Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Zúg a fejem, a tű hangja pedig még inkább bolygatja idegeimet, amint azt a páciens bőrébe mélyesztem. Tudom jól, óvatosan kell csinálnom, emiatt talán nem vagyok épp a megfelelő idegállapotban a tetováláshoz. Amúgy se vagyok szakmabeli, egy nagyon tehetséges ismerősöm tanítgatott és egész ügyes vagyok már. Voltaképp simán csinálhatnék belőle üzletet - de mégsem lehet ez az életcélom. Na meg ott az egyetem, amivel azt hiszem, jobban járok. Apám Vegas egyik legbefolyásosabb ügyvédje. Ha jól keverem a lapokat, egyszer én is az lehetek. Habár valószínűnek tartom, hogy a sok öltönyös majom nem igazán fogja preferálni a kinézetem, főleg nem az ajkamba biggyesztett fémdarabot, amit most idegesen rágcsálok, mint mindig amikor stresszes és feszült vagyok. - Beck, szerintem fejezd be máskor... - Toby arca éppoly sápadt, mint az én arcom volt kilenc éves koromban a hullámvasúton. Tényleg tart tőle, hogy elrontom, pedig jó kezekben van. Az már más tészta, hogy ez kívülről korántsem tűnhet így. - Ne aggódj már, nem baszom el - morgom orrom alatt és folytatom, majd érezvén, hogy remeg a tű alatt, abbahagyom - A kurva életbe, így tényleg elcseszem, ha rázkódsz, mint a kocsonya! - idegesen túrok tincseimbe. Kikapcsolom a gépet, leteszem, megtörlöm a karját. Elintézem az utolsó simításokat, aztán a kezébe nyomok egy tubus vazelint - Ezzel kend be este, lehetőleg ne szedd le róla a fóliát. Ha elfertőződik, nem vállalok felelősséget - azzal lehajítottam a vállamra terített rongyot a szék mellé, és anélkül, hogy kikísérném, elhagyom a szobát.
Nem tudom, mi van velem. Hetek óta ez megy. Kész idegroncs vagyok. Az sem segít, hogy szétkúrom az agyamat hol valami dögös macával, hol egy adonisszal, akit annál az escort-cégnél szedek össze, ahol Lazar is dolgozik. Lazar... A gondolatra libabőr fut végig a karomon és ökölbe szorul a kezem. Hiányoznak azok a buja ajkak, hiányzik, hogy az az izmos test az enyémhez préselődjön, hiányzik minden érintése, minden, amit kapok. Tartok tőle, hogy a testiség átfordul érzelmekbe. Talán ez a stressz oka és hogy a kurva istenért sem tudom elhagyni Sissi-t. Mi az, ami így hozzábilincsel? Még csak meg sem hat a dolog, hogy megbántom. Mit foglalkozok vele?! Érett már, csak nem veti le magát egy felhőkarcolóról, amiért Beck O'Connor elhagyja. Muszáj elfelejtenem minden szart. Lazar-t is. És annak, hogy Lazar Civic-et elfelejtsem, az a legjobb módja, ha jól megbaszom Lazar Civic-et. Idegesen matatok a zsebemben, aztán mélyet sóhajtok. - Lazar? - szólok a mobilba és nem tudom, vajon minden ügyfelének megadja-e a privát számát, esetleg én vagyok az egyetlen. Felvillanyoz a gondolat, hogy talán az utóbbi igaz - Nálam, 10 perc múlva. Ne késs! - adom szinte parancsba, amit akarok, aztán lerakom a készüléket. Mire észbe kapok már rohanok felfelé a lépcsőházban és berontok a lakásomba. Az ajtónak vetem a hátamat és mély levegőt veszek. Próbálok lehiggadni, próbálok arra gondolni, hogy nem sokára minden megoldódik, Lazar nem sokára itt lesz és elfelejtem az egész szaros világot.
