Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Lady Esther Broughton az elmúlt hetek során szerfelett hajthatatlannak bizonyult, amit leírhatatlanul bosszantónak találtam, holott alapjába véve értékeltem az emberi makacsság és állhatatosság becses tulajdonságait minden bájával és kevésbé értékelhető attribútumával együtt. Egyértelműen hozzá voltam szokva ahhoz, hogy az emberek többsége különösebb ellenvetés nélkül rábólintsanak azt ötleteimre, elképzeléseimre, ami most nem történt meg – pontosabban nem, hogy nem történt meg, de tulajdonképpen ez ügyben még különösebben nem is történt semmi említésre méltó, pedig általánosságába véve némi gondolkozást követően az emberek be szokták adni a derekukat a műsoromban való szereplésre, s most, hogy megközelítőleg sem úgy alakultak a dolgok, ahogyan én azt elvártam volna, nem kissé voltam bosszús, tekintettel már pusztán csak arra is, hogy az imént felvázolt koncepció szerint szoktak zajlani a történések, pontosan úgy, ahogyan én azt szerettem és el is vártam. Rendhagyó módon azonban ez az álnok nőszemély minduntalan elhajtott az elmúlt három hét során, feltéve ha jól számoltam. Csakhogy! Én is éppen olyan elhivatottnak bizonyultam; nem engedtem, tekinthetjük úgy is, hogy pillanatnyi nyugalmat sem hagytam neki – figyelembe véve azt, hogy mindeddig úgy tűnt, hogy még csak fontolóra sem vette az ajánlatomat, amelynek meglehetősen kevés részéről sikerült mindeddig felvilágosítanom.
Határozottan úgy véltem, hogy a műsoromban való szereplése mindkettőnk számára kimondottan előnyös lenne – pontosabban azzá válhatna, amennyiben hajlandó lenne beleegyezni. S hogy miért is gondolom ezt arra a válasz még az egyszer egynél is egyszerűbb; személy szerint a műsorommal szerettem az embereket megbotránkoztatni, habár nem ebből tartottam fent az adásokat hétről hátra, azonban szerettem a figyelem középpontjába kerülni a tabukat feszegető témákkal, ebből adódóan szinte természetesnek hatott, hogy idővel majd felkeresem a nőt, aki egyfajta bordélyt működtetett – legálisan, ámbár ez a dolog leegyszerűsített verziója, minden bizonnyal ennél komplikáltabban működik a hely, nem egy szabállyal és kritériummal, különben nem kaphatta volna meg az engedélyeket. Azonban róla se feledkezzünk meg, alapvetően szándékomban állt azt feltételezni, hogy habár itt Las Vegasban némiképpen háttérbe szorultak a kényes témák az emberek ettől függetlenül itt is korlátok között éltek, s azzal, hogy megtudják, hogy van egy ilyen hely a világon talán rájönnek, hogy ez nem szégyellni való dolog, tehát felkeresnék a Lady által üzemeltetett helyet, amivel az ő forgalma is némiképpen megnövekedne – amit nem hiszem hogy különösebben bánna, elvégre mégsem egy családi éttermet futtat.
Tehát azért voltam most itt – egy ifjú művész kiállításának megnyitóján –, hogy egy utolsó kísérletet tegyek, hogy meggyőzzem a nőt.
Éppen egy ádámkosztümbe bújtatott élő szobor előtt ácsorogtam kezemben a telefonommal, amit szüntelenül nyomkodtam, merthogy az új asszisztensemmel nem kevés probléma adódott, reméltem, hogy mindez pusztán csak a tapasztalatlanságra írhatom, mert különben legyen akármilyen kedves és szép is, de kénytelen leszek megválni tőle a közeljövőben, a problémát természetesen mindössze csak az jelentette, hogy újat keresni sem volt nagyon kedvem. Az élet nagy problémái, dohogtam magamban, miközben felpillantottam az előttem álló ádámkosztümben lévő élő szoborra. A fejemet ráztam. Hajlamos vagyok úgy gondolni, hogy már mindent láttam az életben, de nem, mivel ilyen kiállításon még nem igazán voltam, de nagyon úgy látszott, hogy ideje lenne elkezdeni.
