[You must be registered and logged in to see this image.]

*Ma egy olyan ügyféllel hozott össze a sors, akivel másnak már meggyűlt a baja. Én vagyok a hülye, hogy elvállaltam. Hiszen Clara előre figyelmeztetett, és közölte, hogy ez az utolsó dobása a pasasnak. Elvállaltam, mert éppen pénzszűkében vagyok, és az egyik állandó ügyfelem betelefonált, hogy komoly barátnője van, tehát ne nagyon számítsak rá. Rendes dolog tőle, általában ilyet nem szoktak csinálni. Tekintve, hogy egy escort lányt, csak egyszer maximum kétszer szoktak kérni. Viszont ezt a férfi minden hónapban vagy kétszer vásárolta meg a társaságomat. A családi vacsorák, piknikek és egyebek alkalmára, ugyanis a szülei nagyon aggódtak, hogy meleg. Folyton piszkálták és ezt az egy megoldást találta, hogy békén hagyják. Azonban most összeszedett egy nőt. Komolyan örülök neki, ugyanis kedveltem. Bár, így kevesebb betevő jön a konyhára. Az a baj ezzel a munkával, hogy nagyon bizonytalan. Vannak hónapok, amikor annyit keresek, hogy szó szerint dúskálok a pénzben, és vannak amikor alig akad egy vagy két kliens...
Ilyen hónapot élek most is.
Értem, hogy ennek a pasasnak miért kell mindig kísérőt fizetnie, amikor szórakozni megy. Egy önbizalom hiányos idióta volt, és komolyan nehezemre esett, a megfelelő pillanatokban nevetni vele, ugyanis borzasztóan hülye viccei voltak.
Nagyon bekorlátoztuk, hogy mit lehet és mit nem. Nem szoktuk ennyire, de ennél az emberné muszáj volt már az elején tisztáznia az ügynökségnek, hogy meddig maradok és, hogy nem érhet hozzám intimebb helyeken. Éjfélt beszéltünk meg, általában nem szoktuk az ügyfeleknek bekorlátozni az időtartamot. Hiszen ha kicsit tovább tart a buli nem lehet mit tenni... Azonban vele már akadtak problémák, talán ha szigorúan meg van szabva, hogy mit meddig és, hogyan akkor nem lesz vele gond. Tehát éjfélig maradok, nem foghatja meg sem a combom, sem a fenekem, sem pedig más, egyértelműen izgató testrészeket.
S éjfélig minden rendben is ment. A barátaival nevetgéltünk, iszogattunk... akik persze nem tudták, hogy nekem fizettek azért, hogy itt legyek. Igazából halálra dicsérték és nem tudták elhinni, hogy képes volt egy olyan jó csajt összeszedni, mint én. Mikor Jack kiment a mosdóba elmesélték, hogy soha senkivel nem szokták látni, vagy csak nagy ritkán. De azok mindig nagyon dögös lányok, és nem értik, hogy csinálja... de most már nagyon hosszú ideje senkivel sem volt, így nagyon örülnek nekem. Persze minden szóra bájosan mosolyogtam, s igyekeztem a koktélommal befogni a számat.
Aztán udvariasan kimentettem magam a társaságból, s elindultam a ruhatár felé. Jack pedig jött velem, azt gondoltam, hogy csak udvariasságból és nem bántam a dolgot. Nagyon is büszke voltam magamra, hogy ilyen ügyesen végigcsináltam ezt az éjszakát...
Hát nem kellett volna... Éppen, hogy csak kiértünk a barátai látómezejéből amikor hirtelen hátulról elkapott és magához rántott.
Régen pattant már így fel a pulzusom, mint abban a pillanatban. De igyekeztem higgadtan kezelni a helyzetet.
