Helyszín: Barátságos kis ételbár a külvárosban
Idő: Napnyugta
Szitu: Kedves Claire! Talán rossz ötlet volt a tömegközlekedést választanod. Szabadnap, egy kis kiruccanás, meglátogattad egy rég nem látott ismerősödet, erre épp egy leharcolt étkezde mellett robban le a buszod. Nincs ínyedre a dolog, de mit lehet tenni? Amíg felhívod Dylant, hogy jöjjön érted, becsüccsensz az ételbárba, ahol néhány merész és rendkívül bunkó úriember máris be-beszólogat, perverz megjegyzéseket téve rád. Ott vacsizik Saul is, aki meghallva a kéretlen udvarlás hangeffektjeit, máris a segítségedre sietne... nem tudja még, hogy nem egy gyámoltalan kis virágszál vagy. A kezdés joga a tiéd, Claire!

Alkossunk maradandót Baby


Komoly tekintettel meredek ki a magas toronyház ablakán. Vegas ezen részén ez az egyetlen olyan épület, ami ilyen sok lakást foglal magába, és ezzel együtt a legmagasabb is mind közül.
Óvatos, kecses ugyan akkor gyakorlott mozdulattal igazítom meg a ruhám mellrészét, hogy helyén tartsa azt amit kell, na nem mintha komoly gondot okozna a bent tartani őket. Egyelőre még nem kellett megparancsolnom nekik, hogy ne ugráljanak.
... - Jöhetnél hozzám többet is szivi - ölel magához Cara olyan szorosan ahogy csak tőle telik.
- Ezt vidd el Dylannek, remélem ízleni fog neki.
- Ó, ebben biztos lehetsz. Pasi, mindent megeszik - veszem át tőle a kis dobozt és teszem azt bele fehér, kötött táskámba.
- Akkor jó - nőkhöz mérten mély hangja szinte ijesztőnek hathat, viszont már megszoktam. Sokszor inkább tartom férfiasnak, mint nőiesen, érdekesen vonzónak, de ez legyen már az én gondom.
Amint még egyszer végigsimítok a hátán már húzódok is el, hisz tisztában vagyok a magam hibáival. Ha sokáig próbálnak marasztalni akkor tényleg ott ragadok még jó hosszú ideg, akár éjjelig is mikor aztán Dylant kell elrángatnom, hogy hazajuttasson.
Vegas belvárosa, ezzel együtt a lakásunk nem két lépésre, de még csak nem is két sarokra van, így kelletlenül de kénytelen vagyok várni arra  a bűzölgő tragacsra, ami majd bejuttat legalább a ház közelébe. Ha lehetőségem lesz rá akkor rögtön lefogok szállni, hisz sose bírtam a tömegközlekedést, de mit lehet tenni?
Nem vagyok egy finnyás nőszemély, de soha nem bírtam elviselni a mocskos dolgokat még akkor se, ha ezer meg egy kiképzésen volt szerencsém dagonyázni, kúszni mászni. Mondjuk állítom, hogy ezeken az ócskavasakon milliószor annyi mocsok hemzseg, mint egy hat négyzetméterre elegendő sármennyiségben... amiben még egy disznó is meghempergett.
Csak akkor dobban igazán nagyot a szívem, mikor meghallom az érdekes, de inkább aggasztó pöfékelő hangot ami nyilván a buszból származik. Egy fiatal loboncos sráccal értetlenül pillantunk össze, a következő pillanatban viszont kis híján a hosszú és kevésbé hosszú viszont annál húsosabb lábak között kötök ki. Hát persze. A tömeg egy emberként, idegesen horkan fel amit meg is értek, hisz én is mielőbb hazaszeretnék jutni, de úgy néz ki, hogy ennek se most jön el az ideje.
A tehéncsordára emlékeztető csődülettel együtt kénytelen vagyok haladni az árral, ha nem szeretném, hogy megtapossanak. Cipőm a kelleténél határozottabban érinti az aszfaltot hála a jótékony "mozdulj már kis anyám vagy lelöklek" megjegyzésnek. Mit szólna, ha előrántanám a jelvényem? No de mivel jelenleg szabadnapom van, civilként otthon hagytam az ügynök énemet.
Miután kitudakolom a legközelebbi busz időpontját, elkeseredve veszem elő a telefonomat, hogy szépen és érthetően elmagyarázzam Dylannek, hogy mi a szitu. Ígéretét nem kérdőjelezem meg és hiszem, hogy mihamarabb ideér. Viszont addig is majd' egy órát kell várnom.
Abban a reményben célzok meg egy bárt, hogy majd elmulatom ott az időt egy csésze kávé vagy tea társaságában, de valószínűleg annál... jóval többet fogok kapni. Vajon miért is utálom én annyira némelyik hímet?
A kíváncsi, meglepett tekintetek úgy tapadnak rám, mintha legalább a Cannes-i filmfesztivál egy legnagyobb sztárja lennék. Mondjuk ahhoz kicsit hiányos lenne az öltözetem, de sebaj.
Kanárisárga miniruhámban kellemetlenül billegek végig az asztalok között miközben próbálom figyelmen kívül hagyni a sok "húházó, jajgató, füttyentő és cuppogó" pasit, mígnem az egyik megragadja a csuklómat.
- Szia cicus - mér végig sötét tekintete, miközben ajkain kaján mosoly villan - nem csatlakoznál hozzánk?
- Köszönöm, de kihagynám, ha nem bánják - mérem végig az elegánsan öltözött "úriembereket" és már húznám is el a kezem, mikor határozottabban szorít rá vékony csuklómra...

