-Bosworth, Jamie. Lépjen előrébb! – Az átadó pult mögött ücsörgő, köpcös, zsíros hajú pufifej fintorogva lesett fel rám, majd nehézkes mozdulatokkal tolta fel seggét az ülőalkalmatosságról, hogy medve mozgásával elmásszon a tároló szekrényig. Míg a nagy testvér komótosan keresgélt a polcok közt, közelebb lépve megtámaszkodtam a pult szélénél.
- Nem akarnálak siettetni, de randevúm lesz úgy körülbelül másfél óra múlva és a lehető legjobb formámat akarom hozni. Ha érted mire célzok. Kicsit megbokrosodott a bré körül, szóval nem bánnám, ha belehúznál. – Fél mosollyal igyekeztem a lehető legfinomabban siettetni a napi huszonnégy órában széken rotyogó börtönőrt.
Elfojtott büfögés tört elő a köpcös száján, majd egy fél fordulatot követően tepsi méretű tálcával lépett elém, s visszatelepedett a súlyától rég meggörbült székre. Orra megrándult, valószínűleg az idegességtől, szúrós pillantását mélyen a tekintetembe fúrta.
- Van itt egy..pénztárca, benne tíz dollár. Egy gyűrű, egy karóra, egy mobil és egy slusszkulcs. Papírok, személyi és forgalmi, jogosítvány. Az autóját átveheti a legközelebbi rendőrségi nyilvántartó központban. – Egyenként néztük végig, hogy miféle dolgok is voltak a zsebemben a letartóztatásom idején, de valami még hiányzott. Szemfüles révén nem volt nehéz kiszúrnom azt, hogy a távolabbi polcon ott hevert a napszemüvegem és a bőrdzsekim.
- Azt hiszem, valami még hiányzik. Szedd a lábad, nem érek rá egész nap. – Szavaimra dühösen pattant fel a köpcös, s szinte fújtatva prüszkölte a szavakat.
- Fogd be Bosworth, mielőtt itt fogunk még néhány hónapra.
- Hozd a cuccom, mielőtt elhintem az újságíró cimboráimnak, hogyan bánnak itt a törzsvendégekkel. – Negédes mosoly futott ajkaimra, szerencsére olyan sült barom volt ez a Hanks Flanaghan, hogy könnyen rá lehetett szedni egy apró füllentéssel. S mivel a börtönigazgató nagyon különc fickó volt, aki minden lépését precízen megtervezte, kellő figyelmet várt el dolgozóitól. Hanks bő másfél perc alatt megfordult kis ketrecében újra, hogy visszaszolgáltassa a kabátomat és a napszemüvegemet is.
Nem vágytam ezután semmi másra, csak a szabadság ízére. A friss levegőre, a verdámra és arra, hogy száguldhassak az utakon.
Fél órával később már átléptem a börtön kapujának küszöbét, beletúrtam a hajamba, megigazgattam magamon a bőrdzsekit, felpattintotam a napszemüvegemet, s beszereztem a járgányomat. Mivel poros volt a szépség, a második utam egy autómosóba vezetett, ahol természetesen semmit sem fizettem.
Egy nappal később már úton voltam San Francisco felé, hogy meglátogassam a keresztlányomat.
Rég nem láttam már a tündérkét, s valami oknál fogva úgy éreztem, hogy kötelességem vigyázni rá. Úgy, ahogyan az apját is igyekeztem védeni. Az előtörő emlékeket, a fájdalmat persze azonnal igyekeztem elnyomni magamban, s ahelyett, hogy könnyeimet hullajtottam volna halott öcsém, s az eszetlen spinéje miatt, inkább feltekertem a rádió hangerejét és dübörgő hangfalakkal hallgattam a legújabb slágereket. Blöá, nyál és nyál.
Inkább kikapcsoltam a rádiót, s a saját ACDC válogatásomat kezdtem hallgatni.
Először Miss Ribi keresztanyu házánál keresgéltem, de mivel senki nem reagált a csengetésre, a kopogtatásra, utam tovább vezetett öcsémék egykori háza felé. Hihetetlen, hogy megszedte magát Lincoln.
Óhatatlanul is mosoly húzódott ajkaimra. Mindig is mondtam a srácnak, hogy tanuljon, ne csessze el és tessék, megcsinálta. Ügyvéd lett belőle, nem is akármilyen. Szép kecót hozott össze, kár hogy nem élvezhette ki. Egy pillanatra megemlékeztem róla, miután kikapcsoltam a zenét, s leállítottam a motort.
