Evelyn szem forgatva hallgatja végig a férfi történetét, az este folyamán egy tucatszor kellett megtennie, és már szóról szóra vissza tudná neki mondani. Igaz szomorú történet az övé, és sajnálja is, mármint amiért talált egy nőt aki csak ki használta. Ja… de előtte volt egy kedves felesége aki egy évvel ezelőtt halt meg valami súlyos betegségben, igazából erre sem emlékszik túlzottan, csupán annyi, hogy valami nagyon nagyon súlyos betegség volt az. Az úriember, Mr. Romanov, egyébként gyermekorvosként dolgozik, van is egy saját klinikája, és ez az esemény nagyon fontos volt a számára, így egyértelmű, hogy nem jelenhetet meg nő nélkül. Először nem is Evelyn kísérte volna el az este, de az a lány akinek szórakoztatnia kellett volna elkapott valami nyavalyát, és a lánynak amúgy sem volt dolga, na meg a pénz sem éppen utolsó dolog. Valamiből meg kell éljen és az egyetemet is finanszíroznia kell valamiből, illetve a bátyját is meg kell találnia. És a magánnyomozó nem éppen két dollárba kerül. A szülei nem igazán örültek annak amikor közölte, hogy Saul után jön és megkeresi, attól sem igazán repestek amikor mondta, hogy egyszer majd író szeretne lenni. Szerintük ez nem igazi szakma, az ember ebből nem tud megélni, csakis abból, ha valami normális, emberi dolgot, választ, amiből biztos pénzt lehet keresni, amiből meg lehet élni, ha meggazdagodni nem is annyira. Evelyn tudta, hogy bármi is történjék, de Saul után kell jönnie, meg kell keresnie, beszélnie kell vele. Ha a bátyjára gondol akkor hatalmas gombóc keletkezik a torkában, a gyomra ökölnyire szűkül,ajkai kiszáradnak. Nem szabadna hiányoznia, legalábbis olyan mértékben nem ahogyan hiányzik, és nem olyan dolgok amik hiányoznak neki. Még mindig érzi perzselő ajkait a száján, vagy ujjainak erőszakos, indulatos szorítását, ahogy elkapja a csuklóját, vagy ahogyan csattant a tenyere az arcán. Józan eszével tudja, hogy ez nem helyes senki szemében sem, és hogy nem igazán kellene keresnie, melyik épeszű keresne a helyében, de ő gyarló, gyenge ember, sosem volt képes arra, hogy ellent mondjon a kísértésnek, főleg, ha ehhez a bizonyos férfihoz van köze, akkor aztán tényleg képtelen rá. A kocsi hirtelen lefékezz, és a lány zavartan pislog körbe, majd lassan jut el a tudatáig, hogy megérkeztek, amikor kiszáll a kocsiból zavartan simítja le fekete selyemruháját a térdére, aranybarna fürtjei hullámosan omlanak a hátára, fekete magassarkújának sarka hangosan koppan a grafit szürke betonon, miközben a kapu felé lépdelnek. Útközben összefutnak egy férfival, hírből hallott róla, még személyesen nem volt hozzá szerencsére, de halott róla ezt azt, például, hogy egy nőnek sem tud ellenállni, talán azért van ennyi hölgyvendége…. Ki tudja. Lágy mosollyal az arcán pillant a szemeibe, de ennél többre nem méltatja, hiszen a mellette lévő kliense nem biztos, hogy repesne az örömtől. A lány finoman elbúcsúzna a férfitől, de az hirtelen elkapja a csuklóját és közelebb rántja magához.
-Mi lenne, ha feljönnél és meginnánk valamit?- búgja alkoholtól bűzlő ajkakkal, Evelyn megpróbálja kirántani a kezét és arrébb tolni őt.
-Uram, kérem engedjen el, - - könyörögve pillant rá, majd egyre hevesebben próbál kijutni a fogságból, íriszeiből félelem árad.