*Utáltam, hogy sietnem kell, de nem igen volt más választásom. A múltkori... pontosabban pár nappal ezelőtti munkából, még nem jött meg a pénz. Valamikor a hét folyamán fog a számlámra érkezni. Legalábbis marhára remélem. Ugyanis, bár ez borzasztóan hangzik az én számból, az elveimmel... de nem fillérekért tettem szét a lábam. Eléggé nagy összegért, elméletben olyan nagyért, hogyha megkapom akkor hónapokig nem lesz gondom az albérlettel sem... de ez majd kiderült. Bár kellemes este volt meg kell hagyni, és átestem a nagy holdponton... már voltam hármasban. Mondjuk erre nagyon nem kéne büszkének lennem... azt hiszem. Ha anyám megtudná, hogy eddig fajultak a dolgok, valószínű, hogy tengernek menne... áh de miket beszélek? Semmi sem történne... Nem érdekelné, ahogyan az sem érdekelte igazán, hogy mit tett Greg. Csak és kizárólag a hírnevét és a vagyonát féltette. Az kicsit sem zavarta, hogy a lánya ki van bukva, szerintem az sem érdekelte, hogy megszöktem. Máskülönben kerestetett volna a rendőrséggel. És hát azért... nem mentem olyan messze. Sokáig New Yorkban voltam, csak utána jöttem ide... de ez sincs nagyon távol. A rendőrök biztosan megtaláltak volna, ha anya bejelenti az eltűnésemet, de nem tette. Nyilván örült is neki, hogy megszabadult egy... problémás gyerektől.
Ahogyan belépek a bárterembe, azt hiszem egy pillanatra a lélegzetem is elakad. Nyilván ez volt a cél, a minél nagyobb pompa... Picit beljebb lépek, hogy ne az ajtóban ácsorogjak, s sokat látott szemeimmel végigpásztázom a bentieket. Azonnal és könnyedén kiszúrom az escort lányokat, és a prostikat, mert, hogy ők is képviseltetik magukat itt, nem én vagyok az egyetlen. Nem mintha mindet ismerném, csak látszik. A gazdag feleségek, ezer wattos mosollyal csókolgatnak a levegőbe, és mindenkit ismernek és már pletykálnak is...A nők, akik a karrier építés miatt vannak itt, már szóba is elegyedtek a potenciális üzleti partnerrel vagy főnökkel. Ők szolidan festenek, szoros konty, minimális smink, általában fekete ruha, és mindenre értelmesen bólogatnak, valamint szakmai szavakat használva, anekdotáznak, és röhögnek a belső vicceken. Vannak azok akiket össz-néven nevezzünk csak "gyerekeknek". A gazdag csemeték. Feltűnő, ruhákban, de nem annyira szexiben, mint egy prosti, anyuci meg apuci még beleszól a dolgokba. Ők itt vannak tizenkét éves kortól egészen húz éves felnőttekig. És most jönnek a kurvák és az escortok. A prostik mélyen dekoltált, hosszú ruhában tetszelegnek, nem túl kihívóan tekintve, hogy az esemény milyen. De azért itt-ott kivillan egy-egy csipkés melltartó szegély vagy éppen pánt. Az escortok inkább elegánsak. De ami közös, hogy mindannyiunk profin néz ki, profi haj, remek smink. Ami viszont a legegyértelműbb, hogy minden ilyen lány, bájosan mosolyog a társaságban, és ritkán szólal meg, remek helyeken nevet, s a kísérő felé olyan lopott gesztusokat tesz, amit egy naiv szem, meg sem lát.
Így fedezem fel a céltudatosan felém tartó alakot. Végigmérem, a szőkésbarna feje búbjától a cipője orráig. Egy ember járásából sok mindent le lehet venni.
Megfogom a kezembe nyomott pezsgős poharat, s elmosolyodok a kézcsókra. Arcom két oldalán apró, édes kis gödröcskék jelennek meg, ahogyan mindig amikor mosolygok.
- Én meg Izzy, bár gondolom ezt már tudja.- Persze, hogy tudja, nem csak mi kapjuk meg a partnerünk nevét, hanem fordítva is. Megrándul az ajkam, ahogyan végigvezeti a tekintetét rajtam. De van a szemében valami olyasmi is ami nagyon nem tetszik...Nem vagyok egy tárgy, és még is úgy nézett rám, mintha nem lennék több egy megvehető, színes vázánál, na ne már!
