Amber&Lillie - the best sisters of the world

Unottan görgetek lejjebb az oldalon valami értelmes tartalom után kutatva, ami kicsit leköt. Nem találok semmit, hiába is keresek, így végül beleunva a dologba lehajtom a laptopom tetejét. Bekapcsolom a tévét egy kis szórakozás reményében, de nincs sok nézhető műsor. Szokás szerint ostoba nyálas spanyol vackok és reklámok vannak ömlesztve nagyjából minden csatornán. Hamar ki is kapcsolom. Fogalmam sincs mivel kéne lefoglalnom magam. A nap többi része még úgy ahogy elment - főleg hogy volt kuncsaftom -, de most valahogy nagyon nem akar múlni az idő. Aztán szöget üt a fejemben az ötlet: menjünk bulizni. Úgyis este van és semmi más dolgom nincs. Veszek egy gyors zuhanyt, megszárítkozom, majd miután a hajamat is megcsináltam elkezdek ruha után kutatni. Miután felöltöztem megcsinálom a sminkem és máris [You must be registered and logged in to see this link.] a szórakozásra. Elrakok némi pénzt, egy doboz mentolos cigit, a telefonomat, meg a kulcsaimat. Hívok magamnak taxit, ami hamar megérkezik és én lesietek hozzá és beszállok.
- Jó estét! Hová vihetem? - kérdezi meg udvariasan és látom a fickón, hogy egész helyes és bejövök neki. A cetlire amire felírtam a címet gyorsan ráfirkantom a számom, majd átnyújtom neki.
- Ha társaságra vágyna szívesen elszórakoztatom. - kacsintok rá és látom, hogy mosolyog.
- Igazán jó ezt hallani, hölgyem. - jelenti ki elégedetten, majd rálép a gázpedálra és megindul az autó. Hamar odaérünk a helyre, mert közel van. Kiveszem az út árát és nyújtanám át neki, amikor ő int, hogy tegyem el.
- Nem kell, majd letudjuk egymást közt. - kacsint rám vigyorogva.
- Remek ötlet, benne vagyok. - mondom miután elraktam a pénzt, majd kiszállok a taxiból az pedig elhajt. Jól indul este már most, remélem a folytatása is hasonlóan jó lesz. Beérve egyből a pulthoz megyek és rendelek magamnak pár koktélt, amik gyorsan lecsúsznak a torkomon. Nem vagyok olyan, aki egyből berúg, de ez most kellett, már csak azért is, mert elég szomjas voltam. Miután fizettem a táncparkett felé veszem az irányt, ahol átadom magam a zene ritmusának. Nagyon jól esik táncolni és az érzést csak fokozza, hogy pár srác nekem dörgölődzik, amit persze örömmel viszonozok. Egy kis flörtben még nincs semmi, pláne nem akkor, ha mindkettőnk élvezi. Szívesen táncolnék még tovább, azonban a hólyagom jelez, hogy inkább menjünk ki gyorsan egy kis szünetre. Átverekedve magamhoz a tömegen tartok a mosdóba, ahol nem pazarolva az időt feltépem az egyik ajtót. Tiszta mázli, hogy nincs bent senki, máskülönben kissé kínos lett volna a helyzet. Amint a dolgomat végzem a szomszédos fülkéből hányás hangjait hallom, majd azt, hogy ugyanez a valaki elkáromkodja magát. A hang egyből ismerősen cseng és máris tudom ki az. Az én drága húgom az, aki felöntött a garatra és az alkohol ugyanott távozott belőle ahol bement. Akár a testvérem akár nem egyszerűen ki nem állhatom. Állandóan az eszét játssza nagyképűsködik, meg próbál mindenkit kihasználni az aljas kis dög. És mégis ő anyáék kis szeme fénye, a drága modell, aki mindig jó. Bezzeg ha tudnák mit művel az ő annyira imádott legfiatalabb gyermekük biztos nem lennének rá ilyen büszke. Talán megjátssza magát és megszól, azonban legalább ugyanakkora kurva mint én. Ráadásul a kis ribanc még iszákos és drogfüggő is. A szüleinknek persze azt mondja, hogy egy spéci "vitamint" szed, amit nagyon nehéz beszerezni. Persze, csakis. Talán ők megették ezt a baromságot, de engem nem fog rászedni és esküszöm rá nagyon rá fog baszni, ha nem fogja vissza a rohadt pofáját. Kibaszottul meguntam már, hogy állandóan ugat és mégis őt imádják és ennek véget fogok vetni, nem fog örökké ő a kedvenc maradni, ha így folytatja.
Megvárom amíg kilép a fülkéből, majd a telefonom előveszem és a résnyire nyitott ajtón át a telefonommal lekamerázom, amint erősen szédelegve a mosdóhoz csámpázik, káromkodik, majd egy marék gyógyszert szed be és a táskájából előkapott tequilával öblíti le. Egyenlőre ennyi pont elég. Leállítom a felvételt és elrakom a telefonom. Azért nem vagyok tiszta idióta, a hangfelvevőt bekapcsolom mielőtt újból a táskámba teszem. Szerencsére nem olyan vastag az anyaga, hogy ne tudjon rajta keresztül minden apró neszt rögzíteni. Óvatosan a vállamra akasztom a ridikülöm és kilépek a fülkéből.
- Gyönyörű vagy, húgom, büszke vagyok rád. Vajon mi lenne, ha anyáék megtudnák miket is művelsz a hátuk mögött? - a hangom tiszta gúny és megvetést, ami teljesen őszintén jön belőlem. Igen, megfenyegettem őt és bármikor megtenném újra, mert egyszerűen teljes szívemből gyűlölöm őt. Hogy féltékeny lennék rá? Nem, kicsit sem. Miért kéne irigykednem valakire, aki az alkohol és a drog rabja, plusz ha egy kevés munkát akar magának szerezni kénytelen széttennie a lábát mindenkinek? Remélem a sok felelőtlen védekezés nélküli dugás meghozza az eredményét és szépen felcsinálják. Akkor nagyon jó nevetnék az biztos. Talán én is sok emberrel összeszűröm a levet, de nekem van eszem, gondolok a fogamzásgátlásra, mivel semmi kedvem nincs ilyen fiatalon abortuszt csinálni, vagy ami még rosszabb egy gyereket nevelgetni. Ezeket az "élményeket" meghagyom neki, amilyen alacsony IQ-ja van előbb-utóbb ráfarag. Meg is érdemli. És nem csak ennyit, hanem még sok más szart is, szívemből kívánok neki minden rosszat ami csak létezik, amiért ilyen kétszínű lezüllött szajha.

