✖ Jessamine ✖

∑ 535

[You must be registered and logged in to see this link.] ♪

- A francba, hol van már? - morgok idegesen, mivel sehol sem találom a világos rózsaszín blézeremet. Már mindent felkutattam, de sehol semmi. Nem szeretek feladni dolgokat, így hát újra átnézek minden szekrényt, fiókot és dobozt. Elegánsan és jól akarok kinézni, elvégre egy új lakásról, egy új albérletről van szó. Egy ápolt vevő az eladóban (jelen esetben a lakótársban) is jó benyomást kelthet.
A nagy keresések közben hanyagul az órámra pillantottam. Ó basszus! 2.30
Képtelenség, hogy időben odaérjek, főleg, hogy nem 5 percnyire lakok attól a parktól. Bevallom, annyira izgatott voltam az új lakás lehetősége miatt, hogy nem teljesen figyeltem, mi is a park neve. Fold Lend? Flod Lamb? Áááh kit érdekel, majd fogok egy taxit. A sofőr biztos tudni fogja, hova akarok menni.
A mostani lakás egyébként amit bérlek, az sem rossz, de a férfi leírása alapján a másik jobban hangzott, ahogy vizuális létemre elképzeltem. Hmmmm.
- Na végre - sóhajtok fel megkönnyebbülten, mikor kezeim közé kerül a ruhadarab, kicsit sem felvállalható formában. Király. Vehetem elő a vasalót, hogy gyorsan elfogadható állapotba hozzam, majd pár pillanat alatt a hajam kérdését is megoldjam.
Végül csak kifésültem, kicsit begöndörítettem itt-ott, arcomra pedig a legalapabb sminket raktam csak fel, szájfényt és szempillaspirált. Nem szoktam túlzásba vinni, főleg nem akkor, ha szorít az idő, márpedig most rohadtul.
Világos farmerem és hozzá illő fehér magassarkúm (bár eleve magas vagyok, 173 centi, ezzel együtt a közel 180-at ütöm) tökéletesen néz ki együtt a blézeremmel. Még egy utolsó pillantást vetek a tükörből visszanéző alakra, majd kilibbenek az ajtón. Apró kis táskámban minden esetre ott lapul egy bizonyos összeg - sose lehet tudni -, így hát szorosan magamhoz fogom, miközben megpróbálom a lehetetlent, hogy magassarkúban lefussak a lépcsőkön. Kis híján nyaktörés a vége, de kiérek a forgalmas utcára, ahol azonnal az út mellé lépve leintek egy taxist.
A cigarettafüst azonnal megcsapja az orrom, ahogy beülök. Ennél jobbat nem is foghattam volna ki. Utálom a cigit, ráadásul elfogja nyomni a parfümöm. Lehet, hogy a leendő lakótárs vagy minek hívjam azt fogja hinni, hogy egy bagós barom vagyok, aki illuminált állapotban fel is gyújtaná a dohánnyal a lakást.
- A F... - na ez kurva jó. Elfelejtettem. Na nem mintha eddig is jól tudtam volna a nevét, de most még annyira se.
A sofőr kérdő tekintettel néz rám vacak szemüvege felett. Elég érdekes látványt kelt, majdnem összenőtt szemöldökével és szinte 2 ülést elfoglaló testével. Brrr.
Amennyire csak tudom, kihúzom magam és az üléshez lapulok. Minél távolabb akarok tőle és a szagától lenni, habár tudom, hogy a hátam mögött lévő üléshuzatba is minden bizonyára már beleivódott.
- Igen? - sürget. Na de milyen jogon? Én adom neki a pénzt, akkor indulunk amikor ÉN akarom.
- Valamilyen parkba szeretnék eljutni. Fold vagy Flod...Ahj... - sóhajtok tanácstalanul és idegesen. Az órám már 2.57et mutat.
- A Floyd Lamb Parkra tetszik gondolni?
- Igen! - vágom rá a kelleténél kicsit hangosabban. - Siessen!
- Amennyire a forgalom engedi.