Anatómia. Mindenki rémálma, s én mégis hanyag félmosollyal fogalalom el méltó helyem a teremben. Tudom, hogy át fogok menni, és cseppet sem izgulok. Ha valamit szeretnék, akkor azért teszek is, és egyetlen vizsga sem fog belerondítani a tervembe. Amíg békésen töltögetem a lapokat csak az állatok felépítése van a fejemben, de amint letettem a katedrán a kész köteget, máris magam mögött hagyva minden egyetemmel kapcsolatos dolgot az estét kezdem tervezni. Hétfő...nem az én napom. Azaz Beck vagy a barátnőjével tölti az estét, aminek nem örülök, ám megértem, vagy valaki mással, aminek gondolata indokolatlan érzéseket vált ki. Két hete volt először, amikor megtudtam, hogy mást rendelt az ügynökségtől. Pedig csak engem szokott. Csak engem KELL, hogy hívjon. Nincs apelláta, én pótolhatatlan kell, hogy legyek számára, mert számomra Ő az. Nem helyettesíthető...bármennyire is élvezetes néha egy-egy gyönyörű nő vagy kisportolt adonisz karjaiban átélni a gyönyört, ha a mérleg másik felére Beck kerül egyértelműen billen minden. Csak Ő képes olyan érzelmeket kiváltani belőlem, hogy szinte magamra sem ismerek...és rettentően hiányzik. Amikor megcsörren a mobilom, szinte automatikusan veszem fel, és várom Hannah hangját, aki vélhetően a következő ügyfelemhez irányít majd. Tudja minden escort beosztását, és ez alapján közvetít minket különböző helyekre. Viszont a lágy női hang helyett, egy ideges férfi szólít nevemen. Szívverésem felgyorsul, és csak egy "oké"-t hebegek. Hallom hangján, hogy ideges, a modora ismét parancsoló, erőszakos, ám én mégis azonnal ugrom első szavára. Gyorsan vágódom be a kocsimba, és mindössze nyolc percre van szükségem, hogy Nála legyek, a maradék kettőt arra használom, hogy megigazítsam a vizsgán viselt öltönyöm és hajam, majd kényelmes léptekkel jussak el az ajtóig, türelmetlenül tapadva a csengőre. Tudom, hogy számára én csak "jó társaságnak" minősülök, hogy nem fogja elhagyni a kedvemért Sissi-t, de hangja oly feszültséget sugallt a telefonban, olyan kétségbeesetten parancsolt magához, hogy egyáltalán nem érdekel mit érez valójában. Most szüksége van rám, én pedig sosem hagynám cserben. Amint kinyitja az ajtót, s meglátom gyönyörű, barna szemeit tekintetem ellágyul -Nem szeretlek ilyen feszültnek látni.- cseng hangom puhán, együttérzőn, és lépek hozzá közelebb, még mielőtt bármit is mondhatna.
A hozzászólást Lazar Civic összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Jún. 09, 2015 1:49 pm-kor.