[You must be registered and logged in to see this link.]

Éppen a kimenőmet töltöm az egyik külvárosi ételbárba távol Alenától. Az lány az idegeimre megy, de komolyan. Mikor elvállaltam, vagyis inkább megkaptam parancsba, a tanúvédelmi programbeli segítséget, álmomban sem gondoltam, hogy ennyire nehéz feladatom lesz. Alena ahol tud ott kibúvókat keres, rettentően makacs és gyakran visszabeszél. Mintha nem tudná, hogy neki most az lenne a legjobb, ha meghúzná magát. Bolond nőszemély... Ezért is örülök, hogy most nem nekem kell rá vigyázni. Bár azért bennem van egy adag félsz, mi lesz ha Alena gondol egyet és lelép a srác mellől, aki most engem helyettesít? Inkább jobb ilyenre mégcsak nem is gondolni.
Egymagam üldögélek a bárban egy kávé és egy félig megevett pite mellett. Bámulatos, hogy az ember mennyi koffeint bír meginni egy nap alatt. Attól tartok, a végén még szívritmuszavaraim lesznek. Talán le kéne állnom a kávézással.
Jól meg vagyok én itt a gondolataimmal, és kifejezetten üdítő, hogy most egyetlen fehérnép sem lődörög a közelembe. Úgy hiszem, most egy időre elegem van az állandó pesztrálásból, az egész napos felügyelet fárasztó tud lenni. Főleg, ha a védenc nem akarja, hogy megvédjem.
Már rendelném is a következő kör kávémat, mikor hangos tetszésnyílvánítás zaja teríti be hirtelen az apró bárt. Megforgatom párszor a szememet, egyes férfiak olyan barmok tudnak lenni. Le merem fogadni, hogy a jelenlévők közül egyiknek se volt tartós kapcsolata. Mint minden férfi, én is végigmérem az új jövevényt. Meglepően túlöltözöttnek- vagy alulöltözöttnek, nézőpont kérdése- néz ki egy ilyen füstös csehóhoz képest. Elismerően húzom fel a szemöldökömet, mert valóban bombázóan néz ki ebben a sárga miniruhában, vagy hogy hívják ezeket a göncöket. Azonban több pillantásra nem méltatom az idegent, inkább intek a pincérnek, hozza a kávémat.
Sajnos nem tudom nem hallani, miket mondanak a nőről. Mint egy megbolondult méhkas úgy dongják körül a miniruhást. Félszemmel figyelem, ahogy az első bátor jelentkező odalép mellé.
- Szia cicus- kezdi, mire újra megforgatom a szemeimet. Szánalom.- nem csatlakoznál hozzánk?
Közben a pincér meghozza a kávémat, egy biccentéssel megköszönöm neki. Majd eltűnik a képből, addig a pasas már a nő csulójára van csimpaszkodva. Kérdőn felvonom az egyik szemöldökömet, nem úgy tűnik, mintha a nő élvezné. Türelmetlenül dobolok az asztalon, magamba számolom a másodperceket, de a barom még mindig nem ereszti el. Látom, ahogyan mozog a fickó szája, de nem hallom, mit mond, mert a helységbe egy nagyobb félrészeg társaság érkezik. Egyre közelebb húzza magához a nőt, és még mindig nem ereszti el a csuklóját. Ezt már nem hagyhatom.
Lassan felállok a helyemről, és odacammogok a pároshoz.
- Valami baj van?- nézek először a nőre, majd a fickóra.

