Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Az elmúlt hetekben többször is behívatták Aliyaht, az alkalmazottamat, aki a halálesetben az egyik legérintettebb, hiszen egy szobában tartózkodott a férfival, akinek rejtélyes módon megállt a szíve. A meghallgatásokra nem tudtam vele jönni, de nem engedtem el a kezét egy pillanatra sem. Az ügyvédünk – aki nem mellesleg az egyik legjobb a városban, és csak Sakálként emlegetik – mindvégig vele volt, és képviselte az Ő, és a Kastély érdekeit. A gúnynév sokat elárul a férfiról, aki alig egy évtizede van a pályán. Ennek ellenére a legjobb, és még a legromlottabb gyilkost is ártatlan báránynak tüntetni fel az esküdtszék előtt. Viszont a munkájáért nem kevés pénzt kér, de ez érdekel a legkevésbé. Busásan megfizetem azért, hogy nekem dolgozzon, és bónuszként még pár ingyenes foglalkozást is kap nálunk. Még a leghírhedtebb ügyvéd is vágyhat arra, hogy a négy fal között megalázzák.
Tisztában voltam vele, hogy Aliyah után én leszek a következő, akinek megkell jelennie egy hivatalos kihallgatáson, ahol rögzítik a vallomásom. A megkeresés nem is váratott sokáig magára, de mivel elfoglalt üzletasszony vagyok, nagyon nehéz volt az ügyvédemen keresztül leegyeztetni a megfelelő időpontot Mr. Holmes és köztem. Mert velem nem érintkezett ez ügyben, csak a férfin keresztül üzent nekem. Én pedig az első pár alkalmat egyszerűen lemondtam, vagy egyszerűen csak elutasítottam. Nem szegtem szabályt ezzel, és az országot sem hagytam el. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy megtudtam volna oldani a találkozást, de az állandó visszautasításommal Mr. Holmest akartam bosszantani, és elakartam érni, hogy a számomra legalkalmasabb pillanat legyen a mi találkozásunk időpontja. Ez pedig pont a mai nap, ami önmagában nem is lenne rendhagyó. Annál inkább az időpont. Az óra hamarosan elüti a kilencet, a sötétség pedig alászállt a városra. Ahelyett, hogy az emberek megpihennének ebben az időpontban, a bűnök városa csak most kezd el élni. A szórakozóhelyek megtelnek és ezzel egyenesen arányosan az irodák épülete pedig kiürül. Így a kissé kihalt Örsre magabiztos léptekkel lépek be. A fekete tűsarkak koppanása a kövön visszaverődik a szürke falakról, melyek évtizedekkel ezelőtt még fehér színekben pompáztak. A terem közepén lévő pult mögött több férfialak tartózkodik, a felhúzott üvegfal védelmébe burkolózva. Hangos nevetésük alábbhagy, ahogy meglátnak engem a forgóajtóból kilépni. Tekintetem össze is találkozik az egyikkel, aki kissé bambán mered vissza rám. Az öltözékem teljes hétköznapi, mégis vonzza a tekintetet. A ruha szoknya része pont illendő hosszban ér véget, és a dekoltázs is éppen, hogy engedtet bármit is láttatni, de a színek optikai játéka, és a feszes anyag már sokkal többet sejtet. A karomon egy fekete, közepes méretű táskát egyensúlyozok, és amikor odalépek a pulthoz, a másik kezemmel finoman megtámaszkodok rajta. Az üvegfalba vájt lyukakhoz hajolok. - Sean Walker Holmeshoz jöttem kilencre. – búgom, majd mélyvörös ajkaim halvány mosolyra húzódnak. Végül kiegyenesedem, és ellépek a pulttól. Karjaim összefonva magam előtt, nézek körbe a helyiségen, és kezdek el lassan sétálni, amíg várakozom.
Egy sötét sikátorban állok... rothadás bűze a levegőben, patkányszag terjeng... A fal mögé lapulok... Tudom hogy valaki van ott benn. Ott kell lennie! Egyszerűen tudom! Mégis megremeg a pisztoly a kezemben... Hideg lepi el a halántékomat.. aztán forróság a szívem fele. Lenézek a lábaimra... ÉGEK!!! És ekkor változik meg minden. Ha tudnám, hogy csak álmodom, nem verne ki a jeges rémület. Ugrálok.. topogok mint valami idióta hogy eloltsam a tüzet, de a következő helyszín már jóval kellemesebb. Aromák szaga a levegőben.. Valami olaj.. ha tippelnem kéne, körülöttem nevetések. Lágyak.. felhangzók és annyira könnyedek... Jól esik itt lennem.. valahol érzem. Tisztában vagyok vele hogy csakis jóó történhet velem, és ekkor csukódik le élvezettel a szemem. Érzem a hasamon... az a kéz kellemes.. meleg.. Perzselő olajjal keneget, és érzem hogy felszisszenek. Nem tudom hogy kerültem ide. Valahogy a távolba tűnt a sikátor bűze. A nyirkos és hideg.. Mintha évezredekkel ezelőtt történtek volna azok a képek, pedig jól tudom nem volt több, mint pont egy évtizede. Amikor elkezdtem ezt az egészet.. A finom kéz tovább simogat, érzem a mellkasomban a feszültséget.. emelkedik.. majd visszasüllyed... Egyre erőteljesebben küzdök a levegővel, a vér lassan fokozódó mozgásba kezd... A fejem ellepi valami forró és kellemes, ahogy az olajos kezek egyre feljebb törnek.. már a mellkasomon.. már a tüdőm vadul lüktet... már itt van a közelemben.. érzem... érzem.. és amikor hirtelen felemelem a fejem, ugyanaz az arc néz vissza rám..
Úgy pattanok fel az ágyban mint valami gyilkosság résztvevője. Hangosan lihegek, a homlokomon verejték cseppek, és jól tudom.. jól.. tudom..
- A rohadt életbe! - lököm ki magam az ágyból és padlót ér a talpam az ágy mellett. Spock persze azonnal a segítségemre siet, nem érti mit akarok éjjel. De én nagyon is tisztában vagyok vele. Egy cigaretta kell.. Egy olyan ami kiűzi a rémálmokat...
Az éj hátralévő részében az ablakot bámulom. Fél vállal a keretnek támasztva szívom magamba a füstömet, hogy mi jár a fejemben?? Igen, pontosan az a nő! Az aki már annyi bosszúságot jelentett, és most már az álmaim sem szabadulnak tőle. Hogy mi az amit tehetek?? Jórészt semmi. Meg van kötve a kezem, hiába hogy a bolondját járatja velem, kutyaként kell szűköljek.