Kerekek csikorgását hallom az utcáról és valami furcsa megnyugvás lesz úrrá rajtam, amint kinézek az ablakon és megbizonyosodok arról, hogy bizony Lazar érkezett meg. Mély, sokáig elfojtott sóhaj szakad most fel torkomból, mire a bejárati ajtóhoz sétálok és szemben állok meg vele. Várom, hogy a kilincs forduljon, a zár kattanjon, és az a férfi lépjen be rajta, akire most mindenkinél nagyobb szükségem van. Megnyalom alsó ajkamat, észre sem vettem eddig, mennyire csontszárazak és hogy jól esne most egy pohár whiskey. A konyha felé sandítok, majd úgy döntök, ráérek akkor tölteni, ha már Lazar is itt lesz. Nem kell sokáig várnom. Hát persze, sosem várat meg. Mindig siet, ha rólam van szó, ami bevallom, kicsit imponál. Belépésével egy időben rezzen meg a telefonom és jelzi, hogy Sissi keres, látni akar. Vagy hallani a hangom. Vagy ami még rosszabb, épp most akar szólni, hogy úton van és készüljek fel. Idegesen csikorgatom fogaimat, majd a készülékért nyúlok és kinyomom. Tekintetemet ezután Lazar-ra és elegáns szerelésére szegezem. Vigyorgok, mint a tejbetök. Így valahogy még izgatóbb, még jobban kívánom, mint pár perccel ezelőtt, mikor csak egy lezser farmerben és pólóban képzeltem el. - Már nem vagyok az. Gyors voltál - nyelek egyet és tényleg érzem, amint elpárolog belőlem a feszültség és helyét valami túlfokozott vonzalom és vágy veszi át, amit Lazar vált ki belőlem. Mint mindig - Gyere már ide! - megfogom nyakkendőjét, amit gőzöm sincs, milyen alkalomból csavart a nyakába, és úgy húzom magamhoz, hogy ajkaimat hevesen tapaszthassam ajkaira. Nyelvem máris nyelvét keresi és amint egymásra találnak, őrült táncba kezdenek. Isten ments, hogy bármit is elsiessek - de alig bírok magammal. Másrészt nem akarok gondolkodni, már pedig, ha csak áll így előttem, elkezd azon járni az agyam, mennyire jók lennénk mi ketten. Ha mondjuk ez a szaros világ valahogy másként működne - nem lennének Sissi-k és escort ügynökségek, én pedig nem lennék ennyire baszottul elcseszve.
- Mi ez a gönc rajtad? Állásinterjún voltál? - vigyorgok és óvatosan kezdem el kibontani nyakkendőjét, ami enged ujjaimnak és lassan eltűnik Laz nyakából, majd a földön landol. Ezután a gombokkal kezdek babrálni nyakánál, szép lassan fejtem ki őket, hogy napvilágra kerülhessen tökéletesen kidolgozott, izmos mellkasa - Egyébként, rohadt dögös. Bejön - szemeim megállapodnak egy a nyakán kidudorodó éren. Alsó ajkamra harapok, nem engedek a csábításnak, ami egyre inkább arra késztetne, hogy meztelenre vetkőztessem és itt helyben, most azonnal magamévá tegyem. De mint mondtam, nem sietünk, és amúgy is ki akarom élvezni ezt a szexistent, minden apró porcikáját. - Van itthon egy üveg whiskey-m. Hozok egy pohárral - az ing félig ki van már gombolva mellkasán. Így hagyom ott és sietek a konyhába, hogy aztán két pohár aranybarna folyadékkal térjek vissza. A kezébe nyomom az egyiket - Szóval... mit szakítottam félbe? - kérdezem és fejemmel öltönyére biccentek. Nem tagadom, feldob a gondolat, hogy talán tényleg állásinterjún volt. Hogy talán felhagy ezzel az escort-baromsággal és többé nem kell attól tartanom, hogy mások is úgy használják a testét, mint én. De nem... ez túl szép, hogy igaz legyen - ráadásul ez nem lenne garancia arra, hogy kettőnk kapcsolatában bármi is megváltozna.