Felkaptam a fejemet, amikor meghallottam a nő hangját, abban a másodpercben tudtam, hogy ez lesz az a pillanat, amikor nem keveset kell elrabolnom az idejéből. Utána fordultam, szemeimmel a szőke fürtjeit kerestem, s hamar rá is leltem. Éppen az egyik alkotás előtt állt meg. Nem hezitáltam sokáig, kihasználva, hogy elszakadt a társaságától, rögtön a táskámba dobtam a telefonomat és felé indultam, miközben ügyesen kerülgetve az embereket jutottam egyre közelebb hozzá. – Gyönyörű fénykép – jegyeztem meg, amikor mellé léptem – személy szerint mindig is előnyben részesítettem a fekete-fehér fotográfiákat.
– Megint az a ripoter keres. – hajol oda hozzám bizalmasan Belle, és suttogja a fülembe a szavakat. Továbbra is mozdulatlanul állok, mintha nem hallottam volna semmit. Ennek csupán annyi oka van, hogy Bastien éppen az egyik ruhámat igazítja, és az apró változásokat gombostűkkel rögzíti. Amikor a férfi a fejével biccent, hogy készen vagyunk, leengedem az eddig felemelt karjaim, és a lány felé fordulok. – Mond meg, hogy továbbra sem érdekel minket az ajánlata. – felelem végül, majd amikor Belle távozik, Bastien odalép hozzám, és lesegíti a ruhámat. – Péntekre kész lesz? – – Mon Dieu! Sok munka, kevés idő.. – elégedetlenkedik a férfi, miközben a ruhát szemléli. Odalépek hozzá, és a kezem a vállára teszem. – Tudom, hogy képes vagy rá. – igaz, hogy a kimondott szavak önmagukban nem jelentenek semmit, de a hanglejtés, amellyel kiejtem a szavakat, ígérettel teli. Bastien pedig pontosan érti mindazt, amit valójában ki sem mondtam. Szemei lelkesen csillannak meg, miközben penge vékony ajkai mosolyra húzódnak. Mindamellett, hogy Basiten a divattervezőm, aki nekem és a lányoknak készít ruhákat, egyben a Kastély vendége is. Nem csak készpénzben fizetek a munkájáért, amit mindennél többre tartok, de a kiváltságok vendégeim közözz tartom számon. Ez azt is jeleni, hogy ha szeretné, akkor én magam alázom meg. Ami pedig a [You must be registered and logged in to see this link.] illeti, az egyik kedves ismerősöm kiállítására vagyok hivatalos. Alapvetően nem szoktam részt venni ilyesfajta rendezvényeken. Nem kell magamat mutogatni ahhoz, hogy az emberek a szájukra vegyenek. Viszont ahogy említettem, a szóban forgó művészt már régebbről ismerem, így nem is esik nehezemre, hogy elmenjek a kiállítására. Természetesen ahogy azt előre tudtam, Bastien nem okozott csalódást.
