Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Piper szép lassan ereszkedik rám, én rámarkolok a seggére és próbálok még beljebb férkőzni. Ajkaim közé veszem egyik rózsaszín bimbóját és csecsemő módjára cuppogok rajta, mint aki ennél jobb elfoglaltságot keresve se találna. És tényleg nem. A lány nyelve végigkúszik a nyakamon, ezzel még jobban hergelve. Fülemhez érve cimpámra harap, kéjesen nyögdécsel és közben intenzív, mohó tempót diktál csípőjével. - Nem... veszed... fel? - lihegi és közben nekem préseli melleit, mellkasom egyenlőtlenül emelkedik és süllyed, egyre több levegőre lenne szükségem. Nehezen kapcsolok, mire gondol, aztán a távolból valahonnan meghallom a mobilom csörgését. Érzem, hogy közel a csúcs, de tudom, ha Sissi az, muszáj, hogy elérhető legyek. - La-ssíts... - nyögöm, mire Piper felemelkedik, épphogy csak ingerel, még nagyobb szenvedést okozva ezzel nekem - Igen, szívem? - Sissi gyorsan elhadarja, hogy valami fotókat ott hagyott a stúdióban, megköszönné, ha elszaladnék érte, mert én közelebb vagyok. Igen, elvileg egy haveromnál vagyok. A picsába - Persze, cica, azonnal megyek érte - majd lecsapom. - Húzz bele, kisanyám, sietnünk kell! - Piper felkacag és félelmetes ütemben kezd meglovagolni.
Negyed óra múlva érek oda a hatalmas épülethez, ahol valami esküvői ruha fotózás zajlik. Elhúzom a számat, utálom az ilyen macerás, csiricsáré dolgokat. Miért nem maradhat Sissi egyszerűen az aktfotózásnál? Vagy azt nem lehet? Áh, nem. Túl szerény és visszafogott ahhoz. Valóban, ez a leginkább hozzávaló.
Besétálok, hatalmas vasajtón kell átmennem, kicsit parásak a körülmények. Gesztenye színű tincseimbe túrok és megigazítom pólóm szegélyét. Nem áll jól nekem ez a khaki szín. Főleg nem ezzel a szürke gatyával. Azon kapom magam, hogy a saját öltözékem analizálásával próbálom elterelni figyelmemet arról, hogy pontosan hova is kerültem. A recepcióhoz érek. - 'Napot! - biccentek - Meg tudná mondani, Simone Vaugh melyik teremben dolgozik? Valami fotókat hagyott is, el kéne vinnem - forgatom szemeimet, míg a nő tetőtől talpig végigszuggerál. Sosem tudtam eldönteni, az ilyen gesztusok jónak vagy rossznak számítanak-e. Van, akinek kifejezetten bejön a tetoválás a karomon, a piercing az alsó ajkamban - van, aki viszont undorítónak találja, bár a testem kárpótol mindenkit, azt hiszem. A nő elmosolyodik kacéran, ebből tudom, hogy nyert ügyem van, nincs rossz ízlése. - Köszönöm - kacsintok, mikor ujjával egy lépcsősor felé bök. Felszaladok a lépcsőn, ami téveszthetetlenül vezet egy ajtó felé. Lenyomom a kilincset, benyitok, és aztabüdösistenit: emberek, fotósok, modellek tömkelege van bent. És természetesen minden hófehér, lévén, hogy valami esküvői fotózás ez vagy mi a franc. - Öhm, heló? - szólok kicsit hangosabban, hátha lesz legalább egy tekintet, ami felém fordul és próbál segítségemre sietni.