- Tetszik a látvány?- Kérdem felhúzva a tekintetemet. Ugyan nincs igazán él a hangomban, de remélem a kérdés jelzi neki, hogy azért nem teljesen vagyok elragadtatva a pillantásától. Most nem azt mondom... Marha szexi a fazon...Na de könyörgöm!*

*Pillantásom megakad a felém közeledő férfin, és azonnal tudom, hogy ő lesz a partnerem a mai nap folyamán. Igyekszem felméri amit csak lehet, így első pillantásra. Olyan határozottsággal és magabiztossággal közeledik, ami csak a nagy hatalmú gazdag férfiak sajátossága, vagy az pszichopatáké. (Persze a kettő nem zárja ki egymást.) Igen, ez az a tipikus járás, amit annak idején Gregnél is láthattam, mintha az övé lenne az egész világ. Érdekes módon apámban nem volt ilyen. Pedig ő is gazdag volt, talán habitus kérdése is. Valakit megront a pénz és beképzelté tesz, valakinek csak egy eszköz. Apámnak a családja volt a mindene, értünk kereste azt a rengeteg pénzt. Oh, ha tudná, hogy mi lett a lányából, és, hogy abból a pénzből egy peták sem lett az övé...
Tehát a járása, tipikus ki ha én nem, s ahogyan rám pillant... ebből a nézésből már tudom, hogy meg fog gyűlni vele a bajom. És nem csak azért, mert már tudom, hogy mi járhat beképzelt kis fejében, egyértelmű szándékai az arcára vannak írva, és még csak nem is próbálja meg leplezni őket. Szóval nem csak ezért... hanem mert kicsit sem hagy hidegen. Elhatározásom egyenlőre erős és sziklaszilárd volt: Nem fogok lefeküdni vele. Méghozzá azért nem, mert még sosem éreztem, hogy valakihez első pillanattól így vonz valami. Igen hajlottam volna rá, hogy lefeküdjek vele, már most, és ez borzasztóan ijesztő volt. Persze biztos, orbitálisan jó szexben lenne részem... de ez még nem jelent semmit. Az olyan embereket akikkel így működik a kémia el kell kerülni, mert csak katasztrófa lehet a vége. Már csak azért is amit levettem így elsőre... veszélyes fazon, és nekem nem kell a veszély. Nekem nyugalom kell, a pszichológusom is ezt mondja, hogy keressek magamnak egy rendes férfit, aki mellett megnyugvást lelhetek. Hát biztos, hogy nem ő az a férfi! Eléggé egyértelmű.
- Ahogyan gondolod.- Mosolyodom el, nekem igazából mindegy, hogy tegeződünk-e vagy sem. Mind a kettőhöz hozzá vagyok szokva.
A pezsgőbe kortyolok.-Hmm... igen, bár azt hiszem ezzel minden nő így van amelyik szereti a pezsgőt.- Pillantása, ahogyan végig mér, elég sokat sejtető, és pont annyira izgató, mint felháborító. Lelki szemeim előtt megjelenik a kép, ahogyan felettem és bennem mozog. Biztosan remek felső teste van... Megnyalom hirtelen kiszáradt számat, s hálát adok az égnek, hogy éppen csak egy kis pír jelenik meg az arcomon, és nem vörösödöm el, mint egy cékla. Az ritkán történik meg, és általában akkor ha ideges vagyok.
Kicsit élesebbre sikerül a kérdésem, mint amilyennek szánom, de ezt tudjuk be a pillanatnyi zavarnak.
- New Yorki vagyok, bár már egy ideje itt élek Las Vegasban.- Nagyvárosi lány, igen. Szerettem New Yorkot... a tömött utcákat, az állandó rohanást, a pezsgést. Jó kis hely. És te?- Én még mindig a kis pezsgőmet szopogatom, amiből alig fogyott. Bár finom, tudom ha most hagyom, hogy az alkohol elvegye a maradék eszemet is, akkor tényleg alatta, felette vagy előtte térdelve fogok kikötni, és egyiket sem lenne túl helyes... főleg az elhatározásom miatt.*

*Annyira veszedelmesnek tűnt. Önmagában is, de számomra meg főként. Úgy áradt belőle az energia, hogy biztos voltam benne, ha nagyon akarná akkor térdre tudna kényszeríteni az akaratával. És ez borzasztóan megijesztett. Pont ezért akartam távol tartani magam tőle. Igen, már most felismertem a veszélyét. Ezt az estét már végig csinálom, mert muszáj, de azt hiszem ennyi is volt. Az ember lánya jobban teszi, ha távol tartja magát az ilyenektől. Önmagában is veszélyes fazon, de nekem még inkább... ugyanis menthetetlenül vonzódtam a rossz fiúkhoz. És ezt Greg hatásának tudom be. A pszichológusom szerint bizony egy stabil, kedves, biztonságot nyújtó férfira lenne szükségem.
