Francesca Di Salvatore

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: kedves, megértő, cserfes, bulizós, lehengerlő, bűbájos, édes, hiperaktív, perverz, testvére a legfontosabb, érte ölni lenen képes, harcias, imád kick-boxolni, táncolni, a zene a szenvedélye.

◆ negatív tulajdonságok: vad, befolyásolható, hiszékeny, magabiztos, szeszélyes, makacs, öntörvényű, keményfejű, tudja, hogy hogyan irányítsa a férfiakat a testével, hisztis, szórja a pénzt, kegyetlen, forrófejű, előszeretettel használ élvezeti szereket.

◆ egyebek: Tetoválás: kettő található rajta, az egyik a jobb combján ékeskedik ; egy kottákból álló kör, mint valami karperec, egyik oldalán hatalmas masnival, míg a másik a bal oldalán helyezkedik el a mellétől egészen a csípőjéig, rózsákból álló tövisekkel meg mindennel, a rózsa vérvörös, a szárak és a tövisek halványzöldek.

Történet vagy szerepjátékos példa

Az egyik szépen faragott oszlopnak dőlök, egyik kezemmel végig simítok baba rózsaszín koktélruhámon, mely épp alig ér véget a térdem fölött, másik kezemben kristálypohár, gyöngyöző pezsgővel. Meglöttyintem a poharat, vizslatom a tartalmát, te jó ég, mit keresek itt...? Kortyolok egyet a poharam tartalmából, majd elindulok valami ülő helyet találni, remélem nem fog sokat késni...




-Chiara kérlek tegyünk valamit én... én egyszerűen nem fogok oda költözni ahhoz a perverz állat...- kipirosodva állok nővérem előtt, mintha a tükörképem lenne, igaz, hogy kívülről mint két tojás, de belülről, ő józanabb gondolkodású, míg én fejjel mennék a falnak is.
-Sasha- szól rám nővérem kicsit keményen- ne légy tiszteletlen és... és nem tudhatod, oké?
-Mégis mit nem tudhatok? Ahhj, már Chiara ugye nem vagy ennyire naiv? Alessandra is megmondta, hogy amikor 9 éves volt az öreg molesztálta és...- éppen leülök a hatalmas ágy szélére és túlzott beleéléssel mesélném el, hogy Lissa a szőke unokanővérünk mit mesélt, de testvérem hangja az egekbe szökik.
-Erről nem vitázok erről, a gyámügy rá bízott minket és kibírjuk azt a pár évet, okés, aztán kitaláljuk mi lesz, de... tizenöt évesen aligha tudnánk megszökni, indulás!- azzal mutat az ajtóra, hogy nyissam ki. Durcás arckifejezéssel nyitom ki, és Alejandro bácsi áll büdös bagó szagú szájával és ronda kockás ingével.
-Lányok ha valamit szeretnétek, csak szóljatok,- üdvözült mosollyal tekint végig rajtam és Chiaran. Rózsaszín, Barbi-mintás pólóm rövid nadrágom végéig próbálom húzni.
-Igen,azt szeretnénk, hogy tűnjön el innen!- vágom oda neki túl nagy szájjal, mire észbe kapnék Chi már előttem is terem, erősen szorítja meg a karom.
-Alejandro bácsi, kérem nézze el Sasha udvariatlan hangját, kicsit ideges, tudja még nem heverte ki a szüleinket és nem mindenkivel tudja hogyan beszéljen, szeretném ha elnézné neki...- csúnyán pislog rám. Én pedig csak a szemeimet forgatom, nem akkor sem fogok egy őrült házában maradni.
-Ugyan...- beljebb lép, majd mire észbe kapnék elkapja a kezem, hangosan szisszenek fel.
-Szóval, kicsi lány.... felvágták a nyelved?- mérgesen pillantok rá, de belülről remegek, nem mutatom, hiszen a medve is akkor bánt ha megérzi félelmed szagát, nem? Mire észbe kapnék már az ágyon találom magam és éppen a pólót rángatná le rólam, amikor Chiara a hátára ugrik.
-Szóval, te is akarsz?- egy perc alatt lök le a földre és nővérem gyűri maga alá, én hangos csattanással landolok. De most nem foglalkozok a hátamba nyilalló fájdalommal, dühös szemekkel nézem ahogy már a bugyit tépi szét védtelen testvéremen. Gyorsan kell cselekednem, körbe pillantok a szobába, meglátok egy műgonddal készített vázát, felkapom, mögé osonok és teljes erőmből vágom a fejéhez. Chiara felsikolt, a vér azonnal szivárogni kezd a sebből. Én megpróbálom kirángatni alóla, majd húzom kifelé a szobából, de ő kirántja azt.
-Sasha, meg kell néznünk, hogy él-e... nem hagyhatjuk így...- hangja erőtlen. Elképedve pislantok rá, ezt nem hiszem el, hogy az a vén gazember a legfontosabb, felőlem meg is dögölhet, ha akar.
-Nem, Chiara,- szólok rá keményen,- egyáltalán nem kell, felőlem meg is rohadhat, és most kell eltűnjünk, míg még eszméletlen, mert ha él és felébred, akkor biztos, hogy megbánjuk. Látod, sose hiszel nekem!
-Nem érdekel, nem szörnyetegek vagyunk és ez gyilkosság lenne és...- Befejeznéd...? Ez nem gyilkosság, ÖNVÉDELEM, megakart erőszakolni, és ez bűn, hatalmas...- csak nézem ahogy megtörten áll előttem, veszek egy mély levegőt, ujjam a nyakára helyezem.
-Van pulzusa, mehetnénk? - azzal keményen ragadom meg a kezét és kihúzom az ajtón....




