i am not myself ,

- Anya hagyj békén légy szíves nem érek rá. – a fejem már vörös volt az idegtől. Adamot még nem vittem bölcsödébe, anyám folyamatosan a fülemet rágta az ebéddel én meg még sehol nem tartottam a készüléssel pedig egy óra múlva randim volt. Igen kora reggeli kávé, munka előtt a munkatársammal. Elég zavaros dolog volt ez így de addig jó amíg nem tudja, hogy van egy gyerekem.
- A lila vagy a sárga inget vegyem fel? Anya segíts már az Istenért! – két inget tartottam magam előtt. Reggelente amúgy is kész őrület volt. Hajnali 5 órási kelés, kutyasétáltatás cigizéssel egybekötve fél6-ig, utána Adam ébresztése és etetése 6-ig. Mosakodás, öltöztetés fél 7-ig utána én is összekészülődök 7-ig. Aztán indulhat a kocsi beindítása ami harmadszori nekifutásnak sem akarja az igazságot de fél8-ra már ott is vagyunk a bölcsiben és nagy nehezen ha nincs túl nagy forgalom bent is vagyok 8-kor a munkahelyen hulla fáradtan és éhesen. De most más volt a helyzet. Csak 10-re kellett dolgozni menni ezért fért bele egy reggeli kávé és croassan de attól még 8-kor volt megbeszélve a találkozó és én a 7 órás indulás helyett fél8-kor még sehol sem tartottam.
- A sárga mert a lilát nem vasaltam ki. – És tényleg. A ruhadarabra nézve láttam, hogy úgy néz ki mint amit a kutya szájából rángattak ki. Felvettem az inget begyömöszöltem a fekete ceruzaszoknya alá még egy övet raktam a derekamra és rohantam is, hogy kabátot adjak Adamra. Anyám a sarkamban volt szinte mindent a kezembe nyomott és hangosan sorolta a teendőket mintha a titkárnőm lenne.
- A táskádban a legkisebb zsebben van Mr. Frey telefonszáma. 11 körül hívd fel a fotózás miatt. 1 körül menj be a Rose kávézóba és vidd el Mrs. Hamb-nek a fánkját. 3-ra kell ma leadnod az újságcikket. Menj el kérlek a boltba ha végeztél Adamért majd én elmegyek. – próbáltam rögzíteni az agyamban azt amit anyám mondott és már tessékeltem is ki az ajtón a fiamat mikor éreztem, hogy megfogja a kezemet és vissza ránt.
- Szerintem egy magas sarkúban jobban bejössz majd a fiúnak. – nézett a lábamra amin még a rózsaszín szőrmés mamuszom díszelgett. Elnevettem magamat és lerángattam lábamról majd egy fekete magas sarkút húztam rá. Nyomtam anyám homlokára egy csókot és inkább ölbe kapva a gyereket rohantam a kocsiig.
- Sajnálom kicsim, hogy késni fogunk tudom, hogy ilyenkor már Barney bent van és elveszi az össze kocsit de ígérem sütünk ma este sütit és bevisszük a bölcsibe holnap rendben? – simítottam végig a kisfiú tejfölszőke tincsein. Az biztos, hogy nem az apja haját örökölte. A szeme volt az övé ugyanolyan hatalmas barna szinte már fekete íriszei voltak és aprócska pisze orra. Csak a haja volt az enyém.

Fél9. A telefonomért kutattam a táskámban amikor beléptem a kávézóba. Keneddy már türelmetlenül ült az egyik boxban.
- Nagyon, nagyon sajnálom. Csak…- már mondtam is volna a reggeli történetet de nem akartam elijeszteni rögtön a harmadik randinkon azzal, hogy gyerekem van. Általában az szokott történni. Meséljek magamról. Elmondok minden mellékes információt, hol dolgozom, mi a hobbim és hasonlók. A végén rátérünk a család témára és jön a meghökkenés, hogy 24 évesen van egy kisfiam.
-…csak… anyámmal volt egy kis vitánk.- mosolyodtam el és intettem a pincérnek aki már rohant is felénk.
- Egy lattét kérek jó sok cukorral.- a táskám mélyére nyúltam, hogy elő vegyem a tükrömet és a szemceruzámat, majd a szempillaspirált, hogy valami külsőt varázsoljak magamnak.
- A tegnapi ügyről tudsz valamit? – néztem ki a tükör mögül a férfira.