Amíg az ajtó felé lépkedek, ismét megpróbálkozom bebeszélni magamnak a szokásos szöveget. "Escort vagy! Ez a munkád. Attól még, mert élvezed, ez csak munka! Attól még, mert kibaszottul élvezed, csettintésre ugrasz minden szavára, és az Ő emlékével hajtod álomra fejed, ez csak munka...Kinek hazudok?" Minden alkalommal megpróbálom tudatosítani ezt magamban, s minden alkalommal elbukok. De ez már akkor el volt rontva, amikor először lefeküdtünk. Az már egyáltalán nem tartozott bele a munkaköri leírásba, az már csak a privát döntésem volt, hogy meddig megyek el...és milyen jól döntöttem! Amink kinyílik az ajtó, és megpillanthatom azokat a csodás lélektükrököet, melyekben bármennyire is az ellenkezőjét állítja Beck, én még látom a feszültség maradványait. Kicsit talán szeretném is látni, mert akkor azt hihetem, hogy valóban szüksége van rám, nem csak a kockás hasamra. Szívem hangosan ver, szinte ebben a pillanatban rávetném magam, de még kitart a hidegvérem, még nem szédített meg teljesen, és nem szeretnék ajtóstul a házba rohanni. De szerencsére Beck nem húzza az idegeim, nem várat meg, hanem nyakkendőmnél fogva magához húz, és ajkai hevesen tapadnak enyéimre. Nyelvünk buja táncot lejt, s csak most tudatosul bennem mennyire is hiányzott már érintése. Egyik kezem hajába túr, másik tarkóját simítja, még közelebb húzva Őt magamhoz. Minden porcikáját érezni akarom, minden szívdobbanását hallani. Szeretném, hogy csak az enyém legyen, de ha ez nem is megoldható, legalább az elkövetkezendő órákban. -Nem...- suttogom bocsánatkérően, csak annyira eltávolodva tőle, hogy tökéletesen ejthessem ki a szavakat, majd még egy kicsit hátrálok, hogy Beck hozzáférjen nyakkendőmhöz, és ügyes kezei elkezdhessék lefejteni rólam az inget is. Én kicsit izgultam, hogy a megszokott farmer és póló kombináció után kicsit túl sok lesz a réteg, túl hivatalosnak és túl elegánsnak fog találni, de ennek ellenére tetszik Neki, amit lát, s ezt egy kacér mosollyal nyugtázom. -Akkor majd minden vizsgám után felugrom hozzád!- kacsintok rá, s én lennék a legboldogabb, ha ez így is lehetne. Kezeim derekát simítják, s újabb forró csók erejéig húzom magamhoz, s ha hagyja magát, ujjaim lassan kezdik el felfelé görgetni pólóját, és megszakítva nyelvünk izgató játékát teljesen megszabadulhatunk a felesleges ruhadarabtól. Még így is lenne mit levenni, ó lenne bőven. De nem sietünk, van időnk, s én minden egyes Vele töltött percet órákra nyújtanék. -Rendben.- nyugtázom egy apró bólintással, hogy hoz egy kis whiskey-t, bár a gondolat, hogy két percre is el kell engedjem nem boldogít. Amíg ő a konyhában tényked, én miután laza mozdulattal lerúgom magamról a cipőmet, otthonosan mozogva veszem birtokba a nappaliban lévő kanapét. A zakóm is egy útba eső széken langol, de tovább nem vetkőztetem magam, hisz ez az Ő dolga, az Ő kiváltsága. Amint hallom halk lépteit, már indulok is el felé, ezzel is csökkentve a külön töltött másodperceket, s kedves mosoly kíséretében fogadom a kezembe nyomott poharat. -Köszönöm...- kezdem utalva a whiskey-re-Egyébként szerencséd volt, mert semmit.- Ó milyen szörnyű dilemma is lett volna, ha vizsga közben kapom a hívást.-Anatómia vizsgám volt, de művészien jó időben hívtál.- simít végig kezem hatázorott vonalú arcélén, s legszívesebben indulna is lefelé az izmos melkasát, hasát is birtokba venni, de nem szabad telhetetlen legyek. -Veled mi történt ma? Nem szoktál napközben felhívni, bár részemről állandósíthatnánk ezt.- kérdezem szemem még mindig barna íriszein pihentetve.
