Reggel óta forgatunk és kb. 6-ig itt leszünk. Ha nincs késés. Most délután 4 van, viszonylag jól állunk, de bakik mindig akadnak és akkor ráhúzunk plusz 1 órát. Kettőt. Hármat-négyet, ha nagyon megszállott stábbal vagyok.
Majd megsülök ebben a fehér sapiban! Hozzá tartozik a jelmezhez, amiben a sármos cukrászfiút alakítom, szóval el kellett viselnem, de már nagyon vártam a szünetet. Ki kell szellőznöm egy kicsit.
- Ennyi! Tizenöt perc szünet! Ne menjetek messzire! - kiabálja ki a gyártásvezető.
Paul egy ötvenes fickó, egész korrekt, de ha valaki szabotálja a munkát, azzal csúnyán össze tud veszni. Nem szeretném ezt megélni, úgyhogy tényleg nem tűnök el, csak itt fogok lebzselni. Gyorsan lekapom a sapit, zsebre vágom és húzok is ki a pultból. Jönnek a lányok, hogy megigazítsák a sminkemet, de egy mosoly keretében megrázom a kezemet.
- Sorry, csajok! 10 perc múlva, oké? Úgyis megtaláltok, nem bújok el.
Aranyosak, imádom őket, de ne most púderozzanak le. Elcaplatok az üdítőkig, amiket bekészített a stáb és felmarok egy limonádét. Jó kis hely ez a cuki amúgy. A személyzettel nem nagyon találkoztam, mert a koordinátoraink, a kellékesek, díszletesek beszélnek velük mindig. A szemem megakadt egy másik szempáron, amiben ott világlik az ég legszebb árnyalata és a legtisztább tengervíz is. Nagyon helyes lány és tetszik a kisugárzása is. Ha most épp ráér és nem nyaggatják azzal, hogy mit kell arrébb tenni, melyik kábel van útban, melyik nincs, akkor megszólítom:
- Helló! Bírod a hosszú napot? Klassz ez a hely egyébként!

Én már megszoktam, hogy mikor felkérnek fotózásokra, reklámszereplésekre, akkor hozott anyagot adnak és nekem csak végre kell hajtani az utasításokat. Ahogy egyre többet vagyok ebben a világban, kezdem látni a sablonokat is és lehet, hogy egy nap majd én is kitalálok hasonlókat. Ez a mai forgatás annyi, hogy bejön egy család, a gyerekek nyaggatják őket és mikor megkapják a frappét, ezt a bizonyos márkájú frappét, akkor mindenki boldog: a gyerekek cukorélményben úsznak, anyukának van egy kis nyugalma és a papával csókolózik a végén. Én pedig végig vigyorgok és virítok, mint helyes cukrászfiú. Nem egy nagy szellemi kihívás, de ebből dől a pénz és szeretem is csinálni. A stábbal megint összehaverkodtam, reggel óta már túl vagyunk hidegen-melegen.
- Ó, még pörögni is olaszosan kell itt, dzsigolósan? - vágok vissza.
Nem gondoltam, hogy ennyire komolyan veszik itt az olaszosdit. De ez tetszik! Ettől mindjárt más, egyedi a cukrászda és az is kell a finom ízek, meg a kedves kiszolgálás mellé. És ezek a szemek! Megbabonáznak.
- Hűha...Carlo köszöni? Vagy mit jelent ez?
Nem szeretnék hülyének látszani, de nem értem és érdekel. Nyelveket nem tanultam, mert minek? A családban sincs senki, akivel így kéne értekezni és az angollal amúgy is mindenhol boldogulok. Jó helyre születtem. Ettől még érdekel, mit mondanak nekem. És olyan szép dallamosan hangzik.
- Ez egy jó ötlet! Ne pirulj tőle, gyönyörű nyelv, tiszta zene az egész.
Aranyos ez a csaj, de érzem rajta, hogy kicsit ciki neki így megköszönni a dolgokat, MINDENT így megköszönni. Nekem nem is menne ekkora szabályozottság.
- Jól van, itt leszek. Rendezd csak a tortákat nyugodtan!
A díszletnek rendben kell lennie és ne miattam cseszegessék, hogy elbeszélgettük az időt. Ha mégis megtörténne, persze kiállnék mellette, hogy én tartottam fel, bocsánat, ne őt lőjék le. Ennyi van bennem a sok nehézkesség mellett. Ez a sapka olyan rossz volt, meg kell vakarnom a fülem tövét és a fejemet is. Tessék! Sampon, testápoló, ilyen parfüm, olyan arckrém, kozmetikus és kapok egy fehér cukrászsapkát, amitől viszketek. Veszélyességi pótlékot fogok kérni. Ki tudja, milyen fejeken járt ez? A szemeimmel végig kísérem a leányzó kezét, miközben kortyolgatom a limonádémat. Precízen dolgozik, gyorsan és pontosan kenegeti a sütiket. Áh, nem bírom ki a seggemen, muszáj odamennem mellé.
- Régóta itt dolgozol? Látom, jár a kezed, mint a motolla. Melyiket sütötted te ezek közül? - kérdezem egy bűbájos mosollyal.