Sötétlő tekintete fáradtan mered a plafonra miközben a végtelen fehérséget pásztázza. A kora reggeli, még hűsnek mondható szellő olykor meg-meglibbenti a nagy belmagasságnak köszönhetően hosszú tüll függönyöket. Általában ő az első aki megérkezik a helyszínre csak, hogy biztosan betudjon mindent állítani. Ő az, aki mindig képben van, aki mindig tudja, hogy épp melyik modellt várják, épp melyik ruhákat fogják fotózni a magazinba és mik azok a bizonyos kritériumok amik meg vannak szabva. A műterem talán Vegas egyik legnagyobbja. Hatalmas belmagassága lehetővé teszi, hogy nagyobb látószögű képeket is tudjanak készíteni, valamint alulról fotózzanak felfelé. A szélső felfelé vezető csigalépcső pedig sajátos és utólag lett elkészítve a hitelesség és a több lehetőség miatt. Ujjait végigfuttatja a hozott ruhákon melyek közül egyik drágább mint a másik, és vannak olyanok is melyek most lesznek először bemutatva, de olyanok is akadnak amit más-más divatlapok vettek meg és ehhez készülnek jelenleg a fényképek. Még egy gyors takarítást igényel a műterem, majd beállítja a lámpákat az adott lépcső elé melyekre feligazgatja a magával hozott fehér és halvány rózsaszín szellőrózsákat...
... csak további fél órára van szüksége ahhoz, hogy a legtöbb ember megérkezzen. Vannak itt fodrászok, stylistok, sminkesek és nem egy fotóasszisztens kik a fotós munkáját segítik. Jelenleg ő nem fotósként van jelen, hanem a ruhák tervezőjeként. Ez az első alkalom arra, hogy az ő ruháit mutatják be, szóval külön megtiszteltetés számára a lehetőség, hogy ezzel együtt nem csak kifutóra de más magazinokba is viszik. Sürgés forgás kiabálás, készülődés és temérdek anyázás jellemzi a jelenlegi fotózást és bár Heaven nem mondható szentnek, mégis kezdi egyre csak idegesíteni a dolog így nem meglepő, hogy rögtön kiszúrja a nyíló ajtót majd a rajta belépő ismerős arcot. Kíváncsi tekintettel indul el felé miközben megigazítja világoskék csipkeruháját. Tudja jól, hogy fotózásra nem szokás túl elegánsan kiöltözni, ettől függetlenül mindig úgy nevelték a szülei, hogy bármikor történhet bármi, úgy kell felöltöznie, hogy onnan akár még randira is elvihesse valaki. - Beck? Hát te? Simone-t keresed? Tudtommal ma nincs bent - öleli meg extra lelkesedéssel a srácot, hisz tény és való, hogy örül a jelenlétének.
Nem voltak ismerős arcok, senki. Úgy éreztem magam, mintha egy idegen világba, egy másik univerzumba csöppentem volna, ahol a habos-babos ruha a menő és ahol minden férfi homár - a fotósok többsége az és ehhez nem kellett ismernem egyiket sem, láttam azon, ahogy állnak, néznek, mozognak, magyaráznak, utasítanak. Alsó ajkamba haraptam, egyik lábamról a másikra billentettem testsúlyomat, tényleg elég szerencsétlennek tűnhettem, ami tőlem egyáltalán nem megszokott. Aztán egy lágyan zengő hang ránt ki ebből a furcsa világból, ő az egyetlen mentsváram, az egyetlen segítségem, aki talán megért és akibe kapaszkodhatok. Heaven arcát nézem, akit bár még nem ismerek túl jól, de az első pillanattól kezdve szimpatikus. Főleg, mikor hátat fordít nekem és bátran legeltethetem szemeimet csinos kis hátsóján. Elvigyorodok a gondolatra, majd nagyokat pislogok, mikor értelmezem a kérdést, ami igazából kijelentés. Magától