Vettem egy mély levegőt, meghúztam a whiskeys flaskámat, ami legalább már három hónapja tengődött a kesztyűtartómban,s lám, még mindig kiváló íze volt. Erőgyűjtést követően kipattantam az autóból, a csomagtartóból előkotortam a már régóta megvásárolt plüssmedvét, amit Crissynek szántam, s elindultam a ház felé.
Olyan határozottan és céltudatosan sétáltam előre, hogy tudomást sem akartam venni az oldalt szörcsögő, gyárkéményeket megszégyenítő füstfellegeket kibocsájtó zöld szemű fruskát, alias az esküvői ribancomat.
Ő azonban túl gyors volt, észrevett, s nem tudtam volna anélkül elhaladni, hogy ne érjen utol.
- Bahh. Kitalálom, összetörtem a szívedet, amiért a szex után nem hívtalak fel. Eltaláltam? – Fintorogva forgattam meg szemeimet, mire a csaj már előttem állt, elállva a bejáratot, s teljes testével fékezve meg engem.
Azonnal végig futtattam a pillantásomat rajta, tetőtől talpig. A fene vinné el, még mindig jó bőr a kis dögös keresztanyuska.
- Egye fene, egy újralátlak szex még belefér. – Pimasz vigyorral pillantottam végül smaragdzöld íriszeibe, miközben egyik kezemet csípőre tettem, a másikban még mindig ott lóbáltam Mr. Bolyhost.
- Mit beszélsz? Mi az, hogy új tulajdonost a háznak? Ezt talán velem is meg kellene beszélned, nem gondolod? Míg Crissy nem tölti be a tizennyolcat , ketten vagyunk a gyámja és ketten döntünk minden ingósága felől. Szóval felejtsd el, hogy eladod. Tetszik nekem ez a ház, beköltözöm. – Felpillantottam a hatalmas épületre, mosoly futott ajkaimra, majd visszanéztem a barnára.
- Megy innen a fene. Engedj beljebb. Hol van Crissy? – Válla felett pislogtam befelé, s mivel nem igyekezett megmozdulni, kecses kézfejére csúsztattam ujjaimat, megszorítottam, s elrántottam kezét az utamból, majd kissé talán erőszakosan törtem át magam a küszöbön.
- Crissy baba, megjött keresztapu, itt van Jamie bácsi, hol vagy Baba? – A nappaliba érve egyik pontról a másikra vezettem a pillantásomat, mire a kislány hirtelen előkerült a semmiből, s nagy ujjongással futott felém, hogy a nyakamba ugorhasson.
- Jamie bácsi, Jamie bácsiiii. Azt mondta nekem Lara néni, hogy többé nem fogunk látni, mert rossz dolgot csináltál és dutyiban vagy, és a rácsok közt fogsz megaszalódni. – Kedves, ártatlan kis lélek. Milyen bájosan mesélte el nagynénje jókívánságait.
- Nahát, tényleg ezt mondta? – Furán vontam fel szemöldökömet, mire a kislány hevesen bólogatott, s közben már az ingem anyagával játszadozott.
- Aham, de mi az a dutyi? És az aszalódás?
- Ezt talán kérdezzük meg tőle. Drága Lara, beljebb fáradnál , legkedvesebb keresztanyusom? A gyerek válaszokat óhajt. – Kiabáltam kifelé, miközben a tökmagot kezeim közt tartottam.
- Hallom, miket meséltél Crissynek rólam. Igazán imádni való vagy..- Gyűlöltem ezt a nőt, egy elviselhetetlen, hülye picsa volt. Nem is értem, hogy az öcsém hogyan házasodhatott ebbe a családba. Cora – a nővére – egy az egyben ilyen típus volt, csak őt nehezebben tudtam meg…ni.

- Ostoba némber, megvesztél? Mi ütött beléd? – Dühösen vicsorogtam a nőre, miközben kitéptem Őt a bőrülések öleléséből. Nem is tudom, mikor éreztem utoljára olyan haragot, mint amit Lara hozott ki belőlem olcsó, szánalmas húzásaival. Az csak egy dolog volt, hogy mindenhogyan igyekezett sértegetni, a szájára vett és beszólásokkal igyekezett lerombolni a lelki világomat. Megjegyzem, az nem jött be. De az, hogy az egyetlen tényleges tulajdonomat bántsa, amiért vért izzadtam – csentem Texasban - , az már az én idegeimet is felkorbácsolta.