Utálom a legtöbb hím egyedet... és vajon ennek mi az oka? Hát a mostani! Nem tudom elhinni, hogy egy csinosabb nő már fel se vehet olyan ruhadarabot ami megmutatja idomait, mivel ez a sok barom akik leginkább egy bamba birkanyájra emlékeztetnek, úgy vesznek körbe, mintha most tettem volna fel főnyereményként a testemet. Nem vagyok oda érte, főleg nem azért, hogy egy közönséges ribancnak néznek. Jó, meglehet, hogy nem mindenki rohangál ilyen szerelésben egy ilyen környéken, de tudok mit tenni? Nem volt szándékomban ide bejönni, csak az a rohadt busz itt robbant lent, nekem pedig nincs kedvem odakint eltölteni a fél estét míg Dylanre várok.
A csuklómra szoruló kéz nem hagy nyugodni. Vadul villanó tekintettel lesek fel a férfire, és bár megtudnám védeni magam, lazán a földre tudnám küldeni, de... kíváncsi vagyok, hogy meddig megy el. A jelvényem ott lapul a táskám mélyén, de még nem fogom előhalászni.
Viszont mikor közelebb von magához, meglehetősen elkerekednek a szemeim.
- Nem hiszem, hogy illik így viselkedni egy nővel, csődör! - hangom bár halk, mégis van benne valami agresszív csengés is, ami hallatán a másik elvigyorodik.
- Szeretem az ilyen határozott nőket - vallja, én pedig csak a szememet forgatva rázom meg a fejem és nézek végig a szerencsétlen csürhe bandán, majd az érkező férfin aki mibenlétünk felől kezd érdeklődni.
- Ó, csak a drága úr nem veszi figyelembe, hogy nem vagyok oda ezért a bánásmódért - nézek bele a férfi szemébe, de már lendülök is előre, ahogy a másik még közelebb von magához.
- Magának pedig mi köze van hozzá? Ha én a nővel akarok beszélgetni, akkor vele fogok. Vagy... esetleg öntől kérjek hozzá engedélyt?
Mély, öblös hangja undorral és agresszióval teli. Elkeseredetten rázom meg a fejem. Lehet, hogy vasmarokkal tart, viszont nem érzem magam fenyegetve. Ezek mind béna, sörhasú szerencsétlenek, akik nem is sejtik, hogy kivel van dolguk, hogy kibe kötöttek bele. Mit szólnának hozzá, ha most előrántanék egy pisztolyt, vagy egyszerűen akkorát sóznék a nyakára, hogy köpni nyelni nem tudna?
- Szóval csatlakozna hozzánk, gyönyörűm?
- Nem. Azt hiszem, hogy nem akarok....és megtisztelne vele, ha elengedne.
Viszont tekintete nem arról árulkodik, hogy szélnek eresztene.