Amber & Lillie

[You must be registered and logged in to see this image.]

A zene vadul dübörög, én meg már a ki tudja hányadik italt küldöm le a torkomon. A világ már rendesen forog a szemeim előtt, de igazából így jó nekem. Legalábbis még egy darabig így érzem. Ahogy azonban lehúzom a következő felest, érzem, a gyomrom jelzi, hogy ezt már nagyon nem kellett volna. Minden magyarázkodás nélkül hagyom itt azt a csávót, aki éppen bárgyú vigyorral magyaráz nekem valamiről. Egyszerűen félretolom az utamból és a női mosdó felé nyomakodok a tömegben, miközben imádkozok magamban, hogy kibírjam, míg odaérek. Szerencsére nincs sor, különben tuti lerókáztam volna valakit. Feltépem az egyik vécé ajtaját és épp csak annyi időm van, hogy valamelyest becsukjam magam után, már érzem, hogy itt nincs megállás. Térdre rogyok a nagy fehér porcelánisten előtt és kiürítem a gyomrom tartalmát. Elég sokáig tart a dolog és biztosan nem jár hangok nélkül, de hát ez ilyen. Egy kicsit megkönnyebbülök, mikor végzek. Föltápászkodok és a számat törölgetve jövök ki a fülkéből. Nem sokat törődök azzal, ki lát, ebből a szempontból még szerencse is, hogy egyelőre nem vagyok annyira ismert a modellszakmában, aligha érdekel bárkit is, ki vagyok, mikor odatámolygok a mosdókagylóhoz, hogy megmossam és kicsit kiöblögessem a számat. A fejem még mindig zúg és sejtem, mivel is tudnám helyrerakni magamat. Nem szeretném, ha máris véget érne számomra a parti, ehhez azonban szükségem van egy kis „gyorsítóra”. Megvárom, míg a csaj, aki a sminkjét igazítja, látszólag tudomást sem véve rólam, végezzen és kimenjen, majd mikor egyedül maradok a mosdóban, gyorsan előkotrom a táskámból a kis tégelyt és egy tablettát rázok belőle a kezemre, majd kis gondolkodás után még egyet. Elég vacakul vagyok, kettő most mindenképp kell, hogy helyreálljak. A számba öntöm a tenyeremről és gyorsan le is nyelem őket, majd egy kis tequilát még iszok rá, amit végszükség esetére hordok magammal a táskámban. Tudom, pár percen belül már nem fogom ilyen rosszul érezni magam és már csak maga a tudat is megnyugtat. Ez nem függőség, egyszerűen csak nem akarom olyan hamar befejezni a bulit és ez feldobja a hangulatomat is. Nincs ebben semmi rossz szerintem. Éppen visszadobom a tégelyt a táskámba, mikor egy ismerős hangot hallok a hátam mögül. Ahogy fölemelem a fejem, a tükörben a nővéremet, Ambert pillantom meg a hátam mögött állni. Remek. Más se hiányzott az estémből, mint ez az álszent lotyó! Papol itt nekem össze-vissza. Ki nem állhatom, mint ahogy ő sem engem. Tulajdonképpen az életem akár tökéletes is lehetne, ha nem egy ilyen testvérrel vert volna meg az ég. Megvetéssel nézek vele farkasszemet a tükörben.
- Miket is? Hogy néha eljárok szórakozni és jól érzem magam? Veled ellentétben én legalább fel tudok nekik mutatni valamit - válaszolom kimérten, majd előkotrom a táskámból a szempillaspirálomat és nekiállok a sminkemet megigazítani. Látszólag a továbbiakban tudomást sem veszek Amberről, de a szemem sarkából azért figyelem. Nála sosem lehet tudni, éppen milyen elvetemült dolgot forgat az ostoba fejében, nem árt résen lennem, amíg a közelemben van. Mindenesetre azt semmiképp sem fogom hagyni, hogy elrontsa az estémet!

