KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FONTOS!
Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK!
Bővebb információ: ITT
Az új elérési cím: ITT
A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox

Legutóbbi témák
» Muzsika Tv
Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat Icon_minitimeKedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes

» Colors Of Seattle
Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat Icon_minitimeCsüt. Ápr. 07, 2016 7:49 pm by Vendég

» Admin hírek
Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat Icon_minitimeCsüt. Jan. 28, 2016 12:08 am by Danny Doyle Haynes

» Giulia Bianchi
Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat Icon_minitimeVas. Jan. 24, 2016 12:28 pm by Giulia Bianchi

» Avatarfoglaló
Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat Icon_minitimeKedd Jan. 19, 2016 12:40 pm by Vendég

» Elkészültem!
Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat Icon_minitimeHétf. Jan. 18, 2016 11:29 am by Vendég

» Bernadette Ainsworth
Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat Icon_minitimeSzomb. Jan. 16, 2016 3:11 pm by Bernadette Ainsworth

» Minden, ami Las Vegas
Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:34 pm by Admin

» Avataros oldalak gyűjteménye
Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:19 pm by Admin

Ki van itt?
Jelenleg 350 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 350 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (352 fő) Szomb. Nov. 23, 2024 6:28 am-kor volt itt.

Megosztás
 

 Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

The city of sins awaits you

Eric 'Cat' Bernadotte
Eric 'Cat' Bernadotte

Egeret ide és lenyílik!


◮ hozzászólások száma : 14
◮ join date : 2014. Oct. 27.

Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat Empty
TémanyitásTárgy: Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat   Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat Icon_minitimeSzer. Nov. 12, 2014 12:22 am

Ez isteni. Határozottan. Fények, tömeg, taps. Mondjon bárki bármit, akkor is rohadtul élvezem, amikor a színpadon állunk és a tömeg sikít, a dalszövegeinket ordítják. A csajok az első sorban minden lehetőséget kihasználnak, hogy nyúlkáljanak, én meg mindig úgy teszek, mintha hagynám, de aztán mégsem. Az egész egy kibaszott show, mindenki azért van itt, mert kíváncsi ránk. Mi meg toljuk a bulit, kellően fel vagyunk pörögve és izgalmam Whip még inkább fokozza, amikor megjelenik mellettem és lekap. Ahogy mindig. De mindig máskor. Soha nem tudom kiszámítani és ettől még a megszokott mozdulatok is úgy hatnak rám, hogy legszívesebben itt leteperném és... a legszebb az egészben, hogy mindenki azt hiszi, csak a show érdekében tesszük, hogy minél izgalmasabb legyen és valóban, a tömeg tapssal jelzi, hogy tetszik nekik amit látnak. Hát még nekem. Rohadt nagy hely ez, a turnénk sokadik állomása és a tökéletességre tördekedtünk, ami azt hiszem többé kevésbé ment is... ha meg mégsem, hát nem hiszem, hogy pár hang elcsúszása annyira feltűnne bárkinek is. Még három ráadás dalra jövünk vissza, addigra a szinte védjegyemmé vált leopárdmintás ingem ki van gombolva, vékony lábaimon szétszaggatott nadrág feszül, a bakancs is csak hanyagul, kifűzve van a lábaimon. Megőrülnek értünk, ez nem is kérdés. Még egy fotó erejéig pózolunk, úgy, ahogy vagyunk, izzadtan, csatakosan, kurva jókedvűen. De nekem ez nem elég. Érzem, hogy fogy az energiám, aminek egyáltalán nem kéne, hiszen a buli másik része csak most jön, hosszú még az éjszaka. Még egy kis szórakozás belefér, aztán remélem Whip meg én elvonulunk a többiek kíváncsi szeme elől és... hát az csak ránk tartozik, senki másra. Most viszont egyből az öltözőt támadom be, amit kedves énekesünkkel osztok meg és neki is esek a táskámnak.
- A fenébe, itt kell lennie... Whip, bassza meg, nem találom... – szinte kétségbe esek, kell a cucc, most... vagy nem tudom mit csinálok. Persze ott van, ahol hagytam, csak a nagy kapkodásban semmire nem tudok figyelni, a lényegre sem.
- Megvan végre... kérsz te is? – kérdezek rá sokatmondó vigyorral. Eszembe sem jut, hogy bármikor betoppanhat ide bárki, mondjuk egy rendőr. Hiszen soha nem volt még rá példa. A kis zacskót meglóbálom, de nem várok sokáig, a fenébe az illemmel, kiszolgálom magam és ha kell neki, hát még van maradék. Ha minden igaz nála is van, legalábbis remélem. Ha nem, akkor keresnünk kell valakit, akinél egy kicsit megemelhetjük a készlet mennyiségét.
- Azért ez kurva nagy volt... jók voltunk, mint mindig – jegyzem meg és eldobom magam a kanapéra vigyorogva.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat Empty
TémanyitásTárgy: Re: Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat   Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat Icon_minitimeCsüt. Nov. 13, 2014 3:59 am

Cat  &  Whip & Finley


[You must be registered and logged in to see this image.]