Majdnem belepirulok a pillantásába, de azért igyekszem tartani magam. Még csak az kéne, hogy egy ijedős szende-szűznek nézzen.
Összeráncolom a szemöldököm a szavaira, miközben kortyolok a pezsgőből. Nem húzódok el, ahogyan a fülemhez hajol, kicsit sem taszít a közelsége. Sőt, olyan mint, egy kicseszett, ember alakú mágnes, legszívesebben még közelebb húzódnék hozzá. De nem moccanok.
Viszont a szavai hallatán majdnem félrenyelek, a torokköszörülésem így is elárul, és azt hiszem a pír is ami ebben a pillanatban bárhogyan is próbálkoztam, de elöntötte az arcomat. Kortyolok a pezsgőmből, hogy letisztítsam a torkomat.
- És még is mit árul el rólam az, hogy szeretem az édeset?- Igen, kíváncsi vagyok. S bár óva intettem magam Victortól, még is belementem a játékba...
Én hülye. Kit érdekel, hogy mit árul el rólam egy pezsgő? Ugyan már, ez nyilván egy hatalmas nagy baromság. És kicsit sem igaz....
- Akkor elég nagy játék és prosti függő lehetsz....-Jegyzem meg szemtelenül. Ami a szívemen, az nagyon sokszor a számon is. Uh, mennyi ügyfél panaszkodott rám, még a legelején, amikor ezt az egészet elkezdtem... S úgy tűnik, hogy azóta sem lett sokkal jobb a dolog. Még mindig nem tudom befogni a pofám. De most már késő visszaszívni. Így hát csak, a pezsgőm felett, rámeresztem, ártatlan kék szemeimet. Ez beszokott válni...
És ahogyan észrevettem, neki jobban bejövök az átlagnál, tehát talán még inkább hatásos lesz. Kék íriszeimet az övébe fúrom, ami nem annyira jó ötlet... még sem. Pillantásától elakad egy pillanatra a lélegzetem, s szinte azonnal kiszáradnak az ajkaim. De jó is lenne megcsókolni az övéit...
De nem! Eldöntöttem, hogy kemény leszek és nem adom meg magam. Az túl könnyű lett volna, túlságosan is kézen fekvő. Lassan kortyolgatom a pezsgőmet, hogy ne rúgjak be.
- Hmm... netán keresel valakit? Én is keressem? Négy szem többet lát...- Mondom vidáman, és pillantásom végigsiklik az összegyűlt embereken. Jól átlátok egyébként a tömegen, szakmai ártalom azt hiszem. És könnyen kiszúrom a megfelelő egyéneket is, leírás alapján.
Akaratlanul is megfordul a fejemben, hogy talán valami nőt keres. Jaj, ne már! Nem akarok féltékenységi háromszögbe keveredni... S bár nem akartam lefeküdni ma Vitorral, még idegesít a tudat, hogy egy másik csaj miatt vagyok itt. De miért is? Hülyeség az egész! Ő csak egy újabb kliens a sok közül, és ha féltékennyé akar velem tenni egy csajt, hát tegyen! Igen, ez a profi hozzáállás....*

*Lehengerlő? Vajon ez a szó megfelelő rá? Mit szoktak mondani a határozott férfiakra? Az ilyenektől ájul el a legtöbb nő. Hát tökéletesen meg tudom érteni. Nekem is görcsbe rándul a gyomrom a közelségétől. És igen, a jobbik értelemben...A nézése, a lénye tette azt hiszem. Kémia, igen, a hormonok és proton, neutronok és ki tudja, hogy még mi egyéb szállingózása a levegőben. Mindent a kémia irányt, azt is, hogy mennyire szimpatikus számunkra egy ember elsőre. Igen, csak a kémia az oka. Az ösztönök! Viszont azért vagyunk emberek, hogy uralkodjunk az ösztöneinken. Nem,de? S pont ennek köszönhetem, hogy nem ugrok ki rögtön a bugyimból, a lábai elé vetve magam, és könyörögve, hogy dugjon meg. Oh, nem... ez nem fog megtörténni. Sőt még a dugás része sem. Én a biztonságos emberekkel szeretek dugni. Akik pont annyira izgatóak számomra amennyire kell. És akkor nincs baj. Az ilyenek, akiknek már a jelenléte is felér más pasi édes suttogásával... nos, nem nekem valók. Nem szabad hagynom, hogy megint irányítsa valaki az életem, hogy elvesszek. Önállóságra van szükségem és határokra, korlátokra amiket betartok magamnak...