Pont ezen okok miatt már a reggel se volt tökéletes. Odaégett a pirítós, Spock folyamatos ugatása a háttérben és néhány kínkeserves telefonálás Lacey-nek, hogy a kutya már megint rá marad, legyen olyan kedves, de egyik sem marad beteljesített. Nem veszi fel..
Vagyis! Maradtam ééén és a kutya, pórázzal a kezemben, a munkából már tutibiztos elkésem, de nem akarom hogy összerondítsa a szőnyeget. Olyan gyorsan kutyát még ember nem sétáltatott ahogy én tettem. Senki nem mondja meg hogy a kutya futott elől, vagy én voltam az aki magam előtt terelgette, de hamar eljött a visszaút.
Spock.. szomorú szemei maradtak hátra.. Ami megintcsak nem jó ómen, és felhangzik a nővérem régi, újra felhangzó üzenete: Sean.. neked egy kertes ház kéne. A nők.. nem harapnak holmi raktárépületes bozontos férfire. Hát... most nem ez a legfőbb gondom.
Az azt követő egész nap.. követte a reggelt. A mintát. Újabb összetűzések, be nem fejezett ügyek, újabb per.. visszaélés kérdése és mire valamikor délután, még az ebédet is elmulasztva csörög a telefon benne Simon egérke hangjával fűszerezve.. miszerint a dráágalátos Lady.. méltóztatott ígéretet tenni ma estére.. hát nem csaptam vissza nagyobb kedvvel a telefont. Hogy érdekelt e? Nemkülönben. Igyekeztem nem foglalkozni vele, úgyis jön majd egy széép kis üzenet, ha máskor nem, tíz perccel előtte hogy a nő.. annnyira elfoglalt és olyan fontos ember.. Hogy nem átallottam felvenni a hátam mögött zajló röhögéseket. Egy igazi boszorkány az a nő!
Az este.. mégis csendben eltelt. Én meg az íróasztalom, egy lámpa a közelemben, pont az aktára világít, és valami nem felfedett tényről jegyzetelek, amikor eljön az a bizonyos időpont. Nem, nem idegeskedek. NEM! Nem.. idegeskedek.. - pillant a szemem a szemben fekvő órára és erőteljes kényszert érzek egy cigarettára. Hirtelen felindulásból cselekszem. Tudom hogy nem kéne, mégis felállok, behúzom a rolót, az ajtón ami mindent elrejt és csak kitúrom a táskámból azt a dobozt. A cigaretta füstje pillanatnyi megnyugvással tölt el. Nem, nem vagyok ésszerűtlen, nem gondolom azt hogy ez a nyugalom örökké tartani fog, mégis jól esik ez az egyetlen csepp, a sivatag szikkasztó sűrűjében... És akkor hangzik fel az a kopogás...
Első pillanatban megfagyva torpanok meg. Még gyerekoromra emlékeztet, amikor anyám rajtakapott a szobám rejtekében, de aztán észretérek, sebtiben nyomom el a szekrény oldalán a csikket és mint aki semmi rosszat nem tett, berugdosom alá. Még két kalimpálás a levegőbe, csakhogy a füstnek nehogy híre menjen, és az utolsó adagot is kiköpve fonódik öt ujjam az irodaajtó gombján.
- Igen? - nyitom ki résnyire és nézek Juanes-el farkasszemet.
- Az a nő van itt.. az a szőke. Téged keres! - ekkor gyökerezik földbe a lábam.
- Miféle szőke!? - ráncolom a szemeimet, de nem tudom csak tettetem a hülyét vagy egyszerűen kell, hogy biztosra menjek.
-Az aaaa.. kuplerájos vagy ki. Tudod, aki mindig lapátra tesz! - széles a vigyor a fején, és elegendő erőre na és belátásra van szükségem, hogy ne húzzak be neki egy tetemest.
- Örülök neki hogy élvezed.. - dünnyögöm csak fél hangerővel - De jó lenne ha visszatérnél a munkához különben e hónapra lejelentem, hogy nem végzed jól a tisztséged! - ha már ló, legyen a fenyegetés legteljesebb mértéke, de teszem hozzá még a következőt is.
- Vezesd be a 2-esbe! Azonnal megyek... - és becsukom az ajtót.
Ahogy elfordulok a pulttól, még fél füllel hallom, ahogy a férfiak összesúgnak a hátam mögött. A kissé izgatott beszélgetésükből érthető szavakat nem tudok kiszűrni, de nem is érdekel, mit is susmognak pontosan. Ráérős léptekkel indulok el, miközben arra várok, hogy Mr. Holmesnak szóljanak az érkezésemről. Az egyik falon kiakasztott parafatáblához lépek, és a jelenleg is keresett bűnözőket, és egyéb kiírásokat kezdem el olvasgatni. Nem mondhatnám roppant izgalmasnak a dolgot, de valamivel mégiscsak el kell ütnöm az időt, miközben várakozom. Egy kissé kihalt rendőrőrsön nem sok lehetősége van az embernek, így be kell érjem a faliújságon prezentált bűnügyi rovattal. Ahogy a fekete-fehér képeket figyelem, odalép hozzám egy alak. Lassan felé fordulok, és a figyelmem az ismeretlen kétdimenziós arcokról a férfira emelem. – A főfelügyelő máris jön, addig is kérem, jöjjön velem a kihallgató szobába. – mondja el szinte egy szuszra a mondatot, mire én csak bólintok egyet, ezzel nyugtázva a hallottakat, és ha elindul, akkor mellé szegődve tartok vele én is, abba a bizonyos kihallgató szobába. Maga nagyon bátor nő, Miss.. – – Broughton. A nevem Esther Broughton. – segítem ki, elvégre nem várom el senkitől sem, hogy tudja a nevem. Vannak elképzeléseim milyen nevekkel illetnek itt, egymás között az emberek. Biztosan nem a keresztnevemen szólítanak, vagy ne adj Isten Lady Esthernek. – Nem értem, hová akart kilyukadni az imént. – Szépen ívelt szemöldököm megemelkedik kissé, és a férfival ellentétben én nem vagyok éppen a legmulatságosabb hangulatban. Ez nem mondható el a mellettem haladó tisztről, akinek a vigyorát alig lehet letörölni az arcáról. – Az egész szint erről beszél, hogy maga állandóan csak lemondja az időpontokat, Holmesnak meg csak fő a feje. Rángatja az orra előtt a mézesmadzagot. Most is azt