DARREN HAWKINS

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: most komolyan ember, viccelsz velem? Én és a jó tulajdonságok? Hírből nem ismerjük egymást... de a kedvedért megpróbálok valamit összekaparni, első pontban lásd, hogy iszonyatosan nagylelkű vagyok, legalább is a magam sajátos módján. A hülye emberekhez hatalmas türelmem van van, mert hát valahogy mégis csak el kell viselni őket, aztán a magabiztosságommal és egoizmusommal sincsenek különösebb problémáim lássuk be, hogy jó pasi vagyok, én bármit és bárkit megkapok, amit csak akarok. Valahol mindig is szorgalmas gyerek voltam, megtanultam küzdeni azért, amti el akarok érni, a módszerek között sem válogatok feltétlenül.

◆ negatív tulajdonságok: javaslom, hogy dőlj hátra mert ez bizony egy nagyobb lélegzetvételnyi dolog lesz, mint az úgynevezett "jó" tulajdonságok, amikkel lássuk be, hogy annyira nem rendelkezem. Szóval akkor vágjunk is bele, sokak szerint meglehetősen szemtelen vagyok, nem tisztelek sem embert sem állatot, bárkinek bárimlyen helyzetben beszólok vagy belekeveredek valamibe, amibe esetleg nem kellene, így előfordul, hogy rendszeres bajkeverőként tartanak számon azok, akik ismernek, akik nem, azok pedig majd rájönnek. Azt hiszem, hogy akaratosságom és önzőségem sem ismer néha határokat, tekintve, hogy szeretem, ha úgy történnek a dolgok, és nem érdekel más ember magamon kívül. Nem vagyok álszent, szeretem mindenkinek tudtára adni még időben, hogy miféle ember is vagyok, illetve mire is számíthatnak tőlem, nem mellesleg pedig szinte megrögzötten hazudozom bárkinek a szemébe, szemrebbenés nélkül. Bizonyos helyzetekben lobbanékonynak tartom magam, merthogy ha szükséges ellátom bárkinek a baját. Az ágyban mohó és könyörtelen vagyok, szeretem ha a csajok velem foglalkoznak és elkényeztetnek. Néha kissé ellentmondásos a viselkedésem. Számomra csak a fekete fehér létezik, nem ismerek középutat. Hajlamos vagyok arra, hogy mások felett uralkodjak, ez persze nem mindig szándékos. A tapintatosság fogalmát hírből sem ismerem. Mondhatsz agresszívnek, cinikusnak és arrogánsnak is, mert mindegyik igaz, a véleményedre pedig magas röptű ívben teszek.
Sokan csak egy undorító görénynek definiálnak, helyes, mert ez a legjobb megfogalmazás, ha valaki engem akar megismerni.

◆ egyebek: igazából nincs sok dolog, amit tudni kellene rólam, mocskos fantáziám van, amit másokon élek ki, a csajokat mindennél jobban imádok és megdugtam a saját féltestvéremet – nem mellesleg rohadt jó volt és máskor is megtenném.

◆ szeretem: ◆ akciófilmek ◆ csajok ◆ bulik ◆ jó kocsik, motorok ◆ pénz ◆ szex ◆ Vegas ◆ szerencsejátékok ◆ kínai kaják ◆ napszemüveg ◆ bajt keverni ◆ bunyózni ◆ Miss Ashraf

◆ nem szeretem: ◆ nyálas romantikus filmek ◆ mű dráma ◆ ha lerobban a kocsim ◆ ha vesztek ◆ unalmas élet ◆ rágógumi ◆ drog