Végülis szép hagyomány ez, az olasz család hozta magával biztos és a személyzet meg alkalmazkodik. Azért én meglepődnék, hogy direkt úgy válaszolnak, hogy ne értsem. Vagy hogy beiratkozzak egy olasz tanfolyamra, ha ide akarok járni. Most már tudom, mit jelent és okosan bólogatva vigyorgok az üccsimmel.
- Ha félig érted, akkor valami hasonlót tanultál, nem? Spanyolt? Franciát?
Én félig se értem, úgyhogy ebből gondolom, konyít valamit a nyelvekhez. Lehet, hogy sokkal okosabb lány, mint amilyennek egy sütikenegetőnek lennie kell. Sokan kezdik ilyen helyeken, aztán egész magasra törhetnek fel. Én is ebben bízom, amikor fetrengős, pózolós fotókkal keresem a kenyeremet. Ez most kényelmes, de egyszer én is rászánom magam a nagy változásokra.
Nézni is élmény azokat a finom kis kezeket, de nem bírom ki, hogy ne menjek oda. Úgy látom, nem zavarom nagyon, sőt örül nekem. Aranyosan kacsit és még felvág azzal, hogy itt minden az ő munkája! Szeretem a magabiztos nőket is, egy bizonyos pontig. Nincs elszállva, csak viccelődik. Tök ari.
- Ó, akkor te ilyen cukrász-képzőművész vagy? A következő szülinapi tortámat nálad rendelem meg. Mit szólsz hozzá? - kérdezem csábosan vigyorogva a flakon mögül.
Lehet, hogy tényleg így lesz, bár most csak úgy bedobtam a témát. Ahogy végignézek a sütiken (cannoli, olyat még nem kóstoltam!), azt látom, hogy nagyon baba az egész és igényesen, szépséggel van körbekenve, fujkálva vagy isten tudja, hogy csinálja. Ki se lehet találni. Sőt bűn megenni ezeket, olyan szépek. Akár ő maga is.
- Értem. És hol születnek ilyen helyes lányok? - kérdezem arról, merről jött.
A mosolyomban bujkál valami, amiről nem lehet tudni, hogy csak szórakozom-e vele vagy tényleg tetszik. Pedig tetszik. Ilyen a fejem, azt mondják. Sunyin nézek időnként.
- Én Oregonból jöttem fel apámékkal pár éve.
Olyan, mintha tegnap lett volna. Néha még mindig a vidéki gyerek szerepében tetszelgem, pedig azért a szülőhelyem se volt sárborította traktornyom.
- Egyébként szép a szemed, Emily! - viszonzom a kézfogást egy bókkal és közben szürcsölök egyet.
Hm. Ezt nem illett volna.
- Biff. Biff Lombardo. És hogy tetszik a forgatás? Voltál már ilyenen? Én már rutinos vagyok, de még mindig nagyon szeretem.
Megkérdezzem? Á, minek, van itt egy csomó helyes csaj. Bár ha megint elmerülök a tenger kékjében, amit a szeme helyén hord, nem kérdés, hogy legyen-e kérdés...
- Figyi, este lesz egy kis partizás a stábbal és ha van kedved, te is eljöhetnél. Én örülnék neki - kacsintok vissza Emily-re.