Sikerül zavarba hoznia, nem meglepő, nem is olyan nehéz. Kevés férfi ilyen nyílt egyébként, és még kevesebben akarnak ilyen egyértelműen, szándékosan zavarba ejteni.
Visszakérdezek, mert a kíváncsiság nagy úr, bár ne tettem volna...
Nyelek egyet, ahogyan puha ajkait megérzem a bőrömhöz simulni, érzem, hogy megremeg a bőröm, s végigszalad a hátamon a már oly jól ismert libabőr. A gyomrom egy pillanatra borsószemnyire rándul össze, s a hatás az ágyékomban visszhangzik. Ó a fancba... és amit mond...
Elakad a lélegzetem, ahogyan megérzem a nyelvét. Jajajajaj... Lehajtom a pezsgőm mikor eltávolodik, pedig lassan akartam elszopogatni, hogy ne rúgjak be. De ezek után szükségem van az italra...
A poharam egy pillanat alatt kiürül, ahogyan az övé is.
Elgondolkozva összeráncolom a szemöldökömet, de a válasz hamar megszületik.
- Semmi közöm hozzá. Nem tisztem megítélni a kuncsaftokat.- Húzom ki magam a kalamajkából amibe saját magamat sodortam bele. Ha betudnám fogni a számat, akkor most nem kéne ilyen kérdésekre válaszolnom. Nem igaz?
Megmerevedek, ahogyan megfogja az államat, s egy pillanatra elveszik minden, csak az ő jeges szürke pillantása és ajkai maradnak a világon. Azt hiszem a pupilláim kitágultak a várakozástól, s érzem, hogy minden idegszálam azonnal haptákba vágja magát. Ahogyan közelebb invitál, gyengéden az államnál fogva, engedelmesen közelebb lépek. Azt hiszem nem is tehetnék másképpen, mintha a testem nem akarná tudomásul venni amit az agyam ordítva próbál megértetni vele.
Zavartan pislogok, ahogyan hátrahúzódik. Oh a fenébe... Megvárakoztat... Ezt én szoktam csinálni! Ez így nem fair! S ha tudná, hogy ezzel mennyire felizgat, utáltam ezért.
Pillantásom még egy fél lélegzetvétel erejéig a szájára tapad, majd megnyalom az ajkam s a tömegre szegezem.
- Nem kevertél bele azzal, hogy idehívtál?- Érdeklődök, s próbálok közönyös hangon megszólalni, mindenféle rekedtséget mellőzve.
- Igen, jól esne még egy kis pezsgő...- Még, hogy jól, istenien. Az előbbiektől kiszáradt a torkom, s most alig bírok nyelni. Meg kell valami szíverősítő ezzel a pasival szemben... Már értem, hogy a másik escort miért feküdt le vele... tökéletesen megértem.

*Konkrétan emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy nem azért vagyok itt, hogy engedjek a csábításnak. Hanem, hogy, mint kísérő a kedvében járjak. De csak egy bizonyos pontig, csak amíg nem akar megfektetni. Egy csók még beleférne... de nála, nos nem tudom. Lehet, hogy nála nem. Eljátszom a gondolattal, hogy milyen lehet vele csókolózni, miközben ő lehajtja az italát. Pillantásom a szájára téved, nem láthatja éppen a tömegen legelteti a szemét, mint már sokadjára az éjszaka alatt.
Megfordul a fejemben, hogy talán nem vagyok elég érdekes. Lehetséges... bár ilyen még nem fordult elő, hogy nem vagyok elég szórakoztató? Igyekszem elnyomni magamban ezt az érzést, mert a végén még rám tör a megfelelési kényszer ami csak egy bizonyos pontig egészséges. Képes vagyok hülyeségeket csinálni emiatt. És most nem engedhetem meg magamnak a hülyeségeket, nem bizony...
Szavai mintha rímelnének a gondolataimra... majdnem... Pillantásom követi a nyelvét, ahogyan a száján végigsiklik. Oh, igen én is eltudnék képzelni valami szórakoztatóbbat.... sokkal szórakoztatóbbat. Büszke vagyok magamra, hogy nem pirulok el, de a pillantásomat elfordítom, s ezúttal én kezdek nézelődni, miközben beszélek.
