- Én meg nem kértem, hogy visszaszólj!-csikorgatom a fogaimat.- Másodszor, meg csak szabad egy ártatlan kérdést feltennem, nem? Kurva szabad országban élünk és a tizennegyedik, hatos paragrafusa is kimondja, hogy minden amerikai állampolgárnak jár a szabad nyelvszabadság, vagy mi a fasz...
Hogy miket nem tudok, ejnye. Ami meg a fogcsikorgatást illeti, nem vagyok dühös egyáltalán, de szeretek úgy tenni. Addig is felfogja, hogy nagyon is figyelek rá.
- Ha bőgve hívsz fel, akkor harci díszbe megyek kedves Jimmy haverod házához.- jelentem ki mosolyogva de komolyan.
Ha bármi baja esik, kurvára ki lesz belezve aki bármi rosszat tett vele. Ezt veheti bárki ígéretnek.
- Az illedelmes kislány hangot, hidd el meghallanám elsőre. Csak te körülbelül nyolc éves korod óta leszoktál, hogy illedelmes kislány hangon beszélj drága, öreg apáddal. Ami meg a kínai szavakat illeti csak annyit mondanék, hogy:"Watashi hatano dzsidzsi aoda!"
Bár ez japán, de mindegy. Régebben körülbelül az első DVD-m megvétele után mint mindig, elkezdtem megnézni a Csillagok Háborúját. Szórakozásból a híres én vagyok az apád szöveget vagy kilenc nyelven meghallgattam, beleértve a japánt is. Nos a fent található mondat, japánul hangzott. Szerintem marhára vicces és fülbemászó, hehe!
A puszira csupán mosolygok egyet majd bólintok.
- Oké, lekenyereztél!
Francba, olyan mint egy szírén velem szembe. Egy apró cuppanóssal simán kihúzza magát szinte mindenből.
Közben lassan meg is érkeztünk, úgyhogy leparkoltam és leállítottam a motort.
- Na, remélem most boldog vagy! Essünk túl ezen a vásárláson, mert kezdek már zabás lenni!

Meghúzom magam kicsit, mikor apa kissé, felháborodik „dühösen”. A fene egye meg a zsákutcákat. Szó szót követ, vagy gondolat gondolatot, ez megint mindegy és ő végre megáll a valóság talaján. - Jó poén. – ingatom meg a fejem, a harci díszes bevonulásán Makacs dac, engedetlenség, tagadás, ezeket mutattam fel elsőre mások felé. A vélemény elmondása egy dolog, a feddés, szidalom és kioktatás árnyéka pedig egy más. Valahogy sosem voltam az a „bőrömből kiugró” típus és ha az évek alatt egyetlen egyszer sem történt velem ilyesmi, akkor már nem is fog. Nem arról van szó, hogy nem tudok én lelkesedni, mert tudok. Nem ettől dől össze a világ. Mi szükségem van nekem a drámára? Az egész életem nem áll másból, de mindig csírájában elfojtom az érzelgős baromságot, egyáltalán nem igénylem, hogy önmagam tépjem darabokra. Amikor apa neki áll egy újabb kioktatásnak, egészen a kislánykorig is visszaszambázik és utána meg valami kattant szöveget ad elő. Felé fordulok, amennyire a biztonsági öv engedi és a homlokához tapasztom tenyerem, majd meglapogatom a fejét.
- Majd megnyugszol. – bólogatok serényen, majd visszaülök a helyemre rendesen. A találj ki valamit kategória az én esetemben egészen hajmeresztő következményekkel jár, köztudott ugyanis, hogy nem teljesen vagyok normális. A normális, épeszű idők... Az az idő már förtelmesen rég elmúlt. De tudok én apuval máshogy is viselkedni. Mindketten szeretjük a másikat, még úgy is, hogy egymás idegeire megyünk olykor. Pár pillanat és az öreg leparkolja a járgányt. Motor elhalkul én pedig sóhajtok. Tudod, hogy valami történni fog, csak azt nem, hogy mikor, vagy hogy mi. Eléggé idegesítő érzés, mindenesetre, nincs mit tenni, összeszorított foggal indulsz el. Nem?
- A számból vetted ki a szavakat! – kacsintok rá, majd kiszállok és zúzok előre. Nála van pénz, szóval mindegy.
- Mit veszünk még? Kéne hajfesték, meg … cigi… egy kis pia. – vigyorodom el, miközben a faszikát nézem.

