KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FONTOS!
Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK!
Bővebb információ: ITT
Az új elérési cím: ITT
A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox

Legutóbbi témák
» Muzsika Tv
False pretense Icon_minitimeKedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes

» Colors Of Seattle
False pretense Icon_minitimeCsüt. Ápr. 07, 2016 7:49 pm by Vendég

» Admin hírek
False pretense Icon_minitimeCsüt. Jan. 28, 2016 12:08 am by Danny Doyle Haynes

» Giulia Bianchi
False pretense Icon_minitimeVas. Jan. 24, 2016 12:28 pm by Giulia Bianchi

» Avatarfoglaló
False pretense Icon_minitimeKedd Jan. 19, 2016 12:40 pm by Vendég

» Elkészültem!
False pretense Icon_minitimeHétf. Jan. 18, 2016 11:29 am by Vendég

» Bernadette Ainsworth
False pretense Icon_minitimeSzomb. Jan. 16, 2016 3:11 pm by Bernadette Ainsworth

» Minden, ami Las Vegas
False pretense Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:34 pm by Admin

» Avataros oldalak gyűjteménye
False pretense Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:19 pm by Admin

Ki van itt?
Jelenleg 5 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 1 Bot

Nincs

A legtöbb felhasználó (43 fő) Hétf. Aug. 14, 2023 3:38 pm-kor volt itt.

Megosztás
 

 False pretense

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

The city of sins awaits you

Tobias A. Blair
Tobias A. Blair

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 36
◮ tartózkodási hely : A szíved legmélyebb bugyra
◮ hozzászólások száma : 59
◮ join date : 2014. Nov. 16.

False pretense Empty
TémanyitásTárgy: False pretense   False pretense Icon_minitimeCsüt. Ápr. 23, 2015 1:53 am

Tatiana & Tobias
Friendship update
✿ ✿ ✿ ✿ ✿
∑ 707
Ebben a hónapban a harmadik meggajdult gerlepár döntött úgy, hogy újonnan kötött frigyük után nálunk szervezik a lagzijukat. Kibérelték az egész placcot, mintha csak direkt akarnának szivatni minket, az emeletre rendelték ételeiket.
Bob, Chukie és Fred alkotta séftrió szinte már saját verejtékében főz, a többi túlbuzgó porbafingó talán siettükben még a saját ujjperceiket is belevágják a salátákba, mi pincérek egy hétig tartó izomlázzal fogunk gazdagodni holnaptól számítva, miközben a főnökasszony pedig ott poshad az irodájában. Biztos vagyok benne, hogy valamiféle eltitkolt perverziója van, és az alkalmazottjait kukkolja onnan fentről. Nem, saaaajnos még nem Fentről. De megfogadtam; amint nyugdíjba megy,és leszek számára a végzet. Elméletben fakírt játszom, s tűkön ülve várom azt a napot.

Alig van egy szussznásnyi időnk. Poharak törnek, italok fogynak, gyomrok korognak, lurkók visítoznak és össze-vissza rohangásznak. Mikor sunyiban belekortyolnék az eldugott bivalyerős vodkámba, az újonc pincérlány fülemnél megragadva rángat be a konyhába, ahol szinte már toporzékolva kér segítséget.
- Ne akard, hogy szóljak Mrs. Ayton-nak... - hangja fenyegető, tekintetével pedig szíve szerint itt helyben végezne velem. Amit talán nem is bánnék, mert ezt a bolondokházát nyugtató nélkül nem sokáig bírom. Szótlanul hagyom fenyegetését, majd a tányérokra terelődik figyelmem amik látványa csak egy nagy sóhajt présel ki belőlem.
- Azt ne mondd, hogy nem bírsz el öttel... - nevetgélve indul meg Brenda felszerelkezve miközben hozzá hasonlóan öt felszolgálásra váró ételt kapok magamhoz.
- Na takarodj felfele, különben esküszöm hogy a fejedre burítom! - dühtől fűtött szavaim talán sérthették parány kis leánylelkét, de sajnálatos módon egyik kezem sem volt szabad, hogy hátulról lökögessem.

