Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Tárgy: Konstantin & Tobias Szomb. Jan. 17, 2015 10:59 pm
To: Mr. Vasilyev
Letelepedett egy hosszú este erejére a helyi nyugdíjas-gyülekezet. Talán az összesnek remeg a keze, képtelenek már a saját ujjaik közt is megtartani az evőeszközöket, azért is ez a ricsaj. A kések, villák, kanalak fülsüketítően csörögnek az asztalokon, a poharak koccannak. A csotrogányok mormogása elnyomja az állítólag kellemes zenét, ami itt szól. Napi tíz órán keresztül hallgatni ezt...fárasztó, és kegyetlen. A kezem majd lerohad, a lábaim zsibbadnak, alig érzem őket...de enélkül az édes fájdalom nélkül nem is élvezném ezt a nyamvadt munkát. Szó szerint megszenvedek azért a havi pár ótvaros dollárért amivel Frankie-nek tartozom. Ugyan az öreganyámtól örökölt kis vagyon az egyik bankban rohad, az csakis vészhelyzet esetén lesz felhasználva. Mi számít vészhelyzetnek? - Talán mikor Frankie után kellene óvadékot fizetni...vagy épp ellenkezőleg. - Blair!!! - a szokásosnál három oktávval magasabb hangon vonyítja családnevem a főnököm - ez szinte már a hobbijává vált. Tetszik neki? Hát vegye fel! Hirtelen csend lesz egy pillanatra, páran tekintetükkel kutatják azt a barmot, aki után torkaszakadtából kiált valaki. Úgy teszek mintha mi sem történt volna, s tovább bájolgok. - Blair!!! Azonnal gyere ide! - ordítja megint, mire lerakom az utolsó tányért is az egyik vénasszony elé, majd elmosolyodva kívánok neki jó étvágyat - és remélem megfullad.
Rengeteg szempár követheti most utamat, ami a pulthoz vezet, főnököm a megszokottól eltérő módon egy bájos mosollyal csalogat a mutatóujjával. Hát ez valami rohadt visszataszító látvány! bezzeg ha egy köteg pénzt lobogtatna, máris a lába előtt hevernék. Már csak muszájból is odamegyek hozzá... - Nézd, ott...ott a hármasnál. - tenyereit arcomra csúsztatja, majd feltűnésmentesen, erőszakosan tekeri ki a nyakamat, amire az említett asztal fele fordítja fejem. - Ő ott Gerald Bailey. - mondja nekem azt a nevet úgy, mintha tudnom kéne ki a tököm az. Végigmérem a pasast, de soha nem láttam. Akkor minek is kell ez a hajcihő? Nem szólok, csak bambán nézek a nőre, aki épp az ingemről próbál pár láthatatlan szöszt leszedni, és finoman csipkedni kezdi vállamnál az anyagot. - Híres író...hidd el nekem, jó pénzt fog itt hagyni, neked pedig dagadni fog a zsebed a borravalótól. - soha nem látott művigyor jelenik meg az arcán, s mintha harminc évet ledobott volna magáról, egy tinilányhoz hasonlóan izgatottá válik szerelme láttán. - Úgyhogy jól figyelj ide, mert csak egyszer mondom el. Ne merészelj vele illetlen lenni, különben esküszöm, hogy ez volt az utolsó munkanapod itt. Mindenből a legjobbat kell kapnia, úgyhogy moderáld magad legalább addig, míg itt van! Kell az étteremnek a hírnév. - felnevetek a monológján, majd alsó ajkamba harapva mosolyodok el. - És ha a végén megszerzem az aláírását? - játékosan felvonva szemöldököm teszem fel a kérdést, holott nem akarok én ennek a nőnek semmit se kikönyörögni, de hihetetlenül jó érzés most őt hitegetni. VÉGRE ÉN TEHETEM MEG! Hányszor hallottam már a szájából, hogy fizetésemelés...valahogy mindig kisebbek lettek a számok olyankor. Szemei felcsillannak, de hála az égnek...kussol. Hajamat megigazítja, pontosan úgy, mint mikor a legelső napomon tette akkoriban...mintha azzal a belsőmet szebbé tudná varázsolni. Ugyan már!
Semmit nem hatott rám Őfelesége beszéde, nem nagyon tud meghatni, hogy ki(k)ért rajong. Az meg pláne nem, hogy neves ember ül itt az asztalnál. Ő is ugyanabból van összerakva, amiből én, akkor meg miért is nézzek rá valami csodaképp? Tény, hogy talán ő itt az egyetlen, akinek a kora hatvan alatt van. Talán könnyebb eset lesz a pöffeszkedő mamiknál... - Az enyémnél szebb estét kívánok. Tobias vagyok, és én fogom ma kiszolgálni… - mondom a majdnem szokásos monológot, miközben a felettesem felé fordítom fejem, majd ismét erre az elvileg híres fazonra terelődik tekintetem. - ...bármennyire nem örölünk ennek. - dörmögöm unottan egy sóhaj kíséretében, s ezzel a lendülettel is bányászom elő a kis noteszem, meg a tollat az ingem zsebéből. Többesszámban beszélek, igen. Én nekem egy újabb vendég szakadt a nyakamba, Ő pedig biztos jobban örülne az itt flangáló szemrevaló teremtések egyikének. De be kell érnie velem. - Sikerült kigondolni mit kér bemelegítőnek, hogy elviselhetőbbnek tűnjön az itteni kalamajka? - mintha csak önmagam szórakoztatnám, halkan felnevetek, majd várom az ítéletet.