Esküszöm rá ki nem állhatom őt. Tudom, hogy a húgom és szeretnem kéne, de ha akarnám se tudnám. Mit kéne szeretnem egy ilyen alantas, kétszínű béképzelt éretlen kis picsában? Azt, hogy milyen szép és aranyos? Talán egyesek elhiszik róla, hogy olyan amilyennek mutassa magát, azonban engem nem tud átverni, én a maszkja mögé látok. Hosszú évekig éltünk ugyanazon a helyen és ezalatt anyáméknál is jobban ismerem. Már akkor se volt sokkal különb. Sokszor láttam már kisurrani az ablakon az éjszaka közepén elég lengén felöltözve. Annyi szerencséje volt csak, hogy a szüleink elég mélyen alszanak, mellettük aztán bombát is lehetne robbantani, arra se kelnének fel. Beismerem én se vagyok se szent, se hibátlan, de én legalább nem akarom magam annak neállítani ami nem vagyok. Nem akarok mások szemében jobbnak, vagy másnak látszani, önmagamat adom. Százszor szívesebben lennék egy szobában kígyókkal és vadakkal összezárva, mint vele egy légtérben, de egy valamiért megéri itt lenni. Azért, hátha elkottyant valami olyasmit amivel keresztbe tudok neki tenni. Lehet, hogy okosnak hiszi magát, de az én fejemben se csak víz lötyög, van ott ész is pont elég. Talán szőke vagyok, viszont nem hülye.
Elnevetem magam amikor azt mondja, hogy vitte valamire. Hát ennél jobb viccet se hallottam még, ez az évszázad poénja az már biztos. Szinte már folynak a könnyeim mire végre abba bírom hagyni a nevetést. Még hogy ő fel tud valamit mutatni? Mit? Pár fényképet maximum, amiket béna, alig ismert újságokba raktak be, csak azért, hogy elég oldal legyen benne. Nem annyira nagy szám ő, mint amennyire azt gondolja. Csak mert nem ronda és totál lapos attól még bőven vannak olyan csajok, akiknek a nyomába sem érhet.
- Mondjuk, hogy egy részeges drogos lotyó vagy. Hiába modell a szakmád, vagy te is akkora kurva mint én. - vetem a képébe az igazságot gonosz mosollyal, amit a tükörből is simán láthat. Talán azt hiszi, hogy mindenkit irányíthat és páran be is dőlnek neki, de én nem félek tőle. Csak mert ő nem főállásban prosti ugyanúgy szétteszi a lábát bárkinek, ha haszna származhat belőle. Lehet, hogy ilyen szempontból hasonlítunk, de különb vagyok nála, mert én nem ütöm ki magam úgy majdnem mindig, hogy másnap azt se tudjam hol vagyok. Előbb-utóbb ráfarag, ha így folytatja. Ez a bűnök városa, itt nem félnek kihasználni egy betépett picsát. Nem egy ilyen történetről lehet hallani. Remélem egyszer a saját bőrén tapasztalja meg milyen kegyetlenek tudnak lenni az emberek. Tudok én is gonosz lenni, ám nálam százszor rosszabb személyeket is lehet találni szép számmal. Én maximum a karrierjét teszem tönkre, a romlottabbak már az egész életét. Meg is érdemli, hogy egyszer egy nagyobb hatalmú valakinél beteljen a pohár és jól megszivassa a kis drágát. Akkor már nem lenne ilyen nagy a pofája.