Utálom, ha valaki meg sem próbál valamit. Én elhiszem, hogy vigyázni kell, elvégre sofőr és egyben az állásával is játszik, de ha nekem időre oda kell érnem, akkor nem érdekel mekkora dugó van. Tudom, előbb is elkészülhettem volna, de nem érdekel. Ez már nem rajtam múlik.
Idegesen és feszülten szorongatom a táskám pántját, ami az ölemben pihen. Illően lenémítottam a telefonomat, a pénzt pedig a legbelső zsebbe raktam.
Lassacskán bár, de sikerül odaérni a parkba. Talán ha egyszer voltam eddig itt, így hát ez se segít abban, hogy mihamarabb megtaláljam az illetőt. Igaz, egy kis személyleírással rendelkezek, de az nem sok támpontot ad.
Miután átadom a pénzt a csekély borravalóval együtt, megállok a járdán, s rendbe teszem magam. Leporolom az amúgy is tiszta nadrágom, megigazítom a hajam és a blézerem, majd mikor senki se figyel, előkaptam táskámból a parfümöm és befújom magam. Hmmm, már is jobb. Talán ez kicsit elnyomja a cigi orrot szúró szagát.
Immáron magabiztos léptekkel indulok el a parkban, hol jobbra hol balra tekintve, vajon hol lehet a keresett személyem, azt hiszem Tobias. Ezt a nevet azért valljuk be, könnyebb volt megjegyezni mint a park nevét, elvégre ritka név, legalábbis számomra.
Szemeimmel egy göndör, barna hajú srácot keresek, miközben dinamikusan haladok előre a nyugodtan pihengető párok és boldogan nevetgélő gyerekek között. Ó, mit meg nem adnék egy kis csöndért! Úgy sokkal élvezhetőbb lenne ez a szép napsütés ezen a helyen.
Járásom könnyed és légies, úgy haladok el mások mellett, mintha most is a kifutón lennék - kihúzott hát, egyenes tartás, mosolytól sugárzó arc, egyik láb a másik után, testsúly a magassarkú cipőre úgy helyezve, hogy tökéletesen menjek benne. Kissé megvetően nézem a többi, nálam alacsonyabb nőt, milyen hanyagul mennek az öltözködésükről meg ne is beszéljünk! Én, ha kijövök a parkba, legalább egy normális nadrágot felveszek, nem pedig szakadt mackógatyát, amiben talán otthon pihengetnék, de ezt se jelentem ki biztosra. Otthon is szeretek magamra adni.
- Patkányok? - húzom fel a szemöldököm, mikor meglátok két vadul ficánkoló, eltérő színű kis állatkát egy barna hajú...Ó, de hiszen ez Ő! Legalábbis azt hiszem. Király. Ő is cigizik. Basszameg, mi ez a cigi mánia? Épp az előbb parfümöztem be magam, erre megint legyek büdös.
Lépteimet lassítva bár, de elindulok a lazán öltözött fiú felé. Látszik rajta, hogy ő kevesebb energiát fektetett a kinézetébe, mint én. Azért legalább egy elegáns ruhát felvehetett  volna, esetleg ing, vagy valami. És az a tornacipő...Te jó ég! Jól van Jess, fogd vissza magad, mély levegő.
Ahogy a két patkány észrevett, mintha kicsit abbamaradt volna a ficánkolás, de semmit se kell elkiabálni.
Tisztes távolságban maradok tőlük, úgy másfél méterre, ahova a póráz már nem engedi őket, s a füst sem nagyon terjed.
- Üdv! Te vagy Tobias, ugye? - kérdezem határozottan, szemeimet félig-meddig még mindig a két rágcsálón tartva.
Semmi szükségem nincs rá, hogy rávessék magukat a cipőmre és esetleg szétrágják, amíg a fiúval beszélek. Leülni se akarok, mert zavar a cigifüst, ráadásul úgy még közelebb lennék hozzájuk. Na meg persze, mi van, ha még se ő az? Akkor azt nevezik szívásnak. De remélem legalább felkel a padról, csak nincs annyira illetlen.

