Egy új nap, amit munkával kell eltöltenem. Mivel új hónap van, így egy újabb jelmezt kaptam, amibe be kell öltöznöm. Meglepetésemre Firebird Marveles hősnő leszek fél hónapra, aztán megint változik valamire. Tűz színeiben pompázok, sőt a mellbimbóim tájékánál apró zöld lángocskák láthatóak. Főnöknek mindig fura ízlése van, főleg mikor rólam van szó. Azonban az utóbbi időben jelentősen feltűnt nekem, hogy egyre kevesebbet enged a boltba, inkább mutogassam magam kirakatban. Mikor elkészülök az öltözködéssel, akkor elindulok a munkahelyemre az ero cosplay fellegvárába. Hamarosan megérkezek, aztán néhány szót váltok a főnökkel, aztán megyek a kirakatba. Emellett megosztja velem az új ötletét, miszerint én kinn fogok egész nap állni a kirakatban, azonban 4szer tizenöt perc szünetem van. Ezen felül, lesz egy tábla kirakva a helyemen, hogy egyet fizet, akkor az nagyon különlegeset kap az illető. Nem gyengén furán nézek rá a főnökre, hogy mi ez az ostobaság. Szerintem az emberek leginkább a nagy domborulataim miatt kívánnak meg, meg ahogy kinézek az egyes öltözetekben. Ráhagyom a dolgot, majd lassan elfoglalom a helyem. Mellettem természetesen vannak már szuperhősnek vagy hősnőnek öltözött fiuk és lányok. Én kaptam egy széket, s a felettesem utasítása szerint nagyon csábító pózokat vegyek fel. Így elsőre nem jut eszembe más, mint leülök a székre aztán szétrakom a lábaim. A kezem meg egyenesen berakom a puncimhoz, amit jelenleg egy kék tanga takar. Felül nincs semmi védelmem, ráadásul az öltözet rásimul felsőtestemre. Így tehát ha izgalomba jövök, akkor nem lesz semmi, hogy eltakarja, hogy mennyire beindultam. Így jobban mondva védtelen vagyok, mert ha mögöttem valaki a boltban a közönség előbb dug meg egy vendéget, vagy dugatja meg magát egy betérővel, akkor minden bizonnyal izgalomba jövök. Szóval ebben a pozícióban feszítek a kirakatban. Kintre nézek, ahol mindenféle ember megnéz. Vannak aztán gyermekes anyák, akik a gyermekük szemét takarják, miközben rám néznek dühösen. Vannak merészebb pasik, sőt félénkek. Várom az leső tizenöt percemet, mert az ülésben és ebben a pozícióban szintén elfáradhat az ember.

A pizzafutár melót szeretem, mert szeretek biciklizni, és így úgy van meg a napi edzésadag, hogy még fizetnek is érte. Ráadásul a várost is jobban megismerem. A főnök engem a közeli címekhez küld, a távolabbiakhoz van motoros alkalmazott.
Ahol most leadtam a pizzát, ott még nem jártam, Kicsit el is tájoltam magam odafelé, nem teljesen ismerős a környék, de visszafelé már, úgy vélem, sikerült belőnöm az optimális útvonalat. Egy új utcán haladok végig, elég zsúfolt, forgalmas, sok a járókelő és az autó is, nagyon kell figyelni.
Ahogy körbepillantok, egy olyan kirakatra téved a szemem, amiben eléggé érdekes jelmező próbababák vannak kiállítva, és a pózokról nem is beszélve. A számat is eltátom a látványtól, és pár pillanatra csökken az éberségem. S ekkor ráadásként az egyik bábu megmozdul.
Ettől nem csak én ijedek meg, hanem egy gyerek is, aki a járdán halad el a kirakat előtt, és ő ösztönösen a kirakattól messzebbre ugrik, azaz pont elém, az úttestre. Mivel én is eléggé elbambultam és meg is lepődtem a reakcióidőm nem a legjobb, el tudom ugyan rántani a kormányt, de majdnem egy arra haladó autó alatt kötök ki, mire ellenkező irányba korrigálok, vissza a járda felé, és sikeresen felkenődök egy ott parkoló autóra.
A bicikli fennakad a kocsi elején, én viszont átbucskázva a kormányon a kocsi motorháztetején és féli a szélvédőjén kötök ki. A riasztó beindul, a kölyök bőgni kezd az anyja sikongat a rémülettől. Az utóbbi kettőből én szinte semmit nem hallok, mert a riasztó kábé a fülem alatt visít, és a hang ilyen közelről szinte már fizikai fájdalmat okoz. Bár lehet, a fejfájás valami egészen másnak az eredménye. Volt ugyan rajtam sisak, de fejjel egy ablaknak koppanni még így sem túl jó mulatság.
- Ó, basszus! A rohadt életbe!
Máskor az ilyesmit eléggé intenzíven tudom kiejteni a számon, most viszont csak valami zavaros motyogásra futja.

A kinti forgatag tekintetét nézem, miközben a kirakat előtt pár merészebb férfi mutogatja nekem a hímtagját, de egy rövid ideig. Nos igen, akiknek nincs pénze, hogy megfizesse az árat, annak nem marad más. emlékszem múlthéten egy elborult dagadt férfi verte ki a kirakat előtt, de a Főnök arra kért, hogyha odakint bármi történik, akkor mi szinte tudomást se szerezzünk róla. Egyszerűen kifejezve nehogy a kinti dolgok miatt izgassuk fel magunkat. Néha nehéz, de van, amikor figyelmem kívül tudom hagyni a külvilágot. Éppen a kinti eseményeket tanulmányozom, mikor odakinn történik egy baleset. Szívesen segítségére sietnék, mert minden valószínűség szerint a pikáns pózomtól borulhatott fel. Picit mozdulok, mikor érkezik gyorsan rá a másik gondolat, hogy ne érdekeljen a dolog. Visszaülök a helyemre, azonban a szemem mozgásával figyelem az autóra felkenődött alak sorsát. A kinti emberek biztosan segítenek rajta, így nem kell kimennem hozzá. Alaposan lebeszélem magammal, így maradok nyugton. Ránézek az időre, mikor rájövök, hogy pózt kellene váltanom. Az eddigi ülés helyett az állást választom. A széket használom segédeszközömként. A bal lábam rárakom, majd a bal kezem a combomra teszem. Ennek a mozdulatnak nincsen vége, mert a jobb kezemmel feljebb húzom a felsőm teljesen a kebleim aljáig, sőt egy kis részt engedek láttatni az aljából. Fogalmam sincs, hogy e póz miatt hányan fognak betérni, de most vagyok talán a legizgatóbb egy férfi számára. Mikor sikerült beállnom, akkor így maradok. A többiek a kirakatban szintén így tesznek, sőt egyeseket behívnak. Odabenn valakit éppen minden szeme láttára dugnak meg, mert a hölgyemény igazán hangos nyögésekkel adja tudtára mindenkinek, hogy az őt ostromló férfiasság minden bizonnyal nagyon jó. Nem tudom megállni, hogy ne izguljak fel, sőt amilyen perverz vagyok, akkor elképzelem magamban, hogy valaki engem elégít ki így ugyanígy. Jó lenne, de jelen pillanatban ez csak fantáziálás és semmi több. Úgy tűnik a mai napon nem akarnak játszani Tűzmadár kisasszonnyal.