Amber & Lillie

[You must be registered and logged in to see this image.]

Az ideális családokban a testvérek jól megértik egymást, egymás legfőbb bizalmasai és mindig, mindenben számíthatnak egymásra. Na ez az, amilyen a mi kapcsolatunk Amber-rel sosem volt és sosem lesz. Hogy mikor romlott el minden? Sose volt jó. De hogy miért? Igazából nem tudnám megmondani. Hiszen korban közel állunk egymáshoz, együtt nőttünk fel. Valahogy mégsem értettük meg sosem egymást. Mindig volt közöttünk egyfajta rivalizálás, ami valahogy elmérgesedett az évek során. Ő nem bírta feldolgozni, hogy én voltam a szüleink kedvence, mert nála jobban értettem ahhoz, hogyan manipuláljam őket és kapjam meg, amit akarok. Talán ezt nem bírta megemészteni. Persze igyekezett keresztbetenni, ahol tudott. Ez nyilván nem tett jót a testvéri kapcsolatnak. Valójában tényleg nem tudom, hol volt az a pont, ahol végleg elmérgesedett a viszonyunk. Igazából már nem is fontos. Ezt úgysem lehet helyrehozni. Meg őszintén, nem is akarom. Az ember nem válogathatja meg a rokonait. Mindenesetre őt szívesen letagadnám. A bátyámmal se valami rózsás a viszonyom, de őt még inkább elviselem. Kevésbé problémás, nem kavargat össze-vissza, ki tudja, miért.
Lenéző pillantással szemlélem a sminkem igazítása közben, ahogy Amber a szavaim hallatán erőltetett nevetésben tör ki. Tényleg van abban valami vicces, ahogy alázni próbál. Sajnos mindig is túl közönséges volt ahhoz, hogy ezt normálisan tudja csinálni. Ostoba vigyorral a képén odavetett szavai is csak ezt igazolják.
- Tudod, drága nővérkém, valahol őszintén sajnállak téged. Azáltal próbálod igazolni magad, hogy másokat igyekszel lerángatni a te szintedre az alázásoddal. Igazán szomorú dolog – mondom kimért hangon, miközben tekintetemet elfordítva, a szempillaspirál után most a szájfényt keresem elő a táskámból.
- De nem ítéllek el érte. Végtére is, mindenki úgy boldogul, ahogy tud. Nehéz lehet együtt élni a tudattal, hogy míg bennem akad potenciál nagyobb dolgokra is, te csak úgy tudsz megélni, hogy szétrakod a lábad pénzért bárkinek, aki fizet. Tényleg nem a te hibád, hogy semmi másra nem vagy alkalmas – mondom hangomban érezhetően tettetett sajnálkozással és némileg szomorú tekintettel farkasszemet nézve vele a tükörben, majd nekiállok a szájfényt felkenni az ajkaimra.