Gyűlölöm az olyan férfiakat, akik a nő akarata ellenére akarnak vele kikezdeni. Legalább egy kis önbecsülés szorulhatna a disznókba.
Nem értem ezt a nőt. Mégis minek jön ilyen helyre? Azt hitte, hogy itt majd mindenki hercegnőként fogja kezelni és egy rossz szót nem fognak felé elereszteni? Nyilván ostoba vagy bátor. Bár egyedül egy részeg társaság közepén gyakorlatilag semmiben inkább tűnik ostoba tettnek.
Egyik felem hagyná őket, minek foglalkozzak én a szabadidőmben is balhés nőkkel. A másik felemben viszont feltámad a védelmezői ösztön, hiszen mégis csak egy nőről van szó. Akármilyen nyugodt nő benyomását is kelti. Egy csapat részeggel még ő sem tudna elbánni, ha küzdelemre kerülne sor- amire vélhetőleg nem fog.
- Igenis is sok közöm van hozzá!- nézek az ipsére mérgesen.- A hölgy nyilvánvalóan nem akar semmit magától, úgyhogy tegyen egy szívességet és kopjon le.
Végigmérem, egyáltalán nem ellenfél. Bár ez a részeges, undorító tekintettől a frász jön rám. Az én fejemben még csak meg sem fordulna, hogy részegen kezet emeljek egy ismeretlen nőre. Biztos kidobta az asszony, vagy megcsalta. Ő az a típusú férfi, akit otthagynak a nők, egy rakás szerencsétlenség.
Kérdőn nézek a nőre, aki csak a fejét rázza. Most komolyan? Ennyi, meg sem próbál elmenekülni? Viszont az ürge sem akar lekopni, naná, hogy nem! Nem hiszem el, nemcsak bunkó, hanem még hülye is. Haver, a nem az nemet jelent. Fogd már fel végre!
- Hé, húzz már vissza az asztalodhoz!- nézek dühösen a fickóra.- És engedd már el végre!
- Mégegyszer kérdem, mi köze van magának ehhez?- röhög fel kellemetlenül és megpróbálja erőszakkal a nőt magához rántani.
Csóválom a fejemet, majd meglököm a részeg férfit.
- Hát szabad ilyet tenni egy hölggyel?- kérdezem fenyegetően.
Ajánlom, hogy eressze el. Egy bárban vagyunk, az istenit! Hogy én mindig belekeveredem valami zűrbe... Ha nincs védenc, akkor szerzek magamnak egyet, ez csodás. Kell a fenének ez a nagy empátia a női nemmel. Bár lehetne okosabb is ez a nő. Mondjuk tökön rúghatná ezt a barmot, akkor hamarabb szabadulhatna.
- Nos?- nézek várakozóan a fickóra.- Még mindig oda akarja hívni az asztalukhoz?
Látom a szemem sarkából, hogy egyre többen néznek minket. Az egyik pincér egy tálcát szorongat a kezében. Mégis minek? Esetleg azzal akarná leütni valamelyikünket? Remélem, hogy nem engem. Az én fejem értékes. Eléggé elkeserítő, hogy egyedül én álltam fel és vettem a fáradságot, hogy a veszekedő pároshoz menjek. Ha a többi vendégen múlva, szerencsétlen nőt akár helyben meg is erőszakolhatná, akkor sem csinálnának semmit.