- Én is... például majd szívesen táncolnék.-Pillantok rá, egy mosollyal elütve az előbbi megjegyzést. Igen, igen témát terelek. Zavarba tud hozni, ami bár nem nehéz, ha munkáról van szó, akkor általában mindenre fel vagyok készülve, és az évek alatt sokat tanultam. Arról nem is beszélve, hogy az ügyfelek nagy része nem apellál arra, hogy zavarba hozzon. Ő viszont láthatóan élvezi...
Játszik? Igen, azt hiszem, és jól szórakozik. Én is szeretek játszani, de főleg akkor ha van esélyem...
Közelebb von, s tudom, hogy nem kéne közelebb lépni, hogy ezzel esélyt adok, hogy a saját kis szabályomat amit az este elején találtam ki, fogom megszegni. De az érintése minden épeszű gondolatot kiűzött a fejemből.
Szerettem volna ha megcsókol.... Igen akartam, hogy az ajka az enyémhez érjen, kíváncsi voltam, hogy hogyan csókol. Lágyan és puhatolózva, vagy vadul és követelőzve? Biztosan vadul... Elveszi amit akar, igen biztosan így csókol durván és akaratosan. És ahogyan ismerem magam még élvezném is, megadva neki amit követel.
Elhúzódik, megnyalom kiszáradt ajkaimat, és magamban szidom őt, meg önön magamat, hogy ennyire gyenge vagyok, és amiért lüktet a testem, pedig még szinte hozzám sem érte. Reszketegen, halkan fújom ki a levegőt, és igyekszem valami másra koncentrálni, mint sem a test éles érzékelésére. Nem akartam eljátszani a gondolattal, hogy milyen lehet a ruha alatt, vagy, hogy egyáltalán milyen érzés lenne végigsimítani öltönyös testén...
Összeráncolom a szemeimet.
- Nagyon nem vagyok már kislány... magad is láthatod.- Tárom szét kecsesen a kezeimet egy pillanatra. Igyekszem nem megsértődni a megjegyzésen. Igen, egy tipikus nagy hatalmú féreg, akinek minden nála fiatalabb nő kislány, sőt talán még egy idősebbek is ha csak nem éltek már meg egy közepes kort... mondjuk úgy negyvenet... Pedig nem vagyok már gyerek, évekkel ezelőtt véget ért a gyerekkorom. Úgy 14 évesen, azt hiszem akkor vetett neki véget Greg, és amióta elszöktem a megélhetésemért dolgozom. Egyedül vagyok, család, támogatók és barátok nélkül. Nem! Nem vagyok kislány.
Pezsgő kerül a kezembe, szinte azonnal lefut a torkomon a fele, holott nem kéne sokat inni. Nem bizony, az ember jobban teszi ha megőrzi az eszét egy ilyen pasas mellet.
- De persze!- Karolok bele bólintva, ahogyan egy ilyen társadalmi eseményen illik. Akaratlanul és tudatosul bennem izmos karja, s testének közelsége. Tehát belé is karolok...Nehogy azt higgyék, hogy egyedül vagyok, és csak véletlen csatlakoztunk egymáshoz. Nem kell, hogy most valaki felkérjen táncolni...
De hiába minden igyekezetem éppen, hogy csak elindulnánk, egy magas, én véleményem szerint rossz arcú férfi lép oda hozzánk, először rám mosolyog majd Victorra szegezi a pillantását.
- Felkérhetem a hölgyet egy táncra?- Ahogyan Vicre nézek, majd a férfira, az a különös érzésem támad, hogy ismerik egymást. Összevonom a szemöldökömet...
Nem nem azért mert nem tőlem kérdezte, ismerem az illem szabályokat, előbb a kísérőt kell megkérdezni, és ha ő beleegyezik remélhetőleg egy olyan mondattal, hogy: "Ha a ő is szeretné, természetesen...", akkor pillant a felkérő a hölgyre. Igen, tudom és tudom... nem is érdekel. A viszonyt próbáltam megfejteni. Lehet, hogy még sosem beszéltek csak látásból ismerik egymást, vagy képről... de valami közük biztos, hogy van egymáshoz és első ránézésre, nem túl jó.*

*Kár lenne tagadni, én is mint valószínűleg minden más csaj is, vonzónak találom. Nem tudom mi teszi, talán a rossz-fiús aura, vagy ez a lekezelő "úgy is megszerezlek ha akarlak, bébi" stílus. Vagy, hogy azt érzékelteti, hogy tudja mi kell nekem, és meg is tudja adni. Magam sem tudom, de vonzódtam hozzá.