- Emlékszel, hogy mit beszéltél Clarával. Ez az utolsó lehetőséged. Ha megszeged a szabályokat, nem vehetsz többet kísérőt magadnak.- Érzékeltem, ahogyan a keze megindul a combomon, és hirtelen elkapott a hányinger. Görcsösen próbáltam nyelni, nehogy itt helyben kidobjam a raccsot, és átkoztam magam amiért szoknyát vettem fel, és nem nadrágot.
- Aham...- Duruzsolta, a hajamba fúrva az orrát, mélyet szívva az illatomból. Megpróbáltam kitépni magam a karjaiból, de csak annyira sikerült, hogy megforduljak, szinte azonnal vissza is rántott maga elé.
- Mi a fenéért nem kezdek kurvákkal, ha dugni akarsz? Ez nagyon nincs benne a munkaköri leírásomban!- Megfeszítettem a hátamat, hogy minél messzebb kerüljek tőle, de főként az arcától, meg a büdös, alkoholszagú leheletétől.
- Így sokkal izgalmasabb...- Régi, és gusztustalan emlékek tömkelege tolódott az agyamba, ahogyan közelebb hajolt. Megfogadtam, hogy nem hagyom, hogy valaki még egyszer akaratom ellenére...
- Ha molesztálsz feljelentelek!- Hülye fenyegetés volt, s erre rá is jöttem, amint kiejtettem a számon. Hiszen ez feltételezi, hogy az a molesztálás meg fog történni. Utáltam, hogy ilyen hülye vagyok, de hirtelen semmi nem jutott eszembe, nem tudtam másra koncentrálni, mint az izzadt kezére, ami vasmarokként szorította a könyökömet, csatakos és gusztustalan arcára, és az emlékekre, amik egyre csak gyötörtek, előre vetítve, hogy mi lesz ha nem szabadulok ki azonnal. Nem csoda, hogy csak nevetett rajtam.
- Kravmagát tanulok, és nem félek használni.-Hazugság volt, nem tanulok harcművészetet, pedig rohadtul itt lenne az ideje. Már nem először van bajom, csak eddig mindig ügyesen kijutottam a veszélyes helyzetekből...*

[You must be registered and logged in to see this link.]

[You must be registered and logged in to see this image.]

*Utáltam magam abban a pillanatban, hogy belementem az egészbe. Hiszen már az elején rossz érzésem volt a pasassal kapcsolatban. Valahol a lelkem mélyén végig éreztem, hogy ez nem lesz jó este. És még is belementem. Mentségemre váljon, hogy kellett a pénz, már necces lett volna a számlák fizetése is. Az előző hónapi pénzem feléltem. De ki számított rá, hogy az egyik kliensem becsajozik?
Így hát most ihatom a levét, és szagolhatom a bűzös leheletét. Utáltam, ahogyan a keze becsúszott a szoknyám alá, s a fenekembe markolt. Tenyeremet a mellkasára feszítettem, hogy távol tartsam magamtól, amikor közelebb próbált hajolni.
S ekkor hallom meg fél füllel az ismeretlen női szavakat. Biztonságiak? Odafordítom a fejemet, reménykedve abban, hogy miattam vagyis nekem hívják a biztonságiakat. És, ahogyan a szemünk összeakad, már tudom, hogy ez pontosan így is van. S ekkor szerzek elég bátorságot az igazi védekezéshez. Bár azt hiszi az ember, hogy ilyen helyzetben tudja, hogy mit kell cselekednie. De nem. Legalábbis én teljesen lefagytam. Nem járt semmi más a fejemben csak a szörnyű emlékek tömkelege és, hogy mi lesz ebből. Ugyan megfordult bennem, hogy a lábára kéne lépnem, vagy erőszakosabban védekeznem, de...Mi van ha megüt? Ütött már meg férfi és kicsit sem volt kellemes, és nem engedhettem meg magamnak, hogy kiessek a prakszikból miatta... de most!
Visszafordulok, s a tűsarkam a lábfején landol, s még jól rá is nehezed, elfordítva egy kicsit jobbra, majd balra a lábamat, hogy minél jobban fájjon.
