Drága jó nagyanyám már megint mibe szervezett!
Folyton meglepődök rajta, milyen lelkesen veti bele magát szerelem-keresősdibe. Én már egy ideje nem is merek neki szólni. Ha jól emlékszem, még múltkor felvetettem az öreglánynak, jó lenne, ha vége lenne ennek az egész mizériának. Mire ő megbüntetett! Jó, hogy nem állított sarokba. Bár amennyire karakán nő, elképzelhető lett volna, hogy azt a délutánt a sarokban töltöm bús magamban.
Nem arról van szó, hogy én bánnám. Nem, élvezem a női társaságot, ha magam keresem és nem rám kényszerítik. Elegem van a hirtelen női érintésekből, akik úgy osonnak be a szobámba, mint valami hangtalan madarak, akik azt hiszik, hízelgéssel és megfelelő mennyiségű duruzsolással elérik nálam a céljukat.
Most is egy hatásos átverést élhetek át.
Lehet, hogy eljött az az idő, mikor nagyanyám mellé találni kéne egy társat. Vele le tudná vezetni a feleslegesen felgyülemlett feszültséget és nem maradna rám ideje. Mert én, Trent Garett Gomer, kliens lettem, aminek nem örülök. Én nem szeretek kurvákhoz járni, sőt azért sem rajongok, ha ők jönnek hozzám. Ez pusztán csak a nagyanyám elképzelése, ha nincs állandó barátnőm, akkor fordulni kell bizonyos hölgyekhez megfelelő szolgáltatásért. Komolyan, mintha valami unatkozó világfi lennék...
- Minő meglepetés...- jegyzem homlokráncolás közepette.
Abba a hiszembe ültem be a taxiba, hogy az egyenesen egy újdonsült szponzoromhoz visz. Legalábbis nagyanyám ezt állította. Kezdtek kételkedni Mrs. George létezésébe.
Napszemüvegemet megigazítom, és teszek pár határozottan tűnő lépést. Azt ajtót nem csukom be, majd a nő úgyis becsapja, ha akarja.
- Akkor gondolom, te nem Mrs. George vagy- morgom. Átkozott vénlány, megint bedőltem neki!
Ha hazamegyek, alaposan el fogok vele ismét beszélgetni, mit szabad és mit nem. Ez már a sokadik húzása, és érzem, egyre rosszabb lesz. Mi lenne, ha én is benevezném egy-egy pásztorórára? Tetszene neki? Biztos, felháborodna.
Igazán leülnék már valahova, a legjobb egy kanapé lenne. Ha jól sejtem itt van úgyis ágy, mert biztos, hogy nem egy konferenciateremben vagyok.
- Elég rossz a szemem, merre van az ágy?- morranok a nőre.- Le akarok ülni, aztán beszéljük meg a pénzt.
Gondolom, még nem fizette ki senki. Amint odaadom neki a pénzt, megkérem, hívjon nekem egy taxit. Otthon pedig ellátom az öreglány baját. Csak kerüljön a kezem közé...

Ez a nő nemhogy nem Mrs. George, hanem váltig állítom, nem töltötte be a huszonegyet. Egészen biztos, hogy nem nagykorú. A hangja alapján olyan tizenhét évesnek tippelem. Mindig megdöbbenek, a prostituáltak egyre fiatalabbak. Nagyanyám rendre megtalálja őket. Nem leszek én liliomtipró. az istenért!
- Köszönöm- elbotorkálok nagyjából két méter. Az ágy ott van, ahol a lány mondja. Elgondolkozva leülök, mégis mit csináljak?
Induláskor a régi izgatottság tört rám, mikor lehetséges szponzorral találkoztam. Felcsillant a remény, nem felejtettek el az emberek. Még mindig van rám igény. Akár még vissza is térhetek a ringbe, akár újra élhetem a csillogást és a sikert. Akár lehet belőlem újra valaki. Erre kiderül, hogy az egész egy átverés, nagyanyám újabb trükkje.
- Nem?- ráncolom a homlokom. Hogyan érti, hogy nem foglalkozik férfiakkal? Mégis milyen prostituált nem foglalkozik férfiakkal? Majd leesik...