Persze ez még nem jelent semmit, ettől még nem fogom magam térdre vetni előtte, hogy dugjon meg...Csak szeretné ha ez történne, de nem fog.
Bár elhatározásom némileg megcsappan a próbálkozására, milyen próbálkozás? Hiszen ő lép hátrébb könnyen lehet, hogyha nem tenné meg akkor hagynám, hogy megcsókoljon. Még azt is elérte pillanatok alatt, hogy a nyelvére koncentrálja, ahogyan megnyalja az ajkát. A francba már!
El kell, hogy kapjam a tekintetemet, s a tánc mint olyan egy biztonságos választásnak tűnik, addig a pillanatig míg meg nem látom ferde mosolyát. Talán félreértett, mi van, ő mást ért tánc alatt, mint én?
Ahogyan közelebb von magához a gondolatok akár a pillangók tovaszállnak a fejemből. Akarom, hogy megcsókoljon, persze csak kíváncsiságból, hogy megtudjam mire van úgy felvágva... Oh, a francokat! Minden porcikám kívánta, és ezért utáltam az áruló testemet. Hátrébb lép és a poharához nyúl, zavaró sajgást hagyva ezzel bennem gyomor tájon. Nekem is szükségem van egy italra!
Végigfuttatja rajtam forró pillantását és nincsenek kétségeim afelől, hogy miket tudna tenni a testemmel.
De mire megszólal már sikerül összeszednem magamat.
- Ezt még is hogy érted?- Kérdem száraz hangon, miközben cinikusan felvonom az egyik szemöldökömet ezzel is jelezve, hogy igazándiból kicsit sem vagyok benne ebben a játékban és a kérdést is inkább csak kötőinek szántam.
Belé karolok, hogy végre táncolni vigyen, de túl szép lenne, ha nem szólna közbe valaki vagy valami...
Amúgy sem mondtam volna igen, maximum ha Victor ragaszkodik hozzá, de ahogyan maga mögé tol, eléggé egyértelművé válik, hogy nagyon nem ez a helyzet. S mindezt olyan sietősen teszi, hogy majdnem rálépek a ruhámra.
Érdeklődve kukucskálok ki a válla mellett akárcsak egy kislány. Fogalmam sincsen, hogy ki a fazon, minden esetre nem kedvelik egymást.
Victor szavaira összerezzenek... kiloccsantani az agyát? Ahogyan az apjával tette? Mi van? Uh... én ebben nagyon nem akarok részt venni.
- Vagy a te agyad is a padlón végzi... ahogyan az apádé.- Mondja mézes mázos hangon. Nos, ez az a pillanat amikor én elkezdek hátrálni, s hamarosan el is tűnök a két férfi közeléből magukra hagyva őket. Nem akarok se agy loccsantgatásban sem semmi ilyesmiben részt venni. Megállok a terem egyik végében, pillantásom Victorét keresi, kíváncsi vagyok, hogy még mindig veszekednek-e. És igen, de szemeim még is összeakadnak az övével. Kicsit megemelem a poharam, majd elindulok, s az első ajtó bemegyek. Ni-ni! Könyvtárszoba...
Halkan becsukom magam mögött az ajtót, s az első, hatalmas könyvespolchoz lépek. Áhítatosan húzom végig az ujjaimat a könyvek gerincén... Mennyi könyv! Imádok olvasni.*

*Szavaira megforgatom a szememet. Hagyja, hogy rá jöjjek. Jaj, de remek. Pontosan tudom, hogy mire gondolt, na de ebből ma nem eszel hapsikám. Biztos, hogy nem fogom széttenni ma neki a lábam. Egy autóba, vagy valamelyik szobában. Csak szeretné ha ez történne! De én azért ennél egy kicsit makacsabb vagyok. Még akkor is ő ezt nem nézi ki belőlem. És akkor is ha piszkosul vonzónak találom. De én vagyok az a fajta lány aki fél az ilyen férfiaktól s ha teheti messzire elkerüli őket. Csak éljem túl ezt az estét, és soha többet nem kell vele találkoznom. Habár szívesen engednék a kísértésnek, de már csak magam miatt sem fogok. Nem és nem és nem... bár már az is elég szánalmas, hogy ennyire győzködnöm kell magam, hogy ne tegyem meg.
