsimítva felkarján, jelezve, hogy mégis milyen játékra is gondoltam. Persze ő se tűnik éppen egy tutyimutyi alaknak, aki ne tudná, hogy a nagyok játékát akarom én éppen űzni vele. - Ezeket úgyis túl könnyű átverni… - Mondom én ezt már úgy, hogy kicsit közelebb hajolok hozzá, s egészen halkan súgom, csak neki… - Lefogadom, hogy te nehezebb eset vagy…