Este van, azonban nem bír aludni. Veszi a fáradtságot és felöltözik. Ruházata az időre tekintettel egy kellemesen dekoltált kék top, ami a kebleinek felső részéből mutat egy picit. Alul egy fekete farmernadrág a legdivatosabb márkából, s a lábán egy fehér sportcipő és egy cicás zokni. Imádja a cicás dolgokat, azzal teljesen le lehet őt kenyerezni, mondhatni a gyenge pontja. Fehérneműjének szíve a mai este zöld. A felső réteget egy kellemes meleg kabát zárja, ami szintén zöld és sok zsebe van. Berak magának egy lámpát, majd az iratait szintén magához veszi. Megnézi magát a tükörben, majd elindul otthonról. Nem foglalkozik az uticéljával, csupán mozgásban van. Szemeivel elnézi az éjszakai életet élőket, azonban nem tudja őket sajnálni. Nem veszi észre, hogy olyan területre lép be, aki valakihez tartozik. Nem lát alakokat, csak élvezi a nyugalmat és a csendet. Mikor kezd elfáradni a sok gyaloglásban, akkor megtámasztja magát az egyik ház sarkánál. Gondolatok folyamatosan zudulnak rá, amik elsősorban arról fantáziál, hogy keresni kellene egy áldozatot vagy egy megcsapolható személyt, ami édes színt hozna az életébe. Valami izgalmat, amit az utóbbi időben messze elkerülte. Felsóhajt, s a benne levő gyilkost hagyja munkálkodni. Így jut el ahhoz, hogy a következő személyt ki kellene kötözni, s jól elverni a port rajta. Szórakozni rajta, mint ha csak valami rabszolga lenne. A benne levő őrült gyilkos erre izgul fel, meg a női testekre. Ha ölni kell, akkor csakis férfiakat teszi el láb alól, mert csalódott bennük. Talán van egy-két érdemes férfi, aki megér egy vagy több éjszakát, de azok kihaló félben vannak. Második sóhajtás után újra elindul, mikor maga előtt egy sötétebb konturt vesz észre. Nem ijed meg, mert amilyen csinos, ugyanolyan veszélyes. Közelebb sétál, de megáll féluton. Talán húsz méter távolság van közöttük. Nekidől megint egy falnak, mert így nem tudják hátulról meglepni.

Anissa előtt hól látható a mozgás, azonban nem jut el hozzá, hogy férfiről van szó avagy nőről. A sötétség egyik hátránya, hogy este az alakok felismerhetetlenné válnak. Ezen a helyen főként igaz, ahol csak a parányi beszűrődő fény a segítség. Végül újra megáll egy háznál, hogy a hátát a ház falának döntse. Innen kezd el nézelődni, azonban hamarosan kiszúrja, majd meghallja a közeledő helyi hímet. Magában jó mosolyog a szövegén, azonban nem vág vissza ilyen keményen.
- Eltévedtem, s azt sem tudom, hogy hol vagyok. – hazudja édesen a szavakat, játssza el a ma született édes báránykát. A sötétség arra elegendő, hogy a finomabb rezdüléseket az arcán eltakarja.
- Esetleg nincs kedved nekem kitalálni innen? Nem vagyok hálátlan. – szól hozzá, s ezuttal felkészül magában, hogy a férfi éppenséggel melyik utat fogja választani. A barátságos módszert, vagy éppenséggel a fájdalmasat? Érzi magán a tekintetét, de nincs annyira közel, hogy a leheletét érezze. Reméli, hogy kellően jól játssza a szerepét, ami leginkább beetetés, majd csak azután érkezik az ő furcsaságai. A női megérzése súgja neki közben, hogy ez egy nagyon izgalmas játék lesz a mai éjszaka, amit kiélvezhet. Megnyalja felső ajkait, aztán várakozik, hogy mit tesz vagy mond a férfi. Nemsokára megérzi a dohány, de nem szól hozzá semmit.
- Esetleg bemutatkoznál? Tudod két személy azt szokta. – indítja meg végül a beszélgetés fonalát, hogy ne csak álldogáljanak és néha szólaljanak meg. Fogalma sincs, hogy a férfi kinézte magának szexpartnernek. Anissa nem rendelkezik igazán nagy keblekkel, de kicsinek sem mondható. Valahol a kettő között van. Az alakja formás, fitt, mert állandóan csúcsformában tartja az egészségét.
- Talán netalántán te szintén eltévedtél? – teszi fel a kérdését, mert fogalma sincs róla, hogy ki lehet a másik.