A kellemetlen ismerős, váratlan felbukkanása nem tesz rám túl jó benyomást. De hát elvégre nem is ez a cél. Itt most én vagyok a fizetett személy...
De azért a háttérbe húzódom. Mit húzódok? Inkább húznak, Victor maga mögé tol és éles szóváltásba keveredik az ismeretlen fickóval. Én meg szépen és diszkréten arrébb vonulok. Hagy intézzék el egymás között. Egy pillantással megbizonyosodom róla, hogy Victor látja, hogy merre kószálok, majd eltűnök a könyvtár ajtaja mögött. Nem lett volna fair csak úgy lelépni egy szó nélkül, még azt hitte volna, hogy távoztam. Akkor meg nem kapom meg a pénzem. Nem jó kombináció.
Nem tart sokáig, hogy ő is megjelenjen.
Riadtan perdülök meg, ahogyan szinte dühösen kivágódik a könyvtár ajtaja.
S kicsit sem nyugszom meg, ahogyan becsukódik Vic mögött. Abban a pillanatban, hogy lassan megindul felém rájövök, hogy ez a könyvtár dolog még sem volt olyan okos ötlet. Becsalogattam egy aprócska szobába ahol csak ketten vagyunk, ahelyett, hogy elmentem volna inni egy pohár pezsgőt a pulthoz... gratula Izzy... megint magad alatt vágod a fát!
- Ugyan, előfordul...- Legyintek kissé feszülten. Hazudok... sosem volt még ilyen,egyetlen ügyfelem mellett sem. Hiszen nekik kell garantálniuk a biztonságomat míg velük vagyok.
Nem kezdek el hátrálni, ugyanis még nincs olyan közel és amúgy is hülyén nézne ki.
- Szóval áll még a tánc?- Kérdezem pár pillanat csönd után, s elindulok az ajtó felé. A tervem, hogy kikerülöm őt és majd utánam jön. Táncolunk, és megoldom, hogy kikerüljünk ebből a szobából, egy olyan helyre ahol legalább vannak emberek. Emberek, ami megakadályozza őt abban, hogy túlzásba vigye a csábítási technikáját. *

*Nem a szex nem megoldás semmire, ez egy borzalmas hozzáállás. De persze mindenki azt vallja amit a tapasztalatai és a neveltetése diktál.
Az én múltammal határozottan vallom, hogy a szex nem megoldás. És a pszichológusom is ezt mondja. Ugyanis amikor éppen rosszabb napom volt vagy bedepiztem, régebben hajlamos voltam elmenni, leinni magam és szexelni. Ezt már kinőttem, már csak iszok... Nem  vagyok alkoholista, hiszen ez eléggé ritkán fordul elő, mármint, hogy ideáig fajuljon a helyzet. Látszik rajta, hogy nagyon magabiztos, és ezt irigylem tőle. Könnyű lehet ha az ember ennyire bízik magában. Ugyan akkor akaratlanul is az jut az eszembe,hogy egy kicsit le kéne törni ezt a fene nagy önérzetét. Az egyetlen baj csak az, hogy én erre nem vagyok alkalmas. Erre valami nagyon magabiztos és végtelenül szexis nő kéne. Nem én, a magam ártatlan kis bájával. Egy dögös szex bomba kéne aki jól pofára ejti. Bár sejtéseim szerint alig ha van olyan nő aki visszautasítja.
Mennék táncolni, de egy pasas az utunkat állja, diszkréten elvonulok egy könyvtár szobába. Mert nem akarok zavarni és mert kíváncsi sem vagyok erre a veszekedésre. Hiszen semmi közöm ahhoz, hogy kinek, hogyan halt meg az apja... Komolyan fejbe lőtte az apját ez a férfi? És Victor bosszúból tényleg megölné?
Inkább nem akarom tudni...
Ahogyan Victor belép a szobába már tudom, hogy mekkora baklövés volt bejönni egy ilyen helyiségbe. Ez tökéletesen felér egy öngyilkossággal.
Hálásan mosolygok vissza rá és bólintok.
- És én meg is fogadtam a tanácsodat. Hiszen eljöttem nem?- Billentem kissé oldalra a fejemet.
A helyzet fokozódik, ahogyan lassan elindul felém, s érzem, hogy a levegő szinte felforrósodik... Gyorsan kell valami B terv, menekülési útvonal. Ezért hozom fel ismételten a táncot, és indulok meg az ajtó felé, azt tervezve, hogy csak kint állok meg, hogy megvárjam. És akkor újra emberek között leszünk, tömegben és biztonságos közegben... igen biztonságban leszek tőle...