- Fogd be a szádat Lara, nem tudom, hogy mi miatt viselkedsz úgy, mint az Ördögűzőből a csaj, de ha nem hagyod abba, istenemre, beléd vágok egy keresztet, hátha elfüstölögsz. – Míg a nő erőszakosan rángatta magát, s igyekezett kiszabadulni fogságomból, én még inkább szorítottam Őt.
Nem sikerült közös nevezőre jutnunk, a kedélyek nem csillapodtak, mi több, még jobban hergeltük egymást. Hol szavakkal, hol ütésekkel, harapásokkal.
Igaz, főként Lara élt a harapdálás lehetőségével, s mikor vállon harapott, hangosan felordítottam.
- Áúú, megvesztél te őrült tyúk??? Olyat adok neked, hogy örökre megemlegeted! – Nem hagytam magam, míg Ő harapott, én erővel visszalöktem az autó oldalához.
- Őrült spiné, neked kéne rácsok közt lenned, nem nekem. Csoda, hogy Crissy bírja veled. Te alkoholista tyúk..- Nem is figyeltünk egymásra, Lara valamiért szívből gyűlölt engem, legalábbis nagyon jól játszotta a szerepét, én meg túl heves vérmérsékletű voltam ahhoz, hogy annyiban hagyjam a dolgot. Szó szót követett, a nő olyan erővel lökött meg, hogy végül mindketten a földre zuhantunk, s ott folytatódott a dulakodásunk.
- Ne ütögess, hagyd abba, nem hallod? Ne üsd az arco…áúúú, te ribanc. – Nem hagyhattam, hogy ezt tegye velem, s bár teljes erejét bevetette, megelégeltem a dolgot.
- Hagyd már abba, nem hallod?..- Védekezően próbáltam hárítani ütéseit, mikor a szomszéd ránk szólt. Utáltam az ilyen konfliktus turistákat, akik élvezettel kukkolták, ha a környezetükben történik valami izgalmas dolog. S úgy tűnt, nem csak engem idegesített a pápaszemes kölyök, hanem még Larat is. Ez pedig végül a hasznomra vált.
Kihasználva az alkalmat, míg Lara odaszólt a srácnak, olyan fogást találtam rajta, hogy hirtelen sikerült magam alá gyűrnöm a nőt.
- Fenyegetőzz csak, nem érdekel, hogy mit mondasz. Crissy ugyanúgy hozzám is tartozik, mint hozzád, fogd fel és ne tiltakozz. Nem fogom egy ilyen hülye tyúkkal hagyni, látom már így is károsítottad szerencsétlen gyereket, hogy éjjel nappal olyan szar sorozatokat néz. – Vicsorogva szorítottam a gyepre csuklóit, miközben mélyen fúrtam tekintetemet smaragdzöld íriszeibe.
Reméltem, hogy sikerül végre lenyugodnia, Ő azonban, bár nehezen, még az utolsó leheletével is belém vágott, nem is akárhogy. Egy pillanatra megtorpantam, már nem hadakoztam ellen, egyszerűen csak szorítottam csuklóit, s figyeltem azokat az igéző szemeket. Azokat a mocskos ajkakat, amik képesek voltak anyámat a szájukra venni.
Mély gyűlölettel néztem a nőre, mert ezzel az egyetlen mondatával nagyobbat ártott, mint én valaha is neki.
Sikerült, ügyes kislány volt, s telibe talált. Mindezt kiolvashatta a tekintetemből, dühös arcvonásaimból. Azt az örömöt viszont nem adtam meg neki, hogy visszaszóljak.
Elengedtem a kezeit, s ha nem ütött meg, akkor feltápászkodtam a földről, majd szó nélkül ott hagytam a fűben. Sikerült felbosszantania a tyúknak, s valóban nem vágytam semmi másra, csak arra, hogy elhúzzak a fenébe.
Odasétálva Mustangomhoz, bevetettem magamat a volán mögé, felbőgött a motor, majd teljes gázzal poroltam el Lincolnék háza elől.