- Egy kis egzotikum - mondom egy elismerő mosollyal.
Az megint egy szép nyelv, dallamos és finom. Szerintem itt felénk nem sokan beszélik. Az a kevés viszont valami különleges tudás birtokában van, ahogy Emily is. Örülök, hogy ennyire tetszik neki a szófordulat. Az ügyes kis kezei alapján nem csak ízletes cuccok születnek, hanem jól is néznek ki. Én azt mondom, hogy ez is sokat számít. Lehet a világ legfinomabb hamburgere, ha tocsog és úgy néz ki, mint disznó levágás közben. A terítés, az étel külseje sokat hozzátesz ahhoz, hogy mennyi kedve van az embernek megenni.
- Ez komoly? Mesélsz róla, hogy milyen ott az élet? Egyszer majdnem mentünk oda forgatásra, de végül Berlinbe tették át. Nyaralásra viszont már régi tervem Franciaország, főleg a tengerpart vagy a főváros.
Én aztán sokat utazom, de valahogy oda még nem sikerült eljutni. Mindig volt más, vonzóbb ajánlat vagy sürgetőbb meló. Párizs, a művészetek fellegvára, meg a gyönyörű nőké. Háh, milyen történetek rejlenek egyszerűnek tűnő figurák mögött. Kezdem azt érezni, hogy sokkal fontosabb ez a találkozás, minthogy két szép szemet nézegethessek... Most viszont belenevetek abba a két szép szemecskébe, mert tetszik ez a nyíltság, hogy nem akar okosabbnak mutatkozni, mint amilyen. Nem is kell.
- Igazából nem sokat. Apám rendőr, ott nevelt fel minket a bátyámmal és ide helyezték át. Azóta meg vissza egyébként, de mi itt maradtunk.
A pajkos mosolyra egy őszintébb pillantás a válasz. Néha ezt el szoktam szúrni, de most úgy érzem, sikerül. Tényleg ott van a legtisztább strandvíz és a felhőtlen égbolt azokban a lélektükrökben. Valami fantasztikus!
- Ez a stáb jó fej, remélem, veletek is! És biztos jó reklám a helynek, ha valaki felismeri, hogy ez szerepelt abban a bizonyos reklámban.
Az emberek szeretik a megszokott dolgokat, már rájöttem. Amit egyszer már láttak, az közelebb kerül hozzájuk és nem fordulnak ki innen csak úgy, ha ismerős a tévéből a hely.
- Én tényleg szeretném és hidd el, senki nem fogja szóvá tenni!
A stáb felét már ismerem régebbről, a másik felét ma kedveltem meg és tudom, hogy megy ez. Ők is hozzák a férjeket, barátokat, barátnőket, ha épp ráérnek. Vidám társaság, nem az a fásult banda, mint akikkel múltkor forgattunk. Azok csak a nap végét várták, hogy szétszéledjenek, miután kígyót-békát sutyorogtak egymásra. A többség nem ilyen, ahogy a mai brigád sem.
- Kedves, hogy aggódsz értem! - mondom és én is ránézek az órámra.
Annyi időm van, hogy szépen, kényelmesen visszaslattyogjak. Tudom, hogy ami 10 perc, az 15 lesz a végén, mert valaki tutira nem kerül elő. De nem én akarok az lenni. Ezzel a rendezővel nem vesznék össze, ha már eddig jól kijöttünk. Emily-re kevés 10 perc. Majd később is összefutunk még, nem lesz messze, aztán miénk az este is. Kiemelt figyelmet fogok rá fordítani a többiek mellett.
- Na, akkor kitartás és űzzük tovább az ipart! - mondom és a meló további részét már kicsit olajozottabban, felvillanyozva nyomom le.
Várom az esti hepajt, ami meglepetésben gazdag lesz, azt hiszem...

Biff&Emily

[You must be registered and logged in to see this image.]

Szerencsére viszonylag hamar végzek a sütikkel, és még marad egy kis időnk beszélgetni. A srác nem csak jól néz ki, de szerencsémre aranyos is, így nem kell felszínesnek elkönyveljem magamat, amiatt, amiért valami megfogott benne.
-Berlinben a bátyám van.- felelem mosollyal az arcomon. -Egyébként Franciaország mindenképp megér egy látogatást. Viszont inkább Párizs, mint a tengerpart, és semmiképp se főszezonban.- foglalom össze az általam tökéletes nyaralásnak ítélt receptet röviden -Ó, és a belvárosban kötelező eltévedni. Akkor érzed meg igazán a hely atmoszféráját.- teszem hozzá a lehető legkomolyabban. Persze ha van egy helyi idegenvezető -csak semmi célzás- akkor Ő is meg tudja mutatni az elrejtett kis éttermeket, a legjobb kocsmákat, de azért egyedül felfedezni valamit teljesen más.
Szerencsére Biff nem veszi zokon, hogy fogalmam sincs mit kéne tudjak Oregonról, sőt.
-Jól tettétek.- húzódik szélesebbre a mosolyom, bár nem kenyerem ítélkezni. De ennek köszönhetően áll most itt előttem, és mintha...őszinte? Igen, határozottan azt hiszem, hogy őszinte pillantással válaszol a pajkos mosolyomra. A végén még jobb vége lesz az estének, mint vártam...főleg a meghívásnak köszönhetően.