Akármilyen meglepő, igen, vannak napok, amikor én is leülök csak úgy a kanapéra és gondolkodok. Eljátszok a gondolattal, hogy milyen lenne együtt élni ezzel a sráccal, akire ha ránézel, eszedbe sem jutna, milyen értelmes emberi lénnyel van dolgod - miért lenne értelmes az, aki hajlandó áruba bocsátani magát azért, hogy ezzel keressen pénzt? Ilyenkor döbbenek rá általában, hogy még sosem kérdeztem meg Lazar-t, hogy pontosan miért is vágott bele ebbe az egészbe. Mindig azt hiszem, ismerem őt kívül-belül, aztán jönnek ezek a pillanatok, mikor bevillan egy-két kérdés, és nem találok választ, mivel nincs. Laz még mindig csupa rejtély számomra és akármennyire is szeretnék az lenni, aki úgy ismeri Őt, mint a tenyerét, nem lehetek. Több okból kifolyólag is. Ez a határozatlan "nem" némileg kijózanít. Hát persze, hogy nem. Sosem fog leállni, legfeljebb csak akkor, mikor már beleöregszik ebbe az egészbe és eltűnik ez a csinos pofi. A jó szívéért tudtommal még nem sok páciense volt a Lazar-hoz hasonlóknak. - Aha, gondoltam - vállat vonok. Nem szabad túl sokat várnom tőle, sőt egyáltalán semmit sem szabad. Ez a kapcsolat nem az a fajta, amelyikben elvárásaink lehetnének a másikkal szemben. Tetszik, hogy mire visszaérek, ő már otthonosan ledobta zakóját és cipőjét. Azt hiszem, meg tudnám ezt szokni, bár abban nem vagyok biztos, hogy nem unnék rá. Pontosan ez az, ami visszatart. Illetve, ez az egyik fő ok. Ő az utolsó ember, akit bántani akarnék, már pedig amennyire ismerem magamat, előbb-utóbb megtenném és csak elrontanék vele mindent. Ez így a jó. Vagy ha nem is jó, de legalább kellemes.
Anatómia vizsga... Nem is említette... Biztos nem is kérdeztem. Talán változtatnom kellene a dolgokon és többet kommunikálni vele, elvégre a szex egyáltalában a hatáskörébe nem is tartozik bele. Tulajdonképp csak beszélgetnem szabadna vele, legfeljebb simogatni a kezét, ha már nagyon éhezek a fizikai kontaktusra - de tudtommal még senki nem ment el attól, hogy a kézfejét cirógatták, tehát eszemben sincs lemondani azokról az észveszejtő éjszakákról vele... Lazar egyszerűen fergeteges az ágyban. - Ühüm... És hogy sikerült? - kérdem enyhe félmosollyal ajkaimon, majd a poharamra, végül szemeibe nézek. Az istenért, hogy lehet ennyire piszok dögös valaki?! Bennakad a levegő tüdőmben, mikor tenyerével végigsimít arcomon, én pedig automatikusan hajtom fejemet kezébe. Állkapcsom megfeszül, minden porcikám vágyik rá, az érintésére, arra, hogy ennél sokkal, de sokkal közelebb legyen hozzám - Semmi nem történt... A szalonból jöttem, egy srácot kellett volna tetoválnom, de annyira be volt szarva, hogy remegett össze-vissza. Mondtam neki, hogy majd máskor befejezem. Sissi is keresett már... Állandóan a nyakamon lógna - fújtatok bosszúsan és azon kapom magam, tényleg stresszes vagyok. Talán szólnom kellene Lazar-nak hogy mostanában heti egy-két alkalommal bedobok egy adag kokót. A gond csak az, hogy félő, ez nem fog tetszeni neki, elvégre mit sem tud a múltamról - Oliver-ről és a többiekről, akikkel gyakorlatilag szétszívtam az agyamat és ha anyám nem lép közbe, talán már nem is élnék. Idegesen beszívom alsó ajkam és felhajtom a maradék whiskey-t. Kigombolom Lazar-on az inget, így már szabad utam van mellkasához. Kulcscsontjára apró csókot lehelek, majd felfelé haladok nyakán, elérve fülcimpájához, majd végig borostás arcán, eljutva szájához, s ezt az utat csókkal zárom. Szabad kezem kíváncsian csúszik hátához és tér egyre lentebb, bőre szokatlanul forrónak tűnik, szinte éget. - Őrülten kívánlak már - döntöm homlokomat homlokának és rámarkolok hátsójára, ami éppolyan formás és izmos, mint minden egyes négyzetcentimétere, tetőtől-talpig.