Figyelem, ahogyan arca eltorzul, az elmém issza a látványát. De nem tétlenkedek, amint megérzem, hogy enyhül a szorítása a karomon, olyan erővel tépem ki magam, hogy majdnem hanyatt esek. Szerencsére egy bárszék pont kapóra jön. S ez a csörömpölő jelent, már többek figyelmét magára vonja, persze csak azok közül akik körülöttünk állnak.
Eltorzult fejjel lépet felém, újabb elhatározással. A szemei láttán nem voltak kétségeim, hogy most már fel is akar pofozni, talán még jobban, mint megdugni. Még jó, hogy nem ingyen kell kiállnom ezeket a viszontagságokat, a pénzt előre elkérjük az ügyfelektől, és ha nem kapják meg amire vágynak, egy jó indoklás után akár vissza is kaphatják. De ez tényleg csak nagyon ritkán fordul elő.
Kiegyenesedek, s igyekszem minél előbb megtalálni a lábaimat és az egyensúlyomat, hogy elhátrálhassak, ez elől a perverz, és jelenleg mér dühöngő, őrült elől.
Éppen a bárpultnak ütközik a hátam, amikor izmos karok fonódnak a kliens kezeire, hátrarántva őt.
Zajosan fújom ki a levegőt, ahogyan az agyam felfogja, hogy éppen egy biztonsági ember közbelépésének lehetek tanúja, és, hogy nyilván hamarosan már nem kell néznem Jack undorító pofáját.
Mélyen valahol a tudatosabb énem tudja, hogy úgy nézhetek ki, mint egy sebzett, ijedt vadállat... ahogyan a pultba kapaszkodom, szemeimet Jacken tartva, míg el nem rángatja a biztonsági ember. A másik, félős Izzyt ez az egész nem érdekli...
És eltűnik, pillantásommal a lányt keresem aki volt olyan kedves és foglalkozott mással is magán kívül, és észrevette a nyomoromat...
- Annyira hálás vagyok!-Sóhajtok reszketeg lélegzettel, s még mindig remegő kezemet a szoknyám rejtett zsebébe mélyesztem, hogy előkaparjam a telefonomat.
- Adjon egy italt a hölgynek!-Vetem oda a pultosnak, s már a fülemhez is tapasztom a telefont.- Elnézést!-Szabadkozok a telefonálás miatt, de nem megyek sehová, ott helyben intézem el a hívást. Azt hiszem ebben a pillanatban a jóisten sem tudna rávenni, hogy elengedjem a bárpult peremét.
-Clara...-Mormogom a telefonba, de még egyszer hátrafordulok a pultosnak. - Nekem is még egy rövidet...-A telefon másik végén elhangzik a köszöntés, és rögtön egy kérdés.
- Nem, rohadtul nem ment jól... A francba is! Soha többet nem megyek vele sehova... és javaslom, hogy senki más se menjen! Nem lenne egyik lánnyal sem fair, hogy egy olyan pasit kell kísérnie, aki még ezeket az egyszerű és egyértelmű szabályokat sem tudja betartani. Van egy olyan nagyon erős megérzésem, hogy arra izgul, ha valaki nem akar neki hanyatt dőlni, vagy nem tudom mit képzel. Jelentsd fel... csinálj vele amit akarsz, de én többet nem megyek el vele...- Hallom Clara szabadkozó hangját, de már nem érdekel. Nem érdekel, hogy mit akar mondani, nagyon kétlem, hogy a többi lánnyal ne próbálkozott volna be ennyire erőszakosan. Tudtam, hogy problémás lesz, figyelmeztetett, de azt nem mondta, hogy... ennyire erőszakos lesz... a francba is. Megfordulok és lehajtom az ismeretlen nevű nedűt. Marja és égeti a torkomat, ahogyan lecsúszik rajta, de erre van szükségem.
