Szebben el sem baszódhatna a napja! Még csak hajnali tizenegy felé járt az idő, amikor olyasmiben volt része, amit a kurva isten hátára sem kívánt volna. Trevor. Na nem őt, hanem azt az izét, akivel a legjobb spanok lennének egy köcsög és szaros rémálomban. Az kurva isten, hogy hatszor fog lefürödni, miután ez az IZÉ kitakarodik a helyről. Az étvágya is elment a látványra, s egy laza, kosaras mozdulattal vágta be a félig elcsócsált hamburgert a kukába, ujjait beletörölve a flanel ingének aljába. A másik kezében lévő cerka is egy pillanatra állt csak irányba, de mielőtt még túlságosan is parasztnak tűnt volna, inkább becsukta a száját és hagyta, hogy kilapítsák a beleit is az öleléssel.
- Kurva vicces vagy, Télapó! - köszöntötte nemes egyszerűséggel unokabátyját azzal a megfontolással, hogy még piszok nagyot fognak szívni. Mindketten. És Trev utálni fogja őt amiatt, amiért olyan szívatásban lesz része, mint még soha. Ha még nem is tartotta be a részegen tett ígéretét, egyszer egy belőtt pillanatában (egy másikban, mert általában fű hatása alatt volt) egy csillámfaszlámát fog varrni arra a csodabogárra!
- Ez most komoly? - előbb felnézett Mr. Szakállra, majd az izére, akit a legszívesebben felrúgott volna. Úgy alapból. Hát még attól a mosolytól, amit kapott. Azokkal a kipakolt lufi mellekkel, amit legszívesebben telibe hányt volna. Esetleg valamelyik faszi munkatársának leadhatta volna, de tudta, hogy Trevor a vérét szívja. A faszfej! Persze imádta a hülye fejét, de vele sem volt másabb, mint bármelyik emberrel. Oké, érte simán kinyírt volna bárkit, érte akár a tűzbe is gyalogolt volna, mert mégis csak szerette, na de mindennek volt egy kibaszott határa. De tényleg!
Még a látványba is belefeledkezett, hát még abba, amikor megszólalt az a valami. Igaz, egészen emberi hangja volt, de inkább fogadott volna a székébe egy Jetit, vagy Csubakkát, mint ezt a... műanyag cuccot, és ahogy a szőke liba befejezte a sorolgatást, megfordult a fejében, hogy szándékosan fogja elbaszni a feliratot, ami persze kurvára nem játszott be, mert szerette a saját műveit és tudta, hogy cseszett jól tetovál. Azzal pedig, hogy elbassza a tetoválást, maga ellen vétett volna, így inkább Trevre pillantott, megköszörülte a torkát, végül egy dögölj meg mosollyal fordult el tőle a szőkeség felé:
- Foglalkozz addig nyugodtan Trevorral, megrajzolom ezt a csoda ötletet, és utána felvarrom rád. Ne kíméld. Úgyis imádja a szőkéket.. és.. Te vagy az esete - kacsintott a libára, akinek a nevét valahogy nem akarta megtudni. Ha már ő szenvedett, Trevnek is kijárt valami isten csapása addig is.
A ribanc, mintha madzagon rántották volna, egyből megindult Trev felé olyan mézes-mázos műmosollyal, hogy azt hitte a vöröske, ez valami kibaszott vicc lesz csak, de aztán megtorpant Őszőkesége;
- Te is tetoválva vagy! - sikoltott fel hirtelen meglepetésében, Danielle meg csak bólintott. Meglepetééés! - És Trevor is! Úgy imádom a tetoválásokat. Biztosan egy vagyon lehetett neki is! Tudod.. eddig csak varrott pasijaim voltak - a mosolya már nem neki szólt, hanem Trevort illette, mire Danielle csak bosszúéhes mosollyal, s felettébb Joker-i gonoszságot érezve pillantott Szakállkára.
- Imádom az ilyet - nevetett fel, remélve, hogy az unokatestvére megérti, mire célzott. Maga elé vont egy rohadék papírt, hogy nekikezdjen inkább annak a baszott tetoválás megrajzolásának.