Míg én az autón heverve próbálom megállapítani, hogy melyik végtagom éppen merre tartózkodik, körülöttem kisebb csődület alakul ki.
A gyerek a kirakatra mutogatva üvölt.
- A néni megijesztett!
Anyukája próbálja elérni, hogy a gyerek ne is nézzen arra. Pár sopánkodó járókelő vigasztalja a gyereket, a bolt előtt szexuális indíttatással álldogálók inkább gyorsan elhúzzák a csíkot, mert a közhangulat nem túl pozitív. Ketten engem vesznek kezelésbe, pontosabban valaki óvatosan leveszi a sisakomat, és az ujjait mutogatja nekem. Mondani is mond valamit, de a riasztó visításától nem hallom. Az ujjait eléggé homályosan látom, amitől most már én is megijedek. De leginkább bármit megadnék azért, hogy a visítás maradjon abba.
A kívánságom hamarosan teljesül, mert megérkezik az autó tulaja, aki a boltban volt eddig, a nadrágja nincs rendesen begombolva, amire kap pár igen pikét megjegyzést a járókelőktől. Mellette áll a bolt tulaja, és rézi, hogy ha nem akar jelentős forgalomcsökkenést, akkor az ügyet hamar rendezni kell.
Közben a fülem kitisztul, és ettől a látásom is helyrejön, úgy tűnik, csal egyszerűen sokkolt az erős hang.
- Hány ujjamat mutatom?
- Kettőt.
- Hogy van, fiatalember?
- Ha én azt tudnám ...
Lassan kezdem érezni a végtagjaimat is, és óvatosan megmozgatom őket. Ott minden rendben. Kicsit szédülök, de ez lehet az ijedtség, és az is, hogy még mindig a fejem lejjebb van, mint a testem többi része, és a vér a fejembe tolul. Óvatosan felülök, amit páran megtapsolnak. Bágyadtan integetek, de az a helyzet, hogy nem mernék még lábra állni, csak óvatosan lecsusszanok a motorháztetőről, és megtámaszkodom az oldalában.
A bőgő gyerek kap egy tábla csokit, és elhallgat, édesanyja elvonszolja a közelből. Az autós a kocsija elejét vizsgálja, de csak a rendszáma horpadt be egy kicsit. Én még nem merem megnézni a bicajomat.
Valaki a járókelők  közül felveti, hogy rendőrt, vagy mentőt kéne hívni. A főnök ekkor érzi úgy, hogy most már tényleg más sem hiányzik, és felajánlja, hogy majd ő mentőt hív hozzám, amit megvárhatok a boltban, és beterel engem is meg a kuncsaftot is. A férfinak ajánl egy ingyen menetet, és ennyivel lerendezik az ügyet.
Én amint látok egy széket inkább leülök rá gyorsan, valaki egy pohár vizet nyom a kezembe. A pohár furcsán remeg, de aztán rájövök, hogy a kezem az inkább.
- A biciklim ...  - jegyzem meg halkan, de valaki ajánlkozik, hogy berakják addig a raktárba, amíg ki nem derül, mi van velem. - Nem kell mentő ... - nyögöm a következőt.
Már érzem, hogy nem történt semmi különösebb bajom, a szédülés is múlik, de eszméletlenül meg vagyok ijedve.
- Fehér vagy, mint a fal, kölyök. - állapítja meg a főnök, aztán körbepillant. - Kim, kicsit foglalkozzál vele, amíg haza bír menni!
Odaint magához, és halkabban mondja.
- Vidd valahová hátra, ahol nincs szem előtt, nem kell a negatív reklám, és neki sem kell itt kukkolnia. Megissza a vizet, megnyugszik, és már mehet is.
Az utcáról közben gyorsan eltüntették már a baleset minden nyomát, és az ingyen kukkolók is kezdenek visszaszállingózni. A csődület továbbállt, mindenki megy a maga dolgára.

Későbbiek folyamán látom, hogy a Főnök megy ki az egyik biztonsági emberével együtt. Nos a főnök sem a szép arcáról híres, de a gorillája meg tényleg a vadonból jöhetett. Kétajtós, masszív kidobó fegyveres őr. Az egyszerű járókelők elől rejtve van a fegyverük, így nem keltenek annyira nagy riadalmat. Nemsokára a gorilla segít a balesetet szenvedett alaknak bejönni a helyre, ahol bizony nyögések hallhatóak, mert éppen megy valahol a menet. A biciklit beviszik a raktárba, ami számunkra lányoknak biztosan szigorúan titkos hely. Nem biztos, hogy csak játékokat lehet ott találni. Sötét egy hely, de nekünk dolgozok nem tudhatunk erről. Álldogálok a helyemen, mikor a főnök hívat. Először odanézek, hogy mit akar, aztán egy sóhaj keretében lépek ki a kirakatból. Helyemre egy társam megy, míg én közeledek a sebesülthöz. Mikor előtte állok, akkor lehajolok hozzá, majd köszöntöm.
- Hello! Az én nevem Kime, s úgy látszik nekem kell rád vigyáznom. Nem tehetek mást. Fel tudsz állni? – teszem fel a kérdést, miközben azért úgy lépek hozzá, hogy beletudjak kapaszkodni. Mikor számomra megvan a kellemes helyzet, akkor segítek felállni a székről, majd megindulni hátulra. A főnök még szól egyet hozzám.
- Kime! Vidd a leghátsóhoz – ezzel még kezembe nyom egy kulcsot. Én megindulok a sérülttel, s jelen helyzet szerint pont arra, amerre dugnak. A sor végén feltűnik, ahogy két vendég nézi, ahogy Jégszűz és Nick Fury dugnak egymással. Az egészben az a legviccesebb, hogy vannak olyan emberek, akik csupán ezért képesek fizetni. Mindenesetre a látvány felizgat, emellett a kebleim neki van nyomódva a karjának. Ahogy elhagyjuk őket, úgy megérkezünk a félénkek és elvonultak birodalmába, sőt a perverzekébe. Rögtön az első ajtónál ostor csattanását hallom, amire én megállok egy pillanatra. Indulok tovább, s nem minden ajtó mögül hallani hangokat. Mikor megérkezünk a végébe, akkor ott kinyitom az ajtót. Az egész szoba láng színekben pompázik. Segítek neki leülni az ágyra, majd bezárom kulccsal az ajtót. Leülök szemben vele az itteni székemre vele szemben.
- Kérsz valamit inni? Bort? Sört? Vagy töményet? – teszem fel a kérdést, miközben a mellettem levő asztalra mutatok, ahol az említett dolgok találhatóak. Vannak itt aztán szex játékszerek, de én nagyon ritkán szoktam őket használni.
- Fáj esetleg még valamid?