Ujjak alatt halkan koppanó billentyűzetek zaja, szakadozó sóhajok, cipők kemény talpainak csendháborító robaja kúszik hallójárataimba. Frissen lefőtt, kávénak csúfolt tűzforró borzalom szaga irritálja orromat. Körmeim unottan dörgölik meg bőrömet. Asztalom előtt izzadságfelhőbe burkolózva sétál el főnököm. Görcsösen igyekszem visszatartani tüsszentésem, fintorom. Vastag akta landol tompa puffanással karjaim árnyékában. Oldalra fordítom fejem, röpke pillantást vetek a vajszínű dossziéban rejtőző anyagra. Mély, fáradt sóhaj rezegteti meg hangszálaim, szökken ki ajkaim közül a világba. Karom kicsusszan állam alól, fejem megbicsaklik, egy pillanatra úgy tűnhet, homlokom közelebbről is megismerkedik a sötét mahagónival, de idejében használatba veszem izmaim, megakadályozom a balesetet.
Ujjaim hangtalanul dobolva közelítik meg a papírhalmot, fejemmel másik kezemen keresek támaszt. Belelapozok az aktába. Ugyanaz, mint mindig. Sápadt arc, tágra nyílt száj, állra dermedt nyálfolyam, világra meredő szemek. Nem is kell további képeket néznem, hogy tudjam, mire számíthatok. Vékony karokat csúfító tűnyomok, véraláfutások tömkelege. Hajamba túrok, megcsóválom fejem. Múltam árnyéka ismét körém ólálkodik, be is temetne talán, ha vállamnak csapódó tenyér nem állná útját. Kíváncsian fordulok hátra, szemöldököm eltűnik frufrum alatt, társam vigyorát látva.
- Mi az? – ismerem már, jobban is, mint kéne, jót nem jelenthet, mi ily izgatottá teszi. S valóban, amint kiderül, merre visz utunk, azt kívánom, bár valahol máshol lennék.
A razziákkal semmi bajom, fontos módszer ez, mivel olyanokat buktathatunk le, kiket másképp nem lehet. Az azonban, hova ma megyünk, egy az egyben élvezheti minden ellenszenvemet. A koncerteken, milyen ez is, alig néhányan tisztelik csak a törvényt, szórakozni mennek oda, néhány órára elfelejteni azt, mit ilyenkor lenne legfontosabb észben tartani. Nehéz kiválasztani azokat, kiknek valóban hűvösön van a helye. A fellépőkről nem is beszélve, kik egytől-egyig mind azt hiszik, jobbak a többieknél, megtehetnek bármit, amit csak akarnak, s még nekik áll feljebb, ha felvilágosítjuk őket, mekkorát tévednek. Nem számít azonban, mennyire szeretnék beinteni, hazamenni, nincs választásom. A munka, az munka, legyen bármily kellemetlen, pocsék.
Sóhajtva tápászkodok fel, a régi padló panaszosan nyöszörög cipőm masszív talpa alatt. Elrakom fegyverem, nyakamba akasztom jelvényem, ügyelve arra, ne látszódjon ki, míg nem akarom, majd kabátom felkapva, társammal a nyomomban csörtetek ki autónkhoz.
Nem esik nehezünkre megtalálni a koncert helyszínét, minek közel sincs vége még. Nem akarunk feltűnést, úgy lépünk be, mint bárki más, jelvényünk felmutatásával kerülve el azt az apróságot, mit motozásnak nevezünk. A dübörgő zene dobhártyám rezegteti, agyam mélyéig hatol, kénytelen vagyok összehúzni szemem, hogy a fények ne égessék retinám. Lehető legtávolabb vonulok a tombolóktól, mellkasom előtt keresztbe fonom karjaim, meg se próbálok úgy tenni, mint aki élvezi ezt. Türelmesen, szemeim környezetemen járatva várom, véget érjen a zajongás végre. Társam felé intek, ki többedmagával a kijárat felé indul, a távozókat ellenőrizni vágyván, én, és néhányan még, az öltözők felé indulunk. Az őr nyomban elém áll, fenyegetőn igyekezvén fölém tornyosulni, de jelvényem villanása elég, hogy egyből kezelhető ölebbé változtassa magát. Nem repes a boldogságtól ugyan, de hogy mutassa, mennyire tiszteli a törvényt, önként szolgál útbaigazítással is.
Az öltözők környékén szétszóródunk, nincs most szükség egymás védelmére, a lényeg, hogy minél nagyobb területet járhassunk be. Találomra választok ki egy ajtót, honnan hangok szűrődnek ki. Nem török rá a bent lévőkre, bármennyire is szeretnék, türelmetlen kopácsolás minden, mivel jelzem, be akarok jutni a helyiségbe. Aztán hátrébb lépve várakozok, míg hajlandó lesz megjelenni valaki végre.
- Estét, Finley Shearon, DEA ügynök, parancsunk van átkutatni mindent, azon feltételezés alapján, hogy tiltott, tudatmódosító szereket birtokolnak. Az együttműködés megtagadása automatikusan letartóztatást, és komolyabb eljárást von maga után, szóval nem ajánlom – egyszerre mutatom fel jelvényem, és hivatalos iratom, mi remélhetőleg elég ahhoz, hogy beengedjen szépen. Nincs kedvem itt tölteni egész éjszakám, s biztos vagyok benne, nekik is van jobb dolguk ennél.


Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat Empty
TémanyitásTárgy: Re: Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat   Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat Icon_minitimeCsüt. Nov. 13, 2014 11:06 am

Hatalmas bulit csapunk, mint mindig hiszen mindenkinek ez az élete, hogy a színpadon lehessen, és ott élvezzük hogy az emberek élvezik azt amit csinálunk és szórakoztatjuk őket, mert ez ez az egész egy kibaszott show. Most is az, ahogy energikusan pörgök, és éneklem a jobbnál jobb dalainkat amiket én is imádok, jövök-megyek a színpadon, többször kikerülöm Skinnyt és Catet is, de csak Catet fogom lekapni ahogy szoktam, hiszen az a bevett szokás, hogy csak mi, bár egyszer lehet megcsinálom mással is, bár esélyes hogy Skinny a gitárjával vágna fejbe érte. Na mindegy, nem ezen fog múlni egy jól irányzott manőverrel megint csak lekapom a szép Kiscicát és a tömeg felzúg, tetszik nekik ez az ártatlan kis jelenet, mint a műsor része, nem is sejtik hogy afteren ennél sokkal több szokott menni mint egy egyszerű beszélgetés és levezetés. Most is felrobbanunk még a színpadon, és a kedvenc ráadásinkat toljuk és a Blitzkrieg-el búcsúzunk a közönségtől mára, mivel vár minket az after party és hogy a kezdeti közös baromkodás után, eltűnjünk ki merre, hogy csak reggel kerüljünk elő. Az utolsó pózerkedős fotó után bevonulunk az öltözőbe ahol elnyúlok máris az egyik nagy fotelben és leveszem a sapkám, hogy azzal játszak.
- Jah ez nagyon kis buli volt, és fullon volt a hely, nem is értem honnan jött ide ennyi ember... - sóhajtom és csak megrázom a fejem ahogy hajkurássza a poros zacsit.
- Ha nem lennél ennyire rendetlen meg is találnád... - kommentálom aztán a maradékot felszívom. Persze van vészterv is de sosem volt eddig semmi gond. Elnyúlok megint ahogy lelazulok teljesen de ekkor kopognak és már mondanám hogy jöjjön is be, de megszólal. Zsaru. Egyből kimegy minden szer belőlem, ahogy kijózanodok egy kicsit, és minden maradék port amink a szobába van gyorsan a sapkám megnyitott bélése alá teszem azt meg hanyagul, a kanapéra ejtem, mintha csak véletlen dobáltam volna szét, és szétnyitom az ingem, mintha most kaptam volna fel ahogy ajtót nyitok.
- Szóval házkutatás? Ugye nem bánja ha megnézem azt a határozatot - hajolok közelebb, de igazi, és a pár perces időnyeréssel amiután elolvastam félre is állok hogy be tudjon jönni, nem tagadom meg az együttműködést.
- Nézze el nekem kérem, próbáltak már hamis ilyenekkel bejutni hozzánk - mosolyodom el, mert erre kivételesen tényleg volt példa. Azóta minden szart megnézek amit az orrom alá dugnak, hogy igazi-e. Parázok persze hogy mi van ha beletúr a dolgokba de remélem hogy hamar elhúzza a belét innen. Nem hiányzik egy rendőrségi ügy, és amíg kutat vagy tököm tudja micsinál visszahuppanok a fotelbe, próbálok nem idegesnek látszani, mintha nem lenne rejtegetnivalóm.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

Eric 'Cat' Bernadotte
Eric 'Cat' Bernadotte

Egeret ide és lenyílik!


◮ hozzászólások száma : 14
◮ join date : 2014. Oct. 27.

Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat Empty
TémanyitásTárgy: Re: Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat   Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat Icon_minitimeCsüt. Nov. 13, 2014 3:04 pm

Ez az este annál is jobban sikerült, mint vártuk. Számítottunk rá, hogy csúcsformában leszünk, de soha nem lehet tudni, mi nem lemezről nyomjuk le a bulit, azon kevés zenekarok közé tartozunk, akik mindig élőben játszanak, ezért előfordulhatnak kisebb hibák, de most nem volt vészes, éppen csak annyi, hogy az, akinek jó füle van hozzá, tudja, élőben megy minden. Az elővételekből persze azt is tudni lehetett, nem lesz üres a hely, de azt, hogy végül még kint is maradnak páran, mert a közönségünk teljesen megtölti a helyet, arra gondolni sem mertem volna. Meg szerintem senki sem a bandából. Főleg Skinny, ő mindig a realitásokhoz ragaszkodik és azt feltételezni, hogy egy ekkora kibaszott helyet megtöltünk, még álomnak is merész volt. Eddig. Ezt viszont, ha már így alakult, meg kell ünnepelni. Először együtt, aztán mindenki a maga módján, ahogy éppen kedve tartja. Egy biztos, Whipnek is ahhoz lesz kedve, mint nekem. Előtte viszont mindenki elvonul a neki kijelölt öltözőbe, hogy rendbe szedjük magunkat, hiszen folyik rólunk a víz. Szószerint. Izzadtság és víz keveréke, hiszen Whip jó szokásához híven megint leöntötte magát legalább egy literrel a színpadon. Én csak azért nem kaptam belőle, mert tudja, mennyire morgok a gitáromért. Az nem érhet vizet. Persze ahogy megcsókolt… de az más. Én nem vagyok cukorból, de a gitárom igen. Illetve nem… sokkal inkább aranyból, legalábbis az árát tekintve. A ráadás számok és pár fotó után bevetjük magunkat az öltözőbe. Össze kell kapnunk magunkat, mert le merném fogadni, hogy a turnébuszunk előtt már kisebb tömeg vár újabb közös fotókra, alírásokra. A merészebbek néha puszit is kérnek, az ennél is merészebbek pedig… hát azt hagyjuk, nálam most nem játszik senki. Bár nem tagadom, volt idő, amikor rendesen kihasználtam a hírnévnek ezt az áldásos hatását. Mindegy, a buszhoz valahogy ki kell jutnunk, hiszen az after nem itt lesz, ez a hely állítólag mindjárt zár, de nem kapkodok, illetve mégis, de csak addig, amíg meg nem találom a kis zacskót.
- Jól van baszd meg, szét vagyok esve, amúgy meg ez kurva nagy rend. A zseni különben is átlát a káoszon – villantok elégedett vigyort, mintha valami nagy okosságot mondtam volna. Pedig nem, egyszerűen csak örülök, hogy így szétesve is képes voltam valamit válaszolni. Amint felszívom az adagom, máris jobb. Érzem a testemben szétáradó… mit is? Boldogságot talán, némi bizsergéssel és kellemes lebegéssel fűszerezve. Olyan könnyűnek érzem magam, hogy akár repülni is tudnék.
- Bírom ezt az arcot, jó cucca van… - jegyzem meg, miközben repül a maradék Whip felé. Mióta turnézunk, gyakran kell váltogatni a kapcsolatokat, hogy éppen kitől szerezzük be a szükséges adagot, de mióta errefelé járunk, egy díler szolgál ki minket. Egészen minőségi cuccal, aminek ára is van, de hát ennek jónak kell lennie, különben holnap nem kelünk fel. Az meg a faszomnak se hiányzik. Nekitámaszkodok az asztalnak és a telefonomra pillantok, rezeg, de nem érdekel, ne keressen most senki. Majd visszahívom. Vagy nem. Eszembe sem jut, hogy esetleg a pakolós fiú a zsarukra akar figyelmeztetni, különben nyilván felvenném. De ez tényleg nem jut eszembe, ekkora képtelenség nincs is.
- Ezt nem hiszem el, mi a faszt akar, semmi kedvem ma bájologni. Nem lehetne, hogy lenyugtatsz egy kicsit jobban, mint ez a cucc? – csábítom a rosszra Whip-et és kicsit lecsúsztatom a vállamról a leopárdmintás inget. Vagyis hát nem rossz, csak nem megfelelő az alkalom, tudom én, de csináltuk már durva szitukban, itt meg végülis kettesben vagyunk. Eddig. Felmorranok a kopogásra, ezt nem hiszem el. Mérges tekintetem csodálkozó lesz, amikor meghallom, ki is keres minket.
- Na az baszki… más már nem is hiányzott, de komolyan… Baszódjon meg. A kurva biztonságiak meg bárkit beengednek… – a számat trágár szavak sokasága hagyja el. Persze megfagy bennem a vér, utálom ezt, nem akarom, hogy bárki bejöjjön, kutakodjon, azt meg főleg nem, hogy találjon is valamit, amit keres. Nálam már csak egy zacsi van, abban sincs sok anyag, de annyi még akad benne, hogy ki lehessen mutatni, mit is tartalmazott. Nem teljesen fogom fel a helyzetet, hiszen nem vagyok éppen józan, kellő mennyiségű alkohol is van bennem. Láthatóan Whip sem esik kétségbe, a sapkába rejt mindent, én meg jobb híján a zsebembe. De nem jó, ott egyből megtalálnák és amíg Whip szerencsére feltartja a fazont, módosítok kicsit a dolgon és a gitártokom bélése alá süllyesztem, majd úgy teszek, mintha a bakancsomat akarnám bekötni és azzal szöszölnék. Hangosan felnevetek Whip szövegén.
- Ja ez igaz, sok elvetemült rajongó bármire képes. A zsaru szöveg pedig a leggyakoribb – próbálok a mondat végére megkomolyodni, de elég nehéz, hiszen dolgozik bennem a szer. Viszont rohadtul nem kéne lebuktatni magunkat, így nagy nehezen megpróbálom eltitkolni, hogy most téptem be ezzel a jó cuccal.
- Nah miben segíthetünk? Bocs, de most nyomtunk le egy állat bulit, szóval térjünk a lényegre, mert már régen a zuhany alatt kéne lennem – egészen pontosan Whip ölében akartam lenni, de úgy érzem így is eléggé pofátlannak tűnhetek az amúgy egész jóképű zsaru szemében. De nekem csak Whip létezik… és bármennyire jó pasi, akkor is zsaru. Bár talán nem ártana vele jóban lenni. Akkor el lehetne kerülni az ilyen kellemetlenségeket, hogy így ránk törnek. Whip pillantását keresem, hogy most mi a fasz legyen. A fenébe is, szipognom kell… Annyira marja az orrom, hogy nem tudok nyugton maradni, próbálom feltűnésmentesen megvakargatni az orrom, mintha csak allergiás lennék. Az is vagyok. A zsarukra. A gondolatra majdnem felnevetek, így inkább beharapom az alsó ajkam. Whip háta mögé osonok, onnan pislogok az ismeretlenre. Én ezt az egészet kicsit sem akarom.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat Empty
TémanyitásTárgy: Re: Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat   Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat Icon_minitimePént. Nov. 14, 2014 4:27 am



Cat  &  Whip & Finley


[You must be registered and logged in to see this image.]