A szemeim alatt hatalmas lila karikák éktelenkednek, ami egy férfinak sem túl jó pont, főleg nem nekem, aki mindig tökéletesen néz ki. Óvatosan dörzsölöm meg a látó szerveim ettől hát ha jobb lesz, de nem, mivel pont az ellenkezője történik. Idegesen nyitom meg a csapot és mosom meg az arcom, ami persze olyan szerencsétlenre sikeredik, hogy a hajam is tiszta víz lesz. Egyre idegesebben rázom meg a fejem, hogy legalább ennyire száradjon meg vagy legyen vele valami.
- Héj, mi ez a nagy sietség? Azt mondtad ma később kell bemenned, Gerkin. - egy női hangot hallok meg az ajtó felől, amitől mosolyra húzódik a szám. Megfordulva lakótársam és legjobb barátom, Lily jelenik meg. Kissé elmosolyodom, míg Ő neki dől az ajtófélfának és összeszedett illetve egészséges válaszom várja. Nem tudom elmondjam- e neki az igazat, miszerint az egyik munkatársnőmmel randizgatok éppenséggel és a mai a nem is tudom hányadik találkánk időpontja.
- Izékével lesz találkozóm. - mondom egyszerűen és megkerülve Lilient megyek ki a fürdőszobából egyenesen a gardróbomba, mert a jobbaknak az is van akár férfiről, akár cipő és ruha mániás nőről van szó. Belépve a helységbe rögtön tudom mit vegyek fel. Egy fekete, ám mégis laza nadrágot, amit egy halvány kék inggel párosítok. Ez a szett a unkába is tökéletes és remélem álmaim nője is elalél, majd a látványomtól. Bár miért ne tenné?
Hevesen dobogó szívvel nézek a tükörbe és egoista módon rákacsintok a tükörképemre. Oda lesz értem, előre tudom. Még utoljára magamra mosolygok és rohanok is ki a Lily- vel közös házunkból és indulok el a kávézóba. Ugyan még negyed óra van a találkozóig, de nem szeretnék elkésni. Hamarabb ott szeretnék lenni, mint Ő, hogy lássa nem minden férfi reménytelen eset. Egy valaki miatt még én is a világ legnagyobb "hímringyója" is megtudok változni. Megérkezve a kiválasztott helyre a bejárattal szemben lévő boxba ülök be és várom Lindsay-t minden porcikájával együtt.
Idegesen pillantok az órámra. Már fél órája itt kellene lennie, de még sehol sincs. A lábammal kezdek el dobolni és még mindig a kijárattal szemezek, amikor is egy ismerős alak tűnik fel az üveg ajtó mögött. Igen. Ő az.
- Még édesanyáddal élsz? - kérdezem meglepve kikerekedett szemekkel. Lehet csak félreértek valamit, mert az tényleg furcsa lenne ha egy 24 éves, Las Vegasi lány még mindig az édesanyjával koptat egy házat, de ez engem akkor sem érdekelne. Ha komolyabbra fordulna reményeim szerint közöttünk a dolog biztosan összeköltözünk. Én ott hagyom Lilient, Ő meg, akit csak kell, hogyy kettesben legyünk. Hamar tervezem a dolgokat tudom, de ezek a gondolatok tartanak életben..
- Melyikről? Az öreg nénis szarról vagy a kurvák újra színre lépnekről? - kérdezem vigyorral a képemen és ezzel egy időben egyszerűen nem tudom rávenni magam arra az egyszerű dologra, hogy ne Őt bámuljam. Hogy lehetek ilyen illetlen?

i am not myself ,

A smink elkészült, teljes pompámban ragyogtam bár pár karika még mindig arról árulkodott, hogy nem pihentem ki magam teljesen, ugyanis hajnali 1-ig cikket írtam és mikro végre sikerült volna elaludnom Adam sírására riadtam, így vele kellett aludnom, mellette meg egyszerűen képtelenség, pár lila folt az oldalamon erről árulkodik. Rugdosódik, verekszik és dünnyög is álmában.
- Köszönöm. – a kávé felé nyúltam amit elém tolt a fiatal pincérlány és csöndesen kérdezte, hogy hozhat-e még valamit. Én megráztam a fejemet majd Kenny-re néztem, hogy ő rendel-e. Kavargatni kezdtem a cukrot a csésze alján de a kérdésére hangosan koppant a kanalam. Zavartan nyúltam egy kósza szőke tincsért és nem bírtam a fiúra nézni. Az előttem lévő italt néztem és próbáltam elfedni zavarodottságomat. Igen, elég kellemetlen helyzet ez nekem. 24 éves vagyok, és a családi életem eléggé romokban hever. Anyámmal élek pedig már önálló életet kellett volna kezdenem, de így sokkal kényelmesebb volt. Tudtam foglalkozni a munkámmal anélkül, hogy azon agyaljak hová rakjam a gyereket ameddig én a piroslámpás negyedet járom. Anyának rengeteg mindent köszönhetek, és sokkal könnyebb volt az ő nyakán élősködni mint a magam otthonát felépíteni és féltem is, hogy úgy rossz anya lennék. Így sem tartottam magam tökéletesnek, kevés időt töltöttem a saját gyerekemmel de legalább valaki más foglalkozott vele, így ezzel kicsit tudtam kompenzálni azt amit én teszek.
Szégyelltem és büszke is voltam egyszerre arra, hogy anyámmal élek. Szégyelltem mert már idős voltam ahhoz, hogy még mindig a nyakán legyen és büszke, hogy olyan anyám van mint ő.
Elmosolyodtam és vettem egy mély levegőt mielőtt rá néztem. Ez egy tökéletes alkalom volt arra, hogy elmondjam neki, hogy van egy gyerekem. Még most van lehetősége elrohanni onnantól kezdve, hogy megtörténik az első csók és az első szex lehet kínosabb lenne megtudni, hogy szinte már belement abba tudatán kívül, hogy beáll apának, de mégsem sikerült kimondanom.
- Igen. Amikor apám megcsalta anyát akkor nagyon maga alatt volt, és mellette akartam maradni. – belül üvöltött egy mély hang, hogy hazug de már nem tudtam abbahagyni. Nem, ez nem így volt… apám tényleg megcsalta anyát de megbeszélték és azóta boldogok csak apa nagyon keveset van otthon. Az igazi ok az természetes az volt, hogy mikor terhes lettem nem bírtam volna egyedül ezt a terhet és inkább anya volt mellettem mint én mellette.
- De majd valamikor el kell költöznöm, csak legyen rendben körülöttem minden. Nem szeretnék a semmiből várat építeni. – mosolyodtam el és kék íriszemet a fiúéba temettem, remélve, hogy érti a célzásomat.
- Természetesen a prostikról.- nevettem el és kortyoltam egyet az édes italból. – Csak mert tegnap mikor eljöttem még beszéltek valamit Hayley-ék de már nem tudtam tovább maradni mert bö…- torok köszörülés. Zavartan nézek le ismét a csészére és nagyot nyelek. A belső hang ezerrel nyomatja, hogy mondjam el és végül kitör belőlem.
- Figyelj valamit tudnod kel…-