Amikor elkezdtem az escort munkát, addig terveztem folytatni, amíg meg nem kapom a diplomám, azaz úgy bő 2 évig még. Viszont sokkal, de sokkal jobban fizet, mintha mosogatnék, vagy pincérkednék, így lehet nem engedhetem majd meg magamnak, hogy feladjam ezt. Tudom, hogy Beck utálja, hogy ezt csinálom, de még a kedvéért sem mondhatok le erről a keresetről. Ha elmondanám neki, hogy Ő az egyetlen, akivel az ügyfeleim közül lefekszem, akkor talán megnyugodna, de még sosem fejtettem ki bővebben, hogy az escort lét nagyrésze abból áll, hogy kedves hölgyeket kísérgetek elit eseményekre. Ha tehetném, hogy minden este mellette hajtom álomra fejem, és minden reggel puha csókkal ébreszthetném, senki mással nem bújnék ágyba. Csak sajnos ez nem így működik. Sajnos neki ott van Sissi, a másik srác az ügynökségtől, és még ki tudja, Nem vagyok olyan naiv, hogy azt képzeljem elhagyja őket értem, egyetlen emberért. Ez kapcsolatunk sötét pecsétje...de most, hogy itt áll velem szemben félmeztelenül, Whiskey-vel a kezében, egyáltalán nem szeretnék erre gondolni. -Jól.- közlöm szófukarul kérdésére, de arcát simítva inkább az Ő válasza érdekel. Lehet, hogy csak én szeretném így gondolni, hogy szüksége van rám...csak rám. De azt pontosan éreztem, hogy nincs minden rendben vele. Ahogy belehajtja kezembe arcát, ismét heves késztetés fog el, hogy újra csókra hívjam, de ehelyett egy kiadós korty után letéve kezemből a poharat, másik kezemet is orcájára helyezem. -Akkor most nyugi- szól hangom puhán, és ujjaim lejjebb csúszva arcéléről először nyakát majd vállait maszírozzák. Nem akadályozom, hogy kigombolja ingem, s csak akkor hagyom abba kényeztetését, amikor ajkait érzem kulccsontomon. Engedelmesen hajtom hátra a fejem, átadva magam puha ajkai kényeztetésének, s ahogy szája enyémre tapadnak, mohón viszonzom csókját. Nyelvünk játéka ismét mámorító, magával ránt, kezeim derekákra csúsznak, és hevesen húzom magamhoz. Bőröm szinte lángol, lassan kér hete várok erre a pillanatra, és reménytelenül imádom érintését. Ahogy ujjait érzem lejjebb csúszni hátamon, sorra remegnek meg az általa érintett izmaim a gyönyörtől, s ahogy fenekembe mar, már érzem milyen szűk is ez az öltönynadrág. -Minden porcikám a tiéd!- suttogom halkan ajkaiba, s kezeim már indulnának, hogy néhány ügyes mozdulattal kiszabadítsam nadrágjából, ám inkább nagyot nyelek, s minden erőm összeszedve igyekszem megtartani a hidegvérem. Nem lehetek mohó, azt szeretném, ha ez lenne élete legtökéletesebb estéje, akkor hátha...mindegy. -Mit szeretnél Kedves?- vezetem ujjaim ismét tarkójára, míg homlokunk összeér, és én barna íriszeibe fúrom tekintetem. -Suttogd halkan, s én teljesítem.- lehelek apró csókot ajkaira, minden erőm összeszedve, hogy ne ragadjon el ismét a hév. Ő irányít, szeret irányítani, én pedig boldog vagyok, ha boldoggá tehetem. Kíváncsian várom minden piszkos gondolatát, hogy közösen valóra válthassuk azokat.
