USA, Motton - 1986.aug.11. 28 mesterlövész Cop Tobias Sorensen

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: kiváló fizikai állóképesség és teljesítőképesség, intelligens, tanulóképes, jól tájékozódik

◆ negatív tulajdonságok: hidegfejű, magábazárkózó, emberölő, makacs, lehetetlen beteg, nem tűri az alkoholfogyasztást és dohányzást

◆ egyebek: Megerőszakolta a húgát, mikor tizenhat éves volt. Később eltörte a lány karját, ezért kirúgták otthonról. Nem érez iránta szerelmet. Testi vonzódás, semmi más és nem hagyja, hogy elmélyüljön. Ennyi józanesze még van.Van egy tetoválása a hátán, ami egy fehér réti sast ábrázol.

Történet vagy szerepes példa

Már három hete vagyunk itt. A lábaim elgémberedtek, a hátam elfáradt a semmit tevésben és a folytonos készen létben. Mikor kiküldtek minket, nem mondták, hogy eddig itt tartanak minket. Mondjuk sejthettük volna, hogy hosszú ideig távol leszünk, hiszen hosszú listát kaptunk, amint nem lehet egyhamar elvégezni.
Egy pillanatra megigazítom a kezemet, hogy kényelmesebben fogjam az M24-semet és Adamre pillantok.
- Még mennyi van a listán?- kérdezem suttogva.
Megvakarja a fejét és egy pillanatra a naplóba mered. Összeráncolt homlokkal rám néz:
- Az összes.
Magamban hangosan káromkodom, de amíg nincs meg a parancs, nem tehetünk semmit. Már három hete végzünk megfigyeléseket és készítünk pontos feljegyzéseket. Már három hete, hogy nem mondom ki, hol kell elvégeznünk a dolgunkat, mert minél kevesebb nyomot kell majd hagynunk. Mindezt nem csinálnám, ha nem tudnám, hogy van-e értelme. Viszont tudom, hogy van, ez így egészen más megvilágításba helyezi a dolgokat.
- Kukorica, itt Anyuci! Kukorica, itt Anyu!- recseg hirtelen a rádiónk.
Adam rám pillanatve megforgatja a szemét. Meg tudom érteni; mégis ki találta ki ezeket a nevetséges neveket?
- Anyuci, itt Kukorica! Anyuci, itt Kukorica! Mondjad!- beszél a mellettem hasaló megfigyelő.
- A Gibson-hadművelet elkezdődik! Ismétlem, a Gibson-hadművelet elkezdődik!
Showtime.
Megropogtatom a nyakamat, le kell ráznom magamról a csöppnyi fáradtságot. Addig fél füllel hallom, ahogyan Adam lerendezi a többi megbeszélnivalót a parancsnokkal. Majd elteszi a készüléket, felemeli a távcsövét.
- Sorban haladunk?- kérdezem, és a fegyveremmel körbepásztázom a rétet.
- Ja, azt mondták felülről- mormog Adam.
Bólintok megértés jeléül. Adammal már régóta együtt dolgozom, azóta, hogy végeztünk a kiképzésen. Én ügyesebben bántam kezdetektől a fegyverekkel, míg ő a számolással volt jobban kibékülve. Így eleve eldőlt, hogy én leszek a lövész, ő meg a megfigyelő.
- Célpont!- súgja Adam izgatottan, és lassan bennem is felbuzog az a fránya adrenalin.- “B” szektor, TRP öttől jobbra 50...és fel 50.
- Nyugtázva, “B” szektor, TRP öttől jobbra 50, fel 50.

Hunyorítok, izzad a tenyerem.
- Katona zöld ruhába, kezében AK.
Elvigyorodom. Meg vagy, haver!
- Nyugtázva, katona zöld ruhában, kezében AK. Célpont azonosítva!
Ezt az érzést élveztem a legjobban, bevetésen lenni. Megkapni a parancsot, majd megtalálni a célpontot és kiiktatni.
Adam ismerteti a távolságot, közben folyamatosan méri a hőmérsékletet és a szél irányát.
- Szél jobbról balra- mondja lassan.- 7 mérföld, tarts egynegyed milt jobbra.
Hangtalanul lélegzem. Ezek voltak az utolsó szavai a lövés előtt, innen már enyém a terep.
- Nyugtázva, szél jobbról balra, 7 mérföld, egynegyed milt jobbra.
A célpontot tökéletesen bemérte Adam. Magabiztosan megrántom a ravaszt, a golyó halkan és halálosan kiröpül, egyenesen a férfiba.
- Találat a mellkason, célpont kiiktatva- jegyzi meg Adam, hallom a hangján, hogy mosolyog.
Aprón elmosolyodom én is, majd megismétlem a szavait. Már csak hatot kell kiiktatnunk, lehetőleg még ma.

Saul Anthony Martens vagyok, huszonnyolc múltam. Van egy húgom, akit rég nem láttam, de még mindig hiányzik. Nem tudom, mi van vele, mit csinál vagy hol van. Megjártam Irakot, majd varrattam magamra egy tetoválást amerika jelképével. Felderítő mesterlövész vagyok, másnéven scout-sniper. Társam Adam, akivel több éve ismerkedtem meg. Huszonhat embert likvidáltam véglegesen és három embert sebesítettem meg úgy, hogy soha többé nem tudnak lábra állni. Most szünetre küldtek, lepasszoltak Las Vegasba segíteni a rendőrségnek. Fogalmam sincs, kit kell védelmeznem, de azt tudom, hogy meg fogom védeni.