Az emlékek hatására arcom megkeményedik, bűntudat? Nincs bennem, megérdemelte amit kapott, igazából nem tudom, hogy él-e vagy nem, de nem is izgat, azóta nem hallottunk róla. Las Vegasba kerültünk és most egy állás hirdetésen veszek részt, az újságban azt írták, hogy elég az úri embert kísérgetni és mosolyogni, nekem igazán elbűvölő mosolyom van, azt akarom, hogy Chiara tanuljon, egyetemen, ez a vágya, így kell a pénz.
-Óh, hát itt vagy...- áll meg előttem egy ízléses öltönybe bújtatott láb, feljebb emelem tekintetem, világító kék szemekkel találkozik az enyém.
-Szia,- állok fel, majd a kezem nyújtom felé- Sasha Lola Di Salvatore- ő megérinti a bőröm, mielőtt pici tenyerem az övébe siklana ujjával végig simít bőrömön, csábító vigyor terül el arcán.
-Gyönyörű a neved, kedves Sash... ugye hívhatlak így? Én Crispin Bones Russel vagyok...- csak bólintok, valami azt súgja, hogy az úriember nem egészen őszinte...
-Gyere kedvesem... sétáljunk...- belém karol, alig észrevehetően kézfejével a mellem súrolja, veszek egy mély levegőt, igen azóta kerülöm a férfiak érintését, de... kell ez a munka, és könnyen el tudom rejteni valódi érzéseim, így csak mosolygok, mint akinél minden rendben van.
-Szóval... mit is kéne csinálnom...?
-Hááát igazából, kapsz egy hívást, és a férfiakat vacsorára kíséred el, vagy bulizni, amit óhajtanak...- egy pillanatra nem figyelek és belök egy oldal ajtón, kérdőn fordulok vele szembe.
-Ez mi? Ha azt hiszed, hogy nem fogok sikítani rosszul hiszed és...- ekkor a képembe röhög, mire dühös arccal indulok el felé, de ő elkapja a kezem.
-Nos, kedves Sasha, kicsit füllentettem, nem mindig csak kísérgetni kell a vendéget, de mivel valószínűleg szűz vagy...így kipróbállak, mit szólsz...?- és keze bele markol a fenekembe. Veszek egy mély levegőt, csábító mosoly, csillogó tekintet, ujjaim a hajába markol, ahogy közelebb húzom magamhoz.
-Nem tanítottak meg arra, hogy egy nőhöz akkor érj hozzá, ha ő is akarja...? -suttogom kéjesen a fülébe, majd felemelem a térdem és jó erősen eltalálom pont ott ahol a legérzékenyebb pontja található. Crispin össze görnyedve térdel le, szeme fenn akadnak.
Megcirógatom ujjammal az arcát, majd ott hagyom.
Akkor még nem tudtam, hogy pár héttel később már ő rendezi nekem a „vendégeimet”, mert hogy igen bele mentem, annyira kell a pénz, a nővéremnek mindent meg akarok adni, csak azt nem sejtem, hogy ő is ugyan ezt teszi, pont ugyan ezzel okból....