- Igen, talán elülted a füled, hogy visszakérdezel? – szól neki kicsit be, mert körülöttük olyan csend van, hogy a férfi suttogását is meghallaná. Szerencsésnek mondhatja magát a férfi, azonban mit sem sejthet a nő kilétéről, hogy valójában egy gyilkos, aki rosszabb napjain embereket tüntet el. Ki nézné ki belőle? Senki, mert talán túl bájos hozzá, hogy sötét személynek lehessen mondani. Mikor meghallja a férfit, hogy anyukámozza, akkor nem tud csendben maradni.
- Szerintem nem vagyok az anyukád, szóval hagyd abba, ezt az értelmetlen becézgetést. – szól rá határozottan, mert nem nyuszi, aki az első veszélynél riadót fúj. Szóval a testhelyzete nem változik, csak az egyik lábáról a másikra áll, miközben szemmel tartja a másik felet. A társasága bemutatkozását csupán egy gúnyos nevetéssel díjazza, mert egyáltalán nem tudja elhinni, hogy az a személy lenne. Természetesen továbbra sem szereti, hogy összevissza becézgeti, mert egyszerűen idegesítő és undorító. Ebben az ügyben azonban nem szólal fel, inkább a következő beszédre összpontosít.
- Ha tudod, hogy hol vagyunk, akkor ki tudsz vezetni nem igaz? De gondolom nem áll szándékodban ezt tenni venni. Akkor viszont, viszont de nem látásra. – mondja ki kerek perec, sőt ne csak ígérgetősnek vélje a férfi, akkor megindul a másik irányba, ahol nem futhat össze vele. Úgy véli, hogy biztosan ki fog innen jutni, csak át kell gondolnia az egészet. Vajon a másik miként fog erre tenni? Utána jön és elkapja? Vajmi kevés esélye van egy mindig fitten tartott nő ellen, bár lehet rövid távon a férfi a gyorsabb és elkaphatja.

A férfi csupán egy fogsoros vigyorral válaszol a beszédére, amiért csúnyán néz vissza. Fura játékba kezdtek bele, de nem lehet tudni, hogy a végén kellemesen, vagy éppenséggel kellemetlenül fognak csalódni a másikban, ha kiderül egy-egy dolog. Fogja magát Anissa, s egy pillanat alatt meg akar lépni az idegesítő tényező elől. Az első két másodpercben vagy talán többen is megízleli a győzelem ízét, hogy aztán a férfi elrontson mindent. Természetesen beéri, sőt elé vág felvágva. Nem zavartatja magát vele, hanem kisebb tempóra vált. Megszólal a férfi, s érzi, hogy nagyon zavarja a stílusa. Egyszerűen kirázza a hideg tőle, hogy miket meg nem enged magának.
- Most meg madárnak nézel? Ha ennyire állat mániás vagy, akkor beszélj azokhoz. De, arról volt szó, azonban meggondoltam magam, mert egy becstelen lusta disznó vagy. – ejti ki dallamosan, amiben egyáltalán nincs semmi rosszalló dolog. Inkább felfedezés, s talán a férfi szemszögéből, még bóknak is vélheti. Majdnem nekimegy egy postaládának, aminek örült volna. Hitelen megáll, hogy szembenézzen újra félelmetes ellenfelével, gróf Széchényi Istvánnal.
- A ki, azt jelenti, hogy ki innen ebből az épület labirintusból. Nem az én otthonom, s szeretnék hazamenni. Vár otthon a család, s ha nem megyek, akkor felhívják a rendőrséget és biztosan keresni fognak. Ha el akarod kerülni, hogy molesztálónak nézzenek, akkor legyés szíves viselkedni. Talán ha jól viselkedsz, akkor hozzáérhetsz a hátsómhoz, de semmi több – húzza fel az édes állát, mint ha igényes királykisasszony lenne.
- Legrosszabb esetben pedig megfoghatod a kezem – nyelvet ölt a férfinak. Azután pisztolyt formál a jobb kezéből, hogy látványosan egy vicces hang kíséretében lelője.
- Fogadjunk, hogy még nem lőttek le szerelem pisztollyal. – kezd bele a hülyeségébe. Ha már a férfi fárassza őt, akkor kölcsönt visszafizeti.