gondolta, hogy nem jön el.. – egész lelkesen kezd bele a mondandójába, de a végére elharapja a dolgot, ahogy meglátja az enyhén unott arckifejezésemet. Jól látszik rajtam, mennyire nem vagyok oda ezért a kis műsorért. – Az egész szint erről beszél? – kérdezek vissza, megismételve a szavait. – Maguknak nincs jobb dolguk, mint ezen csámcsogni? Nincs elég bűntény Las Vegasban, ami után lehetne nyomozni? Helyette mindenfajta folyosói pletykákon csámcsognak? Ez igazán kiábrándító. – Én ugyan nem török pálcát felettük, ha a munkaidejükben inkább kávét isznak és fánkot zabálnak, ahelyett, hogy valódi bűnügyeket oldanának meg. Viszont ha ez így van, akkor az tényleg kiábrándító. Szavaim kissé lenézően csengenek, és látom, hogy a férfi arcán a széles vigyort felváltja egy zavart arckifejezés. Valószínű nem erre a reakcióra számított. Közben megérkezünk egy ajtó elé. Mindketten megállunk, a tiszt pedig a kilincsre teszi a kezét, de egyelőre nem mozdul. – Én nem úgy.. – kezdene bele a mentegetőzésbe, de a kezemet felemelve félbeszakítom az éppen csak elkezdett gondolatmenetet. Ezzel csak tetézem a döbbenetét. – Nem érdekel a magyarázata. – ejtem ki a szavakat, fájóan édes hangon, miközben a szemébe nézek. – Van egy sokkal jobb ötletem. Mi lenne ha.. – Alig lépek közelebb hozzá, és még mindig a szemeit nézve, melyek elkerekednek, hajolok oda a füléhez, hogy az előbb elkezdett mondatot befejezzem. Szerencsére a platformos, több mint tíz centis sarkaknak köszönhetően nem nehéz leküzdeni a kettőnk közötti magasságkülönbséget. - .. ha hasznossá tenné magát? Ostoba fecsegés helyett inkább hozzon nekem egy kávét. – suttogom a szavakat a fülébe, majd kiegyenesedve, kihívóan pillantok rá. – Egy kis tejszínnel, cukor nélkül. – A férfi nem mond semmit, vagy legalábbis habog valamit, de végül inkább kinyitja az ajtót előttem, én pedig belépek a kihallgató szobába. Ismerem a struktúráját ennek a teremnek. Középen egy asztal, egy-egy szék két oldalon, oldalt pedig egy tükörnek álcázott üveg. A táskám az asztalra téve, fonom össze a karjaim magam előtt, és lassú, ráérős léptekkel indulok meg az előbb említett tükörhöz. Megállok közvetlenül előtte, és saját magammal nézek farkasszemet, miközben azon gondolkozom, vajon van e valaki a másik oldalon. A gondolatra halványan elmosolyodom. Hát nézzetek csak, hamarosan kezdődik a műsor.
The city of sins awaits you
Sean Walker Holmes
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 45
◮ tartózkodási hely : LA/LV
◮ hozzászólások száma : 93
◮ join date : 2013. Dec. 12.
Tárgy: Re: ;; you can't arrest me, baby. Szomb. Nov. 29, 2014 1:31 am
Záródik a kilincs nyelve, én mégiscsak megfagyok. Mozdulatlanul állok és figyelem a kezemet. Nem, nincs semmi érdekes se benne. Egyszerűen csak.. talán valahogy nem hiszek az egésznek.
Aztán észbe kapok, és hirtelen lököm el magam az ajtótól. A kezem a hajamba túr, megpördülök a tengelyem körül, és... MÉGIS MI A FENÉT MŰVELEK!!???
Olyan hirtelen megy az egész ahogy az előbb megjelent. Az ész veszi át a szerepet, megkerülöm az asztalt, megpördül az iroda széke mellettem és már csapódik is vissza a fiók. Igen, a jelvény süllyed a zsebembe, nem mintha bármit is bizonygatni akarnék. A zakóm a támláról, fél perc múlva kerül a helyére. Megigazgatom.. a csuklónál.. na meg a nyakkendőt is a helyére, záródik az akta az asztalon, és nem tudom.. nem e csak én odázom el az időt vele. Inkább GYERÜNK!
Az ajtón kilépve már minden tökéletes. Tökéletes is kell legyen, nem érdekelnek a pillantások, az se ha összesúgnak a hátam mögött, nevetések.. már régi beszédtéma vagyunk mi ketten, a felügyelő.. és a boszorkány aki dróton rángatja őt..
A folyosón lépkedve megroppantom a nyakamat. Nem, nem felkészülés a mérkőzésre, csak elgémberedett a többórás ülésben, legalábbis ez a személyes válaszom. Kezem a kilincsen.. mégis megtorpanok. Egy gondolat cikázik át a fejemen, és nem engedi hogy megtegyem az utolsó lépéseket. Az arcom elfordul, egyenesen jobbra a szembesítő helység fele, és valami azt mondja belül: tedd meg! Erős a késztetés.. a lábaim szinte maguktól mennek, fejemben lejátszódik a jelent, megnyomom azt a másik kilincset, és odabenn... Nem láttam még ilyen gyönyörű nőt soha életemben...
Megköszörülöm a torkomat és visszatérek a jelenbe. A kezem még mindig ott habozik a kilincsen, és távolból jövő hang figyelmeztet.
- Mi az.. főnök! Talán félsz bemenni..? Csaknem harap a nő... De ha mégis, majd megbosszulunk!- hallom utána a nevetést jóízűen, de megadja a kellő löketet.
Olyan hirtelen nyomom le a kilincset hogy még tőlem is szokatlan ez az indulat. Az állam magassága éles.. becsörtetek a helyiségbe, és már csukom is az ajtót magam mögött. Hangosan csattan az eldobott akta a terem közepén álló asztallapon és kihúzva a gerincemet állok szemben a szőkeséggel.
- Látom csak sikerült rám időt szakítania Miss Broughton. - a szavaim nyílegyenesek és hegyesek - Milyen meglepőőő.. - ironizálok kissé az egészre, de aztán nem érdekel tovább a játszadozás, a velem szemközti székre intek és felkínálom hogy helyet foglaljon. Ha megteszi.. én is leülök vele szemben, de ha nem... Igen, akkor is helyet foglalok ezen a végen, és felcsapom a magammal hozott aktaköteget.