Kár, hogy az ember nem tudja megválogatni, hogy milyen legyen a családja. Pedig néha nagyon jó lenne. A szüleimet talán meghagynám, velük nincs sok bajom azon kívül, hogy kicsit konzervatív felfogásúak. Magamon úgy éreztem egész jól tudnak nevelni, de elnézve a testvéreimet látom, hogy túlságosan rövid pórázon akartak minket tartani amibe persze nem törődtünk bele. Elég volt a bátáymnak elkezdenie lázadni mi ketten a húgommal hamar követtük a példáját. Ez azért nem feltétlenü baj, hiszen így lettünk olyanok amilyenek és önmagunknak megfelelünk. Anyáéknak talán már kevésbé, természetesen Lillie kivételével. Legkisebbként sok figyelmet kapott és ahogy ők látták nem is lett olyan, mint mi. Már akkor is jól meg tudta magát játszani, mutatni a jókislányt, holott egy romlott kis picsa volt. Nem is az zavart, hogy a szüleink ők kedvelték jobban, inkább az, hogy nagyon nem volt olyan, amilyennek látták. Pasifalás és züllöttség tekintetében hasonlítottt rám mindig, időve felül is múlt. Mégis ő volt a szemük fénye. Az, aki állandóan átverte őket a saját önző céljai érdekében. Ha tudták volna milyen is valójában nem szerették volna ennyire. Nálam is rosszabb. Egy rohadt számító dög és bármennyire is a testévérem utálom. Az utolsó ember akihez fordulnák, ha bármi bajom lenne. Nem vagyok éppen mintatesvérek az szent. Nem tudok rá szeretettel tekinteni már egy jó ideje. Talán azóta, mióta pár éve lebuktatott, hogy azzal szűrtem össze a levet akivel megtiltották. Előttük adta az ártatlant, aki csak azért tette ezt, hogy nekem jobb legyen, aztán amikor kettesben voltunk kimutatta a foga fehérjét. Azóta egyre mérgesebb közöttünk a viszony, azon se lepődnék meg, ha egyszer addig fajulna a dolog, hogy megtépjük egymást. A kérdés már csak az, hogy mikor. Nem tartom kizártnak, hogy a mai este folyamán megtörténik elnézve mennyire tele van a levegő gyűlölettel.
Amikor lenéz a nevetést befejezve röpke vicsor jelenik meg az arcomon. Még ő néz le másokat? Ő, aki egy drogos, alkoholista, züllött, alig keresett modell, aki mindenkinek széttárja a lábait aki hajlandó lefényképezni? Lehet, hogy én se vagyok tökéletes és engem is meg lehet vetni, de jogosan érzem úgy, hogy több tekintetben különb vagyok nála.
- Téged nem kellett lerángatnom a szintemre, mert már alapból is ott voltál. Kár, hogy te ezt az egyértelmű tényt nem látod. - vágok vissza gyűlölködve. Nehogy már egy ilyen kis ribanc oktasson ki. Csoda, hogy még nem nyírta ki az alkohol és a drog keverése, de ami késik nem múlik. Legalábbis nagyon remélem.- Nem tudom mikor csaptál fel agyturkásznak, viszont nagy tévedésben élsz. Aki kettőnk közül nem való semmire az te vagy. Azt tanácsolom ne oszd nekem az észt, ha neked ilyen kevés van. Nagyon hamar el fog fogyni, ha folyton osztogatod. - próbálom felvilágosítani, azonban gyanús, hogy belül továbbra is olyan sötét, mint az éjszaka, ha nem sötétebb. Azt hiszi ismeri az érzéseimet? Nem azért vagyok kurva, mert nem vagyok másra alkalmas, hanem mert nekem ehhez van kedvem.

Amber & Lillie

[You must be registered and logged in to see this image.]

