Már lassan egy éve jártam abba a bárba, de még mindig nem tudtam, mi a neve. Ez volt a névtelen bár, vagy ahogy még gondoltam rá: a bár a kihalt sikátor mellett. Szörnyű egy elhelyezkedése volt, az biztos, ahogy az is hogy itt nem akadok össze ismerőssel. Leszámítva a csapost, aki már a belépésemkor nyúl a whisky-s üvegért. ~Van aki ért engem...~ Gondoltam aznap is. Zsebemben pár dollár, elég hogy ezen a helyen kiűzzem magamból a józan eszet. Oldalamon most is ott lógott a táskám, szakmai ártalom. Ha kiderülne a csaposról hogy ő a bújkáló, még mindig életben lévő Elvis, egy fotó holnap dollármilliókat érne. Na persze, ennek nem sok az esélye. Főleg, hogy Charlie körülbelül a negyvenes éveit taposhatja. Nem nyúlok a pénztárcáért, régóta számlám van már ezen a helyen. Ledöntöm a scotch-ot (lázadásként az amcsi whiskey ellen), és máris átjár az a bizsergető érzés. A telefonomra pillantok, fél 11. Egy mozdulattal kikapcsolom. Utálom ha a hobbim közben zaklatnak.
-Na és ma kit kaptál le?
Kérdezi Charlie, én meg csak legyintek.
-Ha elmondanám, meg kellene hogy öljelek... Tudod a cenzúra.
No nem mintha az újságomnál komolyan vennék az ilyesmit, habár Erzsébet királynő kockapókeres fotóit is el kellett süllyesztenem a fiók mélyére. Pedig full house-al nyert az öreglány! Körbenézek, semmi érdekfeszítő. Tökéletes estének ígérkezik. Az öreg Charlie pedig (mivel el sem rakta az üveget), már tölti is újra a poharamat.

Néha mindenkinek kell egy kis lazulás, kikapcsolódás, főleg ha már nagyon elege van az ember fiának - vagyis az én esetemben lányának - úgy én bloc mindenből. Persze tudtam, hogy ez az egész FBI-osdi nem lesz egyszerű, és könnyű, de még csak tanonc vagyok de ez az utolsó hét elég sűrű volt, aludni se nagyon volt időm. Na de majd ma! Holnap úgyis egész nap szabad vagyok, de előtte még teszek egy kis esti sétát a városban, a friss levegő mindig jól jön, bármikor. Séta közben egy kicsit megszomjazom, ezért az első utamba kerülő bárba betérek. Nem igazán kedvelem az ilyen helyeket, mert a többségük tele van részeg, undorító emberekkel. Persze azért akad kivétel, és ha esetleg találok egy ilyen helyet, akkor szívesen ellátogatok oda többször is. Viszont ilyen helyet még eddig nem igazán találtam. Persze nagy valószínűséggel azért, mert nagyon szűk látókörű vagyok sok témában, így az ilyen pubokkal kapcsolatban is.
Nem is értem, most miért is jöttem ide be, mert igaz, hogy kezdek szomjas lenni, de akár haza is mehetnék, ám én helyette inkább ide jövök. A pulthoz érve egy whisky-t rendelek, s míg azt várom megigazítom a copfom, és körülnézek, hogy egyáltalán milyen helyen vagyok. Közben a fülem is nyitva tartom, jó szokásomhoz híven, épp ezért hallom meg a tőlem két székkel arrébb ülő férfi mondatfoszlányát. "Meg kellene öljelek..." Csak ennyit hallottam, de ez épp elég ahhoz, hogy felkeltse a figyelmem. Tekintetem a férfi felé fordítom, és talán egy kicsit túl sokat is időznek barnáim az ismeretlenen, és talán már túl későn kapom el a tekintetem. Jaj... Remélem nem vette észre, hogy bámulom... Szemem sarkából azért még odasandítok, hogy lássam, észrevette-e.

Tudom, tudom... Nem szép dolog így megbámulni a másikat, rossz szokásom. De ha egyszer valaki felkelti a figyelmem, a külsejével, vagy esetleg - mint jelen esetben is - egy mondatával, mondattöredékével, késztetést érzek arra hogy hosszan végigmérjem az illetőt.
El is kapom róla a tekintetem, mihelyst eljut a tudatomig, hogy mit is művelek, de sajnos tül későn, a férfi észrevette. És naaagy szerencsémre nem hagyja annyiban.
- N-n-nem.... Nincs semmi baj... Té-tényleg... - felelem közben végig a poharam nézem, majd kiiszom belőle az összeset. Csak nyugi, tuti nem lesz semmi baj. Végülis csak megbámultam... Ezért még senkit nem ítéltek halálra, legalábbis tudomásom szerint.
- Hát nem. - mosolyodom el a megállapítását hallva a férfinak. - Igazság szerint most vagyok itt először... De gondolom maga már régóta itt tölti a szabadidejét. Jól gondolom? - fordulok felsőtestemmel a férfi felé, közben pedig az asztalra felkönyökölve támasztom meg a fejem a kezemmel.
- Kérek még egy Whisky-t. - intek a csaposnak még egy kör alkoholért. Ez nem feltétlenül jó ötlet, hisz nem bírom olyan jól az alkoholt, mint mások, jóval kevesebb szesztől is kidőlök, de ez most nem nagyon izgat. Nem lesz ez így jó...