Vinnie

Végre vége ennek az eszement napnak is, és a dolgain kötelezettségeim befejeztével, már én is lazíthatok, azokban a körökben amikben mozgok, mindenki ismer és tudja mivel lehet a kedvemben járni, így valaki volt olyan kedves hogy hozzon nekem egy üveg piát. Már a bárban vagyok, vagy nevezzük akárminek ezt a helyet, jobbára Vinnie is itt köt ki mindig, és iszogat szivarozik, és az iroda mögötti alvóhelység is mindig gazdára talál. Most éppen rám, de egyszerűen képtelen vagyok elaludni, csak jár az agyam, a gondolataim nehezek, és egyre nehezebbek. Mikor fogok megtörni ezalatt a súlyos titok alatt? Nem kétlem hogy ha kiderülne, rövid úton halott lennék, vagy csak egy alapos kínzás után. A nyomorúságtól nem félek, ha megnyomorodva hagyna ott, magam vetnék véget az életemnek.

Mivel az alvásnak lőttek, inkább visszahúzom a cipőm, és kimegyek a bár részbe. Úgysincs itt senki, aztán kellemesen meglepődök mivel Nyda rohan el mellettem, és elkapom a karját.
- Te micsinálsz itt még mindig? - kérdezem határozottan de nem erőszakosan, az sosem vagyok, hacsak nincs kifejezetten parancsba adva.
- Vincent már megint szétverette magát, az a barom! - dühöng, és eltűnik hogy jeget, kötszert, fertőtlenítőt hozzon, de visszafelé is elkapom, és kiutasítom innen, hogy majd én ellátom a főnököt. Az én szavam nem vonja kétségbe és eltűnik, én meg ezekkel, meg egy újabb üveg piával felszerelkezve indulok el Vinnihez. Leteszem elé az italt meg az elsősegélyes cuccokat.
- Szóval mit választassz? Szeretnéd ha aggódva az öledbe ugranék egy fertőtlenítős vattapamaccsal, hogy úristen te vérzel? Vagy inkább iszunk valamit? - vigyorodom el, hiszen pontosan tudja hogy a heterónál is heteróbb vagyok, de volt már hogy a kedvéért el kellett játszanom hogy más is bejön. Egy hétig rosszul voltam utána.

Nem hagyok ellenkezést, és bár Nyda elég aranyos lány, most nem hiszem hogy kedve lenne a Főnökkel múlatni az időt, ismerem már jól, tudom hogy harcok után milyen laza és szétesett állapotban van és nem mellesleg, nekem is jólesne egy kis társaság, ha már azok a nyomoronc kis álommanók nem jönnek és szórnak meg rendesen álomporral. Így hát elveszem az elsősegélyes tálcát és a piával együtt megyek az asztalhoz ahol a főnök ücsörög.

- Vicces és jó kedvem ami azt illeti - dobom le magam vele szemben és kényelmesen kinyújtom a lábam a másik székre ahol nincs útban, elfáradtam azért én is. A sok szervezést pontosságot és precizitást követel, figyelmet és pontosságot. És nem vagyok robot.
- Sokat. Eddig sem volt panaszom a pénztárcám méretére, de most duplázódott - válaszolom, nem titok. Az sem kevés amit tőle kapok fizetés gyanánt a sikeres üzletek miatt, az meg hogy mennyit keresek a fogadásokból, más dolog. Csak a saját pénzem felszorzott mennyiségét veszem ki, a többi vegytisztán kerül hozzá. Talán ezért bízza rám ezeket, nem sikkasztom el a zsíros összegeket, hülye lennék. Túl jó pozícióm van mellette ehhez.
Az arcát vizslatom, de nem érzem benne a rosszallást, és hogy haragudna emiatt így én sem aggódom halálra magam.

- Szerintem azok után hogy ennyi hasznot hozok a főnökömnek, talán hajlandó lenne szemet hunyni afelett hogy megosztom vele a lenyúlt jóféle whiskeyét - vágok vissza, hiszen nem adom magam olyan könnyen, és érzem hogy most lehet vele is poénkodni, amennyire ezt a helyzet megköveteli. Egy bűnöző, rácsok mögött lenne a helye, és mégis mennyire emberi. Kiderítettem róla is egy két dolgot, de.... még mindig nem adtam tovább, nem tudom miért. Elfogadom az üveget és meghúzom mielőtt válaszolnék.

- Semmit. Meggyőztem hogy haza akar menni és magunkra hagyni minket - vonok vállat hiszen ez nagyjából így is történt. Nem szorítottam kést a torkához, bár megtettem volna ha sokat akadékoskodik. A vastag alkarpántokból még mindig a két remek egyensúlyú dobókésem figyel, amiknek közel harcban is jó hasznát veszem.
- Min gondolkozol ennyire? - kérdezem ahogy rágyújtok egy cigire.

Elfoglalok egy széket, szemben a főnökömmel, aki jelen esetben olyan laza, amennyire csak egy kiadós verekedés után az lehet. Normális esetben ez a helyzet képtelenség lenne, és általában megköveteli a neki kijáró tiszteletet, de ezek a kivételek szerintem csak erősítik a szabályt, és tudja hogy nem mindig jövök ide, csak úgy jókedvemből. A főnököm, nem a barátom. Bár azért kedvelem, és ez több, mint amit a legtöbb ember felé mutatok.
- Üdv, bizony. Eredményes este volt - válaszolok, hiszen tényleg jó volt, de mostanra már kellemesen elfáradtam és jólesne aludni ha tudnék. Nem jönnek azok a kis álommanócskák, micsoda kár. Bár, így legalább van egy jó okom iszogatni vele. Elvigyorodom a kijelentésére, ahogy átveszem tőle az üveget.

- Valahogy ez jobban esik, mint Nyda féltő gondoskodása nem? - szólalok meg miután beleittam az üvegbe és letörlöm a szélét, paranoia ez is, de nem akarom hogy herpesz terpesszen a nyelvemen, még véletlen sem. szerzek is poharakat inkább, úgy csak kényelmesebb, de annyi minden nem fért el egyszerre a kezemben. Félre tolom a fertőtlenítős, elsősegély tálcát minek az? Vinnie elég nagy fiú már, ha eléggé fájni fog mindene, megoldja magának.

- Sok mindent tudok, amit te nem, de ez is egy olyan dolog, ami azt illeti - mosolyodom el, ahogy rágyújtok, és kiteszem az asztalra, bár ő nem a cigi híve, most mégis elfogadja. Kiszolgálja magát, és az öngyújtót is felé tolom, dísztelen kis zippo vacak. Tucatszám lehet kapni, de amíg meggyújtja a cigim, elégedett vagyok vele. Kifújom a füstöt lustán.
- Csak olyan fejed van, mint aki csodaországban jár éppen - jah, humoromnál vagyok ma. Most igen. Reggelre kialszom.