Nem tudom, legbelül mennyire jó annak, aki közeli viszonyt ápol a testvérével, akik úgymond „legjobb barátok”. Mert nemcsak megjátszás-e az? Végtére is az ember testvére is csak egy ember, valaki, akit mintegy „véletlenszerűen” dob vele egy családba ez élet. Végül is, nincs rá nagyobb esély, hogy jól kijössz vele, mint mondjuk egy kollégiumi szobatárssal, akit szintén csakúgy beosztanak melléd. Az én és Amber esetében nem jött be a leosztás.
Ki tudja, talán még mindig nem tudta megbocsátani nekem azt az esetet, mikor feltoltam a szüleinknél, hogy egy olyan pasival kavar, akivel szerintük nem kéne. Elmondott utána minden számító kis dögnek. Pedig az csak egy szükséges áldozat volt. Vagy ő bukik le akkor, vagy én. Neki már úgyis romokban volt az imázsa a szüleink előtt, de ha kiderült volna, hogy azon az éjszakán én nem azért lógtam meg, hogy őt kövessem, hanem hogy füvet szívjak a haverokkal, az nekem sokkal többet ártott volna. Ezt persze Amber nem értette meg. Nem is vártam el tőle igazából. Ő már csak ilyen korlátolt. Mindig is az volt. Most se jobb, ahogy az ostoba, erőltetett vihogásból hirtelen vicsorgásba vált át. Szánalmas, mennyire próbálkozik ezzel az osztással, de sehogy sem megy neki. Hiába, nem véletlenül nem az eszéből próbál megélni.
- Nekem legalább van mit osztogatni, nem úgy, mint neked – jegyzem meg szórakozottan, miközben teljes nyugalommal elpakolom a sminkcuccomat a táskámba és a hajamat kezdem igazgatni a tükörbe nézve.

Sok embernek normális, átlagos élete van. Hát az enyém nem az. A szüzességem úgy vesztettem el, hogy megerőszakoltam az utcán, a testvéreim velem együtt furcsák és defektesek. A bátyám gitáros, a húgom modell, én meg prosti. Talán Adamnek van a legnormálisabb munkája, bár ő se él tiszta életet. Átvettük egymástól ezt a züllöttséget és mind rontottunk rajta. Valószínűleg ezért lett Lillie ilyen, mert hozzá ez már third-hand-ként került. Azért ez akkor se mentség minden alól, mert nem mi tettük ilyenné. Ő vette át tőlünk a mutatott példát, holott tehette volna azt is, hogy mereven ellöki magától azt és a szöges ellentéte lesz két nagyobbik testvérének. Ő választotta ezt és ráadásként hozzárakta magának a drogozást, amihez nekünk semmi közünk. Ő hitte azt, hogy ez olyan hatalmas buli és kezdte el szedni azokat a pirulákat. Amilyen hülye majd csak akkor esik le neki mennyire idióta ötlet is volt ez, mikor már tönkreteszi a szer és teljesen a rabjává válik. Meg is fogja érdemelni és én csak nevetni fogok rajta, ahogy megállíthatatlanul csúszik le a lejtőn arccal a sárba, ahonnan felkelnie nehéz lesz, mert biztos lesznek olyanok, akik vissza belenyomják a képét. Fix, hogy ha totál függővé válik előbb-utóbb kiderül a dolog és nem én leszek az egyetlen, aki utálni fogja, ráadásul tisztára jogosan. Akkor majd meglátjuk mennyire lesz nagy a pofája a kis számító szukának, ha belegabalyodik a maga által szőtt hálóba, mint holmi béna pók. Remélem bőgni fog az élete romjai között. Én nem fogom sajnálni az egyszer ziher. Ő kavarta magának a szart, hát egye is meg amit főzött.
- Én ebben nem vagyok olyan biztos. Tudod akinek van egy kis sütnivalója nem lesz drogos. - a szavaim színtiszta gyűlölet sugároznak. Odasétálok a tükörhöz és megigazítom a sminkem, hogy biztosan tökéletes legyen. Inkább ezzel foglalkozok, mint vele. Ez nála százszor fontosabb. Az egész öltözetem a sminkemmel együtt értékesebb nála.

Amber & Lillie

[You must be registered and logged in to see this image.]