**
Egy közeli kocsmában múlattam az időt, de mindössze egy-két whiskeyt gyűrtem le a torkomon. Több nem ment le, hogy miért, azt nem tudom. A pohár hideg falával igyekeztem hűteni homlokomat, miközben gondolkodóba estem. Néhány darts dobás után úgy döntöttem, hogy nem fogom ennyiben hagyni a dolgot. Ha Lara Jones-Hawson azt hiszi, hogy ennyivel megszabadult tőlem, akkor nagyot tévedett. Lincolnért is megtettem volna bármit, a kis Crissyt sem akartam magára hagyni. S bár nem voltam kimondottan apa típus, még inkább azt éreztem, hogy egy ilyen őrült nőszemély mellett muszáj, hogy az a gyerek normális felnőttekkel is érintkezzen. Kifizetvén a piámat visszaültem a Mustangba, majd elhajtottam a kertváros irányába, s ahogy az est leszállt, újra ott álltam Lincolnék háza előtt.
- Még hogy takarodjak innen, a nagy büdös lószart. – Morogtam az orrom elé, kikaptam a cuccaimat, majd megindultam a ház felé, s úgy sétáltam be az ajtón, mintha mi sem történt volna.
- Megjött apucii, hol vagy virágszálam? – Tekintetemmel azonnal Crissyt kerestem, ám helyette csak Larat láttam a konyhában főzőcskézni.
- Mi van, mit lesel úgy, mint aki szellemet lát? Azt hitted, hogy ennyivel csak úgy lerázhatsz? Felejtsd el. Ez a ház az enyém is, szóval mától itt élek. – Gúnyos mosolyt küldtem felé, majd a bőröndömet látványosan ejtettem le a nappali padlózatára.
- Hol vagy Crissy? Megjött Jamie bácsiii – Talán egy csöppet mégis csak sikerült lerészegednem abban a kocsmában, s a kelleténél hangosabb lehettem. Ez viszont engem egyáltalán nem zavart. Bőrdzsekimet a kanapéra dobtam, majd a konyhába sétáltam, s felhuppantam a pult tetejére, hogy ezzel megzavarjam Larat a főzésben.

- Soha, nem fogok elmenni, már délután is megmondtam, hogy beköltözöm. – Vigyorom még inkább szélesedett, mintha nyoma sem lett volna délutáni sértettségemnek. Igen, nagyot szúrt belém Lara, mérhetetlen dühöt éreztem iránta, de az alkohol valamelyest feledtette velem felkavarodott érzéseimet, melyeket igyekeztem magamban még inkább elfojtani.
Senki nem tudott arról, hogy anyámnak milyen dolgokon kellett keresztülmennie , így mérhetetlen dühöt váltott ki belőlem bárki, aki Őt a szájára vette. Larat éppen ezért nem tudtam másként kezelni, mint egy alkoholista, szemét tyúkként. Utáltam is szavaiért, de ha ezt nyíltan mutatom, akkor nem lettem volna az a Jamie Bosworth, aki mindent túlél. Aki képes rálőni a saját apjára, csak hogy mentse az öccse életét. Erről persze már nem szóltak a családi mesék, mindenki csak a bűnözőt látta bennem, még ez a némber is.
- Én? Én üvöltözök? Te beszélsz magas frekvencián. – Fintorogva tekertem meg szemeimet, de nem álltam le vitatkozni a barnával. Elcsöndesedtem, hisz nem akartam felébreszteni a tündérkét, s Ő volt az egyetlen,aki miatt igyekeztem fegyelmezni magamat egy kicsit.
- Jól áll a szádban az uborka. – Pajzán célzást tettem, miközben elvigyorodtam, majd hogy még inkább idegesítsem, feltoltam magam a konyhapultra, s onnan lóbáltam a lábamat, hogy figyeljem Larat.
- Ha erre a tehén eledelre gondolsz, nem is kérek belőle. Mi ez? – Belekontárkodtam az átlátszó üvegtál tartalmába, s kicsíptem belőle egy darabot, amit meg is kóstoltam.
- Blöá, mi ez, fehér répa? Remélem nem ilyenekkel tömöd Crissyt. Megtanulhatnál főzni igazán, valami emberes adagot. Mondjuk csülköt, vagy chilis babot. Azt például szeretem. – Azért a sajtból csíptem egy darabot, mert azt még mindig jobban kedveltem, mint a zöldségeket. Persze, azonnal rákapott a vacsorájára, s olyan gyorsan menekítette előlem, mintha ráfanyalodtam volna a vegetáriánus kotyvasztására.
- Ne félj már, nem akartam megenni előled…látom, azt a boros üveget is úgy tartod, mintha az életed függne tőle. – Felvont szemöldökkel fürkésztem Lara zöldes íriszeit, melyek bizonyos fényben nekem szürkésnek tűntek.