Az a sötétbarna tekintet szinte beleolvad az enyémbe és nem ereszt. Úgy kapaszkodik belém, mintha én volnék az egyetlen mentsvára, pedig épp fordítva történik a dolog. Annyira kétségbeesetten kapaszkodok Lazar-ba, a lényébe, abba, hogy itt van és segít nekem mindent átvészelni, amit kell, hogy magam is meglepődök. Beszívom alsó ajkam újra, majd ráharapok, a szívem olyan hevesen kalapál, mint tíz éves koromban, mikor valami rosszat csináltam és anyám a nevemet kiáltotta. A különbség, hogy ezúttal valami olyasmiért érzem bűnösnek magam, amiért igazából nem lehetek. Lazar arca olyan lágy és nyugodt, hogy mindez lassan átragad rám, addig a pillanatig, míg közelebb nem húz magához és ezzel kipréseli a legvékonyabb levegőréteget is kettőnk közül. Mellkasom most már mezítelen mellkasának feszül és azt kívánom, bár rajtam sem lenne póló, hogy bőröm közvetlen érintkezésben legyen bőrével. Kapkodok a levegő után, szomjazok az oxigénre, de mellette minden légvétellel egyre kevesebbhez jutok hozzá. Megrészegít a jelenléte, megijeszt, hogy ilyen hatással van rám, pedig már a sokadik alkalom lesz ez a mostani. - Nyugodt vagyok - bólogatok, aztán leteszem a poharat, majd mohón ajkaira tapadok és ezúttal én veszem kezeim közé arcát, hogy még ha akarna se tudjon elhúzódni tőlem. Nem teheti, egyszerűen nem engedhetem, hogy megvonja tőlem ezt a mámort, amit Ő okoz - Igen? Csak az enyém? - kérdezek vissza megkeményült hangszínnel, bár ugyanolyan vehemenciával csókolom és tapadok hozzá. A levegő megtelik forrósággal és egyszeriben úgy érzem, megfulladok a szobában. A whiskey erősen dolgozik bennem, pedig nem kifejezetten nevezhetném nagy adagnak. Pólóm szegélyéhez nyúlok és rutinos mozdulattal veszem le, majd dobom a földre. Még láthatóbbá válik, mennyire egyenlőtlenül emelkedik és süllyed mellkasom, jelezve, hogy kissé zilált vagyok. Szemeim mellkasán függnek, nyakára vándorolnak, aztán egyenesen mélybarna íriszeibe bámulok, keresve azt a bizonyos melegséget, ami átragadva rám szinte megolvaszt belülről. Ezt szeretem benne... Van benne valami, ami olyan totális higgadtságot sugároz, hogy kénytelen vagyok én is feloldódni.
Nézem, ahogy ujjai nadrágom gombjához siklanak, egy darabig eljátszanak körülötte, majd hagyja az egészet. Félénk kisfiúnak tűnik, akinek fogalma sincs róla, szabad-e - vagy szimplán utasításra vár? Közelebb lököm csípőmet csípőjéhez, ágyékom bizsereg, forróság önti el, érzem, ahogy merevedő hímtagom nekifeszül nadrágomnak és hirtelen szűk lesz. - Ha nem fizetnék is jönnél, ugye? - szakad ki belőlem a kérdés, de nem olyan módon, hogy a szobában meghűl a levegő és mindenki lefagy. A vérem ugyanúgy lüktet ereimben és ugyanúgy kívánom ezt a fickót, mint pár másodperce. Persze, benne van a dologban, hogy nem kedvező választ kapok, de már kimondtam, már nincs mit tenni, akkor is hallani fogom a választ, ha nem a javamra szolgál. Magam gombolom ki nadrágomat és húzom le a cipzárt, de ennél jobban nem vetkőzök. Megfogom kezét, tenyerébe apró csókot nyomok és lassan, de biztosan vezetem nadrágomba, ahol már érezheti, mennyire kívánom és mennyire türelmetlen vagyok. Várom, hogy finoman rámarkoljon tekintélyes méretű férfiasságomra és lassú mozdulatokkal kezdjen kényeztetni, s ha teszi, amit kérek és ez megtörténik, csípőmet óvatosan mozgatva segítek rá a műveletre, miközben addig oldalam mellett tehetetlenül lógó kezemmel húzom magamhoz és csókolom hevesen, nyelvemmel nyelvét pedig vad táncba hívom. - Csináld... - suttogom, bár elhal a hangom - Akarlak!