tudja, hogy Sissi miatt jöttem... Hát persze, ki más miatt? A hülyének is feltűnik, hogy kilógok itt a sorból. Túl sötét és túl utcai vagyok itt mindenhez. - Igen... Vagyis nem. Illetve én is tudom, hogy nincs bent, de ő küldött - húzom el a számat, aztán ismét körbenézek. Oké, talán meg tudok barátkozni ezzel a hellyel, elvégre csak pár percet maradok - Valami fotókért küldött. Gőzöm sincs minek neki, szóval ne kérdezd. Csak azt mondta, ha tudom vegyem fel őket - megpillantok egy asztalt, tele kajával, és olyan fasza kis gyümölcsökkel, amiket a filmekben is látni. Odanyúlok egy fürt szőlőhöz, de csak egy szemet szakítok róla. Tulajdonképp nem is lehet olyan szar ez a meló, sőt! Biztos szép kis summát fizetnek itt Sissi-nek, ami nem csoda, elvégre milliókat érő ruhákat örökít meg olyan modelleken, akik zsepivel tömik magukat, hogy a sok cellulóz a belükben ragadva keltsen teltségérzetet. Fúj. - Ezeket a magazinokat tényleg megveszik az emberek? - biccentek egy csaj felé, aki épp egy hatalmas habcsóknak álcázva magát lép valami paraván elé, egy fickó pedig azon elé térdel és igazgatni kezdi a fodrokat a hacukán - Miért nem kapcsolják be a TV-t egyszerűen? Sőt, kilépsz az utcára és mindenütt menyasszonyok - sóhajtok és homlokráncolva lépek közelebb Heaven-höz.
Csak most, hogy közelebb értem, veszem észre, milyen szép az arca, nem csak a segge. Sőt, az a fajta, amibe az ember első látásra is simán beleszeret. Rajtam nem szerelem, csak afféle vágy lesz úrrá, mely szerint azonnal meg kell kapnom ezt a lányt. Mindig ez van. Számíthatnék már rá, komolyan mondom. Az agyam szépen átkapcsol egy olyan állapotba, ami itt helyben képes lenne arra sarkallni, hogy hanyatt vágjam azon a díványon Heaven-t és jól meghúzzam. Elmosolyogok a gondolatra, valószínűleg tök hülyén nézek ki. - Heaven, ugye? - puhatolózom és remélem imponál neki valamelyest, hogy emlékszem a nevére - Mióta dolgoztok együtt Sissi-vel? - fel kell mérnem a lehetőségét annak, hogy vajon szoros szálak fűzik-e a barátnőmhöz. Remélem nem alakítottak ki túl bensőséges kapcsolatot, mert akkor annak az esélye, hogy esetleg engedékeny lesz velem szemben, nem túl sok. Már pedig ennek a lánynak muszáj engednie a csábításnak. Muszáj engednie nekem.
Nőként elég sok mindenre tud figyelni, így egyszerre a fotósokra és az öltöztetőkre is, kik úgy próbálják belerázni szegény lányokat a ruhákba, mintha legalábbis egy műanyag papát rángatnának. A hölgyemények fele negyed akkora, mint amilyen Heaven - igaz korábbi táncos énjének hála elég izmos lábai vannak, nem nevezhető piszkafának - így többször is elhúzza a száját a látottak miatt, félve attól, hogy ketté törik szegényeket. Viszont ennek után rögtön ki is szúr magának egy ismerős arcot. Nem látta még túl sokszor, ettől függetlenül nincs gondja vele, és nagyon szívesen látja itt bár nem lehet csak úgy belépni ide. Heaven biztos benne, hogy még a bugyit is lemosolyogta a lent ácsorgó hölgyről akinek az lenne a dolga, hogy megakadályozza a műterembe való belépést. - Á, akkor azt hiszem tudom miről van szó. Az viszont a másik teremben lesz. Egy pillanat - lépdel el tőle, hogy szóljon a fotósnak, hogy most egy időre elmegy, de jön nemsokára. Nem árt ha szólnak egymásnak, hogy