Az éjszakai műszak kétféle irányba sodorhatja sorsunk fonalát. Unottan heverészünk íróasztalaink mögött, hallgatjuk saját szívverésünk nyugodt ritmusát, számoljuk vissza a perceket, az órát lessük kidülledő szemeinkkel. Agyzsibbasztón unalmas helyzet ez, a maga módján mégis kellemes. Hisz nincs kétsége senkinek afelől, megérjük a reggelt, családunk ismét boldogan zárhat karjába. Azonban nem megy mindig minden ilyen könnyen. Ha megcsörren a telefon, ha munkatársaim izgatott lépteinek zaja csendül fel, rémült áldozat esik be az ajtón, tudjuk, figyelnünk kell, minden mozdulatunk utolsó lehet. Feladatunk néha nem több rutinnál, ellenőrzésnél, csöppnyi kutakodásnál. De az, ki szakmánkban van már egy ideje, tisztában van vele, egy-egy munka lebecsülése a legnagyobb hiba, mit csak elkövetni lehet. Nyitott szem, figyelem, koncentráció. Kell mindez, hogy időben észrevegyük a bajt, s ép bőrrel megúszhassuk a legnagyobb kavarodást is.
Mai feladatunk se több bosszantó általánosságnál, miből hetente többször is kijár. Panaszkodó vendégek, keménykedő biztonságiak, magukat istennek képzelő fellépők várnak ránk, ha minden úgy megy, ahogy a nagykönyvben meg van írva.
Reflektorok okádta villódzó fények, dübörgő hangfalak, egymás lábán taposó, lökdösődő, őrjöngő emberek. Színpadon terpeszkedő, önmagukat megjátszó, mindent túlspilázó, nevetséges ruhákban feszítő, smink alól ki se látszó zenészek. Megforgatom szemeim, ráncba szalad homlokom, ellenszenvem szinte árad belőlem. Nem foglalkozok vele, úgyse törődik személyemmel senki, nem veszik észre, mennyire nem illek ide. Türelmem fonalát szorongatva, görcsösen nyugalomra sarkallva magam várom, véget érjen a koncert. Ujjaim egymásba marnak a ráadás láttán, ennyi is épp elég volt, mélységesen remélem, nem kell még több számmal mérgeznem hallójárataim, emberibb ízlésem.
Izmaim egy pillanatra ellazulnak a vég kapujában, majd ismét megfeszülnek, feladatom fontosságára emlékeztetve. Minden vágyam letudni ezt, hazamenni, néhány órát pihenni, hiba lenne azonban elsietni. Ha már itt vagyok, figyelnem kell, s jó lenne fogni is valamit. Nem pusztán hasznavehetetlen használókat, a nagyhal kell nekem, az, kitől a többség beszerezte idegeit romboló szerét.
Találomra választom ki az ajtót, min bekopogva remélem, segítőkész egyedekre lelek. Nem várok csodás, tudom, nem dalolnak egyből, két szép szememért, de nem is kell, túl könnyű lenne az. Szeretem a kihívásokat, s tapasztalatom is segítségemre siet, nem is kétlem ezt. Megvannak a módszereim, mikkel bárkit megpuhítok, nem számít milyen kemény kezdetnek.
- Olyasmi igen, csak tessék – felé nyújtom felhatalmazásunk, kezébe is adom, ha azt szeretné. Nincs rá szükségem, van még belőle pár kollégáimnál, nem esek kétségbe, ha eltépi se. Másodpercnyi mosoly suhan át arcomon, látva, félreáll végre, s már be is lépek a kis helyiségbe. Izzadságtól terhes levegőt szívok tüdőmbe, ahogy pillantásom körbepásztáz, agyamba vésve minden részletet.
- Azt nem kétlem, Mr..? – megemelkedő szemöldökkel harapom el a megszólítás végét. Kínos, vagy sem, fogalmam sincs, kivel is állok most szemben. Nos, talán elég lenne megerőltetnem agyam kicsit, hogy eszembe jusson művészneve, de nem ez az, mire kíváncsi vagyok. Nem mennék sokra vele, egy esetleges eljárás esetén.
Íriszeim lassan a másik férfira találnak rá. Nem mutatom semmi jelét, de alaposan felmérem mindkettőjüket. Tudnom kell, kivel mehetek többre, kinek megtörése jelentene kevesebb fáradtságot, ki világosítaná meg eddig homályos feltételezéseimet.
- Ne aggódjanak, nem a rajongóik táborát erősítem – nyilvánvaló volt ez így is, biztos vagyok benne, de nem árt, ha tudják, valóban rendőri feladatom végzem csak, hírnevük, személyük nem érdekel.
- Természetesen nem fogom az idejüket rabolni tovább, mint szükséges. Foglaljanak helyet, kérem – ők vannak hazai pályán ugyan, nem zavartatom magam, arrafelé intek, hová letehetik feneküket. Mosolyt is kapnak, aprót csupán, olyat, mi mutatja, lenne jobb dolgom nekem is, de nem szabadulnak, míg el nem érem célomat, vagy míg be nem bizonyosodik, tévedek. Utóbbiban természetesen eléggé kételkedek.
- Ha szabad kérnem, valamelyik eredeti igazolványukat tegyék ki az asztalra. Személyi, útlevél, jogosítvány, vagy bármi egyéb hivatalos papír is megteszi. Folyik bármelyikőjük ellen büntetőeljárás jelenleg? – kíváncsian pillantok egyikről a másikra, majd vissza. Bármiben lefogadnám, elég lenne kis kutakodás, hogy találjak néhány érdekesebb dolgot, de múltjuk nem érdekel most.
- Van a tulajdonukban valamilyen illegális szer, eszköz, egyéb? – ha van se fogják bevallani, tudom jól, de a formaságokat, hiába tartom ostobaságnak még én is, be kell tartani. Megvárom a válaszokat, nyugodtan, türelmesen, s csak ezután folytatom mondanivalómat.
- Rendben, legyünk őszinték. Ha rejtegetnek valamit, azt úgyis megtaláljuk, miután felforgattuk az öltözőt, és belenéztünk minden személyes holmijuk közé. Nem tisztem vádaskodni, de mindhárman tudjuk, bőven lenne mit felfedeznünk itt. Tehát, a legegyszerűbb, ha megkönnyítjük egymás dolgát. Ami nekem kell, az a dílerük – feleslegesnek érzem finomítani a helyzeten, vagy ostoba köröket futni, jobb, ha tudják, velem lehet beszélni. Ez persze nem jelenti azt, szemet hunyok törvényszegésük felett, de egész biztos elviselhetőbben kezelem majd a helyzetet.


Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat Empty
TémanyitásTárgy: Re: Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat   Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat Icon_minitimeHétf. Nov. 17, 2014 7:48 pm

Nem igazán akaródzik nekem ez a megmozdulás hogy ajtót nyissak, sokkal inkább más, zárt körű terveim vannak Cattel többek között, de a többiekkel is kell ünnepelni főleg Skinnyvel koccintani mert képes megsértődni ha nem tesszük. Azt már nem tudom miért de neki fontos az első kör együtt, aztán meg mindenki amerre lát, és reggel találkozunk. Jó lesz ez így, de sajnos máris áthúzzák a terveinket ahogy az ajtóban egy igazolványt és papírt lengető zsaru áll, Utálom a zsarukat, félek tőlük, mindig a klausztrofóbiám juttatják eszembe és nem áll szándékomban lecsukatni magam. Meg is őrülnék odabent. Megpróbálom higgadtan kezelni a helyzetet és Catre pillantva értek egyet vele.
- Az biztos.... Egyszer elég volt megszívni ezzel - kommentálom, de nem mesélem el a sztorit az gyanús lenne. Inkább egyetértek a kiscicával és kinyújtózom.
- Jah elég melós volt szóval essünk túl rajta, fáradtak vagyunk - teszem hozzá én is ahogy ő beljebb fárad, mi meg letelepszünk egymás mellé kb. Persze sejtem miért van itt, de valahogy nem jelentett eddig fenyegetést ez a razzia. Miért pont most? A pöcsömnek sincs kedve ehhez de ahogy megszólal elmosolyodok a vékony sminkréteg alatt, már majdnem lemostam magamról.
- Ezra Wonderwood - mutatkozom be a hivatalos nevemen, ami még így is művészinek hangzik, pedig nem az. Egyszerűen csak szép nevem van, és szeretem is, bár a Whipet már nem is tudom honnan szedtem és miért használom még mindig.
- Ez igazán kár, de valahogy sejtettem hogy nem rajong ezért a zenei irányzatért amit képviselünk - mosolyodom el, és csak biccentek. Már így is rabolja, nem is kevéssé, hiszen lenne éppen jobb dolgom is mint ezzel szarakodni, és bájologni egy rendőrrel.
- Nem folyik senki ellen semmiféle eljárás - rázom meg a fejem és felkelek, megkerülöm a rendőrt és a fogason lógó kabátom zsebéből kiszedem az igazolványtartóm, amibe benne van minden. Személyi, lakcím, jogosítvány, orvosi ellátás kártya, mindenféle egyéb, vízumok a különféle országokba ahol turnézni szoktunk és még egy összehajtogatott mozi belépő is.
- Jelenleg nincs semmiféle ilyen szer a birtokunkban - mert hát volt, és talán még egy nagyon kicsike van is, hiszen amit eldugtunk de valahogy nem jövünk ki ebből túl jól szerintem. A kijelentésére felszusszanok és Catre pillantok, nem tudom melyikünk bírná tovább ha arról lenne szó.
- Értékelem az őszinteségét, de az a helyzet hogy ugye nekünk nem érdekünk kiadni a forrásunkat. Bár az az igazság hogy mostanában nem is nagyon van mit, hiszen mindig máshonnan kapjuk, más embereken át, nem ismerjük a dílert személyesen - sóhajtom, ha már őszinteség hát legyünk őszinték.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

Eric 'Cat' Bernadotte
Eric 'Cat' Bernadotte

Egeret ide és lenyílik!


◮ hozzászólások száma : 14
◮ join date : 2014. Oct. 27.

Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat Empty
TémanyitásTárgy: Re: Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat   Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat Icon_minitimeKedd Nov. 18, 2014 12:12 am

Ez aztán igazán jó befejezése ennek az estének. A büdös picsába. Így is elég fáradt vagyok, alig vártam már, hogy a kötelező körökön legyünk túl és aztán végre csak kettesben csináljunk, azt amit akarunk, de nem, kizárt, hogy végre valami úgy legyen, ahogy akarom. Ennek a zsarunak pont most kellett megjelennie. Dühös vagyok és magamban morgok, de a szer már hat, így néha úgy érzem nevetnem kell a helyzeten, amin nagyon felhúztam magam. Távolról szemlélem az eseményeket, még jó, hogy Whip nyitott ajtót, nekem nem lenne türelmem a fazonhoz és szerintem egyből le is buknék, hogy nem a pia okozza a jókedvem. Vagyis a változó kedvem. Minden elrejtve, gond nem lehet, amúgy sem itt kéne kutakodni, a közönség között kellene keresélni, az biztosan nagyobb fogás lenne. Lehet, hogy kis mennyiség van náluk, de amennyien a bulinkon voltak, már abból is szép adag jönne össze. Nem beszélve a tömegben elvegyülő, áldozatra leső dílerekről. A fenének basztat minket. Elvigyorodok azon, ahogy máris parancsolgat, de leülök Whip mellé jó szorosan. Legszívesebben bele is kapaszkodnék, de még csak az kéne, lehet, hogy zsaru, de akkor is ember... még a végén megszellőzteti a sajtónak, hogy tényleg együtt vagyunk és nem csak a show kedvéért.
- Pedig milyen kár, ha rajongó lenne, akkor valószínűleg ez lenne az egyik legjobb éjszakája... bejutni az öltözőnkbe nagy teljesítmény. Nagyjából csak így lehetséges – bökök a papír felé, amit az ajtóban lobogtatott. Nem vagyok éppen tisztelettudó, de általában nem is ezért szoktak szeretni. Vagy rajongani értem. Mindegy. Úgy ülünk a kanapén, mint a gyerekek, akiket éppen most akadnak leszidni, kisdiákok, akik rossz fát tettek a tűzre. Idegesítően dobolok a lábammal, mennék már vagy csinálnék valamit, de nem akarok itt ülni.
- Nem, ellenem sem folyik – rázom meg a fejem, de különben is mit kíváncsiskodik. Ha annyira akarja, visszamegy az irodájába, két kattintás és máris megtudja. Ennyire egyszerű. Remélem azért az a múltkori veredkés nem kavar be nekem, bár ott csak tanú voltam szerencsére. Mindegy, ebbe nem avatom be, úgyis régi már az ügy. Inkább figyelem, ahogy Whip feláll. Nekem is eljut végre a tudatomig, hogy elő kéne szedni az iratokat, de nekem a zsebemben van, csak nem tudom melyik zsebemben. A táskám karnyújtásnyira és az első kezem ügyébe akadó nadrág zsebében meg is találom, amit akartam. Leteszem az asztalra a személyimet, semmi mást, ez legyen elég. Whip szavai ütik meg a fülem. Szinte szószerint. Jelenleg nincs a birtokunkban? Mi az, hogy jelenleg? Olyan pillantást küldök felé, amiből rendesen kiolvashatja azt, hogy jelenleg azt hiszem, megőrült. Hogy mondhat ilyet egy zsarunak? Jelenleg? Az eszem megáll. Mérgesen morranok, ahogy rámnéz. Még a karjaimat is összefonom magam előtt, nem véletlen ez a teljes elutasítás jele. Persze nem áll le. Folytatja, de ezt már nem hagyhatom. Felugrok.
- Nem, illetve... Whip nem úgy érti. Csak viccelt, igaz? – pillantok rá jelentőségteljesen. Idegesen mászkálok az öltözőben, a hajamba túrok. Legszívesebben rágyújtanék, de még azért is kapnék, szóval ellenállok. De amint kiteszi a lábát... csak tenné már ki. A hülye szövegemmel lehet, hogy még jobban elbaszom a dolgot, de ezt akkor sem hagyhatom. Mindent be akar vallani? Próbálom kitalálni mit akar, de ez akkor is... merész volt még tőle is.
- Na jó... igaza van – felsóhajtok és lehuppanok a kanapéra, ahonnan felálltam. Már mindegy. Talán okosabb, ha adunk egy kis infót és akkor leszáll rólunk.
- Előbb inkább beszéljük meg, számunkra milyen kellemetlenséggel fog járni a dolog – pillantok a rendőrre. Whip tényleg nem normális. Az oké, hogy a zsaru gondolhatta, hogy drogozunk, de önként bevallani... hát nem kellett volna. Persze egy rocksztár drog nélkül szinte elképzelhetetlen, de akár kivételek is lehettünk volna... Akkor is, ha az előbb téptünk be.
- Nekünk tényleg nincs állandó dílerünk, nem is lehet, hiszen turnézunk. Állandóan úton vagyunk, akkora fogyasztók meg nem vagyunk, amiért megérné utánunk jönni. Néha szerzünk csak egy kis cuccot, mindig mástól, valójában előfordul, hogy kapcsolatba sem kerülünk a dílerrel, csak egy közvetítő hozza és viszi a pénzt. Rohadtul nem érdekel honnan van – kapcsolódok be a beszélgetésbe. Megvonom a vállam. Tényleg nem érdekel. Betépni akarok, az egy kicsit sem számít, honnan jön a cucc. Csak jól akarom érezni magam, más nem érdekel. Aztán mintha direkt szivatni akarna, érzem, ahogy valami meleg folyik végig a szám felett, elérve ajkaimat. Kézfejemmel simítok végig a területen és ahogy rápillantok, lefagyok. Vér. Nem hiszem el. Ettől a kurva cucctól vérzik az orrom. Jobb híján a pólómba törlöm. Még erre is jó. Ja, hogy véres lesz tőle? Nem érdekel.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat Empty
TémanyitásTárgy: Re: Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat   Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat Icon_minitimeCsüt. Nov. 27, 2014 4:35 pm