Az épphogy csak szakmájukat elkezdők rémálma lehet a kettőnél több tányérral vagy tálcával való felmenetel a lépcsőn. Branda akarta ezt annyira, hiába pillant rám birkaszemeivel, amikből láthatóan sugárzik; ,,Légyszi, tedd meg helyettem! Én itt megvárlak...”.
Neeeeem, pici lány, neeeem!
Fejemmel intek neki, hogy indulhat is, ő pedig akár egy reményvesztett, lassú léptekkel halad fölfelé...meglehetősen bizonytalanul. Bezzeg a pofája az nagy neki, de mikor cselekedni kell...nyáááápic szuka!
- Ne! - pillantok remegő karjaira, s meginog a lépésnél, ami vészjóslóan hat. - Ne!! - majd tekintetem jobb lábára szegezem, amint egy újabb lépcsőfokot haladna, amikor...elveszti egyensúlyát, s eldobva a tányérokat hanyatt vágódik...velem együtt. Brenda teljes súlyával a bal kezemre zuhant, s mintha csak hanyatt csúsznánk le egy barázdás csúszdán, gerincem vonalán érzem minden egyes lépcsőfok élét, ahogy horzsolásokat hagynak bőrömön - még anyagon keresztül is. Tészták és saláták egyvelege akár egy paróka, úgy tapad fejünkre, körülöttünk pedig apró porcelánszilánkok tömkelege csillan meg a padlón. Két kollégánk jön segíteni, majd főnököm harsogva szidva el engem, trappol elénk egy seprű és lapát kíséretében.
- Nincs semmi baj, ilyesmi bármikor, bárkivel előfordulhat. - nyugtatja a zöldfülűt, míg rám szegezi szúrós tekintetét. Olvasni tudok ennek a hárpiának a gondolataiban; engem hibáztat mindenért, és a Pokol legmélyebb bugyrába kíván.
Iiiigen, majd ott találkozunk!
- Öltözzetek át, a piszkos munkát pedig bízzátok a fiúkra. Brenda, Te nyugodtan hazamehetsz. - közli a megszokott komor modorával, kivételezve a kis csitrivel...
- Másnap kora délután -

Én barom állat nem voltam annyira rókalelkű, hogy a lagzit követő napom teljesen szabad legyen.
De hát miééért is lenne az?!
Újabb délutáni műszak szakadt a nyakamba, a bal kezem pedig reggel óta sajog. Bírom a fájdalmat, de minden egyes mozdulat felér egy szarul elvégzett kínzással. Próbálom leplezni, s nem felszisszenni, de nem megy. Hiába vagyok túl már a harmadik Cataflamon, egyszerűen nem használ az a selejtes pirula. Arcomon percenkét jelenik meg a fájdalom okozta fintor, s amint beérek a melóhelyre, átöltözöm, majd pulton levő fecnin szereplő italokat kitöltöm a megfelelő poharakba, a tálcára teszem...s mikor felszolgálnám azokat, kezemet elhagyja ereje, és az egész tálca  hangos csörömpölő hanggal a földre hull. Elbújnék, de az Őrszem természetesen azonnal észrevesz.
- Gipsz nélkül meg ne lássalak, mert már így is kész veszteség vagy! - dünnyögte a már megszokott hangján, ami szinte már simogatja fülemet.
Jajj, ne bókolj nekem te nő!

A kórházba érve a kartonozónál elárulom összes nyűgöm, eztán a harmadik emeletre küldenek.
Traumatológia. Kész kórházutazó leszek, ha így folytatom;múltkor sürgősségi, aztán az intenzív…mi jöhet még?!

Gyűlölöm a kórházakat, az orvosokat még jobban, az ápolókat pedig csak akkor, ha negyven felett vannak és/vagy hájasak. Várakozni még jobban rühellek, így hát remélem mihamarabb észrevesz valamelyik jótét lélek, míg itt üldögélek ebben a kényelmetlen, műanyag székben, aminek bármelyik mozdulatomnál kitörhet valamelyik lába...

// A színek erről a képről származnak, hogy tutira nefelejcs legyen. xD //
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

Tatiana Perla Dragomir
Tatiana Perla Dragomir

Egeret ide és lenyílik!