ki hova megy csak, hogy tisztában legyenek vele. - Megveszik persze, méghozzá elég jó kis summát fizetnek érte - válaszol miután visszaér hozzá s abba az irányba pillant, ahol az említett magazinhoz készítik a képet. - Ilyen ez az élet. Ha így működne, akkor nem lenne se nekem, se Simone-nak munkája. Na gyere - int neki miközben lenyomja a hatalmas fehér ajtó aranyozott kilincsét és elindul a folyosó felé aminek a végén ott van Simone szobája. A kulcscsomót megcsörgeti és kikeresi azt a kulcsot ami befelé vezet. - Fél éve talán? - inkább kérdezi, elvégre ő maga sincs tisztában vele, hisz nem szokta számolgatni. Viszont nagyjából 5-6 hónapnyi távolságra tudja tenni, mikor egy esküvői fotózáson kezdtek el dolgozni hasonló körülmények között mint amilyen a mostani is. Miután belép, kitárja az ajtót, hogy beengedje Becket is. - Hogy-hogy nem jött be? - ezzel persze nincs tisztában és noha nem akar kíváncsiskodni, mégis megkérdezi elvégre munkatársa és reméli rendben van. Egy halom előhívott fotó és portfóliós könyv mellett halad el melyek egy polcra vannak felhalmozva. - Bevallom neked nem tudom hova tette, de meglesz - utál kutakodni mások holmijai között, de ha egyszer a barátját küldte el, akkor csak nem lesz baj belőle. Hosszú ujjai fürgén járnak a papírok között ahogy előrehajolva tanulmányozza a mappákat.
Milyen másik terem? Itt több terem is van? Hát hogyne lenne... Akkora ez az épület, mint egy bazilika. Még mindig nem tudom, hogy találtam volna fel ide, ha nincs az a dögös recepciós, aki megmutatja az utat. A tarkómat masszírozva figyelem, mit csinál Heaven és hogy ki az a csóka, akihez odamegy. Borostás arcú, fiatal férfi, az öltözéke alapján meleg, mint a kályha. Elvigyorodok, rákacsintok, mire az zavartan lesüti tekintetét. Igen, imádom, mikor ezt csinálják. Már csak az lenne a nagy poén, ha Heaven-től kérdezősködne rólam. - Hm, ez igaz - morfondírozok a dolgon. Viszont az is igaz, hogy az emberek zsebében több pénz maradna. Mondjuk, nem az enyémben, mivel én így se úgy se vásárolnék ilyen újságokat. Sissi meg én gyakran össze is veszünk ezen, amiért nem vagyok hajlandó leülni vele esküvői ruhákról képeket nézegetni... Mégis miért érdekelne engem az ilyesmi? - A fél év az nem sok. Ugye? Körülbelül azóta vagyunk mi is együtt... Vicces - és az is vicces, hogy állandóan kombinálok és próbálom összefüggésbe hozni a dolgokat, hogy ne üssem meg a bokámat. Mennyi az esély arra, hogy ha rástartolok Heaven-re, akkor ő rögtön rohan Sissi-hez? És mennyi az esély arra, hogy még egy jó nagy taslit is lekever? Fifty-fifty, azt hiszem. Úgy megyek utána, mint valami jól nevelt kiskutya. Az ilyen csávókon szoktam általában röhögni és most azért nem nevetek hasamat fogva magamon, miszerint mennyire szánalmas vagyok, mert ha nem követem Heaven-t, akkor valószínűleg eltévedek, ráadásul Sissi cuccai sem lesznek meg. - Mi? - való igaz, kicsit elbambultam - Ja, nem tudom. Biztos beteg vagy valami - na szép, jól bemutatkoztam. Ennyire érdekel a barátnőm, hogy még csak meg sem kérdezem, miért épp engem küldött. Próbálok gyorsan javítani a helyzeten - Talán azért, mert közelebb voltam... Egyik haveromtól jövök, itt lakik nem messze - vonok vállat és zsebre dugom kezeimet.