Amikor rácsodálkoztam a kirakatra, és tudatosult bennem, hogy ez egy szexshop, meglepődtem, bár azért ilyenből van a városban egy pár. De amíg Kime el nem kezd hátrafelé kísérni, fel sem merül bennem, hogy ez bolton kívül más is lehet.
- Ó, te jó ég! - suttogom, amikor elvonulunk pár éppen akcióban lévő alak mellett.
Nem tudom, a főnöknek milyen elképzelései vannak egy kamaszfiú anatómiájáról, de ami velem történik, az minden csak nem megnyugvás. Az ostor hangjába meg egyenesen összerezzenek. Kész megkönnyebbülés, mire beérünk a szobába. Ekkor jut eszembe, hogy a lánynak nem válaszoltam már a bemutatkozásra sem.
- Ő, nem, fájni nem fáj semmi, csak kicsit zsibbad az egyik könyököm. Inni nem kérek ... és szia, Emilio vagyok.
Ez a pia dolog még nem tartozik a legalitások közé. Ittam már ezt-azt de most egyáltalán nem kívánom. A víz az jól jött, segített, de nem hiszem, hogy ingatag egyensúlyomat tovább kéne rombolni.
Aztán lassan kezdek annyira magamhoz térni a folyosótúra borzalmaiból, hogy a lányt is jobban megnézzem.
- Nini! Te voltál ott a kirakatban! Én meg azt hittem, hogy bábu vagy, és akkor megmozdultál. És ez a jelmez ... láttam a fimet, azt hiszem.
Csak most áll össze bennem a kép teljesen. A kölyök, aki elém ugrott ezt a bábu részt egy időre háttérbe szorította. Most, így visszanézve, és hogy milyen maflán félreértettem a látvány, az egész kezd mulatságos lenni. Persze majd ha meglátom a biciklimet, lehet, már nem lesz ennyire vicces az ügy.
Viszont az emlékek ravasz dolgok, mert hát most már az is beugrik, milyen pózban látta, Kimet, amitől aztán hirtelen vörös leszek, mint a főtt rák. Biztos, hogy ő is ... és itt, ebben a szobában ... és ... mik is vannak a pia mellett?
Rengeteg kép, hang, szag kezd el bennem kavarogni, és valami igen felkavaró masszává áll össze. Ez egy olyan világ, amiről nyilván hall az (kamasz)ember, esetleg ábrándozik a szobája mélyén, de ennyi.

Mikor meghallom, hogy zsibbad a könyöke, akkor úgy vélem ott ütötte be. Mivel az én gondjaimra van bízva a fiú, ezért felállok a helyemről és kellemes csípőmozgatást követően lehuppanok pontosan mellette az ágyon.
- Szóval beverted a könyököd, akkor szeretném megnézni. Tudod ha zsibbad az nagyon rossz dolog. Én már vertem be hasonlóképpen, csak éppenséggel egy bivalyerős motorbicikliről leesve. – ezzel ha engedi nekem, akkor megnézem a könyökét, mindkettőt, mivel nem informált arról, hogy pontosan melyik az. Mikor finoman fogom végigtapintom, akkor nem vélek felfedezni törést. Talán egy pici zúzódás az egész. Egy hétig a csontja fájni fog, aztán múló dolog az egész. Mikor felismer engem, hogy én voltam ott a kirakatban, akkor elmosolyodik egy kicsit, mert elég viccesen fest a jelen helyzetben. Nyugodtan ülök mellette, aztán minden további nélkül elvörösödik. Számomra kissé szokatlan a reakciója, mert a legtöbb esetben magabiztos férfiakkal volt dolgom. A mellettem levő fiú meg fiatalabb nálam. Szerencsére nem kell vele szexelnem, hiszen nem fizetett. Nincs pénz, nincs dugás. Egyszerű és nagyszerű mondat ezen a helyen. A fiút nem tartanám kő gazdagnak, aki a zsebéből előkapna egy köteggel és elverné velem a hátsóm.
- Nos meddig szándékozol itt lenni? Mentőkre különben ne számíts, nem hinném, hogy amazok bejönnek ide. A két gorilla az ajtóban nem véletlenül van ott. Aki nem hivatalos szerv, vagy nem itteni tag, esetleg érdeklődő, az annak sipirc innen. Őrülj annak, hogy a Főnök maga módján rendezi az ügyeit.   – felállok, mert az ülés számomra még mindig kellemetlen. Rásandítok, aztán minden további nélkül a nadrágjára pillantok. Elgondolkozok, hogy vajon feláll neki? Eltávolodom, miközben töltök magamnak és neki vizet. Az egyik poharat felé nyújtom. Ez idő alatt megérik bennem a kérdés.
- Emilio, légy velem őszinte. Feláll a férfiasságod a nadrágodban? – teszem fel a kérdést, amit leginkább a unalmam mondat ki velem. Ráadásul rám ugyanúgy hatással voltak a szobába vezető úton való látnivalók. Magyarán, kivános vagyok és ebben az egészben az a rossz, hogy nem vagyok válogatós típus. Egyelőre próbálom nem egyből letámadni.
- Valamint, ha lenne egy kívánságod, akkor mi lenne az? – ravaszsággal szeretném elferdíteni az ifjút, hátha sikerül kihoznom belőle a vadállatot.
- Ezen felül mesélhetsz magadról, már ha akarsz. Én csak annyit tudok mondani, hogy egy 28 éves nő vagyok, s tele tetoválással a testem. Önszántamból vagyok itt, de remélhetőleg kijutok innen.