Miközben Lara egy pillanatra elfordult tőlem, gyorsan végig futtattam pillantásomat hátsóján. Ahogy visszafordult, azonnal visszakaptam tekintetem, s fél mosollyal fürkésztem tekintetét.
- Én kurvára nem, állj le. Mit hogy mit? – Nos, nem voltam olyan állapotban, hogy úgy igazán meg tudjam fogalmazni a gondolataimat, de úgy tűnt, hogy Lara sem volt képben. Csak mondta, és mondta, be nem állt a szája. Én pedig szívesen betömtem volna valamivel.
- Miért utálnálak? Mert ostoba ribiként viselkedsz és el akarsz tiltani a keresztlányomtól? Ááá, dehogy utállak, te vagy a szívem csücske. – Gúnyos mosolyt küldtem felé, miközben kikaptam kezéből az üveget, s meghúztam a bort. Nem ízlett, száraz volt.
Vissza is nyújtottam neki, s hogy lekössem magamat, pótcselekvésként a borosüveg dugóját kezdtem ujjaim közt forgatni. Így hallgattam a részeges nőt, s ha nem is akartam bevallani, volt némi igazság a szavaiban. Mindketten Crissynek akartunk jót, legalábbis én.
- Khm, az előző, mármint az alkoholista volnék én? – Újra vigyor futott ajkaimra, s kettőnk közül azt hiszem, hogy Lara még részegebb volt nálam is. Ez pedig okot adott arra,hogy megmosolyogjam.
További szavai elgondolkodtattak, s azt hiszem, egy pillanatra még meg is sajnáltam Őt, ahogy magam is Lincoln hiányára gondoltam. Valószínűleg Ő is ugyanazt a fájdalmat érezte, amit én, s amiről persze soha egyikünk sem beszélt.
- Nehogy bekönnyezz itt nekem, nincs nálam zsepi. Hé, csak lassan azzal a piával. – Elkaptam az üveg alját, s kivettem a kezéből, miközben lehuppantam a konyhapultról, s közelebb léptem hozzá.
- Crissy fel fog nő, úgy, ahogyan azt Cora és Lincoln akarta. Rendben? – Mélyen fúrtam pillantásomat tekintetébe, közben szabad kezemmel megérintettem a felkarját, s megsimogattam.
- Ott van anyád, szóljunk az öreglánynak, hogy költözzön ide. Elég nagy ez a ház, elférnénk mindannyian. Crissynek nincs más rajtunk kívül, nem tilthatod meg, hogy itt legyek vele, érted? – Egyik szemöldökömet felvontam, miközben oldala mellett elnyúltam, hogy a pultra tegyem azt a borosüveget.

lara and jamie

THE ADDICTION, THE FRICTION, IT BURNS YOU ALIVE

[You must be registered and logged in to see this image.]Lara még nálam is részegebb volt, jól éreztem, hogy nem kellene többet innia, Ő azonban ragaszkodott az alkohol tartalmú üveghez, amit erővel próbált visszarántani kezemből.
- E-e, mivel már közös háztartásban élünk, ez az üveg bor is közös, Te pedig már éppen eleget ittál. – Rávigyorogtam, majd pillantásom a karjára futott, amit tenyeremmel érintettem. Kivételesen nem szorongattam, csak átérzésemet próbáltam kifejezni, de még ezt is idegenkedve fogadta tőlem.
- Mégis milyen pénzt? A pénz nagy részét piára költöd, meg gumicukorra és kencékre, meg bulikra, ruhákra. Mégis mit oszthatna be az anyád? Arra viszont jó lenne, hogy néha ránézzen Crissyre, míg mi dolgozunk. – Ó igen, milyen hitelesen tudtam kimondani azt a szót, hogy dolgozunk. Pedig tudtommal Laranak nem volt munkája, soha az életében nem tett le semmit az asztalra, s olyan távol állt tőle a munka, mint tőlem a királyság. Igaz, magam sem büszkélkedhettem túl sok munkával, de legalább volt mit letennem az asztalra. Ha nem is mindent fotózással kerestem meg, mindig volt pénzem, és sosem szűkölködtem semmiben. Legalábbis nem az elmúlt pár évben.