De nem érem el azt a bizonyos kis kaput, a keze az enyémre kulcsolódik, és magához ránt. Esélyem sincsen kitérni előle, keze azonnal a derekamon és a hátamon. Izmos teste az enyémnek feszül, aminek hatására elakad a levegő áramlása a tüdőmben. Kezem a mellkasán fekszik, pont úgy, ahogyan megtámasztottam magam mikor magához rántott.
Végigfut a gerincemen a hideg ahogyan a fülembe duruzsol, olyan szexi orgánuma van, amit palackozni kéne és afrodiziákumként árulni.
- Még szerencse...- Suttogom vissza egészen halkan és sikeresen emlékeztetem magamat, hogy ahogyan most tartom a kezemet az mindenhez hasonlít csak tánchoz nem. Így felcsúsztatom a vállára a kezeimet és átkarolom a nyakát, de megpróbálom a lehető legnagyobb távolságot megtartani. Már nincs menekvés és nem mondhatom, hogy még sem akarok táncolni az túlságosan átlátszó lenne. Így beletörődök a sorsomba és igyekszem kizárni borzasztóan finom illatát és az izmai tapintásának izgató hatását...*

*Igen tudom, hogy én vagyok a hülye. Nem is tudom, hogy lehetek ennyire közkedvelt escort lány, ha annyi eszem sincs, hogy ne egy zárt könyvtárszobába jöjjek. Számíthattam volna rá, hogy utánam jön, még rá is pillantottam mielőtt beléptem, hogy biztosan tudja-e, hogy merre vagyok...ah, eszem annyi amennyi látszik...
S most, már csak a pillantásától is megindul benne valami kellemes bizsergés. A lélegzetem felgyorsul a tudatra, hogy bizony csak ketten vagyunk itt, és pontosan tudom, hogy mi mindent csinálhatnánk itt mi ketten egymással.
Pulzusom ugrik egyet, ahogyan magához ránt, közelsége zsibbasztóan hat az elmémre. Soha életemben nem találkoztam még olyan férfival aki ekkora hatással volt rám... soha! És most ez kissé megrémisztett. Olyan szorosan tart, hogy a menekülés szinte elkerülhetetlennek látszik. Arról nem is beszélve, hogy valahogy nem akarózik elszakítanom magamat szikár testétől.
Tudtam, hogy úgy játszik velem, mint macska az egérrel, s ez roppantmód zavart, de akkor sem tudtam rá nem reagálni. Testem libabőrös lett, ahogyan a fülembe suttogott, s egy pillanatra elfelejtettem lélegezni. Kívántam Victor minden porcikáját, de még sem akartam megadni magam. Talán pont azért mert tudom, hogy minden csajjal így bánik és minden nő teste így reagál rá.
- Nincsen...-Suttogtam rekedten, értetlen arca, meg ujjainak cirógatása a hátamon... minden csak ócska színjáték volt, s én még is bedőltem neki.
Akaratom ellenére is halk nyögés szakadt fel belőlem, ahogyan nyelve végigsiklott az ajkaimon. Sejtettem, hogy mire megy ki a játék... sőt pontosan tudtam... és ha van egy kis eszem akkor nem hagyom nyerni, akkor nevetve hátrébb húzódok... De nagyon úgy tűnik, hogy nincs.
Nyelnem kell egyet, hogy meg bírjak szólalni.
- Kóstold meg és megtudod...- Suttogtam ezzel közelebb hajolva. Nem csak az én ajkaim voltak édesek, hanem az övéi is. A hasam táján kellemes bizsergés indult meg, s elindult az ágyékom felé... de, mindennek van határa.
Kicsit hátrébb húzódtam, s kezeim megindultak a hasfala felé, mintha csak az ágyékát akarnám megmarkolni. Így kénytelen volt lazítani a szorításon.
- Azt hiszed, hogy ilyen könnyen megkaphatsz?- Kérdeztem kéjesen az ajkaira suttogva, kezeim rendeletlenül haladtak lefelé, s szemeimben huncut fény csillant.
- Hát nagyon tévedsz!- Ezzel megfordultam, s szinte kirohantam a teremből, átvágva a tömegen. Az ajtóban pillantottam csak hátra, szemem összeakadt Victoréval, ajkaimon vidám mosoly játszott, aztán nekiiramodtam az éjszakának. Pillanatok alatt leintettem egy taxit és már a környéken sem voltam.*