◮ tartózkodási hely : USA, LV
◮ hozzászólások száma : 19
◮ join date : 2014. Dec. 23.

False pretense Empty
TémanyitásTárgy: Re: False pretense   False pretense Icon_minitimeKedd Május 19, 2015 2:59 am

Tobias && Tatiana
Délutáni műszakot kaptam, juhé, nem tudom, hogy ennek most mennyire kellene örülnöm, de jobb, mintha a fura és igen csak börtöntöltelék pofájú tagokat bámuljam a házunkban. Apa melózik ezerrel, és mint minden valamire való maffiatag, hát ő is ilyenekkel veszi körbe magát. Ahol eddig szoktak össze ülni most nem tudnak, mert van valami szar azzal, igazából baromira nem figyeltem oda ám, és nem is érdekel, hogy mi van vele, a lényeg, hogy a házunk tele vannak stricikkel és… drogdílerekkel, meg gyilkosokkal, szóval, ja nem igazán akarok most ott lenni. Viszont a legkevésbé sem szándékozom itt lenni, viszont inkább itt, mint otthon. Pedig ez sem éppen fenékig tejfel, és hogy miért? Két nappal ezelőtt megtanultam egy leckét, egy igazán fontos leckét. Ha elmész bulizni a haverokkal akkor semmiképpen se igyál whiskeyt, jófélét semmiképpen sem. És, hogy miért? Mert akkor talán ha oda vágtat hozzád egy úriember, hogy meghívjon egy italra, amit amúgy baromira nem akartam, de hát végül is győzött, szóval nem az eszem, az fix. Így valahogy az ágyában sikerült kikötnöm, valahogy úgy voltam vele, hogy nem lehet belőle probléma, mert hát nem vagyok én semmi rossznak elrontója, és szexelni szeretek, pláne egy ilyen jó kivágású pasival, az dobja rám az első követ, aki nem élt volna a lehetőséggel, hogy így tegyen. Nem is ezzel volt a baj igazából, hanem sokkal inkább, hogy is fogalmazzak, azzal, hogy másnap reggel kiderült, idősebb fickókkal jobb, ha nem kavarunk. Ugyan is, kezdtem úgy érezni magam, mint valami horrorisztikusan nevetséges romantikus filmben, vagy azokban  a nyálas szappanoperákban, amikből még egy részt sem voltam hajlandó megnézni. Kiderült az úriemberről, hogy orvos, és nem is akármilyen, főorvos abban a kórházban ahol rezidensi gyakorlatomat teljesítenem kell. Most, komolyan ez milyen már? A pasi akivel egy nappal ezelőtt szexeltem ismeretlenül a főnököm és a tanárom, hát az élet igazán vicces, nem? És ha ez még nem lenne elég, a hab azon a bizonyos epertortán nem más, mint hogy nem elég, hogy tudtomon kívül, de sikerült össze feküdnöm a tanárommal, de ott az öltözőben, is szépen össze feküdtem. Mekkora egy picsa vagyok, apám újdonsült kis barátnője nem is tudom mi hozzám képest, pedig az aztán tényleg egy pénzéhes dög a javából. Velem egykorú mégis apám képtelen felfogni, hogy csak a pénzünkre hajt, és habár nem fekszik a mód ahogy apámnak sikerült meggazdagodnia, de azért… mégis csak a mi pénzünk, legyen akár mennyire is mocskos és ragadjon akár mennyi vér ahhoz a pénzhez,  a miénk, és nem hagyom, hogy egy ilyen liba az apámat felültesse, abból aztán nem fog enni, ha rajtam múlik, semmiképen sem. De akkor megfogadtam, hogy az volt az utolsó pillanat, hogy hagytam kettesben lenni vele egy szobában, és ezután akár mennyire lehet kerülöm, ha pedig ezt nem bírom megtenni, akkor minimum annyit teszek, hogy ha ő is a helyiségben tartózkodik, akkor rajtunk kívül még legalább három másik ember is legyen, akkor nem fogok még egy ilyen baromságot elkövetni. Lehet, hogy ő neki nem fontos, de én nem vagyok hülye, tudom, hogy ha erre fény derülne akkor a bizottság azonnal ki rúgna. Pedig ez nekem kiüt, kiüt abból a világból amibe bele születtem, kiüt abból amit apám tervez nekem, kiút abból, hogy a nyomdokaiba tudjak lépni. És habár ő ezt nem így képzeli, én akkor is akarom vinni valamire ebben az életben, és tisztességes munkával akarom ezt elérni. És meg is szerzem a diplomámat, apa segítő kezei nélkül, mert tudom, csak szólnom kell, ő máris intézkedne, jobbik esetben lefizetne minden lefizethető egyént, aki útban lenne, és igen tudom jól, hogy nem létezik az az ember ezen a világon, akit nem lehetne megfizetni, mindenkinek meg van ebben a szép világban az ára, hiába játsszák meg magukat, hiába álszenteskednek, ez így van, így működik a mai világ. A rosszabbik esetben, ha arról lenne szó, gond nélkül öl meg bárkit, sőt ennél kevesebbért is haltak meg már emberek, ezzel tisztában vagyok. Én is tudom használni a pisztolyt, és e mellett még más cuki fegyvereket is, plusz a közel harcban remek vagyok. Apa azt akarta hogy megtudjam védeni magam bárkivel szemben, hiszen tudja, hogy veszélyes a világ, ezért tanított ki az egyik testőrével, jobb ha meg tudom védeni magam. Bár ő nem csak ebből a célból tette ezt, amire inkább nem gondolok, és csak  a nemesebbik oldalára gondolok a dolognak.
Valaki a nevemet szólongatja egyre közelebbről, még egyszer végig tekintek magamon, egy halványkék színben pompázó nadrág és felső van rajtam- egyenruha-. Lábamon fehér színű cipő van, egész nap kényelmesebb ebben futkározni, mint mondjuk egy tíz centis platform cipőben. Már éppen fahéj színű fürtjeimet zárnám egy hajgumi fogságába, amikor barátnőm elkapja a kezem, hogy el fogunk késni. Futva kezd el maga után ráncigálni fel  a harmadik emeletre, tincseim csak úgy szállnak utánam. Ahogy sietünk az eligazításra  a váróteremben megpillantok egy ismerős arcot, pontosabban barátot, Tobiast…
-Livia, menj, majd utánad megyek,- intek neki, hogy menjen, majd oda sietek a fiú elé, mielőtt fel akarná gyújtani az egész kórházat, és ó… igen képes lenne rá, tudom.
-Tobias, mi a francot keresel itt?- pillantok végig rajta.


Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

Tobias A. Blair
Tobias A. Blair

Egeret ide és lenyílik!


◮ age : 36
◮ tartózkodási hely : A szíved legmélyebb bugyra
◮ hozzászólások száma : 59
◮ join date : 2014. Nov. 16.

False pretense Empty
TémanyitásTárgy: Re: False pretense   False pretense Icon_minitimePént. Jún. 12, 2015 1:24 am

Tatiana & Tobias
Friendship update
∑ 546
Az emberek csak jönnek-mennek, néhány orvosszerűség rámszegezi tekintetét, majd azzal a lendülettel tovább is vonszolja magát. Nem, még csak véletlenül sem azért vagyok itt, hogy ellássanak.
Nyaaaazsgem az összesnek!
Alsó ajkam harapdálva, lábammal dobolva gubbasztok tovább az avarkori széken, mikor fülsüketítő ordítozás közepette rontanak be ketten a folyosó ajtaján. A mellettem, illetve körülöttem levők elborzadva figyelik az újonnan érkező lányt, s annak csuklójából kikandikáló csont látványa teheti őket lúdbőrőssé. Talán valaki még el is ájul...
Felállok, de egyáltalán nem azért, hogy segítsek…hiszen azt a fehér-, és kékruhások megteszik. Muszáj nekem is közelebbről szemügyre vennem a kicsikét. A látványtól lábaim megrogynak, gyomrom bizseregni kezd, s ujjaim az izgalomtól - vagy leginkább a fájdalomtól - megremegnek.
- Mhmmmm… - bukik föl önkénytelenül egy mormogás tőlem, amire mindenki ledermed egy pillanatra, s kivégeznek szemeikkel. Ökölbe szorítom fájdalomtól sajgó kezem, s mutatóujjamra harapva visszavonulót fújok, végül teljesen kilépek az aurájukból. Nem ülök vissza seggmeleg székbe...sokkal inkább az egyik nyitva hagyott ajtó mögé tűnök el mások látóteréből.

