Szerepjátékos példa címe: 71. oldal első bekezdés!
Tag(ok): Carmina Ricci & Luke Hawkins
Zenei aláfestés: The Power of Love
Idézet: "A szép gondolatok a levegőbe emelnek."

Őrület mennyire kezelhetetlen tud lenni valaki akkor ha nem érzi magát biztonságban és azt hiszi, hogy nem érte hanem ellene vagyunk. Ilyenkor meg igyekezz szembe szállni vele s, úgy elintézni a dolgot, hogy azt higgye rólad kezesbárány vagy és nyugodtan megbízhat benned. Lényegében feleslegesen küzdesz ellene, az ilyesmire akkor kezdesz rájönni amikor már túl késő lesz és ha idősekről van szó akkor szembe kell azzal is nézned egyáltalán nem volt jó ötlet megkedvelni az illetőt, mert így is úgyis meg fog halni. Szóval már sokadjára vesztem el a pót-nagyszüleimet. De most igazából nem erről van szó, hanem arról, hogy mindig is nehezen jöttem ki a saját korosztályommal vagy inkább az olyanokkal, akikről úgy hittem alig néhány évvel fiatalabbak nálam, de már nem mondhatóak tiniknek. Egy öregebbel vagy egy óvodással könnyebben szót értek, őket még el is tudom szórakoztatni, mert bedobok egy-egy olyan viccet amit még nem hallottak és azon nevetnek de amikor rám bíznak egy tizennyolc tizenkilenc évest lefagyok. Egyszerűen olyan ez az egész mintha felkészületlenül érne minden és most lennék életem első gyakorlatán. Ami megjegyzem nem most volt, de mint mondtam ha a korosztályomból kell 'vigyáznom' valakire az mindig nehezemre esik. Igazából rossz látni, hogy ebben a korban az illetők nem boldogok és mindenféle butaságokba belemennek csak azért mert az egyik erős személyiségű barátjuk például beleviszi őket a rosszba. Vagy annyira elkeseredettek, hogy maguktól döntenek így és azt hiszik bizony olyan jelentéktelen s, haszontalan az életük, mint ahogyan azt ők gondolják. Valakinek azonban észhez kellene térítenie őket, ez egyáltalán nem megoldás! Miért nem veszik észre? Kitalálom! Túl derűlátóak ahhoz, hogy észrevegyék az életükben a csöppnyi jót amiért igenis érdemes élni és tovább harcolni a Sorssal aki próbák elé állít minket. Vannak azonban olyanok, akik ezt nem tudják és az első kudarcnál feladják s, nem küzdenek tovább. Őszintén szólva nem tudtam hová tenni Carmina-t, pontosabban nem ismertem őt eléggé és azt sem tudtam, hogy igazából miért kellett nekem elvállalnom Sabrina munkáját erre az egy napra. Kellett nekem jártatnom a nagy számat, hogy majd átveszem a munkáját és nyugodtan elmehet vakációzni egyet a Bahamákra, mert megérdemel egy kis lazítást.
– Hát jó, mint mondtam Sabrina kivette a szabadságát és amíg visszajön én foglak felügyelni téged. – sajnos elfelejtette megemlíteni, hogy mit szoktak tenni akkor ha összekerülnek. Hagyja, hogy beszéljen, miközben a doki utasítására beadja neki a felírt gyógyszereket? Az a baj minden ember egyedi és mindenkihez egy új fajta módszert kell kitalálnom, de amíg nem jövök rá mit kellene tennem addig nem fogom tudni túlszárnyalni Sabrina hatásos munkáját.
– De Sabrina azt ígérte, hogy ma ő fog felolvasni nekem. – kíváncsian felvontam a szemöldökömet, erről ugyanis nem tudtam. Remek, egy újabb korosztályomból való páciensnek bizonyítom be, hogy csak a gyerekekhez és az idősökhöz értek, a velem egykorúak meg kíméljenek. Azonban sosem adom fel, mindig szembenézek a kihívásokkal és ez most sem lesz máshogyan.
– Nem Sabrina az egyetlen aki fel tud valamit olvasni. Majd én beteljesítem az ő ígéretét. Mit olvassak fel? – biztos felcsillant a szeme a hír hallatán és amint lehetett a kezembe is nyomta azt a könyvet amiből a történetet szerette volna hallani.
– Pán Péter? – Carmina határozottan bólintott, amiből kiszűrtem, hogy ő egyáltalán nem viccel és tényleg azt szeretné ha olvasnék neki néhány sort ebből a könyvből.
– 71. oldal első bekezdés! – engedelmeskedtem neki, jobb ötlet hiányában, emellett túl akartam szárnyalni Sabina-t, ő ugyanis határozottan jól kijön a vele egykorúakkal, én azonban mindig újdonságként élem meg az egész eseményt.