Becsukom magam mögött az ajtót, mintha valami igazán bizalmas dologra kerülne ezután sor, amiről nem akarom hogy bárki más is tudjon. Figyelem Heaven-t, amint rutinosan mozog a sok album, kép és miegymás között. Mosolyra húzom szám szélét és lassan haladok felé. Inkább az köt le, hogy alaposabban szemügyre vegyem, mintsem az, vajon megtalálja-e a barátnőm holmiját. - Szerintem túléli - morgom orrom alatt, aztán finoman mögé lépek és tenyeremet vékony derekára csúcstatom, már amennyiben nem fordul meg azonnal és lök hátra, jelezve mennyire ellene van ez az egész - Én viszont belehalok, ha nem kaphatlak meg - amennyiben kiegyenesedik és még mindig nem mutatja az ellenállás egyetlen formáját sem, orromat a szőke tincsek közé fúrom és tenyeremmel hasa irányába indulok. A testem testének minden rezdülésére reagál és olyan hevességgel préselem magam hozzá, hogy még magam is meglepődök. Igen, az ehhez hasonló izgalmak Sissi és az én kapcsolatomból kimaradnak. Mindig. Nem az extrém dolgok híve, az már egyszer biztos.
Sok fotós ismerőssel büszkélkedhet, de talán mind közül a jelenlévő a legjobb divatfotós. Ő aztán tudja, hogy mitől döglik a légy, hogy mi kell egyes magazinoknak ahhoz, hogy azok tátott szájjal, könnyes szemekkel kérjenek tőle újabb és újabb képeket még a legmagasabb összeg esetén is. Van aki kivívja magának a fotográfiai tiszteletet, és ő ilyen. Peter nagyon szimpatikus, és kellemes társaság az már más kérdés, hogy olyan forró mint a Góbi sivatag, erről viszont ő maga nem tehet. És nem is emiatt "tartják" a magazinnál. Nem a nagy macsók kellenek nekik, sokkal inkább a szakmájukban otthonosan mozgó művészek. És ő ilyen. Emellett biztonságban érezheti magát az ember, hisz biztos, hogy nem fog ráugrani a modellekre vagy a csinos hölgyekre a műteremben. - Nem, az nem sok ilyen munkában. Van, hogy az alkalmazottak jönnek mennek, de általában kezdetnek egy évre szerződnek le az újak. Ha ezt az évet kihúzzák, akkor már nem bölcsisnek nevezik őket hanem kiscsoportosnak. És évenként megy felfelé - kecsesen megvonja csontos vállát és egy halvány mosollyal végignéz a kis társaságon végül magukra hagyja őket. Tudja jól, hogy nem lesz belőle baj és nagy valószínűséggel csak pár percről lesz szó. Felvont szemöldökkel les maga mögé, mikor elég bizonytalan választ kap. Alapjáraton elég gyanakvó személyiségű, ettől függetlenül nem akad meg a témán. Sokáig őt se igazán érdekelte, hogy mi van Tommyval, ha valami gondja van úgyis elmondja. Most pedig negyed annyira se, mint annak előtte. Szóval valamilyen szinten megtudja érteni a srácot. - De ha már egyszer eljöttél érte akkor illik beleadni mindent, hogy megtaláljam nem? - nyit ki egy újabb mappát, amiben egy régebbi anyaga található, és ezzel együtt kijelenthető az is, hogy nem az amit ők keresnek. Egy pillanatra megfagy mozdulatában mikor megérzi csípőjén Beck kezét, de inkább ezek után se mozdul csak megvárja, hogy az mondjon valamit. - Talán egy alkalmi fruskának tűnök? - hangja lágy és kellemes, le se tagadhatná, hogy a mosoly ott bujkál a szája szegletében. Halkan felnyög mikor Beck határozottan nekifeszül, s megmarkolva egy papírt az asztalon, hátra biccenti a fejét. - Remélem tisztában vagy azzal, hogy miért vagy itt?! - kíváncsi, nem pedig számon kérő a hanglejtése és nagy valószínűséggel hülye lenne ellökni magától csak azért mert tudja, van barátnője. Csinált ő már életében ennél nagyobb hülyeségeket, jelenleg is fulladozik az egyik miatt és nagyon úgy néz ki, hogy túl hamar nem lesz belőle kibúvó. Az viszont már most biztos, hogy nem akarja még alulról szagolni az ibolyát...