[You must be registered and logged in to see this image.]

-Az biztos, hogy kicsit közelebb kerül majd az emberekhez a hely.- értek egyet, miszerint ez a forgatás jó reklám nem csak a terméknek, hanem a cukrászdának is. Így sem szenvedünk hiányt vendégekben, sőt... de mindig jól jön egy kis plusz.
Az estét illetően Biff megnyugtat, hogy nem lennék útban, és hogy Ő tényleg örülne, ha mennék, és az előbbi őszintének ítélt pillantásába kapaszkodva igyekszem ezt el is hinni. Mondjuk ha nem teljesen igaz, akkor is szívesen tölteném vele az este hátralévő részét, valamint Dave miatt is mennem kell, így nem is lenne más választásom...szerencsére.
-Akkor ezek szerint nem mondhatok nemet.- felelem kedves mosollyal, és csak az órámra pillantva illan el egy picit a jókedvem. Nem szeretném, hogy bármelyikőnk is összetűzésbe keveredjen a rendezővel, és elvégre profik vagyunk, jelenleg pedig a munka az első. Minden más ráér este.
-Hajrá!- kacsintok rá búcsúzásképp, és én is visszatérek a feladataimhoz.
Szerencsére nem volt nagy csúszás, így viszonylag jó időben végeztünk és David is visszaért a főnökkel való egyeztetésről. Amint kikapcsolt a kamera, már pakolta is ki a pultból a sütiket, én pedig készségesen segédkeztem neki, s mire mindenki összepakolta a cuccait már az összes finomság dobozokban pihent. Mivel holnap úgy sem adhatjuk már el ezeket, így felsőbb utasítás miatt egyenesen jönnek a sütik a partira.
A már mindenki összecuccolt, tekintetemmel szöszke modellsrácot keresem, és nemsokára sikerül is megtalálni.
-Ha áll még az ajánlat- fúrom kék íriszeim tekintetébe -Akkor merre és mikor?- kérdezem egy röpke mosoly kíséretében, megadva neki a visszatáncolás lehetőségét, bár én szívesen folytatnám kötetlenül az estét.

"I hope each day to have done 10 seconds of good work that they can use..."
| Biff Lombardo | Carlo's Bakery | [You must be registered and logged in to see this link.] |

[/quote]

Az európai lányokban mindig van valami... nem is tudom, hogy micsoda pontosan, de mintha felettünk járnának egy kicsit. És néha a világ felett is. Nem Emily, mert ő azért két lábbal áll a földön, úgy látom.
- Én nagyon szeretem a tengert, biztos nem hagyom ki, ha elvetődöm arrafelé. De kösz a tanácsot, Párizsban szándékosan el fogok tévedni. Te szoktál hazajárni?
Azért ez nem egy kis vonatozás, hanem komoly repülőút és sok kérdést felvet, miért jött ilyen messze a családtól. Bratyó Berlinben, szülők Franciaországban vagy nem tudom, hogy ott élnek-e, egyáltalán élnek-e, de én tutira hazavágynék időnként. A fatert is meg szoktam látoganti, akármennyire szeretem Vegas-t. Hirtelen arra gondolok, hogy ha mennék a borok és sajtok országába, akkor Emily-t szívesen tudnám az oldalamon. Hjaj, de hát most ismertem meg. Hová szaladok már megint? Lizzel már megszívtam egyszer és azóta óvatos vagyok... Pedig nem feltétlenül kéne, mindenki ezt mondja. Ez a lány olyan aranyos és benne is megvan az érdeklődés.
- Hát igen, nem találkozhattam volna egy olaszul köszöngető cukrásszal, ha lelépek - mondom neki a viszonzott bókot bele abba a két csillámlóan szépséges szemébe.
- Nem érdemes nemet mondanod - kacsintok rá egy cinkos grimasszal.
Nagyon szeretném, ha eljönne, mert már most érzem, hogy kevés ez a 10 perc. Ő többet érdemel és én is belőle. Megvan benne az a plusz, ami miatt nem csak valami kósza kalandnak látom. A figyelmeztető jelzés ott villog a fejemben, hogy egyszer már megütöttem a bokámat, nem kéne megint. De hát örökké nem lehet az akasztófa tövében lebzselni, ki kell mozdulni az önsajnálatból. De ha megint megbánom...