Szerintem a könyökömnek nincsen semmi baja, de mivel Kime gondjaira bíztak, nem tiltakozom, ha meg akarja nézni. Egyrészt, mert én sem szeretem, ha megakadályoznak abban, amit a feladatomul kaptam, másrészt, mert én azért nem látom olyan jól a saját könyökömet, és értelemszerűen megtapogatni sem tudom annyira alaposan.
- Motorról?! Ú, az durva lehetett! Nem törted össze magad?
A tapogatás nem fáj, csak egyetlen ponton, ami igazán elhanyagolható. Kinyújtom, behajlítom, megcsavarom, az ujjaimat is kinyitom és összezárom, ökölbe szorítom.
- Nem, biztos nem kell mentő. Csak az ijedtség meg a hangos riasztó miatt letten rosszul, azt hiszem. Még egy kicsit remeg a lábam, meg a gyomrom, de ennyi.
Az újabb pohár vizet elfogadom, mert az előbbiből ne ittam csak pár kortyot, és most rendesen melegem van, meg a szám is kiszáradt, de az az érzésem ez már nem a baleset, hanem a hely hatása.
Viszont arra nem számítok, hogy miközben iszom, Kime egy roppant indiszkrét kérdést tesz fel nekem. Eddig is már az volt a kérdés, hogyan üljek úgy, hogy semmiképpen ne legyen feltűnő, mi történik a nadrágomban, de hogy erre még rá is kérdeznek ... úgy nyelem félre az éppen számban lévő kortyot, hogy közben még a kezem is megrándul, és némi víz azonnal kilöttyen, de ez semmi ahhoz képest, ami akkor távozik a pohárból, amikor fuldokolni kezdek. Mire sikerül leraknom a poharat a piák mellé, a fele hiányzik a víznek, és a zöme nem bennem van, hanem rajtam. Viszont sikerült felköhögnöm, ami félrement, és a fulladás veszélye elég hamar elmúlik.
Kime pedig tovább fejtegeti a dolgot. Ha nekem lenne egy kívánságom ... mért csak egy? nekem ezernyi kívánságom van már most is. Naponta egy tucat legalább! A legtöbb soha nem fog beteljesedni.
Hogy mi lenne az egy kívánságom? Ha csak tényleg egy lenne, de az tuti? Hát nem Kime, mert noha őrülten kívánom most a szexet, ennél azért vannak kínzóbb problémáim is. Magma is megrémülök, amikor rájövök, mit is szeretnék.
És akkor kitör belőlem.
- Hogy mit szeretnék? Szeretném, ha az apám, aki megtagadott hirtelen elpatkolna. Mert ha ő nem perelné anyámat, akkor lenne pénzünk, és én mehetnék egyetemre, és nem kéne az egész nyarat végigdolgoznom, hogy meglegyen a lakbérre valónk. Akkor nem lennék most pizzafutár, és nem kenődtem volna fel egy autó elejére.
Aztán csak pislogok, amikor rájövök, hogy mi mindent kipakoltam most itt ennek a lánynak. Közben pontosan tudom, mit szeretett volna hallani egyetlen kívánságnak.
- Bocs! Szerintem nem ezt akartad hallani. Eszméletlen dögös vagy, és ha nem csak egy kívánságom lenne, akkor ... - most elcsuklik a hangom, és megint vörösödni kezdek.
Lehet olyan hatása egy nem is látható fejsérülésnek, hogy az ember mindent gátlástalanul, és megfontolás nélkül kimond? Na, jó, azért nem mindent. Azt, hogy feláll, azt nem mondtam ki.
Lesandítok a nadrágomra, ami farmer, és eléggé jól bírja a kiképzést, láthatóan nincs semmi árulkodó jel, viszont tök vizes. Meg a pólóm is. Nem baj, meleg van, hamar megszárad ez, csak  .... uramatyám ... én ilyen nadrággal a folyosón visszafelé ...
- Ez kész ... ez totál kész ... - már csak ennyit bírok mondani.
Van itt hátsó kijárat? Esetleg egy teleport? Ásó, amivel jó mélyre eláshatom magam?

Mikor visszakérdez, hogy nem törtem össze magam a motorral, akkor jobbnak találom nem elmondani neki az igazságot.
- Nem mentem nagy sebességgel, szóval nem volt olyan vészes pár törött csontnál. De jó orvosom volt, szóval minden rendesen a helyére forrt. – mesélem el neki nagyon kurtán eme balesetet. Kitapogatom, hogy merre fájhat neki, de csupán egy helyen jelez nekem, hogy gondok vannak. Megnyugszom, hogy tényleg egybe van és minden valószínűség szerint az este nem lesznek álmatlan éjszakáz a kínzó éles érzések miatt. Ezt követően meghallgatom, hogy kezd normális állapotba rázódni, ami mindkettőnk számára kedvező. Megkínálom a pohár vízzel, aztán olyan kérdést teszek fel, amitől szamár módon leönti magát. Magamban jót mosolygok, ám nagyon jól tudom, hogy ez mit jelent. Sarokba van szorítva, s jelenleg én vagyok a vadász ő pedig a kis tudatlan vad. Végül lerakja a poharat, közben én is így teszek. Amivel igazán meglep, hogy teljesen kitárulkozik előttem, mert elkezd az életéről beszélni. Én aztán hallgatok mint a sír, miközben elnyelem ezen bánatát. Az a fura az egészben, hogy bocsánatot kér.
- Nem tudom, hogy miért kérsz bocsánatot. Különben az eszméletlen dögös kifejezés, az nagyon rossz kifejezés. Ha engemet néznél, akkor nem lennél magadnál. Vagy várjunk csak? Most tényleg össze vissza beszélsz. – jelentem ki egy bájos mosoly kíséretében. Itt van előttem vizesen, s arra tudok gondolni, hogy meg fog fázni. Arra leszek figyelmes, hogy megint csak olyan szavakat használ amire én megint nem tudok reagálni. Mindenesetre elérkezettnek látom az időt, hogy cselekedjek. Vagy megszökik vagy ki fog akadni, vagy egyszerűen előbújik belőle a férfi énje. Lassan odasétálok hozzá, miközben elölről finoman megfogom a pólóját.
- Arról nem volt szó, hogy vizes póló versenyt akarsz rendezni. Meg fogsz fázni. – közben a másik kezemmel finoman próbálom tolni az ágy felé. Mikor ott vagyunk, akkor egyszerűen megpróbálom rátaszítani az ágyra, pár másodperc múlva pedig talán el tudok helyezkedni.
- A pólót így szokás levenni, ha vizes. – ezzel bevetem magam, s egy szexi felsőruha levételt adok neki. Direkt lassan csinálom, hogy legyen ideje követni az egyre jobban feltáruló látványt. A lapos hasfalam, aztán két nagy kebleim az ágaskodó mellbimbókkal, a nyakam és végül a fejem. Eldobom a felsőt,aztán beletúrok a szőke hajzuhatagomba. Ha ez nem volna elég, akkor próbálom az ő felsőjét lehúzni, már ha engedi nekem.
- Figyelj, mit szólnál ahhoz, ha szórakoznánk egy nagyot? Tudod én a mai nap egész nap csak hallgattam eddig a nyögéseket, már láttam az akciókat, de tudod... – nem ragozom tovább, hanem megtámaszkodok a két kezemmel a teste mellett, majd egyre lassabban ereszkedek rá.

Az eszméletlen dögös egy teljesen jó kifejezés, mert én ugyan itt vagyok, de az eszem ... És jön ...közeledik ... idejön ... Teljesen meg vagyok zavarodva, mert fel nem tételezném, hogy pont én kellek neki. Már mért kellenék én? Hát ki vagyok én ...
Tényleg úgy engedelmeskedem a finom taszításnak, mint aki meg van babonázva.
Vizespóló verseny?
- A tiéd nem is vizes ... - jegyzem meg határtalanul intelligensen, de lassanként eljutok addig, hogy ez talán mégsem ugratás, vagy ha az, akkor annak a legdurvább fajtája. De hát merek én ellentmondani? Követem a mozdulatait, és leveszem a pólómat. Az alakom még nem egy férfié, de három éve bokszolok, ennek azért van látszatja a felsőtestemen.
Ami az ő felsőtestét illeti ...
Tejézusatyaúristen!
És az ajánlat elhangzik immáron szóban is. Az egyik felem odabenn üvölt, mint a vadállat: IGENIGENGEEEEEEN! A másik meg az igazi ünneprontó: be fogsz égni, mocskosul be fogsz égni. Béna vagy! Egy lúúúúúúzer!
De ahogy rám ereszkedik, csak egy dolgot tudok kinyögni:
- A nadrágom is vizes ...
Te barom, te tökkelütött, eszement barom, ez annyira, de annyira ovis volt!
Az egész testem hirtelen megremeg a vágytól, legszívesebben hanyatt dönteném a csajt, és mindent bele, de már csak az kéne, hogy hisztis ovisból rögtön vaddisznóba menjek át! De ha nem jutunk hamar egyről a kettőre, akkor én nagyon hamar, és nagyrészt nélküle a végére jutok a dolgoknak, az biztos. Egy túlfűtött kamaszgyereknek ennyi már bőven elég, sőt sok is.

