Meg volt a fordulás. Láttam a pasin, hogy mindjárt elmegy, erre egyszer csak Isa valahogy kikászálódott alóla. A pasi csak nézett rá először, hogy mi van.
- Ez meg, hogy képzeled? – ragadta meg a karját durván.
- Engedd el – ordítottam rá én magam, mert azért ez már nekem is sok volt. De a pofon után, amit lekevert előbb Isának, majd nekem úgy fest neki is. A pofontól, amit kaptam a földre kerülte. Mikor kezdett kitisztulni a kép csak azt láttam, hogy ép Isával erőszakoskodik, és nem sok hiányzik már neki ahhoz, hogy elérje célját. hirtelen nem tudtam mit csináljak. Erősebb nálam, és ha most neki esem csak még jobban be fog vadulni. Körbe néztem, hogy még is mivel a fenével tudnám kiiktatni, de nem találtam semmit sem, csak a pezsgős üveget. De épp jókor, mert ahogy én megragadtam az üveget, ő úgy erőszakolta vissza magát Issybe, és elég durván kezdett neki a folytatásnak. De sokáig nem tudta csinálni, mert a második döfésénél leütöttem az üveggel, és eszméletlenül hullott a társnőmre, akiről gyorsan le is gurítottam.
- Jól vagy? – tudom hülye kérdés mikor épp erővel másztak rá, de hirtelen más nem jutott az eszembe. Lassan megközelítettem, és átöleltem.
- Nem fog már bántani, sem hozzád érni – öleltem tovább, és a telefonom után néztem, hogy merre lehet, vagy is a táskámat kerestem, mert abba van.

*Nem tudom, hogyan történt a pártfordulás, hiszen eddig minden rendben ment. Pont úgy, ahogyan megbeszéltük. Semmi kötekedés, és még csak erőszakos sem volt. Nem tudom, hogy miért változott meg egyetlen csapásra minden... Elélvezett, és én is. Ő húzódott ki belőlem és nem én voltam az aki rögtön menekülőre fogta. Az egész annyira furcsa volt... Az, hogy én pánikba estem, az egy dolog, de ahogyan ő reagált erre az megint más... Megragadta a lábamat s megpróbált visszahúzni maga alá. Amúgy sem voltam jó hangulatban, de durva érintése még jobban elrettentett. Egy hang sem jött ki a torkomon, és egy pillanatra le is fagytam. Így pofont sem értettem ami az arcomon csattant. Ez meg miért kellett?
A pánik olyan erővel vette át a testem felett az irányítás, s lepte el az elmémet valami tompa köddel, hogy esélyem sem volt értelmesen cselekedni. Csupán rúgkapáltam és egy kislány leleményességével próbáltam meg kiszabadulni. Másra sem tudtam koncentrálni csak arra, ahogyan megpróbálta beerőszakolni magát a lábaim közé. S könnyű dolga is volt onnantól, hogy a csípőjével szétfeszítette a lábamat, hiszen még mindig síkos voltam az előbbi aktustól.
Sírás szerű sikkantás hagyta el a torkomat, ahogyan belém csusszant. Éreztem, hogy kövér könnycseppek gördülnek le az arcomon...
Aztán egyszer csak rám hanyatlott. Nem érdekelt, hogy miért és hogyan veszítette el az eszméletét, bár sejtettem, hogy köze lehetett a koppanáshoz és az üvegszilánkokhoz amik körülöttünk hevertek... Csak annyi érdekelt, hogy minél hamarabb lekerüljön rólam. Pánik szerűen löktem le magamról s éreztem, hogy Mira is a segítségemre van. Én hátrébb kúsztam, minél távolabb az eszméletlenül heverő testtől és az sem érdekelt, ha netalántán egy-két üvegszilánk megvág.
- Nem...- Zokogtam, és ebben a pillanatban semmire sem vágytam csak arra,hogy eltűnhessek innen és lezuhanyozhassak. Értettem, hogy Mira miért akar megölelni, de jelenleg senkinek az érintését sem bírtam elviselni. Arrébb húzódtam tőle, bólintottam a szavaira, s igyekeztem leküzdeni a zokogást ami a torkomat csiklandozta.
- Meghalt?- Kérdeztem és utáltam magamat, amiért abban reménykedtem, hogy a válasz igaz lesz... Ez rohadtul nem érte meg. Igen, hallgatnom kellett volna a megérzésemre és nem belemenni ebbe az egészbe. Nem elég, hogy nem kapunk pénzt, de még majdnem meg is erőszakoltak, vagyis technikailag megtörtént... Feltápászkodtam, s gyorsan a ruhámhoz siettem, magamra kaptam a feszes darabot ugyanis a meztelenség most semmi jóérzéssel sem töltött el.
Megütközve meredtem a földön fekvő férfire, s csak egy dolog kavargott a fejemben.
- Most mi lesz?- Felkaptam a táskám és elővettem belőle a telefonomat, de csak néztem a készüléket. Kit hívhatnék? És még is milyen indokkal? A francba!*