Jelenleg komolyan úgy érzem magam, mint aki teljes mértékben megőrült. Máskor ha egy lány közelében vagyok általában vagyis csak ha jó nő megdugni akarom semmi máson sem jár az eszem csak azon, hogy behatoljak, legyen egy szép éjszakám és lelépjek. Oké, ez nem a legjobb viselkedési forma, ráadásul ellenzem is ezt ha más emberekről van szó, de magával minden ember engedékenyebb. Ez velem sincsen másként. Viszont fogalmam sincs miért követem ezen a téren más emberek példáját. Pedig általánosságban nem érdekel a többi élősködő már csak az egészségesen nagy egómból is kiindulva. Sokan meg is irigyelnék az önbizalmam, de nekem sem olyan erős, főleg akkor nem ha ez a Lindsay Goldberg nevű lány a közelemben van, de az istenért sem tudom visszaadni ezt neki olyannyira, mint amennyire ez bennem lejátszódik. Szívem szerint éjjel- nappal vele lennék, amiből a nappal az jórészt megvan az azonos munkahelyünkből kiindulva. Viszont van valami, amit nem értek. Mindig azt mondják az emberek, hogy ne kezdj ki munkatárssal, mert nem lesz jó vége. Miért ne lenne? Vele egyszerűen minden tökéletes még a beszélgetés is, amit nem igazán művelek a ha lányokról van szó. Ezalól kivétel a családi gyengébbik nemű tagjai illetve legjobb barátom, Lily, és most már nagyon kezd úgy tűnni, hogy Lin is ezek a szerencsés lányok közé fog tartózni. Dehogy fog! Már ott van..
Az Ő esetében még az sem tud érdekelni, hogy még a húszas éveiben is az édesanyjával él. Ez talán egy jó pont, talán annyira szereti, hogy nem tudja elengedni. Bárcsak velem is így lenne! Azt sem bánnám ha éjjel- nappal rajtam csüngene, mert az a lényeg, hogy velem van, de egy biztos: más pasi még rá sem nézhet, mert még a végén én leszek paranoiás.
- Szép dolog tőled, hogy még mindig kitartasz anyukád mellett. - mosolygok rá, majd belekortyolok a kávémba, amit még jóval az érkezése előtt rendeltem, de eddig nem bírtam meginni. Egy, mert Őt vártam és féltem, hogy nem jön el. Kettő, mert olyan tűz forró volt, hogy a poháron keresztül égette az ujjaim, de sajnos mostanra már annyira meghűlt, hogy fenn áll annak a veszélye, hogy nem iszom meg az itt tartózkodásom alatt és ebből értetődően már utána sem.
- Nem igazán figyeltem, jobban lekötött az, hogy anyám a telefonon keresztül ordibált velem. - még mindig mosolygok pedig nagyon nem kellene, hiszen az édesanyám és köztem lévő viszony csapnivaló. Kiskorom óta állandóan veszekszünk, ami nem a legkellemesebb dolog főleg ha arról van szó, aki a világra hozott. Csak reménykedni tudok abban, hogy egyszer rendbe jön ami kis csapzott viszonyunk, de addig is beérem Lily- vel meg ha minden jól megy itt lesz nekem Lindsay és akkor már tényleg minden problémám megoldódik egy ilyen lány mellett. Ebben nem kételkedem.
- Halljam. - mondom és a lány felé fordulok, majd egyenesen a gyönyörű szép éjszín kék szemeit fürkészem. Félek attól, hogy mit akar nekem mondani, mert akár ki is dobhat, véget vethet a még el nem kezdődött vagyis éppen csak bontakozó kapcsolatunknak, de ennek ellenére mégis nyugodt vagyok, mert itt van velem... Ez kezd beteges lenni..

bocsánat, hogy eltűntem, de mostantól itt vagyok!