Látom rajta, hogy egy picit meg van zavarodva, amit elsőre nem tudok hová tenni. Talán a balesete utóhatása lenne? Kizárt dolognak tartom, így erősen él bennem az a gyanú, hogy az én vad megjelenésem van rá ekkora hatással, emellett a cselekedeteim. Nem igazán ellenkezik, mert teljesen lefoglalja őt a mozgásom. Sikerül az ágyon kikötni, azonban próbálok rajta segíteni azzal, hogy én teszem meg az első lépést. Lassan ledobom magamról a felsőm, ezáltal felfedve előtte azt, amivel megáldott az élet. 28 éves nő létemre kellemes alakom van, hála a rendszeres mozgásnak, aerobikozásnak és egyéb sportos tevékenységnek. Kebleim szépek, emellett még nem ért el engem az a gond, hogy megereszkedtek volna. Emellett feltűnhet neki, hogy a két karomon megjelennek a tetoválások, de egyáltalán nem hegyén hátán. Mindegyiknek megvan a maga helye. Végül csak megszólal, hogy a nadrágja vizes. Elmosolyodom, aztán nyújtózkodok egyet rajta, hogy egész testem hozzásimuljon az övéhez. Már majdnem megcsókolom ajkaimmal, mikor feljebb húzódom a füléhez. Kemény mellbimbóim lágyan végigkarcolják a felsőtestét.
- Ezzel csak nem azt akarod mondani, hogy beleélveztél a nadrágodba, édes – szólok a fülébe édesen, majd játékosan lágyan beleharapok a füle szélébe. Beleszuszogok a fülébe, majd lassan lemászok róla. Nem megyek távolra, hanem ott maradok neki háttal. Szépen letolom magamról a jelmezes nadrágom, ami alatt ott van a falatnyi csipkés fehérneműm.  A fehérneműt lassan tolom le magamról, hogy miközben mutatom neki a formás hátsómat. Nem rendelkezem nagy hátsóval, de szép vonaluk van. Nincs rajtam narancsbőr. Emellett a lábamon felfedezhet megint csak tetoválásokat. Mikor letoltam a nedves tangám, akkor odadobom az arcához.
- Tessék megtarthatod – mondom neki, mikor már szembefordultam vele. Kérdőn nézek rá, hogy vajon van annyi bátorsága, hogy saját magától levetkőzzön. Gyönyörködhet közben a tetovált testemen. A hasamon nem láthat, se domborulataimnál, se a puncimnál és a hátsómnál. De ezen kívül viszont igen. Kisebb terpeszbe állok, aztán a következő szavakkal próbálom ösztönözni.
- Ha kellemes méreted van, akkor itt előtted fogok magamba nyúlni, ha pedig nem, nos akkor tennem kell egy kis varázslatot. – adom fel neki a leckét, miközben elkezdem magam simogatni. Lágyan simogatom az idomaim a bal kezemmel, míg a jobbal a puncim kényeztetem. Egy idő múlva érzékelem, hogy egyre jobban kezdek nedvesedni.

Lelkem bölcsebbik fele pontosan tudja, mekkora áldás és átok is egyben, hogy ezzel a nővel most összejöttem. Vajon rá fog jönni, hogy én még soha ... basszus, erre gondolni sem akarok! Nem, és kész!
Ahogy odafekszik mellém a tőle távolabbi kezemmel kétségbeesetten markolok bele az ágyba. A mellei hozzám érnek. AZOK a mellek. És kimondja! Kimondja, amitől tartok, ami jelenleg a legnagyobb félelmem.
- Mééég nem ... - nyögöm ki a kérdésre.
S akkor otthagy. Először azt hiszem, hogy ennyi, vége, csak játszott velem, és itt van vége a játéknak, de nem. Elkezd vetkőzni. Hát mit ne mondjak, én nem követem a példáját, mert mozdulatlanul, és tág szemekkel próbálom beinni a látvány minden cseppjét. A tetkók csak haloványan tudatosulnak bennem, csak annyit tesznek hozzá a róla alkotott képhez, hogy vagány a lány, és valószínűleg vad is. Gátlástalan? Ez a gondolat még jobban felvillanyoz, de egyben valamiféle félsz is megjelenik újra.
Amikor a tanga az arcomon landol az a kegyelemdöfés. Érte nyúlok, megmarkolom, és lehúzom az arcomról, hogy őt láthassam. Amit mond, az egyszerre csodás és kétségbeejtő. Eddig ez a frász bennem fel sem merült, hogy a méretnek is passzolnia kell. És milyen varázslatról beszél? Ez a csaj biztos MINDENT TUD. Hogy mi az a "minden". Hát azt ő tudja. Én itt csak egy kis kobold vagyok, aki véletlenül belenyalhat a mézes bödönbe talán.
De ideje összeszedni a bátorságomat. Kigombolom a farmert, lehúzom a cipzárat és úgy hanyatt fekve a csípőmet megemelve megszabadulok a ruháimtól. Innentől a kérdés, hogy feláll-e már nem kérdés, de szerintem úgyis tudta. A nadrág és a gatya az ágy mellett a földön landol, én pedig feltérdelek az ágyon, és teszek egy óvatos "lépést" feléje így térden csúszva. Már nem tudom azt mérlegelni, hogy ez agy béna-e vagy sem. Már csak egy dologra tudok gondolni, de valami azt súgja bennem, hogy neki megvannak a maga tervei, és úgyis az lesz, amit ő akar.