Távolabb csúsztattam Laratól az üveget, hogy esze ágába se jusson újra nyakalni a flaskából. Már éppen elég részeg volt, ez abból is látszott, ahogyan azt a rántottát tálalta. A fele még a tányérról is lelógott, ha nem nyúlok oda, s nem tolom finoman a tányérjára, míg nem figyel, elszórta volna a földön az ételt.
- Ó, ezer bocsánat, hogy az utadat állom – Felemelt kezekkel álltam el , hogy ne ütközzön mellkasomnak, majd figyeltem, ahogy igyekszik a szobája felé. Persze a piáról nem feledkezett meg, hisz visszafordult érte, s nyakon ragadva azt újra a hálószobája felé szambázott.
Nem tudtam eldönteni, hogy örüljek annak, amit látok, s jó ízűen mosolyogjak a nőn, vagy szánjam , sajnáljam őt, esetleg legyek dühös, amiért ennyire felelőtlen életmódot folytat. Ki tudja, hányszor volt már ennyire részeg (talán még nálam is részegebb), s hányszor láthatta mindezt Crissy.
Egyértelmű, hogy nem mutatott jó példát, s az is, hogy Lara nem volt jó szülő alapanyag. De ki mondta, hogy én az volnék?
Lecsapva az asztalon hagyott sajt darabkákra, bekaptam még néhány darabot, majd kinyitottam a hűtőszekrényt, s egy doboz sörrel öblítettem. Néhány kortyot követően Lara után indultam, aki a nappaliba érve még bemutatott a csodálatos kanapénak.
- Már volt szerencsém összeismerkedni a bőrkupaccal, a Te szobád , pontosabban Coráéké azonban sokkal szimpatikusabb. – Jegyeztem meg egy vigyorral, mire Laranak már csak hűlt helyét találtam.
Megropogtatva a nyakamat még kortyoltam a sörből, körbe jártam a nappalit, s zenét kapcsoltam. Nem túl hangosan, csak éppen annyira, hogy azt élvezhessem. Jobbra-balra ingattam a fejemet, miközben kortyoltam , s kigomboltam az ingemet . Az persze nem hagyott nyugodni, hogy Lara végzett-e már azzal az üveg borral, s mivel résnyire nyitva hagyta a szobája ajtaját, az utolsó korty sör után bátorkodtam odasétálni ajtajához, s bekukkantottam azon.
- Oh, uram, micsoda test. – Ez volt az első gondolatom, amint a félhomályban felmértem alakját, ahogy a teraszról visszasétált a hálószobába.
Nem voltam egy hétköznapi kukkoló, ennyire azért még nem tartottam magamat perverznek, mégis, félmosoly húzódott ajkaimra, ahogy eszembe jutottak a régi emlékek, s egyúttal magam előtt láttam Lara pucér testét.
Mi ez, ha nem felkérés egy keringőre? Talán véletlenül hagyta volna nyitva az ajtaját résnyire, mikor tisztában van azzal, hogy a házában tartózkodik Jamie Bosworth? Vagy lehet, hogy éppen az volt a célja, hogy előttem vetkőzzön, s elcsábítson?
Bármi is járt barna fürtös fejecskéjében, sikerült rám hatnia. A kellő alkoholmennyiség elfeledtette velem, hogy ki nem állhatom a spinét, helyette csak arra gondoltam, hogyan ficánkolok a lábai közt.
Láttam, ahogy az ágyon ül, s meredten bámul maga elé, kezében tartva a boros üveget. Elmosolyodtam, jobban kitártam szobájának ajtaját, s lassan besétáltam hozzá.
- Mi a helyzet Lara, hm? Nem kéne hagynod, hogy így lehangoljon ez a sok szar. Inkább gyere, és táncolj. – Ha nem ellenkezett, elvettem öléből a tálcát, kezéből a bort, majd felhúztam az ágyból, s a kintről beszűrődő halk zenére közelebb rántottam magamhoz .
- Mutasd meg, hogy szoktál bulizni? Tudom, hogy szeretsz bulizni, táncoljunk egyet. – Nevetve pörgettem egyet rajta, s ha még mindig nem rúgott tökön, akkor táncolva haladtam vele, míg neki nem ütköztünk az ágy szélének, s rá nem borultunk. Khm, említettem, hogy én is részeg voltam?
Ha azt hittem, hogy nem , tévedtem. Egyensúlyunkat vesztve borultunk, egyúttal azonban nem felejtettem el megcsókolni Larat, mert ez valahogy jött. Hogy miért, azt nem tudom. Valószínűleg az ital tehetett róla, meg az ital, és az ital, és talán egy kicsit Lara.