A családom első ránézésre átlagos és normális. A szüleim nem váltak el, nem volt alkoholista egyikük sem, nem vertek gyerekkoromban, féltestvéreim sincsenek, sőt a kellő figyelmet is megkaptam. Igazából nem tudom, mi és hol romlott el, hogy én és a testvéreim is, hogy úgy mondjam, nem épp mintapolgárokká serdültünk. Semmi különösebb indoka vagy előzménye nem volt. Egyszerűen csak így alakult. Vagy talán „normális” család nem is létezik, csak a felszínen mutatja mindenki példásnak magát a társadalomban és valójában mindenkiben van valami defekt? Nem vagyok se pszichológus, se szociológus, se viselkedéskutató, szóval ezt aligha én fogom megoldani. Meg, hogy őszinte legyek, annyira nem is érdekel. Én csak élek, ahogy nekem a legjobb. Az meg, hogy huszonévesen szeretem élvezni az életet és mindent, amit nyújtani tud, szerintem nem bűn. Nem ártok én vele senkinek. Majd egyszer felnövök és nekem is lesz egy olyan képmutató családom, mint amiben én is felnőttem, gondolom. Vagy talán jobb is leszek. Ezen ráérek még agyalni. Fiatal vagyok és szép, a lehetőségeim egyelőre végtelenek. Kiépítek egy gyümölcsöző karriert a szépség- vagy a filmiparban, vagy egyszerűen csak hozzámegyek majd valami gazdag krapekhoz, ha eljön az ideje és nem lesz itt semmi gond. Addig viszont még ráérek kibulizni magam. Pasik, alkohol, partik, meg egy kis „gyorsító”. Mi rossz van ebben? Mindenki ezt csinálja, aki teheti. De tényleg csak azért, hogy feldobja az életem. A lüke nővérem szeret drogosnak hívni, de totál hülyeségeket beszél. Akármikor abba tudnám hagyni, amikor csak akarom, de miért tenném egyelőre, amikor tök jó? Persze, bolond lyukból bolond szél fúj. Mindenestre kezd már egy kicsit idegesíteni. Kellemetlen gondolatokat ébreszt bennem, amikor én ide szórakozni jöttem. Azt hiszem, legfőbb ideje már megszabadulni tőle, legalább ma estére, ha hosszabb időre nem is lehet.
- Igen, valószínű egy útszéli kurva életvezetési tanácsait a legérdemesebb megfogadni – jegyzem meg tele gúnnyal a hangomban, majd visszaveszem a táskámat a vállamra és elindulok az ajtó felé. Menet közben vállal „véletlenül” nekimegyek a sminkjét igazgató nővérem karjának, meglökve azt, amivel akár a szemét húzza ki, akár az ajkát rúzsozza, biztos, hogy egy szép fekete, illetve piros vonalat húz az arcán olyan hosszúságban és helyre, ahova aligha tervezte. Nem nagy kárt okozok ezzel persze, semmi helyrehozhatatlan, meg amúgy is a sminkkel a szörnyetegből nem lehet szépséget varázsolni, de most elég a kisebb bosszúság is, ha már kicsit elrontotta a hangulatomat, ennyit igazán megérdemel.