Nézem minden egyes rezdülését, így nem kerüli el a figyelmem azon kislányos mozdulata, ahogy belemarkol a takaróba. Általában a nők szokták ezt tenni, mikor álmaik pasija éppen a szentélyüket ostromolják. Kissé meglepő ugyan, de ettől függetlenül nem menekülhet el előlem, főleg úgy, hogy egyre jobban rontom meg. Mikor meghallom, hogy még nem élvezett bele a nadrágjába, akkor mosolygok rá biztatóan mint egy oroszlán a darab húsra. Eltávolodok tőle, hogy végül nyugodtan levetkőzhessek előtte. Nem kapkodom el, sőt ha rajtam múlik a dolog, akkor egy jó ideig nem fogom hazaengedni szegénykét. Mikor oda mer nyúlni a tangámhoz, akkor egy érzés fut végig rajtam. Ez egy győztes érzés, hogy ő már biztosan nem fog elmenekülni. Miközben ő szépen lassan döntésre jut, addig én egyre inkább nedvesebb és ezáltal perverzebb gondolataim szintén felszínre kerülnek.  Megszabadul a ruhájától, így a féltve őrzött merevedése előkerül. Mivel így szemre nem tudom megállapítani, hogy jó-e vagy sem, így magamban a méricskélésnél teszem le a szavazatom. Hogy mennyire béna a mozdulata? Nos  ahogyan elhelyezkedett, akkor nem jut eszembe más, mint a mester és szolga szerep, magyarán én leszek a dominája. Ennek megfelelően odalépkedek az asztalhoz, hogy aztán közelebb lépve hozzá mellette megcsattogtassam az ostort.
- Gyere ide! – hangom parancsoló és hűvös, majd ha engedelmeskedik nekem, akkor kiadom a következő utasítást.
- Állj fel a földről és fordíts nekem hátat, te fajankó! – lesújtó tekintetemmel nézek rá, mint aki egy hóhér lenne az alabárddal. Ha ennek a parancsomnak szintén eleget tesz, akkor én újfent odasimulok hozzá, de egyúttal a hátának. Kezem lecsap ágaskodó férfiasságára, hogy egészen a hegyétől a végéig végigtapizhassam. Mikor a felénél járok akkor belesóhajtok a fülébe. Érzéki kis hangom talán olyan, mint egy szírén éneke.
- Emilio, az az igazság, hogy nem hosszúság számít a nőnél, hanem a vastagság. Te pedig, kellemesen az vagy. – dicsérem meg, miközben hátrébb lépek, hogy szabad kezemmel megfogjam a hátsóját.
- Most pedig jöjjön, amit én ígértem. – Megfordítom őt, majd letolom oda a szentélyem elé. Szétnyitom a formás combom, a bal kezem lesiklik, aztán a következő mozdulat az, hogy két ujjam betolom magam. Felnyögök hangosan, miközben a puncimból elkezd kissé folyni. Lenézek rá, aztán elveszem a kezem. Szememmel üzenem felé, hogy itt az ideje cselekedni.

Amikor az ostorért nyúl egy kicsit azért behúzom a nyakam. Eszembe sem jutott ez a szerepjáték rész, csak egyszerűen ha felállok az ágyon, akkor sokkal magasabb leszek nála, és inkább maradtam térden. De most egy suhintástól nem fogok megijedni... vagy nem nagyon ... azért a szemem megrebben tőle nem tehetek róla.
Álljak háttal? De mért álljak én háttal? Nem minta akarnék ellenkezni ... Engedelmeskedem, és amikor hozzám simul az valami frenetikus, csak szívesebben lennék vele szemben. Naná, hogy szívesebben. Hozzáér a férfiasságomhoz, és már megint vészesen közel kerülök egy bizonyos nem várt végkifejlethez, de még nem ... még nem. Kicsi híja volt, azt hiszem, de megúsztam.
Amit mond, azt először alig értem, mert egyáltalán a szavak értelmezése is már rendkívül nehéz feladat (a vérem valahol máshol dübörög nem az agyamban), de felfogom, hogy ez valami jó. hogy megfelelő vagyok neki. Furcsa érzés, hogy megfogja a fenekemet, de alapvetően nem rossz, csak valahol sejlik, hogy ilyesmit inkább nekem kéne csinálnom. Mindegy. Most már teljesen mindegy.
Végre szemtől szembe állunk egymással, de nem sokáig, mert mondhatni újra térdre kényszerít. Nem is tudom, mi az, amit ígért, először nem jut eszembe, aztán ... a mozdulatára felnyögök.
Én, én akarok oda behatolni, én! S akkor, akkor nekem úgy tűnik, hogy engedélyt kapok.
Eszméletlen suta vagyok, ahogy felállok, és bátortalanul ölelve közelebb lépek hozzá. Ahogy a férfiasságom a testéhez ér, én is felnyögök, pedig még sehol sem tartok. Egyáltalán így állva ... mért állunk ... De akkor egyszerűen elönt a hév, és az ölelésem határozottá válik, és magamnak is meglepő módon szájon csókolom, már ha hagyja, a csípőm ösztönösen mozdul a vágyam késztetésére. Egyik kezem lecsúszik a derekára, aztán még lejjebb. Biztos lenne ennél jobb pozíció is, de nekem már nincs lehetőségem ezen kombinálni, már annyi eszem sincs a helyén, mint egy molylepkének talán.

Nem tudom, hogy miért húzza be annyira a nyakát, mikor az ostorért nyúlok. Életemben egyáltalán nem bántalmaztam embert, szóval nem most fogok rászokni ezekre. Csupán ezzel akarom érzékeltetni, hogy rögtön nyuszi módban van és szinte alám akarja rendelni magát. Sikerül becserkésznem Emiliot, aki hagyja magát, hogy lemérjem a férfiasságát a kezemmel. Meg kell állapítanom, hogy kellemesen csalódok. Olyat nem merek mondani, hogy totálisan megfelelő, mert még elbízza magát. Mivel nem látom az arcát, így nem tudom, hogy mi a reakciója az én fenék fogdosásomra. Megfordítom, majd előtte teszek eleget az ígéretemnek, ami szerintem csak még inkább hozzám láncolva az ifjút. Látszik rajta, hogy nem volt még nővel és azt hiszi, hogy törékeny cicababa vagyok. Persze a nagyon durva mozdulatokat nem díjazom én sem, de nincs ellenemre, ha valaki heves. Attól pedig nincs jobb, mikor ezen felül magabiztos. Hozzám bújik végül, így én szintén átkarolom egy laza mozdulattal a fejét. A csókjaira hevesen válaszolok. Hagyom, hogy a testemen kalandozzon, hiszen most mindent szabad. Nem mondom el neki, csupán olyat teszek, amit biztosan nem nézne ki belőlem. Fordulunk egyet már ha engedi, hogy mögöttem legyen az ágy, aztán magammal próbálom rántani. Ezután engedelmével bekúszunk az ágy közepére, ahonnan biztosan nem fogunk leesni. Nem hagyok neki időt, mert megpróbálok támadni apró édes csókokkal a nyakára, miközben két kezemmel simogatom a hátát, néha a popsiját. Néha hozzáérek a tarkójához hátul, s ezt követően jönnek a nyelvleckék. Hosszadalmas csókokat indítok, mint ha csak tőle kapnám az oxigént úgy falom. Szívem egyre inkább hevesen kezd el verni, miközben lassan megérik bennem a gondolat, hogy én az ő férfiasságát akarom magamban érezni. Biztonság kedvéért lenyúlok a szabad kezemmel közénk, így érhetek hozzá a duzzadt kéjlécéhez. Érzem, ahogy harcra készen lüktet. Mikor letérek magamhoz, hát én totálisan nedves vagyok. Feljebb kúszok, miközben megragadom őt és odarakom a bejáratomhoz a fegyverét.
- Nyársalj fel szépen – nyögök elfúlva, miközben epekedve vágyom arra, hogy belém tolja teljesen. Úgy vélem ha még nem volt nővel, akkor a forró katlanomban hamar el fog sülni, de ettől függetlenül maradásra fogom bírni. Be kell őt szépen vezetni a hálószoba titkaiba.