- Örülök a találkozásnak, Izzy vagyok.- Fordulok ismét a szőkeség felé, ezúttal más sokkal nyugodtabban.*

[You must be registered and logged in to see this image.]

*Persze nekem is lehetne annyi eszem, hogy nem jövök el egy ilyennel. De pénz beszél, és kutya meg ugat. Ez van, ezt kell szeretni. És kifejezetten nagy szerencsém van, hogy ez a szőke lány felbukkant. Mert nagyon úgy tűnt, hogy más nem vesz észre. Vagy csak nem akar. Az emberek nagy buzgalommal tudnak szemet hunyni az erőszak felett. Inkább nem látnak semmit csak, hogy ne kelljen beleavatkozniuk. Ha nem vesznek róla tudomást, és nem is túlságosan nyilvánvaló, akkor mintha meg sem történt volna. Nem akarnak verekedésbe vagy veszekedésbe keveredni. Ez a remek kis társadalom megtanít minket arra, hogy bármi történik csak hajtsuk le a fejünket mintha meg sem történt volna. Fő mottó: " Én nem láttam semmit!"
És üdítő felfedezés, hogy vannak még olyan emberek akik, ez esetben éppen, hívják a biztonságiakat. Akiknek meg kötelességük segíteni, így ez a nyáladzó féreg, hamarosan ki is kerül az aurámból.
- Nos, ez igazán találó kifejezés rá.- Bólintok egy ferde mosollyal. Ami inkább sikerül fanyarra, sem mint kedvesre, de persze ez nem neki szól. Azonnal rendelek egy italt, s már tárcsázok is. Útközben megkapom a saját piámat, s szinte egy hajtásra ki is iszom amint letettem a telefont, s egyben Clarát is.
Intek, hogy még egy italt toljanak elém, és szinte azonnal meg is kapom. Gyorsan a pincérhez hajolok.
-Jah és ezek Jack Snow számlájára mennek. Tudja akivel eddig voltam.- Kacsintok a pincérre aki erre látványosan elmosolyodik, s bólint. Gondolom látta az előbbi incidenst, s elég sokszor fordultunk meg a bárnál is. De ha nem is emlékszik, nem érdekel. A lényeg csak, hogy ne kelljen fizetnem. Csessze meg ez a rohadék! És fizessen amennyit tud.
-Escort lány vagyok...- Mosolyodok el az italomba kortyolva és igyekszem úrrá lenni a dühömön, ami még mindig ott kavargott bennem.
- Az a munkám, hogy ilyen eszetlen, vadbarmokat kísérgessek. Na jó... ez túlzás, vannak értelmesek is, akik felfogják a kísérőlány fogalmát.- Csóválom meg a fejemet dühösen, s ismét az italomba kortyolok.
- És te? Hogy-hogy az őrök egy telefonhívásodra ugranak?-Régen én is így voltam vele. Amikor még az elit körökben mozogtam New Yorkban... igen akkor még volt személyi testőrségem ha valahova elmentem, vagy szórakoztam és akkor még csak egy telefonhívásba került. De nem volt olyan szigorú, csak mikor szórakozni mentem, ugye még szinte gyerek voltam amikor megszöktem otthonról. Anya nagyon féltett, így kaptam embereket... uhhh.... de utáltam!
Ahogyan most azt is, hogy nem tudok senkinek sem csettinteni, ha valamelyik barom, úgy dönt több kell neki egy kis ártatlan flörtnél és néhány csóknál. Mert akadnak ilyenek, ezért nem szoktam senkivel, egyik klienssel sem olyan helyre menni, ahol zárt tér van és nincs senki más. Akkor veszett az ügy. Komolyan kéne valami küzdősportot tanulnom, hogy megtudjam védeni magam. Vagy legalább egy paprikasprayt vennem... Igen holnap el is megyek a boltba és veszek egyet, hogy a táskámba süllyesszem.