- Ja, hogy...- mondom értelmesen, még a mondatot sem fejezem be.
Ennek ellenére is ki kellene fizetnem, ha már rám áldozta az idejét. Nem tisztességes ez vele szemben. A zsebemből előhúzom a bőrtárcámat és találomra a lány felé nyújtok pár bankjegyet. Fogalmam sincs, mennyit adtam neki. Nem szoktam papírpénzzel fizetni mióta megvakultam.
- De én mégiscsak ki szeretnélek fizetni- fogalmazok kissé talán nyersen.
Aztán eszembe jut, hogy ő talán csak egy ártatlan lány. Akinek fogalma sem lehet a Las Vegas-i élet nehézségével. Így megpróbálok egy kellemes hangszínt megütni, nehogy megrémüljön. Bár, ahogy hallom szerencsétlen már most félhet.
- Bocsáss meg egy pillanatra!- hívom fel a nagyanyámat.
Kapkodva és dühösen megmondom neki, lebukott és rájöttem, mit tervelt ki már megint. Valamint kérem, adja meg a pontos címet. Mivel mikor beültetett a taxiba, nem mondta meg, hova kell mennem. Viszont a kérésem után csak a sípoló hangot hallom.
- Lerakta!- morgom, és újratárcsázom. Azonban a hangposta hangja vár rám, majd ugyanez történik másodszorra és harmadszorra is. Megunva dobom el a mobiltelefon, ami az ágyon landol.
- Megmondanád, hol is vagyunk?- fordulok oda, ahonnan az előbb még a lány válaszolt.

Magára parancsol, hogy ne remegjen már úgy, mint egy nyárfa levél, hiába férfi az előtte álló hapsi, még nem akarta felpofozni, sőt ahogy tűnik ő is ugyan úgy át lett ejtve mint a lány, ő is tévedés áldozatává vált, csak éppen őt a nagymamája verte át. Ami kicsit mulatságos, a gondolatra, hogy valakit a nagyanyja küldjön prostihoz valóban vicces. Lágy mosoly költözik az arcára, amit ugye nem láthat, mert nyilván a fickó vak, a testtartásából és mindenből arra enged következtetni. Azonnal meg is sajnálja, de a helyzettel igazából nem tud mit kezdeni, vagy nem tudja mit kellene tulajdonképpen tennie, hogyan kellene állnia, zavarban van.
-Szívesen,- motyogja. Tényleg nem tudja hogyan viselkedjék egy vak közelében, mi az amit szabad mondani és mi az amit nem. Mi az ami bánthatja, esetleg nyíltan kerülje a témát, mert az számára is zavaró? Bár a helyzetet elnézve jelen pillanatban mindkettejüknek van nagyobb gondja is annál, mint például mondjuk ez, hogy mit tegyenek, és hogyan fordulhatott elő, hogy egy férfi klienset kapott? Történetesen igazából ő lenne az első kliense, se férfivel, se nővel nem volt eddig és azt sem tudja mit kellene tennie, ha nő várta volna se.
-Nem…- ismétli szem forgatva a választ, látszik rajta, hogy nem igazán érti, hogy tulajdonképpen mit is mondott vagy hogyan is értette azt amit mondott. Majd az igen csak jóképű arcára lassan ki ül a megvilágosodás, amikor az embernek leesik a tantusz, hogy tulajdonképpen miről is van szó. És igen, az övére is kiül a megrökönyödés, mint aki még most sem biztos abban, hogy jól értette azt amit értett vagy hallott.
-Igen, így van…- fejezi be helyette a mondatot, jobb ha abba a hitbe ringatja a férfit, hogy ő leszbikus. Jobb, mintha tudomására jutna, hogy retteg a férfiaktól, nem bír megmaradni huzamosabb ideig egyiknek a közelében sem, kivéve az édesapjáéban, ő az egyetlen hímnemű akit tényleg nem fog el a rettegés látványától. Igen, jobb ha abban a hitben él ő is és mások is.