- Hogyne állna még? Mi még két utcával arrébb forgatunk egy jó 3 órát, most mondták. Full extrás műszak... Ha még jó az este 9, akkor a Dillnger's-ben várlak szeretettel. Telószámot cserélhetünk, hogy ha bármi van, jelezzük egymásnak? - mosolygok rá egy mennyeit.
Lenne mit jeleznem neki és ha késik, ő is szólhatna, hogy ne aggódjak. Olyan nagy csalódás lenne, ha nem jönne! Tűkön ülnék egész este, pedig a stáb tényleg jó arcokból áll, nem hagynának unatkozni. Ha benne van, én bepötyögöm a telóba a számát és meg is csörgetem, elmenthet. És aztán még lesz egy kevés szabadtéri jelenet. Sose hittem volna, hogy másfél percet órákig kell felvenni, de amióta ebben dolgozom, tudom, hogy így van. Aztán holnap szabad nap, ezért rúgunk ki a hámból. Remélem, Emily-re se parancsol rá se a főnöke, se a házinéni vagy akárki, hogy maradjon. Van vajon barátja? Szerintem nincs. Remélem, nincs...

A tanácsot megfogadom, azt hiszem, feltéve, hogy nem felejtem el, mire eljutok egy francia nyaralásig. Idén már nem fér bele, legfeljebb pár napra, de nem akarok kapkodni. "Majd egyszer?" Ó, ez nagyon jól hangzik! Azokba a szépséges szemekbe nézve nekem kifejtheti a komplett relativitáselméletet is, azt se fogom unni.
- Tervezni jó - kacsintok rá és vigyorgok egy lelkesítőt. - Majd egyszer én is elmesélem, a fater miért költözött vissza. Mondjuk nekem könnyebb dolgom van egy kis buszozással államokon belül, úgyhogy hazajárok időnként.
Az idő már sürget minket, pedig érzem a kémiát. Szépeket mondunk és hallunk a másiktól, ezt folytatni kell. A munka rovására nem mehet, különben lecsúsznék a legjobb megbízásokról és mennem kellene krumplit pucolni. Azt nem szeretném. Lehet, hogy kényes vagyok, de nem akarok olyannal foglalkozni, inkább megbecsülöm, ami most van.
- Kösz, neked is! Kitartást a...a... - mit is csinál ő itt pontosan? - A sütikhez! - nyögöm ki a jokerválaszt.

A telefonomra vagy 20-szor ránéztem ebben a fél órában, sőt már előtte is. Sok lány szédíti ígéretekkel a pasikat, aztán gyorsan küldenek egy sms-t, ha megijednek és annyi. Semmi személyes kontaktus, csak egy üzenet. Én is megtettem már lányokkal és nem vagyok büszke rá. Akkor jó ötletnek tűnt. Merre lehet? Egyébként itt van a bolti forgatásról a stáb fele, az összes sminkeslány, a ruhások, 1 kellékes meg 2 operatőr meg még néhányan, akiket nem is tudok pontosan, hogy kik. Már a 3. kört kérik, az operatőrök csak gyümölcsleveznek, mert vezetnek, a többieknél koktél, sör, bor, sőt az egyik sminkes már tequila-t is kért magának. Sarah nagyon aranyos leányzó és annyira kacsintgat, hogy nem tudom nem észre venni. Eleve mellém ült le, velem beszélgetett, mikor nem kérdezték éppen. Én is kértem egyet és pont a szertartásos módszerrel hajtjuk fel, citromozott csukló megsózva, húzóra megisszuk a lét és utána kiharapjuk a savanyút a héjából, mikor a szemem sarkából meglátom Emily-t. Kis fintor ül az arcomon a citromtól, mikor nagyban lóbálom a kezemet és kiabálok:
- Helló! Itt vagyunk!
A Dillinger's amúgy egy kisebb szórakozóhely, talán 100 ember ha befér. Kellemes, de pörgős elektronikus zene szól, amire a szomszéd terem félhomályos smaragdfényeiben lehet is táncolni. Most még kint vagyunk az asztaloknál, de a lábamban van a boogie. Remélem, Emily is így jött. Felállok és elé megyek, mert ki akarom kerülni a szerencsétlenkedést, hogy nincs hely.
- Szia! Már aggódtam, hogy nem jössz. Nagyon örülök neked! - fogadom és egy puszit is lenyomok neki.
Ezt már halkabban teszem hozzá:
- Szóltam, hogy jössz és tényleg senkit nem zavart, legfeljebb ezt a csajt, akivel ittam itt, de hát... Vele csak ittam, ennyi.
Tök jó, hogy már magyarázkodással kezdem. Zavarban vagyok egy kicsit, nem is tudom, miért. Új arc, szimpatikus és azok előtt bulizok vele, akikkel már egy ideje ismerjük egymást. Ez a terv és kicsit aggaszt, hogy mi lesz ebből, hol rontom el. Mondjuk ott, hogy ezen aggódom.
- Mit innál? - kérdezem, mikor odaterelem az asztal másik végéhez, ahol még lesz helyünk.
Sarah arcán látom a csalódottságot. Nagyon nézeget, rám bosszúsan, Emily-re vizsgálódó irigységgel. Nem baj, már jön a pincér és kikérhetjük a mi körünket. Csak mi ketten. El tudunk különülni. Buli, buli, de tudják a többiek, mikor illik távol maradni.