Az, hogy megakaszt, és az ágyra kerülünk, egyszerre jó is, meg figyelmeztetés is. Nem lehetek mohó, nem tehetem meg azonnal, vissza kell fognom magam kicsit. Ettől szinte üvölteni tudnék, annyira hajt a vágy, de azért el tudom foglalni magam a teste felfedezésével is. Elvégre pár rövidebb tapit, zavart, kamasz összebújást eltekintve ez az első női test, ami a kezem ügyébe kerül.
Már tudom mi az, aminek a legtöbb férfi a rabja. Nem is tudom, hogy bírják ki. Nekem most ez olyan, mint a Kánaán, és noha feszít a gerjedelem, nem akarom, hogy hamar vége legyen.
Kimo érintéseitől megborzongok, nyüszítenék, olyan jó minden egyes pillanat. Már nincs bennem gátlás, szégyenlősség, félszegség, még ha a mozdulataim esetlenek is, hisz a vágy nem tesz gyakorlottá. Őt akarom, ő meg engem, és ennél több most nem kell. Ami nálam hiányzik tapasztalta terén, azt ő bőven kipótolja. Még ha én bénázok is, esetleg, ő biztos, hogy menti majd a helyzetet úgy, én most már megbízom benne, és elfogadom az irányítását.
Amikor megint hozzámér, már nem ez sem zavar, csak alábbhagyok a mozgással, és figyelek, mit is akar. Most ő az én idegenvezetőm, kalauzom, mentorom. S valóban útbaigazít, segít eljutnom oda, ami most minden vágyam.
Amikor elhangzik az utasítás, a csípőm mozdul, és igen, heves vagyok, és határozott, hiszen most tudom, hogy jó helyen járok, és ami teszek, mindkettőnk akarata. Az első mozdulat után szinte ledermedek, mert ez annyira, de annyira jó ... semmi nem hasonlítható hozzá, amit eddig próbáltam, semmi. S hátrébb húzódom egy apró megtorpanás után, és újra be, és felnyögök, szédülök szinte, úgy érzem, elkezdtem lebegni. Talán megbocsátható, hogy most igazából a nőről is elfeledkezem, aki alattam fekszik, most csak a saját gyönyörömet keresem, a mozdulataim ezt szolgálják. A testem már izzadtságban úszik.

Végül kettőnk közül én vagyok az, aki cselekszik igazából. Eldűlünk az ágyon, majd ezt követően várom, hogy mihez kezd a helyzettel? Meg tud egyáltalán birkózni a feladattal, vagy éppenséggel segítség kell. Ugyan Jó, hogy felettem van, de mivel számára ez az első alkalom, így ebből kifolyólag még nem tudja azt, hogy mi jó a nőnek. Idővel rájön, mert nem mindent árulhat el neki egy nő. Legyen felfedező és kalandozó, emellett bátor és hajthatatlan. Emellett ha odafigyel a nőre, akkor semmi probléma nem fordulhat elő. Végezetül úgy döntök, hogy megadom neki, amit talán kiskamasz korában már érdekelhette. Szépen nyugodtan vezetem oda a szentélyemhez, majd megkérem őt arra, hogy nyársaljon fel. Úgy tűnik erre várt, mert hevesen belém döf, amire felnyögök kéjesen. Majdnem teljesen eltűnt bennem, ám igazából nem hagy engem nyugodni sokáig. Kifelé húzza, hogy másodjára teljesen kitöltsön. A hevessége az, ami tetszik nekem, bár jobban belegondolva biztosan Dél-Amerikai felmenőkkel rendelkezhet. Újra felnyögök, aztán ha a mozgása állandósulni kezd, akkor a nyögéseim követik. Percek alatt kezdem érezni, hogy így elsőre amilyen mázlija van tán egyszerre fogunk elmenni, kivéve, ha hamarabb el fog sülni előttem. Innen alulról nem tudok többet tenni, mint a jobb kezemmel, jobban mondva ujjbegyeimmel végigszántani a hátán. Ezt amolyan ingerlésnek szánom, míg a bal kezem az ágyam lepedőjét gyűri. Mikor igazán kellemes pontomat simogatja odabenn, akkor aprót rezdülök, néha meg tekergőzni akarok. Ám nem mindenki válhat ennyire profivá, így néha kissé durvább a kelleténél, amit egy oldalba csípéssel fejezek ki olykor. Ha erre megáll, akkor kihasználom a helyzetet és beszélek.
- Ne vadulj, s a hangjaimra figyelj. Ha húzogatom a szájam, akkor durva vagy és fáj. Ha egyre hangosabban nyögök, akkor totálisan élvezem. Lehet benned hevesség, de ne légy durva. Én szeretkezni szeretek, nem szexelni és dugni. A különbség az, hogy a szeretkezés az, mikor odafigyelsz a partneredre. A dugás, mikor önző módon magadra gondolsz. – csodálkozok magamon, hogy ilyen sokat ki tudtam mondani neki. Még mondanék egy nagyon fontos dolgot, azonban úgy döntök ezt ráér később elmondani. Lekúszik a két tenyerem a popsijához, aztán magamba tolom, ezzel jelezve neki, hogy folytathatjuk.

Kime nyögéseiből nem sok jut el hozzám, illetve nyilván tudatosul bennem, hogy hangokat ad ki, és hogy valószínűleg élvezi a helyzetet. De hogy nekem a hangok intenzitására figyelnem kéne ...
És igen, nem kell sok nekem, már éppen ott tartanék, hogy egy-két mozdulat és ... és akkor belém csíp. Egészen váratlanul ér az atrocitás, és meglepetten pillantok rá. Még egy apró lökés közben, de beszélni is kezd. Homályos szemmel, elég bambán meredek rá, és roppant nehezen tudom egyáltalán a szavakat felfogni.
- Hogy mi?
Egyenlőre azt értettem meg, hogy nem elégedett velem. A durva szó azért eljut a tudatomig. Az voltam? Ez egészen aggasztó. Önző ... na, ezt még értem is, mert azért most utólag feltűnik, hogy mennyire csak magamra figyeltem, amióta bejutottam.
A leszúrástól kicsi lelankadtam, mit ne mondjak, és az is kizökkentett, hogy a beszédre kellett figyelnem. És most még a szégyen is elönt.
Kime a fenekembe markol, és magába húz. Ez most ezek után pláne váratlanul ér. De az, hogy a saját akaratomon kívül megmozdultam, újra a vágy erős hullámaival tölt el, és ösztönösen teszek még vagy két mozdulatot, ami gyengébb, bátortalan, de mégis ... nekem pont elég. Nem számítok rá, nem is nagyon vagyok tudatában a mozgásnak, mert még azt rágom magamban, amit a lány mondott, hogy mire kellene figyelnem.
- Jaj, ne ... - csúszik ki a számon, amikor rájövök, mi is történik, de aztán már elönt a gyönyör és magával ragad. Az első ...  mármint az első partnerrel együtt ... frenetikus, egészen más, és lehengerlő. Csak nyögök párat, rövidet, a testem ösztönösen rázkódik még, nem a tudatom irányítja, az már korántsem élvezi annyira a helyzetet. Felemás megoldás. Testileg a mennyországban vagyok, lelkileg a pokolban.

