Chrysander Howard Campbell

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok
◆ negatív tulajdonságok

Lassan veszed kezeid közé, finomkodva, nehogy valami baj legyen. Figyelsz minden rezdülésedre, érzed, hogy szíved hevesen dobog. Magadban fohászkodsz az éghez, hogy végre úgy teljesíts, ahogy szeretnél. Az érzelmek csak úgy kavarognak benned. Szenvedély. Izgalom. Vágy. Türelmetlenség.
Hamarosan elérkezik a csúcspont, mely után már nincs visszaút. Egy utolsó mély sóhaj, lehunyod ragyogó kék szemeid és vársz. Vársz lélegzet visszatartva a pillanatnyi csendben, mígnem egy női sikoly tudatja veled, hogy sikerült, megcsináltad. A végtelen örömödben te is felkiáltasz, és végre lenézel az asztalra, ahol a szerencsehozó kockáid nyugszanak.
Igen, mondhatjuk, hogy a szerencsejáték a lételemem. Jobb, mint a szerelem, a szex, a kedvenc kajád otthon. Jobb mindennél. És én erre már ilyen fiatalon ráéreztem. A kaszinókban láthat bárki igazán felszabadultan néhány pillanatig a győzelem részegítő mámorában.
Átlagos hétköznapjaimon egy kissé gunyoros, kellően magabiztos, narcisztikus figurának lehet titulálni, aki emellett okos, kiváló tanuló, pedáns, és talán kissé talán túl versengő. Eme felszínen lebegő képhez köthető a megfontolt beszéd és az elővigyázatosság. Hiszen ki az a hülye, aki fejest ugrik a medencébe, anélkül, hogy megnézné van-e benne víz?
Már sokszor hallottam azt a kifejezést, hogy gazdag ficsúr, a család kedvence, a hatalmas vagyon örököse, aki egy önző dög. Nem kell a pletykákra hallgatni, nem vagyok én feltétlenül ilyen. Hazugság, hogy nem állok le senkivel, mindenkinél felsőbbrendűnek érzem magam, és még az óvszert is egy inas húzza fel.
Megválogatom a társaságom, igaz, de sosem első benyomásra. Éreztetem mindenkivel, akit leköröztem már valamiben, hogy fölötte állok, de csak ha szükség van rá. A nemi életemre meg ne fecséreljünk több szót.
De! Ha fogadásról van szó, esetleg egy kis pókerről… nem számít, hogy ki, esetleg mi vagy és éppen mit akarsz, én minden őrültségre vevő vagyok. Imádom a kihívásokat, imádok nyerni, imádok az emberek fölé kerekedni bármiben, ekkor igazán jól érzem magam.
Mélyebb érzelmeim bugyrait nem teregetem ki, mint a mosott ruhákat, csak egy személy láthat be, a sötét gödörbe. Tudom, hogy tudod, kire gondolok.
Szóval nem állítom azt, hogy bennem megtalálod a legjobb barátodat, akivel délutánonként elmehetsz sörözni, vagy este egy szórakozóhelyre csajozni. Viszont ha kíváncsi vagy, hogy melyikünk csábít az ágyába több hölgyet vagy gurít le a torkán több tequilát, akkor örömmel várlak, barátom.

