Las Vegas, 1982. 07. 16 32 Titkár Clients Matt Bomer

Karakter személyisége

Pozitív tulajdonságok:

Békés
Ravasz
Türelme határtalan
Karizmatikus
Emberbarát

Negatív tulajdonságok:

Nemtörődöm, lusta
Céltalan
Szórakozott
Szétszórt, feledékeny
Arrogáns

---

Egyebek:
- Mindig is független volt, s az is marad. Képtelen lenne egy nő mellett megállapodni, mert tudja, hogy minden nőnél van jobb. És ha kell, akkor megveszi őket - hacsak egy órára is -, mintsem hosszas udvarlás után ágyba vihessen valakit, aztán megmutathassa a kijáratot a hölgyeménynek.
- Általában romantikus alkat, ki jobban szeret adni, mint kapni. Szeret a nők érzéseivel játszani, viszont az estek nagy részében tudja hol a határ.
- Az öltöny a védjegye. Vagy abban látni, vagy anélkül (bizonyos keretek között természetesen).
- Gyűlöli, ha teljes nevén szólítják. Akkor meg pláne ki nem állja, ha a testvéreitől hallja. Akkor tudja, hogy jön a fejmosás, ami elől nem tud menekülni.
- Csendesen tűri a vitákat, vagy ha lehurrogják, és hűen hiszi, hogy egy mosollyal mindent meg lehet oldani.

Elmondanám, de nem lehet...

---

Ó, drága húgom, ha tudnád…

---

  Minden egyes könyvelés során a végösszegek legtöbbje növekszik, aminek te roppantmód örülsz. Azt hiszed olyan remek munkát végzel, mi? A francokat.
  Vagy olyan vak, és ostoba, hogy megbízol annyira bennem, hogy a pénzügyi dolgokat rám bízd, mert azt hiszed konyítok a számokhoz. Ez egyáltalán nem így van, épp ellenkezőleg. Én, és a matekhoz tartozó dolgok világ életemben hadilábon álltunk. Ellenben én, és a gimiben levő akkor még új, s fiatal tanárnő. Otthon nyoma sem volt annak, hogy bukásra álltam az utolsó egy évben a tárgyból, ugye? Annak nyoma, hogy sikeres voltam a tanárnőnél, sokszor a nyakamon látszódott, amiről néha faggattál, emlékszel? Jól gondoltad akkoriban azt, hogy én és valaki titokban. Igen.
  Nem voltam én akkora okostojás, mint amilyennek otthon hittetek. Az is csak a szerencsének volt köszönhető, hogy bekerültem a vegasi egyetem pénzügy és számvitel szakára. Magam sem értettem hogy hogyan, de végigcsináltam. Van egy diploma a kezemben, de feleslegesen. Egyszerűen nem érdekel ez az egész. Soha nem fogom hasznát venni, és valószínűleg nem is akarom.

  A magassarkúk ütemes kopogása a folyosón, az zene füleimnek. Ráadásul tudom, hogy ha azt a hangot hallom, akkor valami jó fog történni...egy dögös nő fog belépni az ajtón, keresve Téged. Ám mindig gondoskodom arról, hogy elfeledkezzen az illető arról, hogy pontosan miért is jött, és kihez. Persze mikor a duruzsolás, illetve enyelgés hallatán néha kirobbansz az irodádból, és a szokásos ,,Hát itt meg mi a fene folyik már megint?” kérdést teszed fel, mire a hölgyemény zavartan pislog feléd, akkor mindig elhúzom egyszer-kétszer mutatóujjam nyakam előtt, jelezve, hogy kinyírlak a kérdésedért. Mindig, de tényleg, MINDIG elrontod az egyetlen szórakozásom ezen a nyamvadt helyen.
  Néha megkérsz, hogy álljak fel az asztalomtól, és segítsek választani egy-két ember közül. - Mintha az olyan könnyű lenne. Ilyenkor csak bólogatok, és bőszen mosolygok rád, amitől te falnak tudnál szaladni.
Lennél férfi, körbekerítve jó nőkkel...akár csak negyedóráig is. Máris átéreznéd helyzetem.
A férfi agy rém egyszerűen működik, tudod...megjelenik egy csinos leányzó, a fantázia beindul, s emellett az agyból vér délvidékre áramlik.

  Elhordalak egy gonosz hárpiának, mikor Rád várnak, csupán azért, hogy megsajnáljanak engem, aztán valaki pátyolgasson az este. Ki így, ki úgy. Rettentő együgyű nők szoktak hozzánk járni, de szerintem ezt Te is észleled.
Ha valaki pityeregve távozik az irodádból, rögtön szárnyaim alá veszem az illetőt. Hamar-gyorsan el kell feledtetni vele a történteket.
  Elhívom egy étterembe az éppen miattad szenvedő lányt, aztán a kis fészkemben kötünk ki. Általában. Ha nem, akkor az övében. Én nekem aztán édes mindegy, hogy kinél, és hol történik meg a dolog.
  Ne aggódj, nem mindennapos ez, de heti kettő-három alkalom bőven megvan. Ha nincs, akkor kénytelen vagyok máshonnan szerezni magamnak egy nőt. Nekem is vannak szükségleteim...

  Kérdeznéd, hogy mégis miből futja lányokra. Hát, kérlek szépen; a cég pénzéből. Azt kell mondjam, hogy szerintem ez is közrejátszik abban, hogy valójában haladunk a csőd fele. De (!) nem csak én vagyok a ludas, úgyhogy még annak a gondolata se forduljon meg a kis fejedben, hogy Maximilian André Brahm hibája az egész!
  Talán az a legnagyobb szerencsém, hogy soha nem nézed meg a könyveléseket, mert hiszel nekem, illetve bennem.
Kis butus...

---

---

  Mindig Te voltál a bölcs nagytesó. - Legalábbis te hitted ezt magadról. A mai napig nem változtál meg, maradtál ugyanolyan kötekedő, mint amilyen kamaszként voltál. Szeretsz beleszólni mások életébe, Odiéba, és az enyémbe meg pláne. Valami belső hang azt mondja neked, hogy nem normális, amit a testvéreid művelnek, és olyannak kéne már rég lenniük, mint amilyen Te vagy. Meg a lópikulát. Én nem akarok hallani sem házasságról, sem gyerekvállalásról. Elvagyok én a magam módján, és ha Te ezt megtudnád, rögtön összefognál Odival, én pedig futnék előletek.
Terrorizáltatok Ti engem eleget, nem kívánom vissza azokat az időket, mikor egy légtérben voltunk szinte egész álló nap!

  Ahogy mindig is mondod;
,,Maximilian André Brahm - belőled sosem lesz egy komoly férfi. Fel kellene nőnöd, és be kéne állnod a korodbeliek sorába, kik családdal rendelkeznek."
Abban a percben mindig abban bízom, hogy csak a véremet szívod, és viccelsz velem…
De mindig rá kell jönnöm, hogy sajnos nem.