Ivonne & Gareth

So, You lied to my face...

Nehezemre fog esni itt hagyni őt egyedül, mikor elalszik, de dolgom van. Sajnos délben tárgyalásom van, és már így is lassan tíz óra lesz. De nem türelmetlenkedem, hiszen csak élvezem ezt a társaságot, amíg vele lehetek. Túlságosan is kellemes a hatás, amit elér nálam, szinte alig tudok tőle szabadulni. Hiányzott, és akkor, mikor nem vette fel, akkor azt gondoltam, hogy végleg elveszthetem azt a valamit. Aztán minden olyan hirtelen történt, hogy arra jutottam, hogy itt kell hagynom, de valamiért mégsem tettem. Talán nem akartam elveszteni ezt az érzést. Habár nem vagyok tisztába azzal, mi ez, akarom ezt az egészet. Kiegyensúlyozottabbá tesz. Legalábbis munkán kívül.
- Akkor legyen igazad, én vagyok a vak... Bár eddig még sosem csalt meg az emberismerő képességem, de legyen. Túl sokat látok bele - bólintok mosolyogva, ám egy enyhe él is felfedezhető a hangomban, ami azért van, mert most adtam igazat neki. Nem akartam, mivel ő más véleményen van, mint én, de sajnos nem tudok normálisan igazat adni neki. - Amúgy azt hallottam, hogy válófélben van? - pillantok rá, most viszont cukkolva őt. Zavar az a férfi, sosem fogom szeretni, főleg, mert olyan pofátlanul várja a pénzt, hogy kedves legyen. Mintha kötelességem lenne fizetni neki. Na ezért fogom elkerülni, és remélem, hogy nem sűrűn kell bejárnom oda. De viszont jövő héten el kell mennem a kontrollra, ami Ive-nél lenne, de lehet, hogy benn sem lesz.
- Igen Londonba. Van ott pár üzletem... Mellesleg nem lehet azt az egy hetet két hétre tolni? - kérdezem ártatlan szemekkel, mert igazából nem akarom, hogy visszamenjen egy hét múlva dolgozni, akkor kevesebbet lehetek vele, és félő, hogy megint belefeledkezik a munkába. Engem a stressz fog megölni, őt pedig a túlhajszoltság. Jó páros vagyunk mi ketten. Bár ő még nem tudja ezt a részét az életemnek, nem tart sokból, és megtudja.
- Most ezzel arra akarsz utalni, hogy kiszámíthatatlan vagyok? - vonom fel ismét a szemöldököm kérdőn. Hiszen igaza van, tudom, bár saját magamnak túlságosan is kiismerhetően hatok. Neki lehet, hogy nem, de ha majd megszokja, tudni fogja, hogy sokszor nem tervezek előre. A munkámban is így van, hiszen csak azt tudom, hogy néha telefon nélkül megyek el egyik városon kívüli üzletembe. Jók ezek a meglepetések, mert ha nincsenek felkészülve, akkor tudom, hogy mennyire dolgoznak.
- Menj csak... - viszonozom a csókját, és egy pillanatig még a fürdőszoba ajtaját fixírozom, majd előveszem a telefonomat, és tárcsázok.
- Figyelj Elizabeth, készítsd elő a deles ügyfél papírjait, és hozass fel aprósüteményeket, mert utána jönnek a befektetőink, ugye nem felejtetted el? - darálom le a mondandómat a vonal túlvégén lévő nőnek.
- Rendben. Mikor jön be? - kérdez vissza halkan.
- Ha benn leszek, megtudod - felelek egy kis feszültséggel a hangomban, majd bontom a vonalat. Ezeket el kellett intéznem, mert Elizabeth hajlandó az aprósüteményt elfelejteni. Lerakom a telefont, majd a telefon menüjében babrálok, amíg Ive ki nem jön a fürdőből. Ekkor viszont elteszem a telefont, és felállok, és szó nélkül megyek a szobájába vele. Miért ne tenném? Nem rossz indok az sem, hogy így feltérképezhetem a lakását és a hálója az ellentéte szinte az enyémnek. Persze itt is minden Ive-re jellemző, én pedig elismerően mosolygom, majd ahogy befekszünk egymás mellé, csak nem bírom ki, hogy féloldalasan fölé magasodva megcsókoljam szenvedélyesen, és vágyakozva, míg balom elindul a derekától a pizsama anyaga alá férkőzve. A bőre érintése áramütésként ér, és percekig őt érintem mind ajkaimmal, mind ujjaimmal, mire végre el tudok tőle szakadni. Szaporán kapkodom a levegőt, és kihúzom a pizsama anyaga alól a kezem.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet volt egy hét után egy ágyba vonszolni magaddal - suttogom halkan. Férfi vagyok, és tényleg nem voltam senkivel, mióta vele együtt voltam. Kezem az arcára siklik, és beletúrok a hajába. Fel kellene állnom, vagy legalább távolabb kerülni tőle, mert nem tudom, mindig kordában tartani a vágyaimat. Ő tehet róla, teljesen elvarázsolt egész lényével...