Tárgy: Re: Konstantin & Tobias Vas. Jan. 18, 2015 12:34 am
To;; Mr. Blair
Annyit telefonálgatott a mai napon, hogy legszívesebben kalapáccsal verné szét a ketyerét. De neeem, nem olyan, hamar megnyugszik, miután az a szutyok a kanapén köt ki, ő meg a füleit dörzsölgeti, mert már sajog. Megint telefonközpontost játszott, komolyan, mint valami bizarr szerepjáték, csak nem áll fel neki tőle, éppen hogy még ott lent is elfáradt, amikor a sok hülyének kell elmagyaráznia egy rém egyszerű útvonalat, tervet, időpontokat. Komolyan, vegyenek határidőnaplót és GPS-t. Vagy majd ő maga vesz nekik, és kevesebb dolga lesz. Nem arról van szó, segít ő, mert kell, és akar is, csak nem agyhalott szobanövényeknek akar magyarázni. A könyvvel keveset haladt, nem mintha amúgy olyannyira siettetné bárki is, sőt, csak tervben már kicsit előrébb akart kerülni, mindhiába. De már kezdi megszokni, hogy nem úgy vannak a dolgok, ahogy azt a halacskás pizsamájában álmodja. Túl egyszerű lenne. Arra eszmél, hogy megkordul a gyomra. De még hogy! Ajaj.. a főzéstudománya még mindig egetverően szar, ha arról van szó, hiszen tanulni lusta, túl kényelmes. Na meg a hűtőben sem olyanok vannak, ami kétfogásosnak elmenne, de nasihoz nincs kedve. Jót akar enni. A hamburger lenne a legjobb, egy nagy adag krumplival, de az most nem lenne elég nagy korona ahhoz, hogy rátegye a mai napra. A fene viszi el a finnyás belét néha. Megemeli magát, majd elcsattog tusolni, míg kigondolja, merre húzzon el étkezni. A tus alatt, és öltözködés közben agyalja ki, hogy étterembe megy, de olyanba, ahol nem kiskanállal mérik az adagokat. Így hát, alkalomhoz illően inget, nyakkendőt húz magára, sötét farmert, és zakót. Lábára egy kényelmes, mégis elegáns cipő kerül, zsebébe végül belekerül a lenémított telefon is, akármennyire nincs kedve hozzá, és kicsoszogva a kocsihoz, perceken belül már az utat rója. Nem sok éttermet látogatott meg, általában leragad egy-kettő-három helynél, de most újdonságot akar. Ezért is esik a választása egyre, amelyhez kényelmes tempóban érkezik meg, és parkol le. Persze, ki se száll szinte, és már csörög a mobil, ő pedig az égre tekint, hogy vagy csapjon belé a villám most azonnal, vagy magyarázza már meg, hogy miért kell még mindig szenvednie. Így tér be az étterembe, telefonnal a fülén, orosz szavakat búgva a kütyübe, de nem a szeretőjének. Ingerült szavak, káromkodik, halkan, no meg alig értheti valaki, hogy mit is motyog. Hamar leül, és körbe sem les, így nem látja meg, kik ülnek körülötte, vagy, hogy ki szúrja ki, hogy itt van, és még fel is ismeri. Sóhajtva teszi le végül a telefont, és dől hátra, közben pedig felfigyel a hadirokkant egyesületre maga körül. Kicsit feszélyezve kezdi érezni magát, hiszen anyjuk, vagy apjuk lehetne szinte mind, de végül az étlap felé nyúl inkább, és belelapozva szemezget a kínálatból. Csak akkor emeli fel ismét a fejét, amikor a pincér is megérkezik az asztala mellé, és belekezd a szokásos pincérmonológba. - Akkor kicsit erősebben tedd, mert nem jött be idáig. De, neked is. – szusszanva teszi le az étlapot, majd felvont szemöldökkel, de vigyorogva figyel fel a dörmögésre. - Nyugi, nem kérek se ezüst étkészletet, se semmit. Körbe se kell nyalnod, ígérem. – nyugtatja, hogy lehetőleg kevésbé utálja, mert hát, vélhetőleg felismerte valaki, és most jön majd az, hogy díszvendéggé akarják avanzsálni. Nem, ma nem. Pihenni akar, és enni, szóval, ha valami cécó lesz, majd leinti. - Hát nézd… szuper a hely de.. – vakarja meg a fejét, mert hát na, kissé gondban van. – De ezek a fantázianevek.. – mutat az étlapra gyorsan. – Oké, annyi tiszta, hogy csirke, sertés, anyám kínja de.. khm.. melyik az, amelyik jó nagy adag, finom, nem túl sós, nem túl borsos, és megy egy édes vörösborhoz? – tessék. Nem az atyaúristen ő, nem kell félni tőle. Nem olyan, mint a többi, proli idióta, meri megmutatni, hogy síkhülye ezekhez az éttermi varázsnevekhez, és nem várja el, hogy megetessék.