Fogalmam sem volt, hogy hogy mennek náluk a dolgok és mennyinek számít az a fél év. Az viszont biztos, hogy elég régóta ismerik egymást ahhoz, hogy szorosabb kapcsolat alakuljon ki köztük, elég szoros talán ahhoz is, hogy barátok legyenek. Barátok, akik elmondják a másiknak, ha egyikük pasija hűtlen. Az a gáz, hogy nem érdekel, ha Heaven beszámol erről Sissi-nek. Mármint, nyilván nem hiányzik a dráma az életemből, sőt az sem, hogy el kelljen magyaráznom Sissi-nek, mit miért csinálok és miért nem megy nekem a monogámia, de abból a szempontból egyáltalán nem hozna lázba a történet, hogy esetleg elhagyhat. Hát tegye meg. Nem különösebben köt hozzá semmi, ugyanis nem egy mély, lángoló szerelem ez, amit iránta érzek - inkább szeretet. Szeretek gondoskodni róla, szeretem, hogy van kihez lefeküdnöm esténként, szeretem, hogy felhív és megkérdezi, mi van velem. Ilyet rajta kívül senki nem csinál az életemben és soha nem is csinált. Anyám is csak akkor lett hirtelen érdekelt velem kapcsolatban, amikor bevittek a rendőrségre, mert elkaptak drogfogyasztásért. Addig viszont legfeljebb aziránt kérdezősködött, hogy apám küldött-e pénzt gyerektartás gyanánt, amire mindig ugyanaz volt a válaszom: nem. Szóval Sissi nem a szerelmem, viszont egy fontos személy az életemben. Olyasféle ember ő nekem, aki érezteti, hogy nem vagyok felesleges ebben a világban, és ezért amíg élek, hálás leszek neki. Na de nem úgy, hogy hűséges maradok és lemondok a szokásaimról. Azért ne essünk túlzásokba! - Aha, persze... gondolom - vonok vállat, mert nem érdekel, meglesznek- e a nyavalyás papírok. Az viszont annál inkább, hogy meztelenül is szemügyre vehessem, minden fölösleges textil nélkül.
A hangjában ellenállást vélek felfedezni, sőt szavaiban is, az viszont teljesen másról árulkodik, ahogy a teste reagál rám és ahogy engedékenyen hátrabiccenti fejét, hogy jobban nyakához férhessek és apró csókokkal halmozhassam el. Őrülten jó illata van, ami még tovább izgatja idegeimet, és amint finoman próbálok a ruha alá nyúlni combjához, tenyerem megérzi bársonyos bőrét és azonnal tovább korbácsolja vágyaimat. - Nem, nem tűnsz annak - súgom és ahelyett, hogy felrántanám szoknyáját, majd "ha teszik, ha nem" módszerrel felnyársalnám, csak szépen szembefordítom magammal, hogy mégis csak legyen némi tisztelet, ami esetleg imponálna neki. Elvégre tényleg nem csak egy lyukként tekintek rá, vagy bárki másra - Inkább annak, akinek az első perctől kezdve bejövök. Csak éppen tiltott gyümölcs vagyok - húzom csibészes mosolyra számat, aztán tekintetem ajkait fixírozzák. A csók veszélyes terep, a csók könnyen elmélyülhet vagy akár pofonnal végződhet. Szükségem van valami biztatásra, valami engedélyre, legalább egy biccentésre. Tulajdonképp bármi jó. Heaven nem tudja, de éppenséggel tisztában vagyok MINDENNEL. Mindig mindent tudok, ugyanis tudatlanul vagy meggondolatlanul semmibe sem vágnék bele. Tudom, hogy már ezzel, amit most csináltam... már csak azzal, hogy bepróbálkoztam, hatalmas hibát követek el, legalábbis valamit, ami egy kapcsolatba nem fér