Δ [You must be registered and logged in to see this link.] Δ Sorry, I want you sweetheart Δ [You must be registered and logged in to see this link.]

ivonne & gareth

How can you see into my eyes, like open doors?

Ivonne & Gareth

So, You lied to my face...

Csak mosolygok, és jelen helyzetben nem bosszant az, hogy Smith-ről folytatunk komolynak nem mondható értekezéseket. Őszintén nem érdekel most a férfi, csak zavar, ahogy Ive-re néz, ahogy végigméri, elidőzve egy testrészén. Gyűlölöm ezt mondani, de meg kell szoknom. Nem öltöztethetem csukjába Ive-et, és nem is kötelezném rá. Sőt igazából el tudnám képzelni nőiesebb, elegánsabb ruhában. Tetszik az alakja, és az egész lénye magával ragadó. Valamiért csak magamnak akarom, és nem szeretném, hogy más akárcsak rá pillantson, másrészről viszont örülök neki, hogy más is látja a szépségét. Érdekes kettősség ez, amit nem tudok szavakba önteni, és egyelőre nem is áll szándékomban.
- Két hét. Egy hét azt hiszem kevés lenne belőled, de még a kettő is. Ráadásul szerintem nem fog hiányozni neked a kórház - jelentem ki, mikor azt ecseteli, hogy idén még nem volt szabadságon. Igazán szomorú, és azt hiszem igyekezni fogok, hogy jól érezze majd magát, amíg velem van. Persze nem kötöm magamhoz, de sok közös programot tervezek vele.
- Nem sűrűn viszem őt magammal, mert ő addig itthon intézi a dolgokat, de a londoni útra el kell vinnem. Nem tudok öt felé szakadni, így megfelezzük a dolgokat, vagyis majdnem. Két helyre őt küldöm, a többi helyre én megyek. Nem csak Londonba kellene mennem, hanem a külső területre is, de oda majd Elizabeth megy - mosolyodom el. Tudom, hogy még zavarja a nő jelenléte, és jó vele cukkolni. Tetszik, ahogy látom kiülni az érzéseket az arcára, és kis gonoszkodás sosem árt. - Legalább megmondhatod neki a kisajátításomról szóló terveidet - mosolyodom el, majd magamhoz húzom szorosan, hogy érezze, nekem ő a fontos, Elizabeth csak egy alkalmazott, semmi több. Egy asszisztens, akitől nem akarok megválni, mert ritka az ilyen jó munkaerő.
- Viszont te előnyben vagy, ő nem tudja, hogy jössz - adok egy lágy csókot a homlokára, majd elengedem fürdeni. Addig én elintézem a telefont, és a heti programjaimat figyelem. Nem olyan vészes, mint hittem, még New York-ba kell elutaznom, oda viszont egyedül, utána pedig Los Angeles-be. Aztán a hétre ennyi az utazgatás, szerencsére. Elizabeth intézi a többit, én pedig majd átellenőrzöm a papírokat. Hónap eleje van, és a múlt hónapi bevételeket és kiadásokat át kell néznem. Tudom, hogy erre van Elizabeth, de jobb szeretem én is átnézni.
Végül a szobájában kötünk ki. Maga mellé húz, én pedig elragadtatom magam. Érzem, ahogy egész testem fellángol a vágytól, de megszakítom a csókot. Hiába akarom őt annyira, látom rajta a fáradtság egyértelmű jeleit.
- Élvezed, hogy kínozhatsz, de ne aggódj, visszakapod - adok egy enyhe csókot ajkaira, és igyekszem elterelni a figyelmemet. - Az illatom? Csak egy egyszerű parfüm, amit magamra fújtam - mosolyodom el jókedvűen, miközben karjaimba zárom őt. Gyengéden simogatom őt, ami lassan eléri a hatását. Látom, ahogy szemhéjai lecsukódnak, és alig negyed óra múlva egyenletes szuszogása azt jelzi, hogy végre elaludt. Ráfér, hiszen elég kimerült lehet. Óvatosan kelek ki mellőle az ágyból, majd behúzom a függönyeit, végül még egy utolsó csókot lehelek ajkaira, mielőtt magára hagyom. Menet közben még az ételről sem feledkezem meg amit hamar meg is rendelek, és a szakács készségesen elkészíti azt. Ahogy a liftbe beszállok, Miss Goran lép ki onnan rosszalló tekintettel, de én csak egy gúnyos mosolyt küldök felé, majd magamra öltve a szokásos viselkedésemet, beülök a kocsimba, hogy kezdetét vegye a mai nehéz napom....

Δ [You must be registered and logged in to see this link.] Δ Sorry, I want you sweetheart   Δ [You must be registered and logged in to see this link.]