– Csodálatos lett a kiállítás. Igazán büszke lehetsz rá. – a nőnek jól esnek a dicsérő szavak, pedig nem tőlem hallja ezen az estén először. Éppen mondana valamit, amikor odalép hozzá az asszisztense, és arra kéri, menjen vele. – Menj! Fürdőzz a figyelemben. Ez a Te estéd. – Hagyom, mi több, unszolom arra, hogy nyugodtan járjon körbe, és foglalkozzon a többi vendéggel is, ne csak velem. Figyelem, ahogy egy kisebb társasághoz odalép. Pár pillanatig mosolyogva nézem a szemem előtt kialakult képet, végül elfordulok, és elindulok a másik irányba. Az egyik pincér tálcájáról leveszek egy pohár pezsgőt, majd megállok a kép előtt. Egy apró korty kíséretében ízlelem meg az édes nedűt, miközben a fotót figyelem. Már éppen tovább haladnék, amikor egyszer csak meghallom azt a jól ismert hangot, akivel az elmúlt hetekben többet beszéltem, mint bárki mással. – Meg kell állapítanom, kiváló ízlése van Miss Ainsworth. – az Ő szavai után hagyva pár percnyi szünetet szólalok csak meg. Tekintetem a képről lassan a mellettem álló nőre emelem, majd miután tekintetünk összetalálkozott, nem titkolva mérem végig. – Igazán csinos ma este. – Újfent a szemeibe nézve szólalok meg. Tekintetem őszinteségről árulkodik. Sosem esett nehezemre tetszésemet kimutatni vagy kimondani. Ha valami vagy valaki szép, azt el kell ismerni. Mindenfajta női irigységet félretéve, bár ez a legkevésbé sem jellemző rám.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Miss Broughton & Miss Ainsworth Szer. Dec. 17, 2014 8:22 pm
Majdhogynem láthatatlan mosoly játszadozott ajkaim szegletében hallván elismerően csengő szavait. – Nos, egyik állítását sem áll szándékomban vitatni. – Jelentettem ki könnyed hangvétellel, szinte már nevetségesen természetes hangsúllyal, zavartalanul, mintha valóban így lett volna helyénvaló. Akárhonnan is szemlélhettem volna a dolgot – nem csak én, hanem jobbára mindenki más is az ismeretségi körömből – tisztában volt azzal, hogy ízlésemre meglehetősen kevés ember talált volna panaszt, már ami a szépséget és a művészeteket illette, noha az utóbbi témának nem kimondottan voltam szakértője, hova tovább a magam részéről mindössze csak laikusként voltam képes értékelni egy csodálatos festményt, esetleg egy szobrot, mivel a szépségét láttam, azonban ennél többet képtelen lettem volna megérteni, hogy milyen érzést akart az alkotó közölni – feltéve, ha egyáltalán valóban szándékában állt és nem csak mi beszéltünk többet egyes dolgokba a kelleténél, merthogy véleményem szerint nem egy alkalommal így volt. Továbbá, mint általában a megjelenésem most sem hagyott különösebb kivetnivalót maga után, mint általában most is lenyűgözően fesettem – erről tulajdon tükörképem biztosított – és ez határozottan enyhe kifejezése volt annak, amelyet valóban állítani kívántam volna magamról. Hogy pökhendiség lett volna, hogy túlzott elismerésről nyilatkoztam volna magamról? Úgy véltem, nem. A szépérzékem tagadhatatlanul kiváló volt, biztos forrásokból tudtam. Az utóbbi szintén ezen okokból volt igaz. – Mint ahogyan mindig, Önre sem lehet kifogás. Merész darab, mint általában. – Evégett pedig mindig lenyűgözött Lady Esther. Tisztelettel adóztam az irányába, hogy szinte homlokára írva is képviselte azt, ami Ő maga és amivel foglalkozik. Tulajdonképpen az ilyen holmik nélkül nem is tudtam volna már elképzelni – a virágos szoknya, egyszerű fehér inggel... Nem az ő stílusa volt.
– Remélem nem bánja, ha az unalmas köntörfalazás helyett inkább a lényegre térek. Nem szívesen rabolnám a drága idejét, főképpen mert minden bizonnyal ma este nem a munka miatt van itt. – Ellenben velem, merthogy én bizony ma este csak miatta tartózkodtam itt. Érdekelt a művészet, azonban nem annyira, hogy hosszabbtávon lekösse az érdeklődésemet vagy inkább az ágy kényelmét válasszam egy nálam néhány évvel fiatalabb, igencsak jóképű kinézetű fiatalemberrel. Értékeltem a szépséget ebben a formában is, azonban nem kimondottan tudtam vele mihez kezdeni, legalább is nem ebben a formában, ámbár talán az én érzékletességem okozta ezt a problémát, illetve nem ugyan azt gondoltam mint az emberek többsége, azonban emiatt sohasem szenvedtem, inkább értékeltem, hogy másként láttam a dolgokat, mivel ezáltal megtanultam eljátszani azt is, hogy egyesek mit várnak el másoktól ilyen helyzetben. Színjáték az egész világ és színész benne minden férfi, nő. Az életemet lényegében ez jellemezte, viszont én jól éreztem magam a saját szerepembe, lubickoltam benne. – Tehát, mint ahogyan már korábban is említettem örömmel venném, ha szerepelne a műsoromban, nem pusztán azért, mert kedvelem a botrányokat és a felháborodott emberek tekintetét nap napot követve – habár az én esetemben azért ez a legkevésbé sem volt elhanyagolható tényező, révén, hogy mindkettőt kitörő örömmel fogadtam – hanem, mert olyan személynek gondolom magát, aki nem kevés ember szemét nyitná fel, nem mellesleg sokaknak segíthetne is, hiszen feltételezem az emberek még itt Las Vegasban is pironkodnak néha napján. Egyesek talán azt gondolhatják, hogy vágyaik nem normálisak, esetleg aberráltak. – Ugyan! Mielőtt bárki is azt gondolná, hogy nekem számít is bármit is az, hogy ki mit érez, nagyon téved, mivel engem mindössze csak a korábban említett kér dolog, illetve a profit számít. Nagyobb nézettség, nagyobb fizetség. – Az embereknek szükségük van egy pásztorra. – Nem állítanám, hogy életem meggyőző beszéde volt, azonban bíztam abban, hogy az este jól fog alakulni.