Felhúzom a szemöldökmet és bevetem a legbugyilecsurgatóbb, már-már Elvis Presley-s mosolyomat. Világos, hogy én magyaráztam félre, most arcjátékkal próbálom elhitetni a hihetetlent.
- Hogy mi van köztünk? Különbség, jó nagy. Isabelle őszinte sajnálatára - mutatok hátrafelé hüvelykujjal, mintha stoppolnék.
Nem direkt szédítettem, csak ha már megszólított, beszélgettem vele. Mondtam, hogy jön a cukrászlány, nem zavarta. Amúgy meg lehet, hogy a jövőben még ez a csaj is sorra kerül. Nem kell leragadni két szép szem miatt rögtön. Pedig két olyan szem, hogy ritkán látni ilyen párost!
- Van ilyen kókuszos koktél, amit ott isznak, szerintem jó illata van!
A fejemmel intek egy másik sminke lány felé, akit az egyik operatőr fűz éppen. Egy világoskék ital áll előtte a jellegzetes pohárban szívószállal, meg pár színes cuccal. Meggy vagy cseresznye, attól van olyan jó illata.
- Ott civilben alakítottam a még helyesebb cukrászfiút. Kocsikáztunk és ki kellett kacsintani a napszemcsi mögül - mondom nevetve
Ez így mókásan hangzik 3 órás melónak, de tényleg ezzel szöszöltünk! Ilyen ez a filmes szakma... A csaj szavai amúgy jól esnek és megint megerősíti, hogy nem hiába jött el.
- És neked még sok vendégre kellett nézned a tengerkék lélektükreiddel?
Bele is lesek egy pillanatra azokba a szemekbe, amikben órákat tudnék eltölteni. Hogy lehet ilyen szemekkel születni? Valami fantasztikus! Csak pillanatokra akartam nézni, de egyszerűen ott ragadok. Már alig figyelek a szavaira, mert leköt a nézése. Mi? Hogy összebalhéztak a sráccal? Á, látom, ő is talált magának valót. Eredményes volt a mai forgatás.
- És ő unta meg hamarabb? - kérdezem egy kaján vigyorral.
David valamivel előbb jött. Lehet, hogy elmenekült a hiszti elől? Vagy csak leszarta, mit akar Emily és ott hagyta. Nem ismerem a viszonyukat, se a srácot, a lányt is csak felszínesen. Ebből semmilyen következtetést nem vonok le. Inkább kikérem a koktélt, ha jó lesz Emily-nek.
- És egyébként mivel szoktad tölteni az estéidet? Vagy kivel, ha van kivel?