Boldog félmosollyal nyugtázom, hogy tekintete ellágyul, és ha csak időlegesen is, de sikerült elfeledtetnem vele a hétköznapi stresszt. -Nagyon helyes.- lehelem ajkai közé, egy centivel sem engedve távolabb magamtól. Egyenletlen légzése megnyugtat, hogy Ő pont annyira kíván már engem, mint én Őt, így engedve saját moságomnak elégítem ki az Ő éhségét is. Kérdése hegyes késként fúródik szívembe, de heves csókja kárpótol a fájdalomért. Nem akarok válaszolni, hisz tudja mi a helyzet. Azzal is tisztában kell legyen, hogy nem miattam nincs köztünk több, mint alkalmi -és hadd tegyem hozz, mámorítóan jó- szex. -Csak engem kívánsz?- kérdezek vissza nyelvünk buja játékát leheletnyi szünettel megszakítva, de meg sem várva válaszát tapadok újra szájára, s beszívva alsó ajkát csókolom még hevesebben. Nem akarok követelőzni, nem akarom siettetni, nem akarok mohónak tűnni, de érintése megrészegít. Minden porcikám kívánja, s hatalmas önkontrollra van szükségem, hogy ne vessem rá magam azonnal. Ám ahogy lekerül róla is a póló, s csípője ágyékomhoz feszül, már esélytelen, hogy visszatartsam magam. Mindkettőnkön van még nadrág, mégis érzem Beck merevedő férfiasságát, és Ő is hasonlóan érezheti enyémet. Halkan belenyögök a csókba, és ujjaim immár mezítelen hátán futnak végig, majd fenekét markolva még közelebb préselem magamhoz. Kívánom, akarom, nem tudok várni...ám kérdése mégis kizökkent kissé, és megforgatja az imént belém döfött kést. -Hozzád bármikor!- felelem halk, ám határozott hangon, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Mélyen a szemébe nézve, barna íriszeimben láthatja: komolyan is gondolom, amit mondok. Csak azért kell fizetnie, amikor a munkaidőmet töltöm Vele, mert akkor el kell számoljak az ügynökséggel. Megvan neki a mobil számom, bármikor hív és ráérek, vagy halasztható a dolgom én a legnagyobb örömmel ugrom. Az egyetlen probléma azzal van, hogy így nincs rá garancia, hogy lesznek szabad estéim. De nekem tökéletes minden más időpont, hisz a vele töltött percek így is többet jelentenek, mint néhány dollár. -Most sem munka miatt jöttem...- teszem hozzá, egy megnyugtató mosollyal, és miután boldogan konstatálom, hogy megoldotta magának a nadrág kigombolását, hagyom, hogy kezemet méretes farkához vezesse, és ahogy érinthetem, finoman rámarkolva lassan kezdem kényeztetni. Pontosan tudom, mit szeret, de én is érezni akarom őt, legalább meztelen mellkasommal. Így abba nem hagyva kényeztetését a háta mögé lépek, s szabad kezemmel hasfalát simítva késztetem arra, hogy velem együtt pár lépést hátrálva simulhassak hátammal a falhoz, s tarkóját, majd nyakát csókolva végül kissé oldalra fordulva Ő találhassa meg ajkaim, s nyelvünk újra buja táncot lejthesen. Így, mögötte állva sokkal nagyobb odaadással tudom kielégíteni, és követve csípője mozgását, változtataom tempót. Szájától el nem válva indul útjára kezem mellkasán, és mellbimbóját finoman ingerelve igyekszem fokozni élvezeteit. Nadrágom egyre szűkebb, és hímtagom már ki szeretne szabadulni a zipzár szorító fogsága alól, de egyelőre ahelyett, hogy saját ajkaimba harapnék, fogaimmal néha Beck puha szájába kapaszkodva folytok el egy-egy nyögést. Ahogy érzem, hogy Ő is szeretné, kicsit gyorsítok a tempón, s ha szeretné elrepítem így a csúcsra. Mellkasától elszakadva másik kezemmel finoman golyóit kényeztetem, épphogy érintve az érzékeny testrészt, remélhetőleg fokozva az élvezeteket.