– Ezt örömmel hallom. – nyugtázom szavait, és a mosoly csak még inkább kiszélesedik az arcomon. A válasza mérhetetlenül nagy önbizalomról árulkodik, amely tökéletesen illik a határozott fellépéséhez. Sokakat bosszantana ez a fajta, úgynevezett stílus, de engem a legkevésbé sem zavar. Úgy gondolom, ahhoz, hogy egy nő igazán érvényesülni tudjon, hasonló fellépésre van szükség. Nem beszélve arról, hogy az a fajta munka, amelyet az előttem álló nő végzett, nem tartozott éppen a könnyű lehetőségeket kínáló közé. Hírnevet szerezni, és mindezt megtartani egy olyan városban, ahol minden változik.. nehéz feladat. Nagy adag rámenősség nélkül szinte lehetetlen. Én pedig nem vagyok ostoba, és nem kell látnoki képesség hozzá, hogy megjósoljam eme beszélgetés végkimenetelét. A megjelenésemre vonatkozó dicséretét egy biccentéssel fogadom. Mindamellett, hogy egy kedves barát megnyitójára jöttem, ez is egy lehetőség, hogy képviseljem azt a világot, amelyben élek. Amelyből élek. Akár csak azok az éttermek, vagy más kereskedelmi egységek, akik emberek nyakába hatalmas táblát akasztanak, ezzel reklámozva önmagukat, én is magamra vettem a saját hirdetésem. Annyi különbséggel, hogy az én esetemben nem kartondobozról és hívogató képekről és feliratokról van szó, hanem latexról, és önmagunk felvállalásáról.
– Nem, a legkevésbé sem bánom. Ami azt illeti, nagyon is jó néven veszem, ha a lényegre térnek az udvariassági körök lefutása helyett. – jegyzem meg, és teljes testemmel a nő felé fordulok. A kezdeti, barátságosnak nevezhető mosolyom eltűnni látszik. A nő következtetése tökéletes volt, miszerint nem a munka miatt vagyok itt. A legkevésbé sem tartom magam ismert személyiségnek, és a különféle búvárlapok hasábjain sem tűnök fel. A club megnyitása évekkel ezelőtt nagyport kavart, de ez leülepedni látszik. Legalábbis annyira, hogy a nyomtatott sajtónak nem áll érdekében rólam cikkezni. Különféle társasági eseményeken pedig ritkán jelenek meg, és ez is azok közé tartozik. Így hát nem róható fel az, hogy most egész egyszerűen csak szeretném élvezni a kiállítást. Beszélgetőpartnerem hamar a lényegre is tér, én pedig rezzenéstelen arccal hallgatom végig rögtönzött – vagy talán előre kigondolt – kampánybeszédét. Ráérősen kortyolok bele a kezemben tartott pezsgőbe, elvégre ez az ital langyosan a legkevésbé sem élvezhető. Ahogy mondandója végéhez ér, még egy ideig csak csinos arcának vonásait figyelem, végül tekintetem megállapdik mandulavágású szemein. – Tudja Miss Ainsworth, sok nevet és jelzőt aggattak már rám az évek során, de azt, hogy én az útjukat kereső lelkek pásztora lennék? Még sosem ezelőtt. – végül megtöröm azt az egy percnyi csendet, ami egyébként is az én feladatom, és vörös ajkaimra egy hitetlenkedő mosoly kúszik. – Úgy gondolom, hogy az emberek eddig is tudták, és ezek után is tudni fogják azt, hogy hol, hogyan és miként kereshetik fel a clubomat. Azok, akik félnek a saját vágyaiktól, nem fogják meggondolni magukat attól, hogy