bele. De ez a lány azt sem tudja, hogy egyáltalán nem érdekel, mi van Sissi-vel. Sosem érdekelt, zavarja-e, ha más csajt döngetek. Egyszerűen szükségem van erre és elveszem, amit akarok. Mindig is ilyen voltam. - Persze. Miattad - óvatosan, puhatolózva hajolok ismét nyakához és apró csókokkal halmozom el bársonyos bőrét, a parfüm illata pedig itt még intenzívebb. Finom arcélén haladok lefelé ajkaihoz, amit ajkaim éppen csak súrolnak, de lehelete már keveredik enyémmel és tényleg úgy érzem, belehalok, ha nem kaphatom meg itt és most. Ujjaim végigsimítják karját, ujjbegyeim közé fogok egy szőke tincset és füle mögé hajtom, hogy jobb belátást nyerjek csodaszép íriszeire. - Gyönyörű vagy - hangom és arcom egyaránt komoly. Van, amiben tényleg nem ismerek tréfát. Pláne, mikor hatalmas igazságokat mondok.
Heaven az a fajta magányos farkas - már amennyire egy nőstényördög az lehet - aki nem szeret barátságokat kötni senkivel. Már csak azért, mert az utóbbi időkben egyre több és több hülyeségbe keveredik bele amiből úgy látszik nem tud kivergődni. Most pedig, hogy tudja, a maffia is a nyomában van, nagy valószínűséggel mindenki veszélyben van akivel csak érintkezik még az is, aki az ellenségének tudható be irodán belül. Nem ragaszkodik senkihez a magazin keretein belül és nagy valószínűséggel soha nem is fog, így Beck barátnőjét is közéjük lehet sorolni. Viszont mindenkivel köszönő és beszélgető viszonyban van ami soha nem utolsó szempont ha épp szükség van a későbbiekben valaki segítségére. Mindig jó, ha van akire lehet később támaszkodni és az nem várja el, hogy hegyeket mozgassunk. Nem nevezhető olyan nőnek akiről könnyű leimádkozni a ruhát, vagy, hogy gyűjtené maga köré a pasikat. Alapjáraton független és erős jellem, viszont akadnak olyan stressz helyzetek, mikor akaratlanul is célzás értékűen reagál bizonyos dolgokra, így jelen esetben Beck mozdulataira, érintéseire is. - Túlságosan nagyra vagy magaddal nem igaz? - hangja kíváncsi és selymes - az a baj, hogy nem hiszek az efféle mese sztorikban, mint amilyen a "tiltott gyümölcs". Ápolt körmökben végződő vékony, csontos ujjai végigsimítanak a férfi mellkasán, majd az ajkán, s egész közel hajolva hozzá suttogni kezd. - Általában a magadfajtáknak jól beverem a képét. Mivel érdemelnél te mást? - költői kérdés, és hallhatja a srác, hogy nincs semmiféle hátsó szándéka. Jelen pillanatban tényleg nem akarna ártani neki, egyszerűen tényeket közöl amit nem hagyhatott a semmibe veszni. Félre billenti a fejét, mikor megérzi az apró csókokat a nyakán. Belemarkol kemény fenekébe, hogy úgy húzza közelebb magához, ajkát a füléhez érinti. - Az öcsém lehetnél drága! Az ilyen soha nem vette el a kedvét semmitől, nem érdekelte, hogy ha valamennyivel fiatalabb tőle az adott partnere. Viszont leginkább most az zavarja, hogy... nem tudja, hogy mi zavarja. Van valami ami kicsit feszélyezi, de nem tudná megmondani, hogy mi az még akkor se, ha ténylegesen erre akarna koncentrálni.
Kezdőlap
Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by 
Tárgy: Heaven & Beck 