Látszik Emilion, hogy kezdő és teljesen meg van részegedve mind a látványomtól, meg aztán a szentélyem forróságától. Nem igazán figyel oda a partnerére, hogy esetlegesen fáj e neki, vagy sem. Természetesen lehet így is szeretkezni, de akkor minimum egy perverz és nagy tűrésküszöbbel rendelkező hölgyet kell választania. Mindezek utána, mikor elmagyarázom neki, hogy mire ügyeljen egy nőnél, akkor képes bambán szólni nekem, Hogy mi? Magamban hitetlenkedek egy keveset, aztán végül magamba húzom a popsijánál fogva. Ő ösztönösen mozog még kettőt, aztán furcsa szavakat mond ki. Ezután érzem, majd látom rajta, hogy ő egy szép országba került. Finoman átkarolom a kezemmel és a lábammal, majd simogatni kezdem a hátát. Én ugyan nem élveztem el, azonban ez az ifjú csak saját önzősége vezette. Mikor úgy vélem, hogy eleget pihent rajtam, akkor finoman letolom magamról, egyenesen mellém.
- Jaj ne? Hát érdekes egy csatakiáltás. Ettől sokkal jobb a Geronimo. Egyszer próbáld ki. – mondom felé, miközben magamhoz veszek egy törölközőt. Neki szintén odadobok egyet, majd a fürdőszobámba veszem az irányt. Hamar beállítom a vizet kellemesre és nyugodtan kezdek el pancsolni. Ha Emilio ki akar maradni a dologból, akkor szíve joga, de aztán csinálhatjuk együtt is. Mivel én a szeretkezés közben nem mentem el, így leginkább a lemosdatás után önkielégítést végzek hangos nyögésekkel. Közben arról fantáziálok, hogy lehetne még egyszer bennem a srác édes férfiassága, s jó lenne egyszerre elélvezni. Az számomra mindig a totális KO. Mikor végzek, akkor nyugodtan fejezem be a mosdás utolsó mozzanatait. Kilépek a zuhanyzóból, majd szárazra törlöm magam.
- Itt akarsz még maradni? Vagy jobbnak látod lelécelni? – teszem fel a kérdést, aztán ha nincsen különösebb kívánsága vagy mozdulata, akkor én felöltöm magamra a jelmezes öltözetem. Úgy vélem teljesen elégedett lehet, hogy ennyit kapott tőlem.

Az arcom ég a szégyentől, és amit Kime nekem mond, az nem segít, hogy jobban érezzem magam, de nem is érdemlek feloldozást, úgy sejtem. Amikor hozzám vágja a törölközőt, akkor inkább a fejemre terítem, mert tényleg szeretnék elsüllyedni, szépen eltűnni a világból.
Ő nem törődik többet velem, elmegy zuhanyozni. Egy idő után leveszem a fejemről a törölközőt, felkelek, és utánaindulok, hogy bocsánatot kérjek tőle, de amikor meglátom, akkor éppen magának adja meg azt, amit tőlem kellett volna megkapnia. Sarkon fordulok, és megsemmisülten visszaülök az ágyra.
Amikor Kime kilép, már rajtam van a farmerom, és éppen a pólót tartom a kezemben. De nem akartam szó nélkül elmenni.
- Kime, sajnálom! - fordulok feléje. - Nem akartam önző lenni, de az voltam. Én ... nekem ez így túl ... - kínlódok hogy fogalmazzam meg - ... egyszerűen nem tudtam megállni, mintha valaki más mozgott volna ... persze én voltam, de ... ehh ... mindegy, sajnálom.
A hangom tele van bűntudattal.

Mikor vége van az együttlétünknek, akkor én jobbnak találom, ha lezuhanyzok. Kissé megizzadtam, emellett jól jön egy kicsit felfrissülés. Ráadásul én még nem mentem el, mint ahogy ő gondolná, így kénytelen vagyok a zuhany alatt magamat kielégítenem. Fogalmam sincs, hogy meglátott e vagy sem, mert nem arra ügyelek, hogy leskelődik e. Mikor végzek, akkor ő már alulról felöltözött. Visszaöltözök a jelmezembe, mikor Emilio belekezd egy bocsánatkérésbe. Felhúzom a szemöldököm, mert nagyon nem értem, hogy ezzel mi a valódi szándéka. Én csupán elmondtam, hogy mire ügyeljen és egyáltalán nem haragszom rá.
- Te meg miről beszélsz? Légy már férfi! – szólok rá, mert amit igazán fel tud engem húzni, ha valaki ilyen módon viselkedik. Mikor a jelmezem felhúztam odalépdelek hozzá, majd megragadom a nadrágja szélénél. Magamhoz húzom egy rántással, hogy szép íriszem az övét nézze.
- Most fejezd be! Most csak ennyire voltál képes, de talán a jövőben változik. Hidd el, sokkal élvezetesebb az, mikor mindkét fél egyre élvez el, mert odafigyelnek egymásra és önzőségüket feladják. Hidd el, mikor én dugtam először, akkor nagyon vad voltam a férfival, úgy hogy majdnem eltört neki. De aztán beletanul az ember és kitapasztalja. – engedem el, de mivel látom indulni akar, akkor én kiengedem az ajtón.
- További jót neked! – köszönök el tőle, majd bezárom az ajtót. Reménykedem abban, hogy kitalál magától.

"Légy férfi!"
Könnyű azt mondani, anyámtól meg mindig azt hallom, addig örüljek, amíg még gyerek lehetek. Nagyjából értem, mér mondja, de éppen a családi helyzet az, amiért nem lehetek már gyerek. De úgy tűnik még férfi sem vagyok, az előbbi pár perc ékesen bizonyítja.
De Kime nem haragszik ezek szerint. Ez azért jóbb így, egy nagy kő esett le a szívemről. Mellesleg meg, amit itt most műveltünk, azok alapján biztosan nincs semmi komolyabb bajom.
- Nos, akkor viszont köszönöm a jó tanácsokat, igyekszem megfogadni őket. - felelem most már mosolyogva. - És ha úgy gondolom, hogy már többre leszek képes, akkor megkereslek, ígérem, és megpróbállak majd kárpótolni a mai fiaskóért.
Búcsúzóul adok neki egy csókot még, nem valami viharosan, csak úgy gyengéden, és aztán kilépek az ajtón, és gyorsan elkotródom a környékről.