engem látnak a televízió képernyőjén. – El kell ismernem, nagyon jól bánik a szavakkal, és ezzel tisztában is van, éppen ezért nem érzem a késztetést arra, hogy eme gondolatomat hangosan kimondjam. – Mindazonáltal nagyon kedves, hogy így gondolja, de én a legkevésbé sem vagyok „pásztor” típus, aki összetereli, és egyben tartja a saját nyáját. – jegyzem meg, és az immáron kiürült poharam az odalépő pincér tálcájára teszem, de nem veszek el újabbat. – Pontosan mi lenne az, amire rá akar világítani a velem készített interjújában? Mivel lenne több, mint a hasonló témában készített rövid kis filmek? – Ugyan nem mondtam se igent, se nemet jelen beszélgetésünkben a már korábban elutasított kérésre, viszont most először érdeklődöm a megvalósítás iránt. A személyes beszélgetés mindig más, mint az emailben és telefonon váltott üzenetek sokasága. Nem hazudok, felkeltette a kíváncsiságom, főleg most, hogy arc, hang és mimika párosul ehhez az egész történethez. Érdekel, miben lenne ez más, elvégre nem én vagyok az első, sem az utolsó aki ebben a témában jártas. Többen is foglalkoztak már ezzel, több-kevesebb sikerrel. Várakozó pillantással nézek a fiatal hölgyre, aki most először kap rá esélyt, hogy lenyűgözzön.
The city of sins awaits you
Vendég
Egeret ide és lenyílik!
Vendég
Tárgy: Re: Miss Broughton & Miss Ainsworth Kedd Dec. 30, 2014 1:27 pm
Fölöslegesnek véltem, hogy mindkettőnk kimondottan drága idejét pazaroljam – különösképpen az enyémet, aminek különösen nagy hangsúlyt fektettem, tekintettel arra, hogy az idő pénz – legalább is ezt mondják, akárhogy is van számomra tényleg ezt jelentette. Az igazat megvallva az övé nem különösebben érdekelt, ugyanakkor némiképpen igyekeztem is tapintattal lennie rá, ugyanis azt én magam sem szerettem, hogy ha kellemes időtöltésem közepette munkával zargatnak – hova tovább, személy szerint közel sem fogadtam volna ilyen kedélyesen és elegánsan, mint ahogyan azt ő tette – legalább is én minden bizonnyal megeresztettem volna egy halvány fintort jelezvén rosszallásomat, rosszabb esetben pedig még ennyire sem lettem volna erélyes és/vagy kedves. Egyetlen pillanat erejéig megfordult a fejemben a gondolat, hogy nem éppen a leginkább kifejező szavakat alkalmaztam, s ez némiképpen megingatta töretlen, szilárd lábakon álló magabiztosságomat – persze, mindennek jelét nem adtam, illetve nem is adhattam, különösképpen azért, mert nem szerettem volna, ha jól felépített álcám odavész – arról nem is beszélve, hogy nem lett volna számomra túlságosan kedvező semmilyen helyzetben, szituációban. Határozottan gyengeségnek éreztem volna, márpedig én az a fajta voltam, aki egyetlen másodperc erejéig sem szeretett gyengének látszani figyelembe véve azt, hogy ezzel egyidejűleg esélyt adtam volna a másik félre arra, hogy támadási felületnek titulálja eme hiányosságomat – aki hozzám hasonlóan szemérmes, szemfüles és – legfőképpen – gátlástalan. Tudtam, ezt nagyon jól, elvégre nem egy alkalommal már én is