Fáradt mosollyal sóhajtok fel.
- Jól van, nem rohasztom tovább az agyad a hülyeségeimmel. A mai napra azt hiszem elég lesz.
A bandában furcsamód nem én voltam a fárasztó, hanem Eddie. Mocsok sokat tudott pofázni, olykor már le kellett ütni, hogy befogja a száját végre. Azóta persze megkomolyodott, szoktam vele néhányszor beszélgetni. A komolyodás muszáj volt neki: zenetanár lett, az meg nem onthatja egy huszonnégy órába a marhaságait.
Miután kiszállok gyorsan szerválok egy bevásárló kocsit majd türelmesen hallgatom Kíra szavait.
- Cigi is, pia is? Na most már azért álljál le!-nevetek fel majd körülnézek az üzletbe.
- És mit akarsz magaddal vinni? Jimmy haverodnak vettél már ajándékot?
Persze tudom, hogy mostanság ha elmész egy születésnapi buliba, akkor nem igazán viszel ajándékot csupán piát meg füvet, meg az ég tudja még mit. De azért lehet még egy ilyen oktondi és ártatlan kérdésem nekem is, nem?
- Apropó, most milyen színűre akarod a hajad? Neon-zöld, hupilila vagy kanárisárga?- kérdezem tőle vigyorogva.
Közben mellettünk a hétvégének köszönhetően, temérdek ember sétál az üzletbe, olykor-olykor megbámulnak minket. Na, nem is csoda hisz nem mindennapian nézünk ki. A bakancsok, a bőrkabát, na meg a Kölyök szivárványszerű haja, meg az én hátközépig érő fekete loboncom, kicsit sem nevezhető átlagosnak. És azok az arcok, ó hogy imádom!

Egyértelmű, hogy a vérét szívom, de jól esik, és abban is biztos vagyok, hogy ő nem fog sértődötten felpattanni, és elrohanni, mint valami megsebzett kis pöcs. Örülök, hogyha rohasztja az agyam a hülyeségeivel, hiszen ha nem lesz, akkor hiányozni fog…azt hiszem. Elhallgatom, vissza is durrogok, de van, amikor jobb ha órákig, akár napokig is kerülöm. Olykor fárasztóak vagyunk. Főleg ő….a máshogy normális nyomulásával. De hát ő az apám, szeretem az idióta fejét. A kocsi hamar apa kezébe kerül és nevetve ellenkezik.
- Hát…nem tudom, hogy egy 25 éves minek örülne, de azt mondta, ha magamat becsomagolom és átadom neki magam, az lesz a legjobb ajcsi. – fordulok el aputól, nehogy lássa az arcom 2 oldalán a pírt, hiszen elvörösödtem rendesen. Jimmy jó fej és sexy és aranyos, a maga brutális módján. Minden nap együtt lógunk mi 4-en (Thom volt az ötödik) és elég jóban vagyunk. A hajszín pedig….
- Neon zöld múltkor nem volt, lila az nem áll jól, vörös pedig még ezelőtt volt. - Erőteljesen megrántom a vállamat, majd nyújtózom egyet és vigyorogva rápillantok, mondták már, hogy eme darabja a mimikám eszköztárának roppant bosszantó tud lenni, de nem érdekelt, legalább hatást vált ki, és ami hatást vált ki, annak van értelme. Nem? Végül előre dobom egy apró meghajlással rózsaszín (fél)hajkoronám, végül felegyenesedek.
- De ha lesz zöld, akkor az tökéletes. – Jimmynek az az egyik kedvenc színe, közben felfigyeltem a figyelő szemekre, amik egyrészt roppant bosszantó tud lenni, de amúgy jó érzés, mert különcök vagyunk és „híresek”. A hosszú hajú bakancsos faszi és a színes hajú törpe. Volt egy alkalom, hogy fényképezkedni akartak velem, hát az illetőket finoman fogalmazva elküldtem a búsba.
- Te nem akarod befestetni a hajad rózsaszínre? – öklözök bele az öregem vállába, majd előre igyekszem és a hütött árukhoz startolok be, aki ott állt 30-as éveit taposó csaj hát igen szépen elhátrált felvont szemöldökkel.
- Pizza, pizza, fagyi és fagyi. Mit szólsz, ha vacsira pizzázunk? Melyik legyen? – telhetetlen vagyok? Még szép.