-Nem,- vágja rá határozottan, az elmúlt percekben csak nemleges választ adni neki, vagy két szónál többre nem futja,- rendes magától, de nem szükséges, kérem tegye el a pénzét.- mondja egy kicsit visszafogottabban és halkabban. Hát ez a fickó biztos nem ismeri az anyját, de ha mutatna is neki fényképét, még csak azt sem tudná megmondani, hogy látta-e valaha, mert hogy vak. Ezt a pechet.
Felvont szemöldökkel nézi végig a jelenetet ahogy felhívja a nagyanyját aki szó szerint lerázza, tényleg aranyos és vicces nagyanyja lehet, bárcsak élne az övé is, vagy legalább normális anyja lenne.
-Kedves nagyanyja lehet,- próbál mosolyogni, nem mintha láthatná vagy valami, elmondja neki a címet, majd nem tudja mitévő legyen tényleg.- Izé… szeretne inni valamit?

Érdeklődve hallgatom, ahogy két szónál többet mond. Vajon mitől lehet ennyire megszeppenve? Egy kezdő prostituált lenne, akit most dobtak bele a mély vízbe? Annál inkább ki kell fizetnem, most, hogy tisztázódott a félreértés.
- Nem baj, én ezt azért itt hagyom- lebegtetem meg a papírpénzt és az ágyra teszem, majd előveszek még pár darabot és a többi mellé teszem.
- Vegyed el, ha majd nem látom- jegyzem fanyarul mosolyogva. Trent, te mókamester!
- Köszönöm- már hívom is a taxitársaságot a cím megadása után, minél előbb haza akarok érni.
Elegem van az állandó rettegésből és bizonytalanságból. Valamint otthon vár egy önelégült nőszemély, aki alapos megrovásban fog részesülni. Mekkorát fog majd nézni, mikor közlöm vele, nem sikerült az újabb pártalálási próbálkozása, ugyanis a választott hölgy nem preferálja a férfiakat. Amúgy sem értem, hogyan képzeli, hogy majd pont a prostituáltak közül fogok magamnak párt választani. Bár az elmúlt időszakban nem találkoztam más nőkkel...
- Hogy érti, hogy nincs szabad kocsijuk?- szorítom meg jobban a mobiltelefonomat.- Nem, nem vagyok retardált. Igen, sürgős lenne. Nem, nem tudok várni!
A szabad kezemmel feszülten masszírozom a halántékomat. Nem hiszem el! A legszerencsétlenebb diszpécsert sikerült kifognom egész Las Vegasban. Ha rajta múlna, itt aszalódnék meg. Végül hosszas civódást követően kompromisszumra jutunk; várok egy órát és egy másik utashoz csatlakozok majd a taxiban.
- Viszhall!- sóhajtok és a zsebembe csúsztatom a telefont.
Vajon tényleg kiérkeznek egy óra múlva vagy becsapott a diszpécser? Esetleg nem egy órát kell várnom, hanem többet?
- Mi? Hm, hát nem mondanám- jegyzem meg szórakozottan. Ha észnél lennék, alaposan kivesézném nagyanyám összes félresikerült próbálkozását. Éltetném a soha el nem múló optimizmusát és szidnám azt, aki feltalálta a bordélyház és a prostituáltság fogalmát.
- Egy üveg whisky most jól esne- felelem.- Hogy aztán azzal verjem fejbe magamat. Nehogy komolyan vedd! Nem kérek semmit.
Minden napra jut valami izgalom, nem bírom ezt a sok felhajtást. Elfáradtan dőlök el az ágyon. Hallom, ahogyan a papírpénzek zizegnek alattam.
- Mondtam, hogy vedd el a pénzt- mormogom. Kiszedem őket magam alól és a földre hajítom őket. Most már igazán elrakhatná.
Hagyat fekszem, kezeimet a fejemet alatt kulcsolom, mintha a plafont bámulnám.
- Tudod, én ma úgy jöttem ide, hogy egy új szerződést fogok aláírni. Állítólag egy Mrs. George nevű nő szeretett volna a szponzorom lenni. De az egészet csak a nagyanyám találta ki. Hát nem elképesztő? Rettentően lealacsonyító ez a helyzet, nem?- lehunyom a szemem, vagy már lehunytam?
Nehéz megállapítanom.