alkalmaztam ezt a technikát – s tapasztaltam is. Tudtam, hogy ha valaki nyaka körül szorul a hurok, akkor az egyenlő lehet a halállal – finomabban fogalmazva az elvesztegetett lehetőséggel, amiért megint csak nem voltam oda. Az ilyen kívánatlan helyzetek jobbnak láttam elkerülni. Fiatalabb koromban számtalan ilyen lehetőséget szalasztottam el, ma már ezt nem tehettem meg a tapasztalatokkal a hátam mögött. Nem engedhettem meg senkinek, hogy bárki is belém vájja a kis fogacskáit és tépjen meg, mert az számomra komoly nehézségeket jelentett volna, a riválisaimnak pedig nagy előnyt. Nem, én ezt nem engedhettem meg magamnak. Egy egyszerű ember, aki nem a média árnyékában mozog, az igen, feltéve, ha semmire sem akarja vinni. – Lehetséges, hogy igaza van, nem tagadom, azonban nem látok bele az emberek fejébe. – S eme tulajdonságom miatt szerencsésnek is véltem magamat. Sok buta és fárasztó ember lakta világunkat, akik méltatlanul találtak magukat előnyös pozícióban. – Mindenesetre arra nem vennék mérget, hogy nem merengenének el, ezt butaság lenne feltételezni. Ugyan a fejemben nem egy alkalommal elképzeltem a beszélgetést, szinte mindent összeszedtem a fejemben, azonban, mint ahogyan a színpadra lépő színészek, táncosok vagy bármely más művészek én is úgy éreztem, hogy hirtelenjében mindent elfelejtettem. Mondhatni szöveg nélkül maradtam. Pedig, a beszélgetés java része csak most kezdődött el, ugyanis ha itt bármit rosszul fogalmaznék meg, s mindezt nem kellő fellépéssel és elképzelések lehetőségeivel tárom elé, akkor könnyedén megeshet, hogy nem csak az egész tervem borulhat, hanem időnek ideje előtt távozhatok. Én nem azért jöttem ma, hogy üres kézzel távozzam. Ó, dehogy! – A műsorom interaktív, Lady Esther – közöltem vele hanyag eleganciával, oly módon, mintha ez mindent el kellett volna áruljon – személy szerint jobban szeretek bemutatni egyes dolgokat, mintsem csak beszélni róluk, egyes emberek a nézőközönség soraiból pedig igencsak vállalkozó szelleműek, szíves örömest kísérleteznek, ha más nincs akkor én lennék az élő kísérleti alany. Úgy vélem, ez mindenképpen meggyőzőbb, érdekesebb, valamint figyelemfelkeltőbb, mint egy a témában készített megannyi dokumentumfilm, amelyek ellenére is számtalan tisztázatlan kérdés és tévképzet van a témával kapcsolatban. – Egy pillanatra elhallgattam. – Ráadásul ideje volna az embereknek olyan embert látniuk maguk előtt, aki valóban ebben a körben él és mozog, nem csak a száját jártatja, s akinek akár feltehetik a kérdéseiket, személyesen vagy más formában, például telefonon. S hogy mire akarok rávilágítani? Arra, hogy az emberi természet sötét oldala, habár állatias, de attól még a lényünk részét képezi. A mondanivalóm tömören ennyi lett volna. Nem állt szándékomban lyukat beszélni a hasába, úgy véltem az erős bizonygatás alkalmanként inkább válik hátrányára az embernek, mint sem előnyére, mivel inkább erőszaknak hatott. Ebben az esetben nem éreztem szükségét, sem helyénvalóságát.