A férfi majdnem nekimegy egy postaládának, amiért biztosan nevetett volna. Megáll hirtelen, de viszont a férfi szintén egy tapodtat sem mozdul. A másik kérdő nézése után előadja a dolgot, amivel a partnerének egy kiadós nevetést okoz. Végighallgatja azt a házrengető nevetését, s most rajta a sor, hogy furán nézzen rá. Mikor a társa megszólal, majd hirtelen lép, akkor nem tesz semmit. Teljes erőbedobással a falhoz nyomja, mire csak szándékosan nyög egyet édesen. Lenéz rá a férfi, míg a nő felfelé. Találkoznak a szemeik, de jól érezhető, hogy a testük szintén találkozik egymással. A két puhasága nekifeszül a pasi mellkasának.
- Ha feleséget keresel magadnak, akkor nem így kell udvarolni – válaszolja undok módon, de szándékosan. Mivel mindkét keze le van fogva, s ilyen erőbedobással akarja a férfi a falba belepasszírozni, akkor nem csak ennyi szava van.
- S nem így szokás felszedni csajokat se, mert túlságosan durva vagy. Ebből csupán azt vontam le, hogy bizony...hmm nem árulom el. – gonoszkodik vele, mert jelen pillanatban nincs más eszköz a kezében, mint szavakkal bántalmazni a férfit, aki vagy állja a kemény szavak hadát, vagy sem. Vajon a férfinek vannak ellenlépései ez ellen? Mit fog csinálni ezzel a csinos nővel?
- Minden csajnál ezt csinálod? Komolyan mondom unalmas vagy. Miért nekem azzal kezdted, hogy szeretsz, s van e kedvem szórakozni. – ingerlésképpen rálehel a férfi arcára, majd fújkálja, mint ha csak forró lenne. Ajkain egy természetes mosoly látható.

A helyzet nem igazán kedvező számára, főleg mikor a férfi lefogja őt és a falnak nyomja. Hagyja a férfinek, hogy azt tegyen, amit szeretne. Ha megrészegedik eme jelenttől, akkor csakis a nő malmára hajtja a fizet, mert mindenért megfizet az egyszer biztos. Mikor a férfi fröcsögve felteszi a kérdését, akkor megrándítja a vállát, miközben próbál visszavágni szöveggel.
- Talán mert nem az én stílusom, csak hogy tudd – szól hozzá, mint ha valami nagyon eget rengető fontos árult volna el vele. Fogalma sincs, hogy milyen dolgokról fantáziál róla a másik, de jobb ha nem tudja. Hirtelen elengedi őt a partnere, ám nem hagyja olyan könnyedén elszaladni a másikat. Közelebb lép hozzá, s ha a férfi nem figyel a lábára, akkor elindít egy térdelést, hogy gyenge ponton találja el. Ha sikerül, ha nem akkor utána futva indul el, hogy találomra kijusson erről a helyről. Válaszolni nem szándékozik, azonban mikor beér egy sikátorba, akkor fogalma sincs róla, hogy ez egy zsákutca. Akkor jön rá, mikor kezével tapogatja ki a hideg falat. Visszafordul, ahonnan jött, majd abban reménykedik, hogy nem veszi észre a másik a nagy sötétségben. Próbál mozdulatlan maradni, s beleolvadni az éjszakába.