Percekig csak állok, és farkasszemet nézek saját magam tükörképével. Kissé oldalra billentem a fejem, és megannyi kérdés és gondolat fut át a fejemben. Vajon milyen lehet ennek a tükörnek a másik oldalán lenni? Figyelni ebben a teremben lévőket úgy, hogy azok nem látnak engem. Milyen lehet az, amikor egy szempár szegeződik rád erről az oldalról, és egyenesen a szemeidbe néz? Hirtelen úgy érezheted, rajta kaptak miközben.. kukkoltál. Elmosolyodom, ahogy az egész jelenetet magam elé képzelem, és éppen fordulnék meg, amikor is a már várt főfelügyelő beront a helyiségbe. Nem kell megfordulnom, a tükörből is pontosan látom, mennyire peckesen és magabiztosan sétál be, állát a magasba emelve. Legalábbis ezt az érzést akarja bennem kelteni ezzel a műsorral. Milyen édes.
- Önnek is szép estét Mr. Holmes. – szólalok meg búgó hangal, a nevét édesen ejtve, majd fordulok meg, és nézek egyenesen a szemeibe. Enyje, hát hol marad az illem? A belépő köszön a bentlévőknek? Lassan elindulok felé, a tűsarkak hangosan koppannak a kövön, és az egész szobában visszhangoznak. – Némi sértettséget vélek felfedezni a hangjában. Vagy netalántán tévedek? – Rólam leperegnek az ilyesfajta megnyilvánulások, a csípős szavak, és az irónia. Talán nem is sejti, hogy pont ezzel a reakciójával adja alám a lovat, elvégre minden érzelem, amit kiváltok a másikból, engem igazol. Lényegtelen, miféle érzelem is az. A táskámat levéve az asztalról a földre teszem, a széket pedig kihúzom, és leülök. A lábaim keresztbe teszem, kezeim a térdemen kulcsolom össze, majd úgy pillantok az előttem ülő férfira, aki most még közelebb van hozzám. Csak egy aprócska jelentéktelen bútor választ el kettőnket.. – Sajnálom, hogy nem tudtam hamarabb jönni. – nem várok arra, hogy Ő szólaljon meg, inkább én teszem, és még mindig egy hetyke kis mosoly játszik a vörös ajkakon. Az, hogy szavaim mennyire őszinték, vitatható. Sokkal inkább bosszantom Őt, lés ezzel együtt szórakoztatom magamat. – Pedig roppant mód vártam már az újbóli találkozást Önnel, Mr. Holmes. – Fűzöm hozzá, kissé elmélyítve a hangom, de csak egy árnyalatnyit. Pont annyira, hogy kételkedjen abban, hogy tényleg jól hallotta e a hangszínváltozást, vagy csak a képzelete szüleménye játszik vele? Tekintetem barna szemeiről az előtte heverő aktákra csúszik.
A hangja semmit sem változott. Az a kecses kellem, amivel odahullámzik a teste, újfent nem szűnt meg létezni az emlékeimben, és megköszörülöm a torkomat ahogy az öklömet a szám elé kapva inkább leülök az asztallal szemben. Csak utólag bontom meg az öltönyömet.
- Nincs miért sértettséggel élnem Miss Broughton, az számít hogy végre megérkezett. - nem nézek a szemeibe. Egy percre sem, csak megigazítom magam alatt a széket, és előre dőlve csak ezután kulcsolom össze két kezem az asztallapon. Csakis ekkor talál a szemem az övéibe.
- Mindenbizonnyal.. - nagyolom el, de a rövid, megzavart torokköszörülést már ezúttal sem kerülhetem el. Egy kis szakmai elhivatottságot!
- Miss Broughton, informálnom kell.. - talál két alkarom vissza az asztalra előttem ahogy megnyitom az aktát és végig azt tapogatja le a szemem - Hogy a törvényszéki boncolás során az Ön Kastélyában elhunyt Mr. Glenn vérében nagy mennyiségű intravénásan bejuttatott metilén-dioxi-pirovaleron-t találtak. - pillantok fel a szemeibe - A szer ismerten erős pszichoaktív stimuláns, amely a központi idegrendszeren és a szív- és érrendszeren fejti ki hatását, amit általában megnövekedett szexuális éhség és eufória kiváltására használnak. - rövid hatásszünet - Mindezek mellett a bejuttatás helyét tekintve valószínűsíthetően bizonyítható hogy az úr a fent nevezett szert saját maga nem juttathatta a szervezetébe, ugyanis a gerinc közeli izmokon talált seb alapjában véve cáfolja az önkezűséget. - újabb szünet a szemeibe.
- Vagyis az Ön tevékenységi körét tekintve szükségem lesz néhány ügyfelének nevére, aktájára és címére, hogy az embereim kellő módon tájékozódhassanak történt e már hasonló, nem halálos kimenetelű eset az Önök fennállása során, találkozott e bármikor bármelyikük az említett szerrel, vagy ajánlotta e fel bármelyik hölgy akár egyszer is hogy fokozandó az izgalmi állapotot és élvezetet, némi a törvény által erősen tiltott szer használatát javasolja... - tartom a szemem az övéiben, de hivatalos, el nem engedem.
- Mindazonáltal azt is el kell ismerjem, hogy a vizsgálatok során nem találtunk bármiféle bizonyítékot az említett szobában vagy környezetében, de tekintetbe véve az előbbiekben elhangzottakat... - állok meg a beszédben, és áthajtva az akta szinte egészét, kihúzok egy papírdarabot - Érvényes házkutatási engedélyünk van az Ön teljes birtokának átfésülésére. - terítem ki a papírt az orra elé, de a tenyeremmel fogom, el nem engedem, csak hogy mindent tökéletesen lásson belőle.
- A házkutatást végrehajtjuk.. néhány percen belül. - biccentek a szemeibe, de még mindig nem engedem el. Nyilvánvaló, hogy semmit sem tehet ellene. Ahogy az is, hogy az embereim csak egy szavamra várnak hogy ugorjanak a térségben, és még ha ő.. akár nem is bűnös az egészben, addig.. innen egy tapodtat sem mehet. Ez.. a Törvény! És én tisztességgel élek vele...
Nem kerüli el a figyelmem a viselkedése. Ahogyan kioldja az öltöny gombját, a szemeit pedig folyamatosan az előtte heverő papírokon tartja. Nem néz fel rám, én pedig nem felelek semmit a rövid megjegyzésekre, csak Őt figyelem. A kezeit, a viselt ruháját, a sötét tincseket, és amit még az arcából látni enged. – Netalán kiszáradt a torka Mr. Homles? – kérdezem kedvesen, ahogyan a torkát megköszörüli. A hangomból enyhén kicseng, milyen jól is szórakozom. Még akkor is, ha éppen egy kihallgató szobában vagyunk éppen, és az én helyzetem nem éppen rózsás. Arról még ugyan sejtésem sincs, mennyire nem az, de ahogy a férfi beszélni kezd, nyilvánvalóvá válik, hogy a baj nem is kicsi.