- Elnézést, hogy elrontottam a napodat- motyogom álmosan. Nem, nem fogok én itt bealudni. Lassan feltornázom magam ülőhelyzetbe.- Talán egy pohár víz mégiscsak kellene.

Próbálom kezeim remegését elrejteni, nem mintha láthatná, ugyan is szerencsétlen fickó vak. Próbálom legyőzni a férfiak iránti ellenszenvem és emlékeztetni magam arra a csöppet sem elhanyagolható tényre, miszerint vakon aligha tudna bántani, könnyedén elszaladhatnék, ha a helyzet úgy adódna. De akkor is képtelen vagyok kiverni a fejemből a pillanatot amikor nevelő apám felpofozott, ahogyan majdnem megfojtott, a szerencsén múlt, hogy itt vagyok. Aztán apámhoz kerültem és habár ő egy nagyon rendes fickó, szeretem, azt hiszem, és igazából ő az akinek az érintésétől nem rázkódom össze, akivel nyugodtan tudok egy légtérben lenni, és nem szorulok rá erre, mégis meg kell keresnem az anyámat, tudnom kell, hogy miért tette ezt, hogy miért fontosabb neki egy férfi aki kihasználja, csalja, veri és elnézi, hogy ki álljon az utcasarokra, mint a tulajdon lánya? Hogy miért hagyta el az egyébként jó hírnévnek örvendő orvos apámat egy ilyen seggfejért a szemébe akarok nézni, látni, hogy milyen érzelmeket pillanthatok meg bennük, van egyáltalán szíve, vagy az évek múltával csak megkeményedett, és az a férfi mit tud adni anyámnak amit az apám nem? Mert a keserűségen és a csalódáson kívül nem hiszem hogy bármi mást, mégis hogyan szeretheti őt, hogyan hagyhatja, hogy kihasználja?
-nekem mindegy, a maga pénze..- jelentem ki halkan, mit nem ért azon, hogy nem kell az a pénz, most komolyan? Viccét hallva lágy mosoly költözik az arcomra, bár ő ezt nyilván nem láthatja, mókamesternek tartja magát, mármint amúgy ez jó dolog, hogy ilyen keserű dolgok mellett is megmaradt a humora, sok emberből már ki veszett volna. Mondjuk én nem tudom, hogy mit tettem volna ha megvakulnék, azért ez elég durva dolog lehet. Nem mintha nekem sem lenne semmi problémám, nekem a lelkem sérült, a lelki sérülés ezerszer rosszabb, mint a testi, nem tudom, hogy valaha meggyógyulok-e, vagy egyáltalán fogok-e tudni úgy egy férfire pillantani, hogy ne féljek tőle, hogy ne motoszkáljon a fejemben az a piszkos gondolat, hogy bántani fog…
Csöndbe figyelem a hotelszoba berendezését míg ő lebonyolítja a hívását a taxi társasággal, vagyis nevezném inkább veszekedésnek mint normális telefonbeszélgetésnek. Nem nagyon akarok figyelni oda, nem illendő mások telefonbeszélgetéseit kihallgatni.
Már éppen ugranék is amikor közli, hogy csak viccelt, morgott valamit a bajszom alatt, nem is tudom honnan van ennek a fickónak ennyi humor a tarsolyában azok után, hogy meg kellene, hogy keseredjen, nem?
-Én megmondtam, hogy nem kell, ha nem rakja el akkor a szobalány boldog lesz,- felelem neki én is mérgesen, még mindig a szoba közepén toporogva, majd figyelem ahogy eldől a kényelmes és hatalmasnak tűnő ágyon.
-Létezik ennél sokkal rosszabb sors is…- jegyzem meg halkan, nem is tudom, hogy hallja-e egyáltalán amit mondok vagy nem, amikor megszólal, hogy kér egy pohár vizet, akkor egy üres pohárba töltök a csapból, majd hozzá sétálok és anélkül, hogy alig érnék ujjaihoz remegve nyújtom át neki, de sajnos kiborul valószínűleg rá.
-jajj istenem, ne haragudjon, kérem… elnézést,- lehelem halkan ahogy nézem hogyan issza be pólója a vizet.