– Kész szerencse, hogy nem rendelkezik ilyen természetfeletti képességgel, Miss. Ainsworth. Félő lenne, hogy az őrületbe kergeti a kiváltságnak hitt képesség, mellyel túlságosan sok új információ szakadna a nyakába. – természetesen mindaz, ami megjelenik a fantasy filmekben, vagy a képregényen színes kockáin, nem összekeveredendő a valódi élettel. Tisztában vagyok azzal, hogy Ambrosia iménti kijelentése inkább volt költői, mintsem valódi. Mégis szemrebbenés nélkül buknak ki a szavak a vörös ajkaim közül, szenvtelenül, kissé mit nem törődőn. Ennek oka az is lehet, hogy nem túlzottan veszem komolyan a beszélgetést. Legalábbis ezt a látszatot kelthetem, a valódi gondolataimat elrejtve. Valójában szórakoztat a párbeszéd. Az, ahogyan egy fiatal, és kétségtelenül gyönyörű, ambiciózus nő megakar engem győzni igazáról. Az újabb szavakra nem felelek semmit, csak átható pillantással nézek az enyémhez hasonlatos, világos szemekbe. Nem az a fajta ember vagyok, aki nem ébresztene valamiféle érzelmet, így ezt nevezhetjük gondolatébresztőnek is. A folytatás pedig, ami az én meggyőzésemet illeti, egyre inkább érdekesebb lesz. Ahogy beszél, úgy ül ki finom vonásaimra a meglepettség. A szépen ívelt szemöldök egyre magasabbra szalad, s tekintettel arra, hogy vizuális típus vagyok, akaratlanul is elképzelem a vázolt jelenetet, minek hatására széles mosolyra húzódnak ajkaim. – Önként vállalná azt, hogy egy ország előtt a kezembe adja az irányítást a teste és elméje fölött? Lehet, hogy én értettem félre a szavait, de az iménti monológja erre engedett következtetni. – ha akarnám, sem tudnám tovább leplezni érdektelenséggel az egyre növekvő kíváncsiságom. – Ezt Ön sem gondolhatja komolyan Miss Ainsworth. Az, hogy a nézőközönsége szeme láttára törjem meg, és érjem el, hogy megalázkodjon előttem túl nagy ár egyetlen egy sikeres fejezetért. - Nem kerülte el a figyelmem, amikor azt említette, hogy a nézők sorai közül is kikerülhet egy partner erre a feladatra. Inkább a saját magára irányuló kijelentés ragadta meg a figyelmem. A széles mosoly egyre kisebbé szelídül. A fejem kissé lemondón csóválom meg. – Nem hiszem, hogy tisztában van vele, mire is vállalkozna. Teljesen más szemmel néznének az emberek Önre, és ezt most nem pozitív értelemben értem. – belekortyolok a pezsgőmbe, és még ha nem is mondtam egyértelmű választ, olybá tűnhet, hogy a beszélgetést befejeztem. De ekkor újfent megszólalok, szemeim ráérősen végigfuttatva az előttem álló női alakon. – Nem ismerem Önt Miss Ainsworth, de mégis az a benyomásom arról, hogy Ön sokkal inkább domináns alkat, mintsem egy irányításra szoruló lélek. – Beszéd közben még mindig alakját nézem, és egy rövid pillanatra elmerengek ívelt ajkain, míg mandulavágásún szemire nem siklik a pillantásom. – Természetesen mindig fennáll a lehetősége, hogy tévedek. – jegyzem meg, enyhén kihívó mosollyal az ajkaimon, majd körbe nézek a termen, ahol egyre több ember tódul be, hogy a kiállított képeket megtekintse. – Sajnálatos módon nem lehet itt bent dohányozni. – Jegyzem meg, és szavaimban ott van az is, hogy most érkezett el a pillanat, amikor a helységet elhagyom, annak reményében, hogy a kiállító terem emeletén található erkélyre menjen friss levegőt szívni. Illetve nem csak azt. Felé fordulva nézek ismét rá. – Velem tart? – a kérdésem a legkevésbé sem udvarias. Nem tenném fel, ha nem akarnám így. Ha nem folytatnám szívesen ezt az egyre érdekesebbé váló beszélgetést. Viszont könyörögni én sem fogok, így amennyiben a kérdésemre elutasító választ kapok, a beszélgetés itt véget ért. Ha azonban a fiatal hölgynek kedve támadna velem tartani, úgy pár perc, és némi lépcsőfok megtétele után egy erkélyen találjuk magunkat. Kettesben.
Kezdőlap
Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by 
Tárgy: Miss Broughton & Miss Ainsworth 