Amikor felpillant, tekintetünk abban a pillanatban összekapcsolódik. Nyilvánvalóvá vált így, hogy mindvégig Őt néztem, és talán más zavarba jönne eme felismeréstől, de engem a legkevésbé sem érdekel. A vonásaim viszont a szavakat hallva komollyá válnak, és a mosoly sem játszik a vörös ajkakon. Tudom, és érzem a helyzet súlyát, mindazonáltal a belső feszültség, mely a férfi szavai hallatán egyre csak hízik, nem mutatom ki. Egész idő alatt rezzenéstelen marad az arcom, még akkor is, amikor az ügyfeleim adatait akarják kikérni. Tudtam, hogy ez az egész nem fog jó fényt vetni a Kastélyra, de az, hogy adatokat kell kiszolgáltassak, tovább ront a helyzeten. Még akkor is nyugodtnak tűnök, amikor a házkutatást hozza szóba, ám amikor nemes egyszerűséggel közli velem, hogy ez most, ebben a percben fog történni, meglepetten szakad fel jobb szemöldököm. – Azért ragaszkodott ahhoz, hogy bejöjjek egy úgynevezett meghallgatásra, hogy aztán a házkutatást eltudják végezni a tudtom nélkül? – legszívesebben megkérdeztem volna tőle, hogy ugye most csak viccel velem, és ezt nem gondolja komolyan, de még épp idejében elharaptam a feltörni készülő kérdésem. A hangom nem emelem meg, mégis némi feszültség kihallatszik belőle. – Szükségtelen volt ezt a balga játékot eljátszani velem Mr. Holmes. Ahogy a legutóbbi alkalomkor is mondtam, készséggel együtt működöm a hatósággal. Természetesen nem örülök, hogy az ügyfeleim egy részét felkeresik, de ha ez kell ahhoz, hogy tisztázzam magam, és a Kastélyt, állok elébe. – Még mindig biztos vagyok az igazamban, a korábban felsorolt vizsgálati eredmények tudatában is. Ez pedig tisztán látszik rajtam. Rendíthetetlenül hiszek abban, hogy az alkalmazottaim az előírásokat betartják, amelyen nem véletlenül vannak. Tudom, hogy nem adtak be semmiféle anyagot az ügyfeleknek, akik hozzák betérnek. – Viszont ez az eljárási módot, amellyel most Ön él velem szemben, roppant mód sértőnek tartom. – a szemkontaktust továbbra is fenntartom. Nem én leszek az, aki elkapja a tekintetét, az már biztos. Egyenesen a szemeibe nézve ejtem a szavakat. Kétségtelenül profi emberrel van dolgom. Tény, hogy sokszor volt dolgom a hatóssággal, de ilyesfajta ügy kapcsán még nem. Ahogy a főnyomozóval sem. Hogy csalódott lennék? Talán egy kicsit. Pedig nem szabadna, hiszen hozzászoktam már ahhoz, ahogyan bánnak velem. – De nem is kell mondania semmit. Nyilvánvalóan ez a törvény, igaz? Elvégre mindig ezzel védekeznek. – Hangom újra dallamos, és ajkaimon is megjelenik egy mosoly, de ebben most több a szarkazmus, mint az eddig tapasztalható volt. A következő pillanatban mozdulok, és kezemmel a táskámért nyúlok. – Köszönöm a tájékoztatást Mr. Holmes. Mostanra pedig nyilvánvalóvá vált a számomra, hogy szó sincs semmiféle kihallgatásról, így nincs itt semmi keresnivalóm. – beszéd közben felállok a székről, egyértelműen azzal a szándékkal, hogy távozzak innen.
A megjegyzést elengedem a fülem mellett. Mit is mondhatnék?? Hogy tényleg hatással van rám ez a nő?? Olyan hatással amit nem szeretnék. Hamar húzom is elő inkább a lényeget, a hivatalos okot, hisz ezért vagyunk itt. Nem tartok szünetet. Jórészt... Csak sorolom a bizonyítékokat és a bizonyítéknak nemigen nevezhető feltevéseket, de HÁTHA! Hátha szerencsénk lesz és ez a kis nőő.. nem is olyan fifikás mint amilyennek tűnik elsőre, de nem fűzök hozzá nagy reményeket. Nagyon is gyakorlottnak tűnik nem csak ilyen ügyekben, de az elterelésben is mesteri. Nehéz dolgunk lessz...
Az ismertetés végén megjelenő hangnem nem ér váratlanul. SŐT! Az ér váratlanul mennyire is nyugodtan adja elő az elhangzott tényeket, ami újra gyanúra ad okot, hisz.. kivetkőznek magukból az ártatlanok! Amikor viszont a széket tolja már ki maga alól és feláll velem szemben, már én sem késlekedem.
- Álljon meg! - csak szóbeli figyelmeztetés, ahogy magam is talpra térek. - Meg kell hogy kérjem, hogy ismételten foglaljon helyet. - intek az üres székre mögötte, nem fenyegetően vagy egy percig is erőszakosabban mint ahogy azt kéne, de kellő kiállással és tisztességgel, hogy nyilvánvalóvá váljon, ha nem engedi hogy a munkámat végezzem, más eszközökkel leszek kénytelen fellépni. - Kérem.. - biccentek mellé töredelmesen, mint egy nyomatékosítva is a szavaimat közben, az egyetlen dolog amiért ittvagyunk, az az igazság kiderítése. Még ha nem is áll túl rózsásan jelenleg a szénája. Pedig milyen egy mesés nő...
The city of sins awaits you
Esther Broughton
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 43
◮ tartózkodási hely : ◈ Las Vegas ◈
◮ hozzászólások száma : 82
◮ join date : 2014. Jul. 04.
Tárgy: Re: ;; you can't arrest me, baby. Szomb. Május 30, 2015 2:19 pm
Take a piece of my world,
'Cause everybody wants something from me
Alig, hogy felállok, a velem szemben ülő férfi azonnal reagál. Gyors reflexe talán még le is nyűgözne, ha egy teljesen másik szituációban lennénk, nem pedig a mostaniban. Jelenleg túlságosan is bosszús és dühös vagyok ahhoz, mintsem ilyen aprócska részletekkel foglalkozzak. – Meg kell, hogy kérjen? – kérdezek vissza, miközben farkasszemet nézek Vele, s vérvörös ajkaimon újfent megjelenik egy apró sejtelmes mosoly, mely túlságosan is sok mindent jelenthet. – Miért, mit fog tenni, ha nem teszem meg azt, amit kér? Netalántán megbüntet Mr. Holmes? – Kérdezem nyugodt hangon, miközben a karjaim összefonom magam előtt, s egyensúlyom egyik lábamról a másikra helyezem. Nem, a testtartásom koránt sem azt sugallja, hogy valóban itt fogok maradni, s ezzel szót fogadok a Főfelügyelőnek.