Hogy magát adja oda?! Az arcomban jól láthatóan megrándul egy izom, a fogaim pedig kis híján lekopnak ahogy egymásnak koccannak. Hogy magát adja oda?!
- Ahham...-hosszú ideig csak ennyit nyökögök ki, a kezem alatt majd széttör a kocsi fogantyúja.-...hát ezt valahogy nem akartam meghallani.
A fenébe is a jó fantáziámmal, az agyam majd szétrobban. Nyugi, Sid nagy levegő! Talán csak akkor lehetne jobban felhúzni ha valaki Nigelnek szólítana. Nem tudom miért kellett a nagyfater nevét beilleszteni az enyémhez. Nigel, pfuj a világ egyik legbuzisabb neve. Nagyjából mint a Keith.
- Drága lányom, akkor hidrogéneztesd fehérre. Fő, hogy kitűnjünk a tömegből!
Persze csak viccelődök, valahogy nem tudom elképzelni fehér hajjal.
Félmosollyal felhorkantok.
- Zöld? Akkor hívhatlak Méregcsóknak, kicsi lány?
Valamikor régen Uma Thurman játszotta e...öhmm..szuperhőst? Mindegy is. Annak vörös volt a haja.
Elképedve fordulok felé a következő mondattól.
- Rózsaszínre?! Jó ég, akkor át is nevezzem magam Sid "Szivárványpuszi" Lysonnak? Netán beszerezzek neked még egy szőrös képű apukát?
Már magától a gondolattól, harsány röhögés kap el. Nem tudom, hogy Kíra miatt vagy miattam, de a mirelit hűtőnél egy nő kapásból elhátrál.
- Te, ez szerinted miattunk vágott ilyen pofát?-kérdezem a Kölyköt normál hangszínben.
Ki a halált zavar, ha meghallja a nő. Sőt biztos vagyok benne, hogy meghallja.
- Szerény személyem a pizza mellett tart ki.

A világ az apám nélkül elképzelhetetlen. Valami nem tetszik az ajándékötletemben? Pedig kurva ötletes!!!
- Most meg mi van?! – kérdezem, felvont szemöldökkel és ránézek. Hosszan. Zavaróan hosszan. Tekintetem jegesebb, mint az Antarktisz, a köztünk köttetett láthatatlan szemkontaktustól megfagy köztünk a levegő is. De amikor a fehér hajjal jön egy pillanatra elgondolkodok.
- Szerinted jól állna? – pödrök meg egy hosszú tincset és bámulom, hátha megszólal a drága.
- Öreg! – pislantok rá szúrósan, de aztán sóhajtok…- Úgy hívsz, ahogy akarsz…de ha nem tetszik, megnézheted magad! – a galerim társaságában egyszer égetett le egy ciki becenévvel, otthon pedig elszabadult ez miatt a pokol.
- Szivárványpuszi? Jobb, mint a Nigel, már bocs! – felelem őszintén, hisz mekkora marhák lehettek az ős szülők ilyen botrányosan szar nevet adni a kölyküknek? Az én nevem jobb, bár nem tudom melyik őstől kaptam….Egy apa is elég. - Téged elvisellek még az elviselhetetlenebbik formádban is…
Apa kérdésére a nő ódzkodására bólintok, értem, fél tőlünk, fél tőlem. Nem csodálom, néha én is egészen megijedek magamtól. Csak rám kell nézni, milyen veszett félelmetes, meg ijesztő vagyok. Túl spontán vagyok. Túl bonyolult. Túl…Kíra. Ő meg apa. Nagy a szám, és néha hülyeségeket beszélek, mert az én világom más, mint az átlag embereké, a gondolkodásmódom igen sajátságos.  Amennyire tisztelnek, mert mindig betartom az ígéreteim, épp annyira félnek is tőlem, hisz tudják, tőlem sosem tudhatják, mire számítsanak, elég egyetlen meggondolatlan lépés, és olyanná válok, mint egy felpiszkált, doppingolt harci pitbull. Mármint, persze, nem vagyok emberevő, sőt, egész humánus tudok lenni, de...nem. Az ijedt képű (turista) nőre pillantok kissé morcosan és apa felé bökök a fejemmel.
- Esküszöm, nem harap! - pislogok rá kedvesen, majd fordulok vissza a pizzákhoz, egy ártatlan megjegyzéssel. - Anyád!
- Szóval pizza! Rokonok vagyunk, na ugye. – bújok hozzá, hiszen én is arra apelláltam.
- Válaszd ki melyik legyen, aztán mennyünk tovább… - lököm el magam a mélyhűtőtől és ahogy megindulok a nő felé, az kissé megszeppenve néz végig rajtam, én pedig csak rideg lenézéssel. Befordultam a hajfestékek felé…de…hol vannak?
- Hol a picsában vannak a hajfestékek!? - kiabáltam el magam dühösen, majd elolvastam egy táblát: A hajfestékek elköltöztek az ötödik sorba…Ezek nem normálisak… Mindegy is, megragadtam egy 12 db-os éjszakai betétet, meg egy doboz tampont és a kocsiba tettem. Apura pillantottam, tekintetem elárulta számára...ne kérdezz semmit, mert főbe lőlek!!!