Történet vagy szerepjátékos példa

Az ablak előtt állva próbáltam kihalászni a gatyámból a cigarettásdobozt, ami nem akarta könnyen adni magát, így dühömben fogtam és egy hanyag mozdulattal vágtam le a földre. Úgy tűnik, hogy a cucc, amit pár órája adott a csaj, még nem ürült ki teljesen, ez okozhatta ezt a kellemetlen mellékhatást. A vállam felett pillantottam hátra, amikor megmozdult az ágyon, ami megnyikordult alatta, bájos mosolyt varázsolt az arcára, nem zavartatta magát, hogy nem takarja a vékony lepedőn kívül más, de különösebben engem sem zavart, hogy egy szál semmiben ácsorgok, miért is zavarna? Jól nézek ki, és nem szenvedek hiányt semmiben, ő ne legyen szégyellős, mert egy prosti én meg fizetek érte, bár már bőségesen túlléptük a két órás megszabott keretet, sebaj.
– Remélem, van cigid… – jegyzem meg felé fordulva, várakozóan pillantok rá, hogy reagáljon valamit. Látszólag az ő fejében sincsen minden teljesen rendben, legalább nem csak én vagyok, aki szarul érzi magát, és akit kegyetlen hányinger gyötör. Rohadjon meg, hülye ribanc, beadott nekem valami szemetet és most én is szopok vele együtt. – Kinyögnéd végre, édes? – felvont szemöldökkel nézek rá, agyam most már az egekben van, mindenféle különösebb ok nélkül, de már fél órája itt döglik, én meg nem tudok magammal mit kezdeni, elmenni nincs kedvem, hasznosítania kellene magát, mondjuk, leszophatna…
– A polc legtetején, hozhatsz egyet nekem is – kényelmesen feljebb ül az ágyban, nem foglalkoztam most azzal, hogy ugráltat, odamentem a polchoz és felnyúltam. Kivettem egyet a dobozból majd odadobtam neki, természetesen nem kapta el, csak jó pár másodperccel később volt hajlandó reagálni, akkor meg már nem igazán számított. Megkerestem a gyújtót, majd meggyújtottam a sajátomat, végül oda mentem hozzá és az övét is.
Térdeimet kényelmesen támasztottam az ágynak, úgy néztem le rá.
– Mi van, szivi, min gondolkozol? – Kérdezte doromboló hangon, de különösebben nem foglalkoztam vele, főként mert nem gondolkoztam semmin, mert még az is fejfájást okozott, esküszöm, hogy szívem szerint szétütném a fejét, de mivel csaj… Nem teszem meg. Nagylelkű, nem? De.
Hanyag vállrándítással feleltem neki, nem nagyon volt kedvem beszélgetni vele, látszólag fel is fogta, de ebben nem egészen voltam biztos, csak azt akartam, hogy ne szólaljon meg, mert idegesít minden zajforrás, még az is irritál, ahogy a fölső szomszéd lehúzta a retyót – hát még őt mennyire idegesíthettük mi, amit tudtunkra is adott miután bekopogott az ajtón, de nem foglalkoztunk vele különösebben, nyilván az a baja, hogy az asszony nem hagyja magát, elég szívás, gondolom én.
– De kár, hogy lejárt a munkaidőm – sóhajtott fel, miközben lerántotta magáról a takarót, alig egy centire tőlem állt fel, szinte úgy éreztem, hogy szánt szándékkal csinálja.
– Ja, elég kár… – forgatom meg a szemeimet, miközben leheveredek az ágyra, igazából nekem kellene öltözködnöm, végtére is én vagyok a vendég. Egy pillanatra felnéz, aztán zavartalanul folytatja az öltözést, mintha lenne esélye arra, hogy megkapja azt az idióta munkát ahelyett, hogy itt maradna és hagyná, hogy azt csináljak vele, amit csak akarok.
– Öltözz már! – egy hanyag mozdulattal hajította felém a nadrágot, mire csak elvigyorodtam, végre alkuképesnek éreztem magam, még ha szalonképesnek nem is, nem vágom, hogy ő miként bírja. Mintha már nem is lenne a cucc hatása alatt, csak a szeméből árad, hogy kicsit kába. – Ismerem ezt a vigyorodat, jó lenne ha letörölnéd a mocskos pofádról, mert én teszem meg! Mit akarsz? – az ágy felé állt, most fordított helyzetben voltunk, én alul ő fölül.
– Bírom amikor felül vagy, és amikor pipa vagy rám – jelentem ki pimasz vigyorral az arcomon, majd két könyökömre támaszkodva vizslatom. – Tudod, hogy mit akarok, egy kis ráadást, extra zsetonért, tudod, még az egy órás döglésért is hajlandó vagyok fizetni.
Idegesen sóhajtott fel, tudtam, hogy sietnie kell, de mint ahogyan látható nem különösebben érdekelt.
Nem sokáig tartott ellenállása, hogy ellentmondjon nekem, végtére is a pénz az pénz, neki pedig szüksége van rá, így elvégezte a dolgát, amiből egy kicsit több lett, mint amit én elterveztem.