Újból megkér, miközben én most először mérem végig igazán szemérmetlenül, mintha a megjelenésén keresnék bármiféle hibát, vagy csak jól megnézem magamnak azt a férfit, aki elérte nálam azt, hogy igazán bosszús hangulatba kerüljek. Pár pillanatig nem szólalok meg, s jéghideg tekintetem lassan visszatalál a férfi mélybarna íriszeihez. Úgy tűnik, mintha elgondolkoznék rajta, hogy megfogadjam azt, amit mond, de nem. Ez koránt sincs így.
- Nem kényszeríthet arra, hogy itt maradjak. – felelem magabiztosan. Tisztában vagyok a jogaimmal, még ha Ő azt gondolja, nincs is így. – Legjobb tudomásom szerint nem vagyok gyanúsított az ügyben. Ha mégis így lenne, nem lennék akkor sem folytatni ezt a beszélgetést az ügyvédem nélkül. Tehát úgy gondolom, hogy még csak őrizetbe sem tud venni. – Hangom dallamos, és nem mutatom azt, mekkora feszültség dolgozik most bennem. Emberből vagyok én is, pont úgy, mint minden más velem egykorú nő. A gyomrom önkéntelenül is görcsbe rándult abban a pillanatban, amikor közölte, hogy a házkutatást elkezdik, amíg itt rabolják az időmet. – Hacsak.. – szólalok meg újra. – … azt nem mondja, hogy ellenszegültem a hivatali eljárásnak. Áruljon el nekem valamit Mr. Holmes. – A táskámat, ami eddig az alkaromon pihent, most az asztalra helyezem, s vele együtt a kezeimmel is az asztalra támaszkodom, és közelebb hajolok a férfihoz, az asztal fölött. – Elégedettséggel tölti el, amiért kijátszott engem? – egyenesen a szemeibe nézve beszélek, és ameddig csak tehetem, el sem engedem.
The city of sins awaits you
Sean Walker Holmes
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 45
◮ tartózkodási hely : LA/LV
◮ hozzászólások száma : 93
◮ join date : 2013. Dec. 12.
Tárgy: Re: ;; you can't arrest me, baby. Szer. Jún. 10, 2015 12:40 am
Újra.. cinikus és elterelő... Magával ragadó, ez lenne a véleményem, egy teljesen más helyzetben, de most nem ezért vagyunk itt. Ez a nő egy BOSZORKÁNY! Azzal már tisztában vagyok, minden tekintetben, és mint olyan, mesterien keveri a részleteket, ezért muszáj észnél lennünk.
Újra kérek, de nem mert egy percig is tartanék tőle. Jobbb.. nyugalmasan intézni az ilyen történeteket, a nyugodtság, tisztánlátásra ad okot. A tisztánlátás meg.. megfejthet egy elferdített részletet, egy eldugottat, egy titkolni vágyót, de legfőképpen valamiféle bizalmat szerez, talán tiszteletet.. ellenfelek között, vagy még azt sem.
A szemeit futtatja rajtam, ezt határozottan érzem. Felmér.. biztos vagyok benne, az egyetlen amit nem tudok, hogy mert letapogatja az ellenfelet, vagy egy újabb kínzó játék.. elterelés a harctéren, én viszont továbbra is tartom a szemeit az enyémekben. Már amikor visszavezeti őket.
Az azt követő szóözönt, csak néma szemmel tűröm. Hagyom, hadd adja ki az egészet, a sűrűjét, csak úgy dőljön belőle, amikor viszont végzett...
- Félre ért engem asszonyom... Vagyis kisasszony. - helyesbítek, ahogy valahol ugyanabban az ütemben, amint előre dől hátrálok meg, de csak annyira, hogy újra tisztességes legyen az a távolság. - Ön nem gyanúsított.. - vagyis még nincs bizonyítékunk rá - jelenleg.. - használom a valós szóképet - és épp ezért nincs is kényszerítve.. - kap jobb kezem a székem támlájába mögöttem, és arrébb igazítom, míg ő meg nem teszi, eszemben sincs leülni. - Viszont arra kérem hallgassa meg a történet másik oldalát is. - a szemem még mindig a szemeiben, kivárok. Ha meglépne.. biztos hogy ráállítok egy embert. De ha nem...
Tudom, hogy feltételezhetően nem jól kezelem ezt a mostani helyzetet, de az vesse rám az első követ, aki fordított helyzetben nem így tenné. Idegen terepen vagyok, még akkor is, ha nem ez az első alkalom, hogy egy rendőrőrs kihallgató szobájában várom a rám zúdítandó kérdéseket. Az, hogy ide hívtak, és a hátam mögött megszervezték a Kastély átkutatását, elképesztő módon dühít.
Az igazsághoz persze az is hozzá tartozik, hogy az ajkaimat elhagyó szavak nem csak arra szolgálnak, hogy a dühömet levezessem az előttem álló férfin… szó sincs itt vörös ködről, amely elfutotta volna elmém. Kellő higgadtsággal gondolom át minden kimondott szavam. Ajkam árulkodóan rándul meg, amikor önmagát kijavítva szólít kisasszonyként. - Jelenleg. – ismétlem vissza azt az aprócska kis szócskát, mellyel a mondatát kiegészítve csak megerősít egy olyan gondolatban, amelyben eddig is biztos voltam. – Ugyan Mr. Holmes, nyugodtan mondja csak ki azt, ami mindkettőnk számára nyilvánvaló. – Szemeimmel Őt szuggerálom, miközben megint csak megjelenik a mosoly a telt vörös ajkakon. Nem kerüli el a figyelmem az sem, hogyan hátrál, amikor kissé áthajolok az asztal fölött, ezzel is növelve a kettőn k közötti távolságot. – Hallgassam meg a történet másik oldalát? – karjaim lazán fonom össze magam előtt, miután felegyenesedem, és a beálló csendben Őt nézem, Végül elindulok, lassan s ráérősen. Minden lépésnél a tűsarkak tompán koppannak. A tekintetem egy pillanatra sem veszem le a férfiról. Az összefont karokat leengedem, és ahogy az asztalt megkerülöm, úgy követem az asztal élét mutatóujjammal. Ha nem hátrál a férfi, akkor egy lépés távolságot megtartva állok meg Vele szemben. – Azt hittem ezen már túl vagyunk Mr. Holmes… - Célzok arra, hogy alig pár perce vázolta azt, mit találtak a halott férfi vérében, és hogy milyen módja van annak a szernek a beadásának.