lara and jamie

THE ADDICTION, THE FRICTION, IT BURNS YOU ALIVE

[You must be registered and logged in to see this image.]Larat lehetett gyűlölni, úgy igazán, mélyen, tiszta szívből. S ugyanezen irányvonalat követve lehetett imádni, minden porcikáját. Az alkohol kettős hatással volt a nőre, előhozta sárkányságát, de legfőképpen őszinteségét, szenvedélyét.
Nem titok, hogy a tánc csak burkolt formája volt közeledési szándékomnak, s annak, hogy mit is szeretnék vele valójában. Ő azonban helyettem is kimondta azokat a szavakat, melyre talán mindketten ugyanúgy vágytunk. Ködös tekintettel faltam minden mozdulatát, ágyon ugráló alakját, míg végül magammal nem rántottam.
Mélyen fúrtam kék íriszeimet az Ő zöldjeibe, s ekkor már nem volt szükség a borosüvegre sem, amit kicsavartam törékeny ujjai közül. Érezni akartam a testét, lélegzetét, leheletét, testének minden rezdülését. Pimasz vigyorral néztem vágyakozó tekintetét, telt ajkait, melyekkel azokat a hívogató szavakat formálta.
- Könyörögsz, ez tetszik. Könyörögj még..- Azzal magam alá gyűrtem, hogy szenvedéllyel fűtsük fel a szobát, s vágyakozó testünk lüktetését csillapítsuk.
- Mit kértél? Hogy ne? Vagy mégis? – Ajkaimra buja mosoly húzódott, miközben nem vártunk tovább, s összeforrt testünk. Öleltem, csókoltam, ujjaink összefonódtak, testünk szenvedélyes táncot járt a rejtett színfalak mögött. Olyan előadáson játszottunk színdarabot, mely csak kettőnkre tartozott. Nem voltak kíváncsiskodó szemek, nem ítélt el minket senki, s nem mutogattak ránk vádlón. Egyszerűen csak azt tettük, amit testünk diktált, s az adott pillanat.
Halk nyöszörgés, zihálás, tenyér alatt gyűrődő lepedő, felforrósodott levegő, mámor, szenvedély, sikolyok. S a kéz, mely próbálta elfojtani Lara feltörő sikolyait, hogy a pillanat titok maradjon…
**
A nap sugarai meleg simogatással szántottak végig mellkasomon, arcomon. Lustán keltegettek, hogy nagy nehezen engedjek csábításuknak, s némi hunyorgást követően, nagyot ásítva nyújtózkodjak egy nagyot.
A lábam azonban nem mozdult, s ahogy próbáltam befókuszálni, hogy mi az a plusz teher, Lara meztelen lábát láttam enyémre fonódva pihenni. Oldalra pillantva Ő feküdt mellettem, s így már minden világossá vált. Az esti szenvedély egy pillanatra felelevenedett előttem, volt is okom vigyorogni.
Érdekes, hogy milyen békésnek tűnt, ha épp aludt, s nem azon volt, hogyan tegyen tönkre, harapjon halálra, s üldözzön el az életéből. Ilyen nyugodtan egész szerethető volt, élmény volt a szemnek, s a léleknek. Ezekben a percekben nem jutott az eszembe, hogy miféle házisárkány lakozik Benne.
S én lettem volna a legtökéletesebb partner, ha hagyom tovább aludni, esetleg egy tollpihével cirógatom az arcát, míg fel nem ébred karjaim közt. Reggelit készítenék, azzal dobnám fel további napját, s én lennék a tökéletes férfi az életében. Ó, hát persze, és még virágot is csippentsek ajkaim közé, hogy eljárva előtte a bűvös táncot engem válasszon?
Kizárt. Jamie Bosworth ilyenre képtelen.
Annyira vártam, hogy felébredjen, s lássa arcomon a vigyort, hogy nem tudtam megvárni azt, míg magától kel életre. Óvatosan nyúltam kispárnája sarkához, hogy ne ébredjen fel a neszre, majd egy jól irányzott mozdulattal, hirtelen húztam ki feje alól a párnát, amivel aztán fenéken csaptam.
- Jó reggelt szivi, ébredj, itt az idő, hogy főzz Jamie bácsinak egy jó erős kávét. – Olyan széles vigyor terült el a képemen, ami a fél országot eltakarta volna. Élvezettel fürkésztem az arcát, s igazán kíváncsi voltam arra, hogy mit fog reagálni, ha rájön, hogy éjszaka ismét meghanyatlott a nagy Jamie Bosworth előtt.