Kezdem megszokni, hogy mindig a legrosszabb helyeken fordulok meg, és ott a legrosszabb magaviseletű pasik hadát fogom ki magamnak, akiket legszívesebben tonna számban tüntetnék el a föld felszínéről. Ez alapján hatszor meggondolom, hogy a későbbiekben miben fogok közlekedni. Nem hiszem el, hogy a mai világban egy olyan nő aki tud is mutatni magából valamit, nem vehet fel csinos ruhát, mert valamelyik barom rögtön utána kap, hogy szórakozzon vele egy kicsit. Kösz, ebből nem kérek!
Annak ellenére, hogy könnyű szerrel megtudnám védeni magam főleg egy részeges hapsitól, nem teszek semmi hirtelen mozdulatot, inkább ismerkedek a férfi szándékaival, mozdulataival. Már így is undorodok e felől semmi kétségem, de úgy néz ki, hogy nem lesz nagy melóm azután, hogy egy kedves idegen a védelmemre kell. A mellére fogok tűzni valami díjat, ebben biztos vagyok. Egy halom pasi közül csak ő az egyetlen, aki mutat bármiféle empátiát, vagy szimplán fontosnak tartja a gyengébbik nem védelmét. Az viszont nem kétség, hogy hülyének néz szerencsétlen férfi. Egy ilyen helyen megjelenni sárga, testre feszülős miniben, felér egy öngyilkossággal. De mentségemre szóljon, hogy nem miattam robbant le a busz, nem én akartam, hogy így legyen!
Kíváncsi pislogással figyelem a férfi arcát, miközben igyekszek a bűzölgőtől elhúzódni, de az csak szorítja a kezemet attól tartva, hogy lassan a nyoma is meglátszik.
Meglepetésszerűen ér a rántás, majd a lökés is ami persze nem nekem lett célozva, mégis hátrébb lépek a férfival együtt, de még idejében elszakadok tőle, így hátratántorodva megvetem a lábaimat.
Leheletnyit arrébb húzódok a pasastól, mikor viszont a másik idegesen elindul felé mint valami feldühödött bika, lecsúsztatom a vállamról a táskámat, kihúzom belőle a glockot és a jelvényemet melyeket rögtön takarásba rejtek, nehogy hisztéria törjön ki. Megvárom míg a táska tompa hangja jelzi földre érkezését, de ezután már lépek is az ismeretlen megmentőm elé, hogy megragadva a másik fazon redvás kezét hátra csavarom azt így teljesen megbénítva őt, s a hátába nyomom a stukkert.
- Most már elég lesz nagyfiú, jó? - búgom a fülébe, ám az első jajongások hallatán rögtön el is engedem, hogy felmutathassam az FBI jelvényt.
- Nincs semmi baj! Semmi baj, szórakozzanak csak - tudatom az emberekkel, hogy no para, igyanak csak tovább, de a részeges nem kerüli el a figyelmemet.
- Ezer szerencséd, hogy nem vagyok extra rossz kedvemben. Már nem élnél! - szűröm a fogaim között - szóval most szépen fogod a kis cuccaidat és elhúzod innen a csíkot - biccentek fejjel az ajtó felé, hogy ideje lesz távozni. Tétovázása láttán leeresztem a pisztolyt, hogy a másik férfival foglalkozhassak.
- Köszönöm az előbbit - mosolygok rá lelkesen, elvégre tényleg hálás vagyok neki. Nem akartam túlzásba vinni a dolgot, de...

// Ne haragudj, hogy ilyen sokáig tartot //

Ahogy meglököm a részeg mocskot, a nő végre reagál. Végre nem úgy viselkedik, mint egy kirakatbaba. Legalább ellép mellőle, kezdetnek ez is elég. Úgy látszik a pasasnak több kell ahhoz, hogy meghátráljon. Nem igazán akar visszatérni az asztalához. Nem mozdul el a nő mellől, kézmozdulatokkal jelzi, mit tenne vele. Ebből most már elég!
De mielőtt neki mehetnék, a nő megakadályoz benne azzal, hogy elém lép egy stukkerrel a kezében. Mégis honnan van neki fegyvere? Döbbent arccal követem az eseményeket. Ahogy előveszi a nő a jelvényét és körbemutogatja, ezzel egyből szétoszlatja a tömeget, akik körénk csoportosulnak.
- Mocskos zsaru!- köp a padlóra a részeg.
- Na ebből elég, barom!
Szerencsére a felmutatott igazolvány megteszi a hatását, a hapsi megszeppen. Úgy látszik végre elhúzza a csíkot.
- Ugyan, nem tesz semmit- rakom zsebre a kezemet.
Érdeklődve mérem végig a nőt.
- Lehet, hogy nem ilyen helyet kellett volna keresnie- utalok a bár hangulatára.
Végül egy fejbiccentéssel jelzem, ha akar csatlakozzon hozzám. Szerencsére egyik bunkó sem foglalta el az asztalomat. Ahogy látom még a kávém is meg van a félig megszáradt pitém mellett. Remek.
- Jöjjön, meghívom egy kávéra!- ajánlom fel.
Ha elfogadja, akkor visszamegyek az asztalhoz és rendelek a nőnek egy kávét, valamint magamnak egy rendes pitét. Mert az előttem lévő nem valami biztatóan néz ki.
- Szépen lerendezte az a barmot- hangzik el tőlem a dicséret.

// Elnézést, elnézését a hosszadalmas késésért és a katasztrófa reagért! :$