◆ egyebek: amit fontosnak tartasz a karakterről

Történet vagy szerepjátékos példa

Egy angliai magániskola
3 évvel ezelőtt
Jól esik egy ilyen este után ejtőzni egyet a hajnal hűvösében. A sötét égbolt egyre tarkább színekben pompázik, a csillagok elhalványulnak, akárcsak ellenfeleim reménye néhány órával ezelőtt.
Csukott szemmel cigarettázok a háborítatlan csendben. Érzem, hogy jön, mélyen belül. Tudom, hogy ő. Megmagyarázhatatlan kötődés ez kettőnk között. De persze az ikreknél nem ritka.
Néhány pillanat múlva egy cipő érkezik mellém, majd rögtön utána a bájos kishúgom is, akit rögtön meg is kínálok whisky-vel, míg én kiveszem a számból a cigarettám
– Ünneplünk.
- Pazar nap? - dallamos hangja egyfajta lelki békét hoz el számomra, mindig.
- De még milyen – válaszolok neki rögtön - A végén már komolyan fontolgatták a játszópajtik, hogy lelőnek. Ez az átka, ha nem csak tisztességes emberekkel pókerezel – Mély sóhaj hagyja el ajkaim. Megvan a maga rizikója az ilyen játszmáknak. De ha meghúzod a határaid, nem lehet gond.
- Mert szerinted a szerencsejátékosok tisztességesek..
- Miért, talán úgy gondolod, hogy én tisztességtelen vagyok? - fordítom a fejem felé egy enyhe homlokráncolás közben. Tudom, hogy csak félt, hiszen ő előttem egy nyitott könyv. A mozdulatai, a pillantása, a hangja. Minden árulkodó jelet észreveszek rajta. Ahogy ő is énrajtam. És jól tudja, hogy a játék számomra szent, szóval az ilyen megszólalásai mélyre mennek - Freudi filozofálgatás nélkül erre nem tudok válaszolni. Hol is voltál ma?
- Egy bár hátsó kis raktárában. - újabbat szívok a cigiből, ami már a végét járja - Apánk egyik kedves beszerzőjével és annak a sógorával. Tudod, az a nagydarab, ötven körüli, kopasz pasas, aki mindig dicsérgeti az alakodat. Van néhány illegális biznisze, amikhez kellett volna pénz. Izgalmas játék volt, nagy tétekben. És taroltam. Mint mindig – a csikk repül, én meg egy lágy csókot nyomok Chryseis homlokára - És a te napod hogy telt?
- Ugh, Franco? Ki nem állhatom azt az embert. Egy öltönyös disznó jut róla eszembe. Még a hangja is olyan - fintora édes, mindig mosolyoghatnékom van tőle, ám most visszafogom magam, hiszen igaza van. Az a fickó egy perverz állat - Muszáj ilyen emberekkel játszanod? Nem is élvezném őket megkopasztani...
- Áh, nem számít, hogy kivel... – legyintek hanyagul, majd az üveg után nyúlok. Szegény májam, még a végén kiszárad - Jól tudod, hogy nekem csak a játék a fontos.
- Azért remélem, jelentenek némi intellektuális kihívást. Nem szeretném, ha elpuhulnál - nem kell lenéznem rá, hogy tudjam, szinte fülig érő vigyor ragyog porcelán arcán - És visszatérve...egészen tűrhető napom volt. Úgy sem hiszed el, mire vettük rá Redwoodot.
- Ne aggódj, szinten tartom magam. – viszonzom én is vigyorát, aztán kezem a dereka köré fonom. Minden porcikám örül a közelségének - Na, mesélj, te agyafúrt nőszemély.
- Jött Felixnek eggyel...a múltkor alul maradt a felelsz vagy mersz partin. És tudod, volt az a rendszeres szobalányos ügylete, ami miatt az apja majdnem Új-Zélandra küldte bentlakásosba. Hát… most bemeséltük neki, hogy a húga magántanára odavan érte. Az a hülye még házi videót is csinált. Khm, visszaküldtük a tanárnőnek. Kíváncsi vagyok most, hogy magyarázza majd ki magát. De ííírtó ideges volt.
Csak egy fejcsóválás. Ennyit tudok kisajtolni magamból. Ez a lány erre termett. Profi játékos ő is. Csak más téren.
- Esküszöm, ha nem a húgom lennél, félnék tőled. De azért vigyázz. Te se szívózz olyannal, akivel nem kéne. Imádom a csinos pofid, de az se segít mindig.
- De hát én nem is csináltam semmit - Azok a szemek! Rémisztő, hogy mennyire igézőek. Nem csoda, hogy mindenki bedől neki. - Felixé a balhé. Én csak finoman elejtettem pár lényegre törő infót a tanárnőről. Ő sosem figyel a részletekre... – közben én is keresztbe rakom a lábaim egymáson - Úgyis tudod, hogy a végén megússza. Te is megúszol mindig mindent – A bökdösésre összerezzenek mosolyogva. Így van, én is mindig megúszom. Nekem jó a beszélőkép, ő szépen pillogtat. Na és persze mindketten jó alkukat kötünk. Viszont mégis mindig ott motoszkál bennem az a ' de ha valami baj lesz...'
- Jó, most nem. De azért... Tudod, hogy mire gondolok. - a pillantásom már elég, nem kell befejezni a mondatot. Féltem. Ő a másik felem. Az életem hatalmas kirakósának hiányzó darabkái. Azokat senki nem tudná kitölteni, csakis ő.
- És még jó, hiszen én csak játszok. Azt meg tudtommal szabad.
- Tudok vigyázni magamra. Ahogy te is. De az illegális pókerjátszmáidért meg én nem vagyok oda
- Nos, ha te is, akkor én is tudok, nemde? - azzal talpra lököm magam és felé nyújtom jobbomat, hogy őt is felhúzhassam - Gyere, induljon jól a napunk – A tető széléhez sétálok vele, ahonnan pazar kilátás nyílik a felkelő napra. Igen, ez a tökéletes reggel, a tökéletes személlyel.