- Mi van, mi van?! Hát rohadtul nem voltam rá kíváncsi, hogy az a csávó ajándékzacskóba akar téged látni!
Na ja, a srácot ez esetben meg inkább látnám fekete zsákba. Na persze nem úgy mint szegény Tomot. Azt a srácot tényleg sajnáltam.
A fagyos szempárbajt tartom, bár nekem a sötét szemeimmel inkább mocsári szempárbajnak hívnám. Neem, nem tűnünk hülyének egymás képét fürkészve.
- Őszintén? Lehet, nem néznél ki benne rágónak.- vigyorogtam rá majd megsimogattam a haját.- Kár lenne egy ilyen szépséget, valami szar színnel elcsúfítani.
Ajándéknak egy apró cuppanós is jár a homlokára.
Az "Öreg" megnevezésre egy pillanatra meghökkenve bámulok rá majd végig magamon.
- Mert, mi a bajod velem? He? Na hadd halljam a sértő kritikát!
Mikor kimondja, hogy Nigel egy dühös nyögés hallatszik ki a torkomból. Majd az arcomra visszacsúszik egy kedélyes mosoly, amit egy gyönyörű szöveg követ mézes-mázos hanggal.
- Hidd el, neked is jól áll a Kíra, ne akard, hogy hirtelen felindulásból Néhai legyen a neved.
A név miatt se bántanám, semmilyen esetben se. Előbb törném el a karom.
Amint elkezdjük szívatni a nőt és meghallom Kíra "nem harap" szövegét, mint egy kutya, felmordulok majd halkan hozzáteszem.
- Azért, ne higgyen neki. Tudok ám agresszív lenni...GRR!!!
Szegény nő tuti hülyének néz minket. Az anyázásra felkapom a fejem és hülye fejet vágva kiálltok fel.
- Hogy az enyémet?!
- Na, akkor pizza.-mosolyodom el és jól megölelem.
A hűtőből kikapok egy pizzát majd végigolvasva, hogy mi van benne belevágom a kocsiba. Pizza=Pipa!
- Minek üvöltözni, kislányom?!-ordítok utána.
Ha már egyszer hülyének tűnünk, legalább hadd védjem a saját hülyeségemmel. Néhány embert leszámítva, azonban nem néznek sokan csúnyán.
A tamponokat meglátva, fájdalmas arcot vágok.
- De jó, hogy férfi vagyok.- nyögöm halkan.

Apa nem sok fiút/férfit tűr meg a közelemben, szinte szúrósan üdvözli őket, ezért ha a galerivel szoktam lenni, inkább hozzájuk megyek át, mint ők hozzánk. Vagy marad az utca. Hiszen minket, meg őket ismerve hamar lenne egy kiadós hadelhad! Az apa, aki csak olykor védi a lányát…amikor szükséges. Jó én nagyon apás vagyok, hiszen anyámat még sohe a büdös életben nem láttam és nem is fogom…semmit se tudok róla és ez így van jól. Sok szép bókot kapok fatertól, már valahogy megszoktam…de mindig jól esnek. A pizzáknál egy ijedt nővel volt dolgunk, kivel a magunk módján elszórakoztunk, leginkább én és apunak is volt egy két szava.
- Az övét, te majom! – pöckölöm homlokon drága fatert, majd a pizza a választásunk sztárja, amiért egy ölelés is jár. Néha egy rugóra jár az agyunk, olykor szöges ellentétek vagyunk. De egy család.
Hát igen, a betét és tampon dologra mégis csak akad megjegyzése. Hát ezt is Éva cseszte el még nagyon rég a paradicsomban…havi részletekben akart fizetni. Hát itt van, nesze bazd meg a havi részletek. A vásárlást hamar bezárjuk. Pizza, lasagne, női dolgok, hajfesték, pár doboz sör és nagyjából ennyi.