Ennek a lánynak mindig motoszkál valami a mosolyában, valami, ami sokkal több puszta vidámságnál. Olyan okosan tud mosolyogni, mintha mindig járna még plusz 2 dolog a fejében. Vajon mi járhat ott?
- Ez nem jár ám mindenkinek! - mondom megtetézve a mosolyt és belekuncogva egy kicsit.
Isabelle aranyos és tök jól elvoltunk, de nem hozta ki belőlem ezt. Másnak tartogattam... A két szép kékség tulajdonosának.
Kikérem neki a kókuszos koktélt és magamnak egy tonic-ot. Majd fogok még piálni is, de most egy kis élénkítő kell inkább és arra ez tökéletes.
- Tudod, a reklámokba sablonok kellenek. De azért nem merül ki ennyiben a tudományom. Elhiszed?
A kérdésemnek van egy olyan éle, hogy ha nem hiszi, járjon utána, próbálja ki. Nem tudom eldönteni, mit akart az előzővel, szerintem csak húzza az agyamat, hogy mennyit bírok és hogy képes vagyok-e felül maradni. Ha nem örökké játszuk ezt, akkor igen, szívesen bizonygatom, hogy nem terít két vállra így. Ki kell ismernünk egymást és ezt a fajta ismerkedést csípik a nők. Meg én is az ilyen csajokat.
- Aha. Hát nem akarok a háta mögött beszélni róla mindenfélét, főleg mivel nem is ismerem, de úgy látom, ő is éppen azt csinálja, amit te.
A szám szélén megint ott játszik a kaján vigyor. Nem, nem hiszem, hogy a srác belátta Emily igazát. Van az a pont, amikor megunjuk a további vitát, mert úgy látjuk, nincs értelme falra hányni a borsót. Lizzel is voltak ilyenek, mikor kötötte az ebet a karóhoz és én meg mondtam, hogy "Jó", de egyáltalán nem úgy gondoltam. David pedig pont úgy bulizik, ahogy Emily, ismerkedik, szóval ne legyen egy szava se!
- Ahhoz még fiatalok is vagyunk - bólogatok nagy okosan és koccintásra emelem a poharamat.
- Az édes nyugtalanságra!
A tószt után kortyolok egyet, hagyom, hogy a pezsgés feldobjon. Nyugalom. Liz oldalán a biztonság nyugalma megvolt, de azért izgalmakat is akartam. Ő is, ezért hagyott ott egy igazi rosszfiúért. Én se leszek angyal, a betlehemi előadások kis puttója. Az kell a lányoknak, hogy néha bevaduljunk. Nekem meg... Néha nem is tudom, mi kell nekem.
- Nyugi, nekem se kell az olyan nyugi, csak majd amikor nagypapa leszek... Egyébként egy csúnya szakításon vagyok túl, kidobtak egy agresszív dílerért. Nem sikerült elintézni, hogy a fickó hűvösre kerüljön, pedig bőven van rendőr a családban. Én is annak készültem, de máshogy alakult. Na és neked volt valakid, akit Európában hagytál?
Lehet, hogy a kanja epedve várja vagy akár utána jön. Túl nagy balhét azét nem szeretnék, bár izgalmas egy ilyen kaland is. Meg érdekel, hogy ki nézhette ezeket a szép szemeket esténként közelről. Nagyon közelről. Én is közelebb csusszanok a székkel egy kicsit és bűbájosan mosolyogva hallgatom, ha válaszol.

A kérdésre az a válaszom, hogy belesimítok a hajába, megcirógatom kicsit. A hajáról a szemébe nézek, aztán a fülére, arra a helyes kis cimpára téved a tekintetem és megint vissza a szemébe csillogó mosollyal. Ez járt még. Így az elején.
- Be bizony! - válaszolom és nyomatékosítóan bólogatok, teljes meggyőződést sugalló mosollyal, felrántott szemöldökkel.
Nem bánom, hogy nem megyünk bele a pletyibe mélyen. Összevesznénk, annak nincs értelme. Lehet, hogy én is a srác álláspontját érteném meg. Beszélje ki a barátnőivel, az a normális és...őket jobban is érdekli szerintem. Engem csak felületesen. Emily érdekel inkább, nem a munkatársai.
- Tündéri cukrászmester? - húzom fel a szemöldökmet.
A bratyó oké, már említette is, de ez. Mi a fene? Féltékeny lennék? Már most? Irigylem a mestertől a tündéri jelzőt. Nem esik jól, hogy előttem fényez más pasikat. Ez ilyen férfiúi büszkeség. Meg kell küzdenem a figyelméért. Aha.
- Az korai választás volt. Talán még az eljegyzés is, nem?
Nem kérdezem, hány éves. Nem illik és nem is fontos. Babaarca van, sima, mint egy... Nem is tudom, mihez hasonlítsam, de nagyon szép. És a szemei! Lefogadom, hogy 50 év múlva is így fognak ragyogni. A történetből nekem tényleg az jön le, hogy elhamarkodták azt a meggyűrűzést. A srác dobbantott, biztos nem volt szép és nem is tudom komolyan venni. Emily pont úgy mesélte, hogy ne vegyem komolyan a gyereket.
- Egyébként? - kérdezek vissza már a bevezetőnél egy cinkosra húzott szemöldökkel és kaján mosollyal.
Érzem, hogy most valami kis női trükk jön. Csábítás, szórakozás. Ért hozzá, látni.
- Háhá, ismerek egy ilyen sztorit.
Elnézem az arcát, mikor a szívószálért nyúl. Aztán a kezét, azt az ügyes kis kacsót, ami már annyi díszt megcsinált a sütikre. És ki tudja, milyen finomságokra képes még... Elmosolyodom, lenézek a poharamra, aztán vissza a két kék ragyogó szemecskébe.
- Az a vége, hogy együtt vesznek egy jegyet a csalódásnak, csak odaútra a világ végére és elbúcsúznak tőle.
Pontosan ezt szeretném. Nem veszek rá mérget, hogy sikerülni is fog. Mindketten csalódtunk már, jó nagyot, olyat, hogy a fal adta a másikat és nem akarunk kapkodni. Parti van, buli van, jól érezzük magunkat, de semmit kötöttség. Az majd jön, ha adja magát. A lejátszó vált és az egyik kedvenc [You must be registered and logged in to see this link.]nyomja. A stábból már jópáran ropják a tánctéren és persze más vendégek is pörögnek.
- Szabad egy táncra, hölgyem?
Kicsit a régi korokat idézve megfogom a kezét és úgy hívom a parkettre. Közben pedig az ég színeiben játszó íriszekbe bámulok sóvárgó mosollyal.

