...azok az őrült évek...

"Vegas, te szenvedéllyel teli." Így jellemezte néhány írásában a várost, ahova nyolc éve letelepedett. Szerencsét próbálni? Talán. A kalandvágy a legfőbb mozgatórugója húszas éveinek és annak, hogy a bátyjával menjen bárminemű hezitálás nélkül Vegasba a kontinens másik feléről.
Lehetőségek tárháza bontakozott ki Clyde előtt, azt sem tudta sokáig mihez kapjon mohón. A rengeteg szórakozási lehetőséghez, a tiltott cuccokhoz, a dorbézoláshoz, a pörgéshez. A vegasi élet megrészegítette. Boston ehhez képest alvó város. Az újszerű világ, a fények, a tündöklés, a pörgés őt is magába szippantotta. Clyde sosem tudta igazán mit kezdjen magával az életben. Itt csak sodorta az ár. Mindig volt valahogy, munkák csak akadtak a kezére. Nappal aludt, éjjel élt és kezdte teljesen megszokni ezt az életvitelt. "Úgy vágyom ezt, mint a napokig sivatagban bolyongó egy korty vizet."
Óh, és azok a nők. A tíz ujjára is szerezhetett, ha akart. Clyde sosem bírt hosszabb ideig megmaradni egy nő mellett sem. Akadtak próbálkozások, aminek a vége az lett, hogy az egyik fél megbántódott. Komolytalan bohóc volt. "A nők olyan bonyolultak, mindig azt szeretnék tőlem, amit nem tudok megadni nekik. Nem bírom a láncokat és az elvárást, hogy ilyen vagy olyan legyek. Szeressenek magamért." Megfordult már a fejében, hogy talán rossz ajtónál kopogtat.

... a vidéki kölyök magához eszmél...

Minden újdonság ideig, óráig tart mondani szokás. Egy idő után már megszokott, hogy a világ egyik legmegszokottabb városában élsz, ahol gyakorlatilag minden megtörténik. Még Velencébe is eljuthatsz, lehetsz híresség, lehetsz egy lecsúszott drogos, vagy akár Jézus Krisztus szupersztár is. A végtelen buli meg nem is olyan szórakoztató, mint amilyennek hirdeti magát. "Egyszer mindent meg lehet unni." A realitás talaján magához térő srác gondolkodóba esik. Merre kellene vajon menni? Nem akar a végtelenségig a bátyja nyakán élni és az a sok előkövetelmény... De nem válogat. Munkát keres és beáll a nappal ébren levők sorába. Buli csak akkor jöhet szóba, ha megengedheti magának. Persze a katonás elképzelés sosem teljesül. Volt már, hogy elfeledkezett bemenni a munkahelyére. Vagy besokallt a főnökétől és hozzá vágta a monitort. Számtalan opciót el tudna sorolni, néhány miatt még le is zárták olykor órákra a fogdában, amíg nem jöttek érte. A hülyeség határtalan, nála pedig mindent a köbön kell venni. Azért mindig van valahogy...

... a peremen...

"Sokszor onnét jön a pofon, ahol azt hisszük, nyeregben vagyunk." Van a férfiaknak egy gyilkos ellenségük, úgy hívják kapuzárási pánik. Ez az egészen kellemetlen tényező képes úgy derékba vágni az addig nagyon jól alakuló dolgokat, hogy csak pislognak utána, mint hal a szatyorban. A harminc olyan kerek szám. És hiába, azért a harmadik x már inkább zavaró, mint dicsekedni lehetne vele. Öt éves kapcsolatot vágott tönkre és minden mást magával rántott a mélybe. A csapodár élet nem túl szép. Pláne nem amikor az étkezőasztal romokban, az ajtó nyitódik, az asztalon huncutkodó két személy pedig mit sem vesz észre az egészből egészen addig, amíg az ajtó ismét nem csapódik.

... út a vakvilágba...

" A női sértettség egyszerűen borzalmas..." Hiába a számtalan bocsánatkérés, a megbánás és a virágok. Van amikor ez sem segít és csak a orrodra csapják az ajtót. Clyde ilyen cipőben járt. Egy fejezet lezárult, egy új üres oldal pedig ezzel együtt elkezdődött. Fogalma sem volt róla, hogy most hogyan tovább. Napokig őrlődött az életén, végül csak beközölte a bátyjának, hogy most elmegy. Nem tudja meddig és hova, de mennie kell. Úgy érezte, hogy valamit még meg kell tennie, amire többé nem lesz lehetősége. Elhagyta Vegast.

...ezerarcú valóság...

A világ olyan érdekes és sokszínű. Annyi számtalan lehetőség van mindent megismerni. Európa volt az úticél, miután Bostont ismét megjárta. Új kontinens, új ország, kultúra, emberek... "Olyan gyönyörű a világunk, nem értem miért tékozoljuk el."
Munkák számtalan lehetősége várt Clyde-ra. Új emberek megismerése, új életmódok felfedezése. Megszerette az igazi sört. Újabb felfogása, hogy ami Amerikában van, az vizezett lötty ehhez képest, ami itt van. Megjárta Anglia nagy részét apró-cseprő alkalmakkal, dolgozott fuvarozóként Németországban, Spanyolországban  hajón rakodott, a franciáknál pedig belekóstolt a bortermelés rejtelmeibe.

... talán most...

Most mégis Vegasban van. Tetszett neki, amit látott, de rájött honvágya van. A két év valamelyest jót tett neki, teljesen feltöltődött, tervei vannak, amiknek kivitelezése kétséges. De igyekszik megvalósítani. Talán minden mást is helyre hozhat, amit elrontott. "Nem bírtam már a honvágyat... Európa gyönyörű, de valami belül megfolyt. Úgy érzem haza kell mennem."