Öröm volt végig nézni, hogyan tér magából a másnaposság kómájából Lara, s hogyan pattannak fel szemhéjai a felismeréstől, miszerint az éjszakát nem mással töltötte, mint legfőbb ellenségével, a gyűlölt sógorral. Hogy ezt az érzetet még inkább felélesszem benne, pofátlan vigyorom mellé három-négy ujjammal is integettem felé.
- Aúú, milyen tüzes valaki ébredés után, akár csak este. Hm…- Szavakkal igyekeztem még jobban kihozni a sodrából, úgy tettem, mintha azonnal részletezném az éjszaka történéseit, hogy még inkább süllyedjen a szégyentől. Nem, mintha oka lett volna rá, hisz mégis csak elmesélhetné a barátnőinek, hogy milyen csodálatos éjszakája volt Jamie Bosworthel. Ej de élveztem ezt a helyzetet.
Olyannyira, hogy a mosoly levakarhatatlanul hevert arcomon, s már magam előtt láttam az elkövetkezendő heteinket, mikor majd újra és újra az orra alá dörgölhetem, mennyire nem tudott nekem ellenállni.
A takaró persze a fejemen landolt, mintha csak ezzel akarta volna palástolni az éjszaka történéseit, vagy épp meg nem történtté tenni a már eltörölhetetlen pillanatokat.
Nem tartózkodtam sokáig a paplan alatt, azonnal lehúztam fejemről az anyagot, ami még jobban összekuszálta amúgy is kócos tincseimet. Mosolyogva figyeltem, hogyan halad végig a szoba egyik szegletéből a másikba, miközben igyekezik magára aggatni levetett ruháit.
- Látom , ma reggel nagyon morcos valaki. – Röhögve figyeltem szenvelgését , majd igyekeztem némi komolyságot erőltetni az arcomra, de nem ment. Nem sikerült. Pukkadoztam a jó kedvtől, mindez Lararól már nem volt elmondható.
- Ó, a végén még nehogy megsajnáljalak, amiért volt végre egy jó éjszakád. Ugyan már Lara, nem kellene ennyire megjátszanod a dühödt házi sárkányt. Mond csak ki, hogy jó volt és hálás vagy azért, hogy visszatértem. Aztán kérlelj még, úgy mint este..ó igen, még, még..- Újabb vigyor terült el képemen, igazán aljas voltam. Jól esett húzni Lara agyát, s látni azt, hogyan fűtötte őt a pulykaméreg.
Hangos ajtócsapódás jelezte távozását, ami elégedettséggel töltött el. Kényelmesen huppantam vissza a párnák közé, majd nagy nyújtózkodás után még jó néhány percig élveztem a pihenést Coráék franciagyán. Ami azt hiszem, már Laraé lett. Meg az enyém.
S abban a pillanatban az jutott az eszembe, hogy még csak nem is tisztáztuk, kié lesz a hálószoba, s ki hol fog majd aludni. Crissytől egyáltalán nem akartam elvenni a szobáját, az viszont megfordult a fejemben , hogy Larat kanapéra toloncoljam. A tervben az a sötét gondolat is közrejátszott, hogy a hideg téli estéken, ha kényelmesebb fekhelyre vágyna, kénytelen legyen bekéreckedni a szobámba.
Efféle terveket latolgattam, miközben kikeltem az ágyból, magamra kapkodtam levetett ruháimat, hogy kövessem Larat a szobaajtón át. Odakintről persze már hallatszott őrjöngése, s már sejtettem is, hogy mi lehet a kiváltó ok.
- Túl sokat stresszelsz , Cica. Nem volt elég az esti nyugtató? Adhatok még, ha szeretnél. – Nem is én lennék a legpofátlanabb, ha nem ajánlkoztam volna fel újra. Nekem igazán nem tartott sokból, hogy együtt legyek vele, még a büszkeségemet sem rombolta darabokra. Ellenben én az övét.
- Ha meggondolnád magad, a tus alatt leszek. – Pofátlan vigyorral sétáltam tovább, s a zuhany alól már csak azt hallottam, hogy csapódik a ház bejárati ajtaja. Ó igen, már a zsigereimben is éreztem, hogy milyen kellemes napoknak nézek elébe.