✖ Jessamine ✖

∑ 428

[You must be registered and logged in to see this link.] ♪

Apró kis becsapását, miszerint az általam megnevezett személy horgászszékben ül amott, egy apró szemöldökhúzással nyugtázom csak. Nincs ellenemre a viccelődés, de ez most kicsit úgy jön le, mintha hülyét akarna belőlem csinálni, márpedig ahhoz korábban kéne felkelnie.
- Jessamine - segítek neki. Lassan, érthetően ejtem ki a nevem, persze nem az a célom, hogy úgy érezze, fogyatékosként kezelem. Bár jobb szeretem, ha csak Jess-nek vagy Jessy-nek hívnak, ezt a lehetőséget még nem ajánlom fel neki. Elvégre még csak most kezdünk el ismerkedni, vagy valami olyasmi.  
Bevallom, értékelem, hogy szemüvegét elmozdította a helyéről, s immáron tisztán látom barna szemeit. Egy pillanatig nézek csak bele, próbálom kitalálni mire gondol, mikor ismét megszólal.
- Hát, kitudja - tekintek a két jól megtermett állatkára. Ilyen közel még nem voltam patkányhoz, az egerektől meg amúgy is félek, ezért magától értetődő, hogy a patkányoktól se fogok elolvadni első látásra.
Bal kezét figyelem, ahogy óvatosan simogatja őket. Látszik rajta, hogy szereti, és egyben óvja is őket. Lassan kezdenek lenyugodni a kis testőrök, s számomra furcsa hangot kiadni. Ez az egész jelenség mosolyt csal az arcomra, ami miatt egy apró, halk nevetés szökik ki belőlem.
- Ó, bocsánat - kapom kezemet a szám elé, hogy elrejtsem mosolyomat. - Régóta megvannak? - kezdek érdeklődni, s egyben megakadályozni a további nevetés kitörését. Nem a fiút nevettem ki, egyszerűen csak a megjelenés volt furcsa, ahogy két patkánnyal valaki itt ül a padon. Még életemben nem láttam olyat, hogy valaki ilyen állatot tart. Vajon mi vezérelhette erre? Na meg a másik, mennyi lehet még otthon? Ezt muszáj megkérdeznem, kicsit később.
Újra megszólalt, s ezt egy halk nevetés követte. Felé fordulok, úgy nézem, ahogy arcán megjelenik a keserű, no meg kicsit gúnyos nevetés egyvelege, amit nem tudok mire vélni, de nem teszem szóvá.
Gondolatban próbáltam visszaidézni, amit a másik férfival beszéltem, de abban nyoma sem volt rossz megjegyzésnek a fiút illetően.
- Nem, semmi rosszat nem mondott rólad. - rázom a fejem, pont annyira, hogy ne tűnjön heves tagadásnak, amit még a végén rosszul értelmezne. Nem akarom, hogy azt higgye, hazudok.
- Viszont, őket nem említette, pedig megkönnyítette volna a dolgomat. - nézek az állatkákra, célzásképp. Előbbi megnyilvánulásából úgy érzem, mintha nem lennének jóba, mégis furdal a kíváncsiság, tisztességes és nem pofátlan kereteken belül, viszont visszafogom magam, s csak annyit mondok;
- Nem szeretnék közétek állni, esetleg belefolyni a konfliktusokba, ha vannak. - márpedig biztos vannak, ha vadbaromnak hívta. Vagy csak egyszerű, haveri megszólítás? Nem tudom. Érzem, hogy a levegő kezd egy kicsit feszültté válni, így témát válok, amit remélem, még nem un.
-  Vannak más állatok is az albérletben? Nem mintha zavarnának, persze nehéz lenne hozzászokni, ha egy patkánnyal a takaróm alatt ébrednék, de jobb szeretném előre tudni. A barátod őket is eltitkolta. Lehet, hogy egy egész tenyészet van otthon? - nevek fel kicsit feszülten, mivel fogalmam sincs, viccelődés terén meddig mehetek el.
- Egyébként én is szeretem az állatokat. - jelentem ki úgy, mintha kérdezte volna. Tekintettemmel újra feléjük nézek, kicsit bátorkodok a gondolattal, hogy kezemet feléjük közelítsem. Alig észrevehetően fel is emelem a jobb kezem, de inkább visszaejtem a lábaimra. Nem ismerem őket, ráadásul láttam, hogy reagáltak a megjelenésemre. Inkább hagyom egyelőre ezt a próbálkozást, majd talán máskor.
- Gyakran jársz ide? - nézek ismét a fiúra. Érzem, hogy kezd előtörni belőlem a beszélhetnék, amit nem akarok egyből rázúdítani. Nem fogok itt össze-vissza fecsegni, még csak az kéne, hogy már most az agyára menjek, pont, mikor kezdek feloldódni egy picit.

✖ Jessamine ✖

∑ 607

Bocsi, elég gyenge lett. :/