– A történtek tükrében a türelmes véges. Nem könnyű türelmesnek lenni annak a tudatában, hogy miközben én itt vagyok Önnel.. az otthonom fenekestül felforgatják – billentem félre a fejem, és megint csak végigfuttatom a tekintetem rajta most, hogy ilyen közel férkőztem Hozzá. Mosolyom kiszélesedik, ahogy visszatér a barna tekintetre. – Tekintettel arra, hogy úgy sem tehetek az egész ellen semmit, öt perc már igazán nem számít. Hallgatom, Mr. Holmes. Mondja el nekem azt a bizonyos másik oldalt.. és ne kérjen arra, hogy üljek le. –
A nő.. MAKACS! Szinte a legmakacsabbak egyike akivel találkoztam, mégsem adom fel a kérdést. A kérést, mert követelőzésekkel nem megyek semmire. Ezt határozottan érzem. Még akkor is tartom a szigorú tartást, csak kiegyenesedem amikor a nő felém lépked. Nem hátrálok meg. Most.. nem, csak a papírokért nyúlva összerendezem őket, azzal elfektetem az asztalon.
A szemeibe nézve állok meg, pont amikor ott áll már előttem. Tartom a tekintetét. Szilárdan, és kitartóan, akármit is akar tőlem. Hogy nem ül le?? Hát jó.. Biccentek, de aztán én vagyok az aki kitér előle, nem hátrál, nem is félelmedik meg, egyszerűen csak kilépek, felé, aztán oldalra hogy megkerüljem, azzal az asztallal szemközti tükörhöz lépek és átkopogva biccentek. Ha szerencsém van, James töredelmesen figyel.
- Egy kis türelmet. - biccentek most a nő szemeibe összedörzsölve a kezeimet, és nem is kell sokat várnom amikor kopogás hangja hangzik fel, nyílik az ajtó, és én az irányába lépve átveszem azt az aktaköteget.
- Van egy ember.. - az aktát szétnyitva dobom le, ahol feltárulnak a rendőrség által készült képek - Bloody Bull-nak hívatja magát, már hosszúideje keressük tiltott szerek árusításáért és egyéb kisebb stiklikért. - rövid a szünet - Eddig semmit nem sikerült rábizonyítani. Most is.. csak halovány szál köti őt egy szállítmány megszerzéséhez, ahol az ominózus említett szerek majd egymillió dollár értékben tűntek el. - nézek egyenesen a szemeibe, talán az arcrezdüléseit akarom látni.
- Ismerős önnek ez az úr, Miss Broughton!?? - egy egyszerű kérdés. És hogy van e köze?? Egyesek látták ott.. A Kastély falai közé belépve, de hogy vendégként, vagy valami egész.. más összeköttetésben, az majd a részletekből kiderül..
The city of sins awaits you
Esther Broughton
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 43
◮ tartózkodási hely : ◈ Las Vegas ◈
◮ hozzászólások száma : 82
◮ join date : 2014. Jul. 04.
Tárgy: Re: ;; you can't arrest me, baby. Szomb. Aug. 15, 2015 4:56 pm
Take a piece of my world,
'Cause everybody wants something from me
Ó igen, makacs vagyok, és öntudatos, és büszke, de még mennyire! Csak nem párjára lelt Mr. Holmes? Mert bizony makacsságért és önfejűségért Önnek sem kell a szomszédba mennie, az már biztos. Meglepetten konstatálom, hogy most állja a tekintetem, mi több, nem lép el azonnal, menekülőre fogva a dolgot. Igen, meglep, hiszen az eddigi alkalmak során – mely nem volt túl számottevő -, nem álltam hozzá még ennyire közel. Mindezt azzal a céllal, hogy feszegessem a határokat, melyeket Mr. Holmes minduntalan meghúz. Kissé félrebillentve a fejem, nézem még mindig Őt. A szilárd sötét szempárt, s a peckes tartását, melyből nem akar egy pillanatra sem engedi. Engem viszont ezzel nem lehet megrémiszteni. Csak bólintok egyet, amikor türelmet kér, s tekintetemmel követem, amint a tükörhöz lép, és kopogtat. Nem lep meg, hogy valaki figyelt minket, végig sejtettem, hogy így van. Mi több, nagyon is kedvemre volt ez a szituáció. Mindvégig csendben figyelem az eseményeket, és a szórakozott mosoly is eltűnik az arcomról, vonásaim helyette sokkal komolyabbá válnak, még sem olvasható ki semmi belőlük. Figyelmesen hallgatom a férfit, és a mélybarna szempárról a feltáruló aktára esik a pillantásom. – Szabad? – kérdezem, miközben a képekre mutatok, és ha engedélyt kapok rá, akkor párat felveszek, és figyelmesen átnézem őket, végül ismét a férfire emelem a tekintetem. Most én vagyok az, aki állja a pillantását, s arcvonásaim akár a márványszoboré. Végül felcsendül a kérdés, amire vár vártam, elvégre nem véletlenül mutatta meg ezeket a fényképeket nekem. – Igen, volt már hozzá korábban szerencsém. – felelem, végül a képeket egy hanyag mozdulattal dobom vissza az aktába, majd fonom össze a karjaim magam előtt. A mostani testtartásom nekem is árulkodó, és ezt először nem is veszem észre. – Én Timothy Emersonként ismertem meg, és az egyike azon kevés embernek, akit véglegesen kitiltottam a Kastélyból. – Felelem, és a képekről ismét a férfire vándorol a tekintetem. Érzem, hogy figyel, s minden idegszálával azon van, hogy rajta kapjon valamin. Bármin, csak találjon egy kapaszkodót, amit megragadva leránthat. – Egy halovány szál miatt döntött úgy, hogy felforgatja a Kastályt, Mr. Holmes? – kérdezem, s meg sem várva a válaszát, jön az újabb kérdés. – Mondja csak, ha nem sikerül semmit rá bizonyítani erre a férfira, akkor jó leszek én is bűnbaknak? Az eddig történtek alapján igen csak így tűnik nekem, és ez a legkevésbé sem tetszik. -
The city of sins awaits you
Sean Walker Holmes
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 45
◮ tartózkodási hely : LA/LV
◮ hozzászólások száma : 93
◮ join date : 2013. Dec. 12.