Úgy látom, Emily is elég jól ki tudja fejezni, hogy nőből van. Élvezi a kis érintéseket, amiket én is nagyon szeretek. Ezek vezetnek a mélyebb dolgokhoz, a nagyobb, erősebb együttléthez és már magamat is feltüzelem, ahogy hozzá érek. Milyen selymes a bőre és lágy, mint a vajkrémek, amiket keneget! Vibrál közöttünk valami. Vezessük el valamerre, hogy jó vége legyen!
És akkor előáll egy istenített mesterrel... Na, ez kész ünneprontás. Vagy csak ki akarja ugrasztani a nyulat bokorból. Nem nyúl, hanem harcra kész törzsvezér ugrik elő onnan, aki küzdelmet akar vívni egy asszonyért. Miért is teszem ezt? Büszkeségből. Ma ismertem meg, de ha már ennyire előre haladtunk, akkor nem szeretnék mással osztozni az úton. A szemöldökeim szaladnak, szaladgálnak és a gyanús mellett már rosszallás is keveredik beléjük, mire a végén kiböki a csattanót. Megkönnyebbült nevetést hallatok és a combomra csapok.
- Te aztán tudod fokozni az izgalmakat!
Olyan értelemben is, hogy minél nehezebb megszerezni, annál inkább vágyom rá és az előadás is klassz volt. Tiszta stand-up, olyan kis nőies, rafinált.
- A cukrászatnál sokkal többet is tudhatsz, ha egy igazi madame tanítgatott.
Nem olyan madame, aminek a bordélyok vezetőit hívják. Ne a műveltség a fő jellemvonásom, de azt tudom, hogy ez úrihölgyet jelentett eredetileg és fogalmam sincs, hogy lett belőle főkurva. Emily-ben van is valami tartás, nem nemesség mert lazább, de büszke magára. Egyre jobban tetszik nekem és azt hiszem, én is neki.
- Azta micsoda pukedli! - dícsérem meg a produkciót.
Nem semmi, tényleg tanult úri fogásokat. Eljátszom a gondolattal, hogy egy ilyen nővel az oldalamon hogy érezném magam... A fellegekben! De meg tudnám tartani? Az előző után még nem gyógyultak be az égési sérüléseim, úgy megperzselte a szívemet. Nem baj, fiatal vagyok, történjen, ami jön, nem lehet mindig gátakat építeni. Abból csak börtön lesz.
Már a ritmusra lépkedve rázom magam, amíg karöltve haladunk a tánctérre. Két méter és ott is vagyunk. Villódzó fények kék-sárga villámai cikáznak és felpörgetik az egyébként is hangulatos zenét. Tekerem a törzsemet is, nem csak kalimpálok, mint a béna elsődiszkósok szoktak. Régóta járok ilyen helyekre és megfigyeltem, miket mozognak a legsikeresebb hódítók. Pont úgy nyomom én is, vagányan, minden porcikámat megmozgatva és közben terelgetem Emily mozdulatait is. Az enyéim maguk után hívják az ő lépéseit. Figyelek rá, nem csak magamban rázok. A szemeibe pedig egyfolytában mosolygok, kivéve néhány jól irányzott fejdobálást oldalra. Most a táncé a szerep, a pörgésé, mígnem beraknak egy [You must be registered and logged in to see this link.]. Odalépek a lányhoz és belekarolok a derekába.
- A gazdag ember táncol kinccsel a kezében. Nem szomjas még a kicsi kincs?
Az üdítőket letettem a fal mellé a kis peremre, ahol ezek szoktak sorakozni. Megvárom, ha akar egy kis kortyot és én is iszom akkor. Utána pedig Emily-vel összekapaszkodhatunk egy lassúzásra, ami most több a megszokottnál. Nem tudom, miért. Ezt érzem valahol mélyen, belül és eltűnik közben a stáb, a többi bulizó a lelki szemeim elől. Csak mi ketten vagyunk.