Egy idegen szemében sok család normálisnak tűnhet, ahol éppen nem váltak el a szülők. A miénk is szerintem 10-ből 9 ismeretlennek teljesen átlagosnak tűnhet, ahol minden rendben megy. Örökös tévhit, hogy bármelyik család is normális. Mindegyikben van valami hiba, egy kis defekt. Ez általában vagy egy titok, vagy egy olyan gyerek, aki viselkedésileg jócskán elüt a testvéreitől és/vagy a szüleitől. Ahhoz persze, hogy ez igazán feltűnjön valakinek nem elég pár óráig a család közelében tartózkodni, mert az nem mond el semmit. Bárki meg tudja magát játszani rövid ideig, még az is, aki nem túl jó színész. Általában inkább napok, hetek, vagy akár hónapok is. Tudom, nem vagyok az ilyesminek szakértője és közöm sincs az ilyen tudományágakhoz. A következtetéseimet leginkább a környezetemből és a saját életemből vonom le. Aztán persze ki tudja lehet, hogy nincs igazam, akár több dologban se. Emberből vagyok, így bennem van a pakliban annak az esélye, hogy tévedek. Nem is tartom magam tökéletesnek, vannak hibáim, mint mindenkinek. Viszont legalább nem tartom magam többre, mint amennyi vagyok, de nem is kevesebbre. A húgocskámnak ezzel szemben akkora arca van, hogy reptér kell ahhoz, hogy elférjen vele. Tipikusan hülye felelőtlen, beképzelt, züllött, irányításmániás ostoba tinilányka. Azt hiszi a sok alkohol-drog koktélnak előbb-utóbb nem lesz valami jó kis eredménye? Elég csak egy korttyal több alkohol, egy kicsit ütősebb pia, vagy egy fél szemmel több gyógyszer és máris kész a baj. Ha szerencséje van megússza egy roppant kellemetlen gyomormosással, meg egy szintén nem kellemes elvonóval, viszont rosszabb esetben könnyen a patológián találja magát címkével a lábán hidegen és végleg mereven. Nem véletlenül mondják már simán az ilyen kis partidrogokról is, hogy még csak önmagában se fogyasszuk őket, mert akár már egy szem is halálos lehet. Főleg, hogy manapság már mindenféle vacakot belekevernek. Például patkánymérget, ütősebb drogot, csupa olyan dolgot amik gyorsan megrövidíthetik az ember életét. Idős alkoholista akad, azonban idős drogos már nem, mert az ecstasy, fű és ilyesmik legfeljebb pár év rendszeres fogyasztás mellett tönkreteszik a testet és a szellemet egyaránt. Persze ő annyira szőke, hogy mindent vackot bevisz a szervezetébe anélkül, hogy picit is megpróbálna utána járni mi lehet benne hát teljesen megérdemli a sorsát. Ezt még az ostobák is tudják. Látszik, hogy neki mennyire nincs esze. Azért remélem ha fel nem is patkol egy jó kis túladagolás keretein belül a halál közelségének élményével és utána azzal az igen csak keserves folyamattal amivel leszedik a szerről. Talán a cigiről az ember le tud szokni önmaga, viszont ez jóval keményebb cucc, mint nikotin, meg kátrány.
Ha látná magát kívülről és lenne elég esze, hogy felérje mivel is játszik minden apró pirula beszedésével rájönne mennyire szánalmasan nevetséges. Hogy lehet valaki ilyen hülye? Papol, mintha egy évtizedeket megélt érett nő lenne, aki tudja miről beszél. Éppen készülnék leosztani a kis picsát, amikor meglöki a karom és ez végül elmarad. Pont rúzsozom magam és enyhén hosszú csíkot húzok az arcomra. Azt hiszi, hogy ezzel nekem akkora kárt okozott? Hát abszolút nem, mindig hordok magammal sminklemosót így miután kirongyol pár pillanaton belül eltávolítom a vörös csíkot. Én ma este nem foglalkozok vele többet szerintem. Minek osszam az észt annak, aki túl idióta hozzá, hogy felfogja amit mondok. Ennyi erővel a falnak is beszélhetnék, az még értelmesebb társaság is. Összeszedve a cuccaim megyek kis a mosdóból a pulthoz és szerencsére nem látom ott a mocskos pofáját. Ennek örömére le is húzok egy fincsi koktélt, aztán kimegyek, rendezem a taxissal a "tartozást", majd elindulok haza. egy gyors zuhanyt követően befekszek az ágyba. Már tudom mivel fogok rajta fogást találni. Hogy ez eddig hogy nem jutott eszembe? Mindegy, jobb később, mint soha. Nagyon meg fogja még bánni, hogy alábecsült. Csak napok, hetek kérdése és mindenért megkapja ami neki jár. Ezekkel a gondolatokkal boldogan alszok el és már alig várom, hogy intézkedhessek az ügy érdekében.

» Lillie & Lazar
» Lillie&Ivy
» Lillie & Natalie
» Lillie & Armin
» Lillie és Anissa

Amber&Lillie - the best sisters of the world

Amber&Lillie - the best sisters of the world

Similar topics

Similar topics