Tárgy: Re: ;; you can't arrest me, baby. Vas. Aug. 23, 2015 12:38 am
Csak biccentek. Nem mintha az, hogy hozzányúl a fotókhoz tilos lenne, de jól jöhetnek még az ujjlenyomatok! Csak csendben figyelem ahogy elemez. Vagy a fene tudja mit művel éppen, hosszúra nyúló igényességgel figyeli a képeket, aztán.. .. Aztán jön az a mindenteldöntő kérdés. Tőlem...
És a jég megtörik! Legalábbis az információvisszatartási kérdésben, még ha az összefont karok nem is kerülik el a figyelmem, az is nyilvánvaló hogy működik az a folyamat. Legalábbis egyelőre.
- Timothy Emerson.. - dünnyögöm, csak egy szemvillanásra elvonva a nőről a szemeimet. - Ez is egy álnév lehet.. De azért utánanézek! - csak megjegyzendő példa. Önálló feliratkozás a részletre hogy el ne felejtsem, és már máris ott tolná magát a következő kérdés: vajon mit követett el - hivatalosan - amiért kitiltásra ítéltetett, de a nő megelőz a következőkkel.
- Nincs mitől tartania Miss Broughton. - megintcsak nem hátrálva lépek el, egy kisebb kör a tengelyem körül és aztán nézek vissza a szemeibe - Ha nem vétkes a folyamatban lévő ügyben, nem esik bántódása. - hogy meg mernék rá esküdni?? Amíg az én kezemben futnak össze a részletek, igen! Nem az a cél, hogy tönkretegyünk különböző neveket, hanem a bűnösök lebuktatása a végpont. Mindamellett egy percig se vagyok biztos abban hogy a nő.. nemvétkes! Az újra és újra felhangzó kötözködő ellenkezés, na meg az a testtartás is árulkodó: biztosan titkol valamit! A kérdés már csak az, hogy hogyan szedjük ki belőle!
The city of sins awaits you
Esther Broughton
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 43
◮ tartózkodási hely : ◈ Las Vegas ◈
◮ hozzászólások száma : 82
◮ join date : 2014. Jul. 04.
Tárgy: Re: ;; you can't arrest me, baby. Vas. Aug. 30, 2015 2:21 pm
Take a piece of my world,
'Cause everybody wants something from me
Meg sem fordul a fejemben az, hogy a fényképek megérintésével egy olyan azonosítási lehetőséget adok a rendőrség – leginkább Mr. Holmes -, kezébe, ami engem nagyon nagy bajba sodorhat. Ugyan miért is jutott volna eszembe? Hisz ártatlannak vallom magam, és az is vagyok, hiába nem akarja a teremben lévő másik fél ezt elismerni. Az is lehet, hogy az ujjlenyomatom, vagy a DNS-em már benne van az adatbázisban, talán egy másik ügyből kifolyólag rég megszerezték. – Elképzelhetőnek tartom, bár nekem nem volt okom, hogy nyomoztassak utána. – felelem nemes egyszerűséggel, amikor azt mondja, a név, amit én a képen szereplő férfihez társítok, valószínűleg álnév. Számomra az az ember egy senki, és nem állt érdekemben az, hogy többet tudjak meg róla, és nem foglalkoztatott annyira, hogy azzal törődjek, álnév e vagy sem, amelyen bemutatkozott. Nekem az volt a lényeg, hogy minél messzebb tartsa magát a Kastélytól, és még csak a közelébe se jöjjön. Kételkedve vonom fel a szemöldököm Mr. Holmes szavait hallva, mert ez az egész cirkusz ami most folyik, nem azt mutatja, nincs mitől tartanom. Sőt! Sokkal inkább érzem azt, hogy megakarnak félemlíteni, és sarokba szorítani. Na azt már nem. – Köszönöm Mr. Holmes, igazán kedves. – jegyzem meg nem kevés iróniával a hangomban. Kék íriszeimmel fürkészve nézem Seant, s közben megannyi gondolat cikázik át a fejemben. Várom az újabb kérdést, de végül nem hangzik el, én pedig nem szólalok meg újra. Pedig lenne mit mondanom. Tovább tudnám fűzni a Timothy Emerson szálat, de miért tenném? Ennek az egésznek a legelején azt gondoltam, hogy minden erőmmel segíteni fogok, és azon leszek, hogy a rendőrséggel együttműködjek. Ám ez a mostani házkutatási húzásukkal olyannyira felbosszantottak, hogy eszem ágában sincs megszólalni, s magamtól további információt adni. – Amennyiben nincs más kérdése Mr. Holmes, távoznék. - jelentem ki, és bár most nem indulok meg úgy az ajtó felé, mint az imént, de a kezemmel a táskámért nyúlok, ezzel is alátámasztva az imént elhangzott szavak valódiságát. – Ha pedig a jövőben bármijellegű kérdése felmerülni, keresse az ügyvédemet. Az elérhetősége minden bizonnyal megvan már Önnek. – Mosolyodom el jókedvűen, elvégre ez a találkozó is csak hosszas szervezés árán jött létre, és sem én sem pedig az ügyvédem nem könnyítette meg a Főfelügyelő dolgát. A jövőben ez még inkább így lesz.
Nem érint meg a nő köszöngetése. Pláne nem a vele hangzó irónia a hangjában, a jelenlegi nem egy luxushotel, én meg a hotel személyzete, hogy egy percig is a kedvére tegyek. Ez az ügy most FONTOS! Ha nem tisztázzuk az FBI hatáskörére mehet és senki nem kíván az osztálynak újabb feketepontot.
- Csak ne olyan sietősen Miss Broughton. - intem újabb megítélésre ahogy megint valahogy sürgőssé vált az a távozás. Talán rejtegetünk valamit?? Kisasszony.. - Még egyetlen kérdésre választ várnék. - fűzöm bele a szemeibe, és nem ijeszt meg a hirtelen és cseppet sem gyanútlan távozási kísérlet, kihasználok minden kiskaput.
- Meg tudná mondani nekem ugyan miért is került kitiltásra az Ön Kastélyából, ez a bizonyos Timothy Emerson, és főként hogy mikor látta utoljára? - tartom a szemem az övéiben és ha újabb megtagadás a válasz, újabb nyomós érv, hogy visszatérjünk a korábbi tervekre. Feltétlenül ráállítom az egyik emberem. Viszont ha mégis sikerülne némileg.. jobb belátásra bírni, akár talán még a segítségemre is lenne, máris kevésbé vetülne rá az a bizonyos gyanú árnyéka. Még ha jól is tudom hogy valami titok lappang az egészben. De sokkal egyszerűbb a titkokat "barátként" felgöngyölíteni.. Mindig elzárkóznak az ellenségek...
Kezdőlap
Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by 
Tárgy: ;; you can't arrest me, baby. 