Szóval a gyors segítség kulcsa az, ha minimum ordítozva vérben fürdök...akkor azonnal ideszalad értem valaki. Talán valamelyik csinosabbik őzikeszemű, akit már a második lépésemnél kinéztem magamnak...esetleg a kis ártatlannak tűnő szöszke, aki tündéri mosolyával próbálja leplezni a benne bujkáló démont, hrrr!

A másodpercek csak pörögnek, a figyelem még mindig a visítozó lányra irányul, aki immáron a renderőből hallatja hangját.
Körbenézek, valami olyat keresve, amivel valamivel komolyabb sebeket tudnék ejteni, mint egy kulcs...még sincs semmi olyan, amihez könnyen hozzájuthatnék. A zsebembe mélyesztett kulcscsomó karikáját gyűrűként húzom jobbom hüvelykujjára, majd az egyik barázdásabb kulcsot akár egy bicskát, úgy ragadom meg. Lassan mélyesztem bőrömbe azt, s kínzó lassúsággal húzom végig bal alkarom felszínén.
Basszameg!
A fájdalomtól fogaim összeszorítva próbálom visszafojtani a kiszökkenő oroszlánordítást, s amint kibuggyan pár csepp vér, máris a következő vágást próbálnám kézfejemen két ér közé rajzolni...valaki hirtelen megragadja a kilincset és azzal a lendülettel vágja is be maga után az ajtót. Nem vagyok szívbajos, de a kulcs pillanatnyi ijedtemben kiesik kezemből és szinte a folyosó közepére csúszik, halovány vérfoltot húzva maga után. Felkapom gyorsan, a vérfoltot cipőmmel próbálom eltüntetni, de csak jobban elterjed annak nyoma a drapp kerámián. Jobb lesz ha távolabb ülök le ismét, és úgy várok türelmetlenül soromra. Fejem lehajtva várakozok, nézve a kis patakban folyó bíborvörös éltetű nedűm, ahogy szééép lassan csordogál tenyerem felé.
És ekkor egy ismerős hang szólít…
Hát ez meg?!
Meglepettségem nem rejtve véka alá pattanok fel Tatiana láttán...tudtam, hogy valamelyik kórházban lézeng, de a mostani találkozás bebizonyítja, hogy kibaszott kicsi ez a világ.
- Mégis mit gondolsz, kékségem? - pillantok végig rajta, majd egy pimasz mosoly szalad arcomra. Örülnék neki? Meglehet. Mégsem akarom hizlalni a máját.
- Hiányoztál. - suttogom szinte alig érthetően, és ugyan nem ez a teljes igazság, azért van hozzá némi köze. Hobbiból eszem ágában se lenne üldözni őt, ha jobb dolgom nem is, de akad olyan tennivalóm, amihez nem feltétlenül kell Ő.
Kezemben a fájdalom nem csökken, hanem a tűréshatáromon túl van. Mégis vagyok annyira férfi, hogy még csak fel sem szisszenek előtte, mégis ujjaim arról árulkodnak, hogy kurva nagy gáz lehet.
- Tudom, ezek a remegő ujjak még jól jönnének Neked, de csinálj velük valamit! - pimaszkodom miközben mutatom a két lábon járó protekcióm felé mit kellene neki helyrehozni. Bebizonyította már, hogy kórházon kívül aranykezei vannak...de most?!
Na kislány, mutasd mit tudsz!
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Ajánlott tartalom

Egeret ide és lenyílik!



False pretense Empty
TémanyitásTárgy: Re: False pretense   False pretense Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 

False pretense

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Las Vegas :: Belváros-