Nem mindennap fárad be ide egy híresség, celeb, sztár...bánom is én minek nevezzem a médiában szereplő embereket. Az sem kizárt, hogy naponta legalább kettő teszi be ide a lábát; engem mindez nem különösebben érdekel. Ellenben a főnökömmel, aki talán azon nyomban kisfőnökké léptetne elő ennek a fickónak az aláírásáért cserébe. Tudom, nem kellene ekkora álmokat szövögetnem, de akkor is dagad most a májam, amiért most a felettesem van a pincsi szerepében. Kurvára élvezem ezt a helyzetet!
Aférfi első megjegyzését mintha meg sem hallottam volna, de az az után következő egy halk nevetést váltott ki belőlem. - Életet ment, remélem tudja. - körbenézek , és bár ne tettem volna! Újabb két vénember tette be a lábát az étterembe, és ha így folytatja a nyugdíjasklub, ki kell tennünk a telt ház táblát. - Nyugodtan szidja csak, én aztán nem veszem zokon. Az az éppen szoborrá dermedt, galád nőszemély találta ki ezeket. - vállam fölött hátranézek, ahonnan látom, ahogyan a naccsasszony árgus szemekkel lesi minden apró mozdulatomat. - Szerintem hetekig kotlott egy-egy név felett. És persze azt, hogy mit rejlik a bugyuta névben; nagyítóval sem lehet elolvasni... - visszapillantok a kedves vendégre, majd legyintek egyet a notesszel a kezemben. Talán az ,,öregundorom” miatt eredt meg így a nyelvem, hogy még véletlenül se kelljen ettől az asztaltól egy másikhoz mennem.
Várom az úriember kívánságát...mire nem pont konkrét rendelést kapok...de ennyi baj legyen. - Hmmm...attól függ igazából, hogy mihez lenne kedve. - az ilyen mondataimkor hiszem azt, hogy egy zseni veszett el bennem, de komolyan. - De ajánlhatom a negyvenkilencest; sült báránybordát kapros juhsajttal, csicseriborsó pürével; ami mellé tökéletesen passzol egy pohár pinot noir, esetleg egy cabernet sauvignon. Ugyan maga az étel nem nagy adag, de ha a mögöttem álló megszeppent nőre kacsint, talán megduplázhatjuk a porciót… - halkan elnevetem magam, és szerintem a férfi már sejti, hogy valamiféle harc alakult ki a nő és köztem.
Ó, de már mikor!
Persze ha ez nem nyerte el a tetszését, akkor újabb ötlet után lapozom fel a fejemben az étlapot, amiben a fantázianevek helyett csupán az ételek sorszáma ragadt meg.
Pillanatnyi nyugalmamból egy, épp az oldalamat bökdöső ujj zavarja meg, amit egy rikácsoló hang követ. - Picinyem, hozz a nagyinak egy finom espresso-t! - a bökdösést folytatva kurjant egyet a vénasszony, míg a körülötte levők továbbra is vígan nevetgélnek egymással. - Attól bizony nem lesz józanabb. - próbálom kimutatni mennyire is törődöm azzal, hogy a nagy banzáj után ne a detoxba kerüljön. Ő pedig ,,csodák csodájára" szarik bele az egészbe. - Ne vitatkozz velem fiam, hanem hozd már azt a kávét! - utasít a nagyi egy fikarcnyit sem bájos módon. - És ilyenkor hagyom otthon az italos flaskámat… - mormogom szokásomhoz híven alig halhatóan, majd a férfihoz visszafordulva minden figyelmem rászegezem ismét. - Jahhhhj, elnézést. Esetleg Önnek valami bemelegítőt? - kérdem egy széles művigyorral, végül hagyom, hogy immáron Ő beszéljen. Elvégre ezidáig szinte csak én jártattam a pofám. Talán még idetáboroznék a fickó mellé, előadva majd a naccsasszonynak, hogy mindezt érte csináltam. Ennek a pasasnak még valószínűleg sokat köszönhetek majd. Csak Ő ezt még nem tudja!
508 | ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ Nagyon sajnálom, amiért ennyire megvárattalak. :/
Kezdőlap
Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by 
Tárgy: Konstantin & Tobias 
xD