Cat  &  Whip & Finley


[You must be registered and logged in to see this image.]



Mostanáig nem is csináltam mást, mint azért panaszkodtam, nem kapok elég terepmunkát. S most, hogy mégis lehetőségem nyílt rajtaütésre menni, azt kívánom, bár befogtam volna szám, és örültem volna annak, ami megadatott nekem. Előre gyűlölöm az izzadságtól bűzlő, drogoktól, italoktól feltüzelt tömeget, kik kézzel-lábbal tiltakoznak majd a törvény emberei ellen.  A fellépőkről nem is beszélve. Kétségem sincs afelől, nem lesz könnyű dolgom velük. De nem vagyok gyáva, fontos nekem a munkám, szenvedélyesen szeretem, mindent megteszek, hogy megfelelően végezzem, akkor is, ha kedvem nincs hozzá sok. S nem én vagyok az egyetlen, ki a pokolba kívánja az egészet. Ahogy azt sejtettem, a sztárocskák se rajonganak a kialakult helyzetnek különösebben. Nem is csodálom, de rossz lóra tettek, nem számít, mennyire tiltakoznak, nem hátrálok meg, nem tágítok, ha már eljöttem idáig, szert teszek az információra, mire felettesem vágyik.
- Érthető – barátságos, távolságtartó mosolyt villantok felé. Nem foglalkozok az álzsaru gonddal, az ő problémájuk, nem az enyém.
- Akárcsak én, épp ezért szeretném olyan gyorsan lezárni az ügyet, amennyire csak lehet – ellenben üres kézzel nem vagyok hajlandó távozni innen, ha erre van szükség, egész este az én társaságomat élvezhetik, panaszkodjanak miatta akármennyit.
- És az öné? – fordulok most partnere felé, miközben gondosan lejegyzetelem a nevet. Jól jön az ellenőrzésnél, az esetleges eljárásnál, különösen, ha a megfelelő iratok adatai is társulnak hozzá.
- Jól sejtette, mondjuk, hogy kifinomultabb a stílusom – nem sértésnek szánom ugyan, annak is elmenne talán. Nem törődök vele, azt gondolnak, amit csak akarnak.
Bólintok válaszaikra, bizonyos szempontból jó, hogy nem folyik eljárás ellenük, de azt se bántam volna, ha az ellenkezője lenne igaz. Figyelemmel kísérem mozgásukat, nem számítok ugyan támadásra, a legfontosabb szabály, sose lankadjon éberséged, ne érezd teljesen biztonságba magad, légy akárhol is. Nem hinném, hogy olyan ostobák, akik rám lőnének egy rendőrökkel telezsúfolt helyen, de nem egyszer fordult már elő, a gyanúsítottak olyasmit tettek, mit épp eszű ember még belőve se kísérelne meg. Átveszem irataikat, feljegyzek róluk mindent, amit kell, majd már vissza is adom tulajdonosaiknak. Nem áll szándékomban megtartani őket, ennél többet úgyse segítenének.
- Jelenleg? – meglepetten emelem meg szemöldököm. Nem válasza az, mi elképeszt, bármiben lefogadtam volna, szednek valamit, arra nem számítottam, bevallja, s nem én vagyok az egyetlen. Halvány mosollyal figyelem kollégája vérszegény tiltakozását. Feleslegesen strapálja magát, ha valaki viccel, azt észreveszem, hamar rájön ő is arra, jobban jár, ha abbahagyja inkább.
- Önmagában ennyi is beismerésnek számít, ugye tisztában vannak vele? – biztos vagyok benne, igen lesz a válasz, kérdésem költői így inkább csak. A kisebb felé fordulok, megjegyzése hallatán, oldalra döntött fejjel gondolkozok egy pillanatot. Azon merengek csupán, mennyire nincs tisztában a rendszerrel.
- Nos, rendben van. Ahogy azt nyilvánvalóan maguk is tudják, a birtoklás önmagában is felelősségre vonást van maga után, mennyiségtől, és a szer fajtájától függetlenül. Ezt súlyosbíthatja, ha bizonyítjuk, használták is az anyagot. Néhány perces orvosi vizsgálatból kiderül, a vérvétel pedig kétségtelenné teszi. Ezen ronthat, ha nem csak fogyasztók, de terjesztők is, a csempészésről már nem is beszélve. Utóbbinak számít az is, ha bármilyen illegális tudatmódosítóval átlépik az államok határát, márpedig a ténynek hála, turnéznak, ez se lenne meglepő. Hogy mire számíthatnak, ha bármi kiderül? Hosszú tárgyalásra, és a média jelenlétére. És akármit is gondoljanak most, az újságírók imádják bemocskolni azt, aki a hálójukba kerül. Nem lennék a helyükben. Az, mi lesz a következménye, ha bebizonyosodik, törvényt szegtek, illegális tettük mértékétől függ. Pénzbírság, börtön, fokozott ellenőrzés, gyakrabb razziák a legkülönbözőbb időkben – elhallgatok, türelmesen várok, hagyom, felfogják, amit mondtam, mérlegeljenek, vagy legalább elkezdjenek gondolkozni azon, mi lenne a legjobb nekik.
- Nem érdekük? Épp ellenkezőleg, azzal járnának a legjobban, ha kiadnák a dílerül, vagy bárkit, aki kapcsolatban van vele. Név, személyleírás, gyakori találkozóhely, az értesítés módszere. Ennyi is tökéletesen elég ahhoz, hogy maguknak kevesebb gondjuk legyen velünk, mi pedig forró nyomon indulhassunk el – ahogy mondtam korábban, a használók azok, kik a legkevésbé érdekelnek, legalábbis szakmai szempontból, hisz maguknak ártanak csak azzal, amit tesznek. Az én feladatom nem az, hogy rájuk vigyázzak, hanem, hogy megakadályozzam, a terjesztők még többet garázdálkodjanak.
- Gondolkozzanak ésszerűen. Semmi okuk arra, hogy védjék a kapcsolataikat – feléjük tolok egy üres lapot, egyik tollam társaságában. A mozdulat azonban félbe marad, ahogy meglátom egyikük vérző orrát. Zsebembe csúsztatom ujjaim, zsebkendőt veszek elő, felé nyújtom.
- Kellemetlenek a mellékhatások, nem igaz? – nem száz százalék, természetesen, rengeteg oka lehet az orrvérzésnek, de alig kétlem, a nemrégiben bevett drog hibája ez. – A helyében elgondolkoznék ezen, nem jó jel – barátságos mosolyt villantok, míg pillantásom továbbra is éberen jár egyik gyanúsítottamtól a másikig.
- Bármi hasznos lehet - befejezem korábbi mozdulatom, teljesen átcsúsztatom a lapot az asztalon. Sürgetőn intek is felé, egyértelműen jelezve, jól tennék, ha nekilátnának lekörmölni valamit.


Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat Empty
TémanyitásTárgy: Re: Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat   Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat Icon_minitimeSzer. Jan. 07, 2015 1:10 am

Zakatol az agyam, de már egy félig kész terv fogalmazódik meg bennem, erre mindig is büszke voltam hogy sikerül magam mindig kivágnom a rémesen kellemetlen helyzetekből, még akkor is ha minden ellenem van. Anyám szerint, ügyvédnek kellett volna mennem, de akar a faszom annyi jogot és paragrafust tudni fejből. Ez az élet sokkal izgalmasabb és már rég elbasztam hogy valami is normális polgári foglalkozásom legyen. Egyetlen éles pillantást vetek a Kiscicára, bár tudnék a fejébe beszélni hogy hallgasson mert tudom hogy mit csinálok. Megvan már a terv csak ne rontsa el ha lehet a fecsegéssel.
- Korrekt, ne húzzuk feleslegesen egymás idejét, ha mindkettőnknek van jobb dolga is mint egymást boldogítani - biccentek, hiszen tudok én komoly is lenni és nem csak szexista poénok ömlenek ki a számon többnyire. Bár hogy a szám mire és mennyire jó azt csak Cat tudja. Megvárom míg Cat is ad egy igazolványt bár ő szigorúan csak a személyit amit kérnek, nem esik túlzásokba. Én legalább mindent egy helyen tárolok. A kijelentését nem veszem sértésnek, mindenkinek más a stílusa, és nem várom el egy zsarutól hogy értékelje a mi zenénket, azt amit mi képviselünk. Visszatelepedek a kanapéra ahogy ugye visszarakom az irataim a helyükre hogy el ne hagyjam, mert hajlamos vagyok ám rá.
- Ezekkel tisztában vagyunk magunk is. Ha lehetne elkerülnénk a felesleges köröket a médiával, és mivel már nincs a birtokunkban semmi, ezért a terjesztés nem állja meg a helyét. Amúgy is, mi elenyésző mennyiség vagyunk ebben az egész körforgásban - válaszolom meg a kérdéseit, illetve kijelentését. Az sem érdekelne ha a média belefolyna, hiszen minden gyengeséggel lehet kezdeni valamit, és ha ez még téves is... Nos mi abból is előnyt tudunk kovácsolni, én hiszem azt hogy erősek vagyunk és kiállunk a média elé és még ebből is jól ki tudunk jönni. Csak azt is adja meg az ég, hogy ne legyen ebből nagyobb hercehhurca. Nagyon is jól tudom hogy mire képesek a firkászok és mennyire lehúznának minket ezzel, azt meg próbálom elkerülni ha lehet. Megvédem azt ami az enyém. Elgondolkozok a szavaira, végül is... a drog fontos nekünk de nem annyira hogy ne találnánk a dílereink helyett másokat, és egyiknek sem esküdtünk örök fogalmat. Eszembe is jut valaki aki eléggé unszimpatikus volt ahhoz, hogy megszorongassák kissé a tökét.
- Elég óvatosak a dílerek így nevet nem tudok mondani, maximum fedőnevet ha az előrébb van és minimális leírást. A kevesebb gond, mégis mennyivel kevesebb? Ha most segítek ebben magának, mire számíthatunk? - kérdezek vissza ahogy kezembe veszem a tollat és megforgatom. Catre pillantok, és magamban kedvem lenne a fejem verni az asztalba. Miért pont most kell hogy vérezzen az orra?! Miért most? Nem ért rá 10 perccel később? Édes istenem. Tulajdonképpen nagyon remélem hogy legalább figyelembe veszi hogy nem ellenálltunk, és viszonylag segítőkészek is voltunk. Az ilyen Fin mitudomén féle pasik általában szoktak erre figyelni. Legalábbis ez a tapasztalatom, és ahogy ő ránk, úgy én is építek a személyiségi jegyeire. Mondta valaki hogy kedves és naiv vagyok?
- Azért a bármi elég tág fogalom... - morranom ahogy előrehajolok és annak a nyomorult két várossal arrébb lévő dílernek a jellemzőit írom le. A nick neve, valamint egy általános leírás és egy tetoválás amit a bal alkarján visel. Tuti hogy kis vakarcs, de nem éppen egy könnyű eset. Még ha meg is találják... kemény körük lesz, ezt pedig előre élvezem. Viszont, nem mondhatják hogy nem segítettem nekik. És ez megint csak jobb lehet nekünk.
- Nos sajnos ez minden amit tudunk róla. Igaz, nem sok... más dílerünk vagy fél éve nem volt és nem ismerjük őt sem személyesen. Ezt is csak onnan tudom, hogy távolról láttuk amikor kocsiba szállt - magyarázom, mert ez igaz is, ebben nem hazudok. Állom a rendőr pillantását, a mi kedvünkre alakítom a helyzetet de nem is hazudok nyíltan hogy bármilyen reakcióm is eláruljon.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

Eric 'Cat' Bernadotte
Eric 'Cat' Bernadotte

Egeret ide és lenyílik!


◮ hozzászólások száma : 14
◮ join date : 2014. Oct. 27.

Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat Empty
TémanyitásTárgy: Re: Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat   Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat Icon_minitimeCsüt. Jan. 08, 2015 3:19 pm

Ez tényleg nagyon jó. Mi a faszom jöhet még? Ha tudtam volna, hogy a kibaszott zsaruk pont ma akarnak ránktörni, nem nyomok be. Én szexelni akarok Whip-el, nem egy idegennel társalogni, aki ráadásul a másik oldalon áll. Nem hiszem el, hogy neki nem esne jól egy kis lazítás. Dehogynem. Pont úgy néz ki, mint akinek fogalma sincs arról, milyen egy jó buli, de akár az is lehet, hogy jó szexben is régen volt része. Olyan egetrengetőben, amit mi szoktunk művelni Whip-el. Titokban, de annál izgalmasabb. Nem tehetek róla, halkan felnevetek a gondolataimon, aztán a szám elé teszem a kezem, hogy ne legyek hangos és bocsánatkérően biccentek. Ó a büdös picsába. Kezd beütni a cucc. Jobb esetben ilyenkor Whip farka már a számban szokott lenni, rosszabb esetben csak egy zuhanyra futja, majd egy közös koccintást követően jön az, amiről éppen fantáziálok. Whip... Miért vagy ilyen szexi? Pont nem érdekel most ez a rendőr, nem tudok koncentrálni. Így aztán kicsit késve kapok észbe, hogy hozzám beszél. Megrázom a fejem és átnyújtom az irataimat neki.
- Eric Bernadotte – válaszolok is, bár az iratokból úgyis meglátja mindjárt. Mindegy, még a végén lecseszne, hogy bunkó vagyok. Pedig nem vagyok az. Csak a pokolba kívánom, de édesen mosolygok hozzá. Nem értem Whip mi a fenét akar ezzel a beismeréssel, de ahogy rámnéz, tudom, jobb, ha hallgatok, mert neki kész terve van. Csak azt nem értem, hogy a fenébe nem üt be neki a cucc. Ennyire jól titkolja? Nem is értem, mindenesetre örülnék, ha én is normálisabbnak tűnnék. De ez nagyjából esélytelen. Érzem, ahogy átveszi az uralmat felettem. És ez jó... legalábbis más körülmények között jó lenne. Kénytelen vagyok figyelni, hiszen választ kapok a kérdésemre. Olyasmit, amire számítottam.
- Nincs nálunk semmi és a csempészést meg főleg kikérem magamnak. Arra alapozni, hogy éppen turnézunk, csak egy feltevés. Fogalma sincs, mikor és mennyi cuccot tolunk – kezdek dühbe jönni, nem hiszem el. Nyugi... nyugi... de nem megy. Nagy levegő, próbálkozok, de nem használ semmi és ha ez még nem lenne elég, Whip tovább beszél. Mit akar? Magunk alatt vágja a fát bassza meg. Inkább csendben várom, mi lesz ebből, csak néha horkanok fel.
- Mondtam már, nincs állandó dílerünk. Egy ilyen bulit nem lehet józanon megcsinálni, tudom, lenézi a zenészeket, látszik azon, ahogy ránk néz, de igenis kurva jó bulit csináltunk és ehhez energia kell. Meg ahhoz is, hogy hónapokig döglődjünk abban a kurva buszban és kurvára távol legyünk az otthonunktól – kissé megszaporodnak a kurva és ehhez hasonló kifejezések a kirohanásomban. Azt hiszem többször mondom azt, hogy kurva, mint bármi mást. Kötőszó lett vagy mi a fene. Ha egyszer ideges vagyok, ez van. Amúgy sem vetem meg a trágár beszédet, miért most tenném.
- Nem védjük a kapcsolatainkat, úgyis mindig van más, nem Mr... – vigyorgok rá gúnyosan, a nevét persze elfelejtem, de csak legyintek és előhalászom a cigimet, de még nem gyújtok rá.
- Nincs nálunk semmi, de ha lenne, kéne, mi? Egy kis lazítás, egy kis kaland... Ugyanmár, mindenki vágyik valamire. Itt majdnem minden lehetséges. Nő kell vagy pasi? – pimaszkodok gondolkodás nélkül. Rágyújtanék, de akkor jön a hideg zuhany. Az orromból dőlni kezd a vér. Ijedten Whip-re pillantok, látom rajta, hogy dühös rám, de a fenébe is, nem tehetek róla. Tudja, hogy gyakran vérzik az orrom tőle. Egyszer például szex közben, amikor én voltam felül. Rendesen rácsöpögött az egész, de akkor izgatónak tartotta. Senki nem mondta, hogy normálisak vagyunk. Büszkén vállalom, hogy nem. Felvonom a szemöldököm a zsaru hirtelen jött kedvessége láttán, de átlátok rajta. Ennek ellenére kinyújtom a kezem a zsepiért, mert nálam pont nincs és jól jön.
- Kössz... igazán kedves – kommentálom is, mert miért ne és megtörlöm az orrom. Ez is jókor vérzik, tényleg. Fennakadnak a szemeim egy pillanatra a megjegyzésén.
- Ja a légnyomáskülönbségre vagy arra, hogy vannak olyan emberek, akiknél ez minden ok nélkül gyakori, nem is gondol, igaz? – nem tudom mi a fenétől szokott vérezni az ember orra. Hiszen nekem csak ilyenkor szokott. Remélem azért nem mondtam nagy hülyeséget. Elvégre én jó vagyok, ritkán látok drogot közelről. Ja mondjuk nem is nézegetni szoktam. Felsóhajtok. Megint a drog kezd uralni.
- Ez tényleg nem jó jel? – suttogok Whip-nek, mintha attól a zsaru nem hallaná. Eddig nem gondoltam, hogy ez baj lenne, azt hittem normális, hogy így reagálok. Igaz Whip nem, de nem vagyunk egyformák. Valahol mélyen tudom, hogy nem így kéne viselkednem, ahogy teszem, nagyon nem, de nem tudom visszafogni magam. Nézem, ahogy leír vmit Whip, én meg, amint végzett, átmászok az ölébe.
- Mégis van valami, amit titkolunk. Ez – pillantok kihívóan a zsarura, megnyalom a szám, majd Whip ajkaira tapasztom. Keményen megcsókolom. Tudom, hogy ezt pont leszarja. Nem is tudom miért csinálom. Talán egy kis időt nyerünk, nem tudom. A drog munkálkodik bennem, senki ne várjon tőlem ésszerű dolgokat és arra normális magyarázatokat. Nem érdekel, ha kiderül. Csak egy ember látta, úgysem hisznek neki. A színpadon is megcsókoljuk egymást, az a show része. Ez most más, ez a valóság, de neki nem kell tudnia. Nem érdekel mit hisz. Csak menjen már és hagyjon szexelni. Ezt akarom csak.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Ajánlott tartalom

Egeret ide és lenyílik!



Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat Empty
TémanyitásTárgy: Re: Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat   Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 

Drink the cyanide - Finley & Whip & Cat

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Lean back and enjoy the show - Whip & Cat
» Welcome drink
» Noel & Finley ~ Second Chance
» Evelyn&Sam ~ Hey, this is MY drink!
» Caitlyn & Finley

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékonkívül :: Archívum :: Archivált játékok-