Stúdió és stúdiózás az egyik legkedvesebb tevékenységem amit a legjobban szeretek a koncertezésen kívül, mert hát lássuk be az a kedvenc elfoglaltságom ha a színpadon állva tombolhatok és zenélhetek, nyúzva a húrokat és a közönség sorait. Egyszerűen imádom azt az érzést amikor az emberek azért jönnek hogy minket nézzenek és hallgassanak és jót kell nekik nyújtani. Imádom a színpadot. Ja, ahogy mondtam a stúdiózás is jó, és éppen játszunk fel egy dalt, mivel fú de aktívak és termékenyek vagyunk, amikor valami recsegni kezd és nem akar működni az egyik berendezés, a keverő pultnál ülők morogva vezényelnek pihenőt hogy közben kitalálják mi van. A hátamra veszem a gitárom, mert imádom és mániákusan hurcolom magammal mindenhová, hozzám van nőve, kivéve ha Caia-val vagyok, mert az fontosabb mint a kicsikém. Leteszem magam a kanapéra ami arra a célra van kitalálva hogy próba helyett jót dögöljünk rajta, amíg ők próbálkoznak de hamar elunom a fejem, és felfedező útra indulok. Olyan helyekre kószálok el, ahová talán nem kellene. Végül belefutok egy ismerős csajba, többször láttam már itt, és valami köze van a technikához is így leszólítom és megpróbálom rávenni csináljon valamit a cuccunkkal.
- Héjj, szia. Bocsi hogy leszólítlak de segítségre lenne szükségünk a stúdióban a keverőpultnál - kezdek bele a mondandómba és közben nagyon kis cuki és ártatlan fejet vágok, hiszen segítenie kell. Ha nem ő akkor mondjon valakit aki képes segíteni nekünk.
- Szóval tudnál nekünk segíteni vagy esetleg valaki olyat aki tudna? - térek rá a lényegre is, hiszen nem akarom hogy azt higgye csak azért tartom fel mert nyomulni akarok, mert nem, nekem már megvan az a csaj aki bejön, és az nem ő. Valami S betűs neve van de az istennek nem ugrik be. Sarah... Serrat... nem tudom na.